Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)

1990-09-06 / 114. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. szeptember 6., csütörtök A főtisztelendő és az ávós Nem lehetett valami felemelő érzés a főtisztelendőnek talál­kozni egykori ávós üldözőjével a kőszegi utcán. Amikor össze­futottak a járdán és felismerték egymást, amaz elrántotta a fe­jét, a páter pedig lehunyt szem­mel lépett el mellette. Háromszor vitték el „Háromszor vittel az ötvenes években, míg aztán 1956-ban elhagytam Magyarországot. Most mégsem akartam botrányt rendezni. Úgy gondoltam, nye­lek egyet és felülkerekedek személyes sérelmeimen” — mondta Domonkos László, a Buenos Aires-i Mindszentynum magyar katolikus szövetség káplánja nyári magyarországi tapasztalatairól az MTI dél­amerikai tudósítójának. Vajon másnak is hasonló magatartást javasol? — kérdem tőle. Igen­nel válaszol. De hozzáteszi: csak egyéni, személyes sérel­mekre gondol, nem pedig volt állami és pártvezetők felelőssé­gének megállapítására és a tár­sadalmi igazságtalanságok jogszerű orvoslására, amit he­lyénvalónak tart. Az egyéni sé­relmek felhánytorgatása helyett előre kell nézni, s egy szebb, demokratikusabb Magyaror­szágot építeni. Együtt a legkü­lönfélébb világnézetű emberek­kel. A kommunizmusnak is vol­tak remek eredményei, meg kell tartani őket — vélekedett a pá­ter. Elutasította a városi értelmi­ség között tapasztalható kom- munistaellenességet. Úgy talál­ta, vidéken ez nem él annyira az emberekben. Szembenállás helyett összefogást ajánl, az együttcselekvés híve. Úgy érezte, a falusi magyar ember nem akarja visszavenni a régit, hanem megelégszik a háztáji­val és a tsz-ben levővel. Egykori ispán ismerőse is kiállt a tsz-ek mellett, abból a megfontolás­ból, hogy hatékonyabbak, s az egyéni gazdáknak nincs gépük a földművelésre. Nem világos, mit akarnak a kisgazdák — mondja. Domonkos atya igen nagyra tartja a kormány és személy szerint Antall József miniszter- elnök tevékenységét. Nem igaz, hogy nem történik semmi, mint sokan állítják — mondta. Inkább arról van szó, hogy alap­törvényeket kell megváltoztat­ni, rendbe rakni a házat, ez pe­dig időt igényel, és nincs azon­nali hatással az életkörülmé­nyek javulására. Türelemre int, míg a kormány rendbe nem hozza a dolgokat. Anyagias ország Hallatlan anyagiasságot ta­pasztaltam Magyarországon. Másról sem hallani, mint a pénzről és a pénzről — mondja. A kultúrában viszont vissza­esést láttam, s ezt annál is sú­lyosabbnak tartom, minthogy a jelenség hátráltatja egy olyan kulturált embertípusnak a kiala­kulását, amelyik kellő szellemi és érzelmi felkészültséggel képes szembenézni az új kihí­vásokkal. Megbirkózni az anya­gi valóság irányításának bonyo­lult feladatával és helyes irány­ba terelni az emberek közti vi­szonyokat is. A kultúrának ki-ki csak egy- egy részét képes birtokolni, bár­milyen okos és rátermett legyen is — fűzi tovább gondolatainak láncszemét. A kultúrlény éppen azt keresi a másikban, amit a másiktól is joggal vár: egymás kiegészítését, gazdagítását, a motivációt az együttcselekvés- hez. Egy parasztember is lehet hasonlóképpen kulturált a maga szakmájában és életé­ben, mint egy városi értelmisé­gi, s az utóbbihoz hasonlóan neki is volna helye az ország- gyűlésben, pedig ott most nem­igen látni paraszti arcokat — mondta. Domonkos páter „kulturális altruizmus” híve. Ezen a külön­böző kulturális értékek találko­zását és szintézisét érti. Nem elutasítaniok, hanem kiegészí­teniük kell egymást — vallja. Szerinte mind XIII. Leo pápa múlt század végi Rerum Nova- rum enciklikájának, mind pedig Marxnak van mondanivalója a ma embere számára, csak mi- dent a megfelelő módon kell használni. A kulturált ember nem véres forradalmakban ke­resi a megoldást, hanem a pár­beszédben a más nézetűekkel — vélekedett, jó példaként em­lítve Orbán Viktor politikai „le- higgadását”. Kissé elöregedettnek véli a magyar katolikus egyházi veze­tést. „A megkötött kéz nehezen oldódik” — mondta. Az egyház­ra is áll olykor, hogy nem tud mit kezdeni a szabadsággal. Pas- kai László bíborostól kérte, küldjenek papot Argentínába, s foglalkozzanak annak gondola­tával is, hogy a magyar egyház hatáskörébe kerüljön a Buenos Aires-i Mindszentynum magyar katolikus közösség. Gyűlölet Erdélyben Domonkos atya Erdélyben is járt. „Rettenetes gyűlöletet” tapasztalt az erdélyi magyar­sággal szemben. Ugyanakkor semmi jelét sem látta annak, hogy Románia valóban demok­ratizálódik. Az erdélyi magyar­ság körében nem tapasztalt revansszellemet, ellenkezőleg, úgy vélték, hogy a legtöbb amit majdan elérhetnek Erdély auto­nómiája. Az ottélő magyarok az lliescu-kormánynál is jobban tartanak a román keresztény agrárpárttól és a Vatra Roma- neascától. A román orthodox egyház is annyira elkötelezte magát a nacionalizmus mellett, hogy nem hajlandó együtt dol­gozni a többi egyházak hierar­chiáival. Erdély helyzetét az új­jáépülő Európa keretében kell rendezni — vélekedett. Noha Magyarországot a Nyu­gat részének tartja, figyelmez­tetett: gazdaságilag egyaránt ráutaltak vagyunk a Nyugatra és a Keletre. Szerinte Magyar- országon nem szabad leírni a baloldalt. Az ország irányításá­ban lesz még szerepük a né- methmiklósoknak, a pozsgayk- nak, a homoknak—véli. A szél­sőségek elszigetelését tartja a legfontosabbnak a születő új érdekében. Meg kell akadá­lyozni, hogy a különböző előjelű revansizmusok, vagy nosztal­giák találkozzanak és össze­fogjanak a demokrácia ellen. Konkrétan utalt a hazai szélső­baloldalra és a dél-amerikai magyarság szélsőjobboldali köreire, két letűnt múlt mai nosztalgikusaira. Eltűnt a védőszent? Eltűnt, pedig kicsiny hazánk­ban most jött el az az idő, amikor az összes védőszentre szüksé­günk lenne. A siófoki polgárok közül jó néhányan elkeseredve vették tudomásul, hogy a régi edzőpálya és a vasút között — az autóút mellett — a Szent Kristóf emlékszobornak egy­szerűen nyoma veszett. A szobor rövid története a következő: 1934. július 15-én a Hoyos grófi család személyau­tója az enyhe kanyarban kisod­ródott, és az utat szegélyező — akkor még mély — árokba zu­hant. A kocsiban utazó három személy: Hoyosné, Márffy Ele­mér és Hoyos Béla szinte kar­colások nélkül megúszta a bal­esetet. Hálából Szent Kristófot ábrázoló reliefet készítettek, rajta nevükkel és a következő felirattal: „Megmenekülésünk emlékére”. Ezt azután egy kb. két méter magas talapzatra he­lyezték. A szobor túlélte a háborút, a Siófok környékén dúló harco­kat, a mellette százszámra el- dübörgő tankok menetét. Ez év nyarán azonban egy autó de­rékba kapta a szobrot, ketté­szakította, és a járdára döntöt­te. Az utasoknak szerencséjük volt: nagyobb baj nélkül meg­úszták e találkozást. Szent Kristóf hetekig hevert elhagyatottan, aztán eltűnt. Megsárgult, földbe nyomott fű­csomók jelezték: nemrég itt fe­küdt. A környéken lakók szerint egy teherautó jelent meg, föl­rakták, és elfuvarozták a ketté­vált emlékművet. Siófok városában megindult a találgatás. Akadtak nénék, akik „látták”, hogy a megsértő­dött szent hajnalra kelve eltűnt egy rózsaszínű felhőben. Má- < sok tudni vélték: egy gonosz, ám gazdag villatulajdonos az éj leple alatt a kertjébe cipelte, szökőkútjának díszévé tette... A politikában jártasak „megbíz­ható” forrásokból arról értesül­tek: szobordöntögetők tevé­kenykedtek itt... Augusztus 28-án elhatároz­tam: utánajárok. S íme, siker koronázta próbálkozásomat! Néhány óra kellett, és máris megláthattam a szobrot. Nem a felhők felett, nem a gazdag ember ápolt kertjében, hanem egy „szoborkórházban”... Ott feküdt műtőasztal-állványza­tán, s körülötte munkások szor­goskodtak. — Egy ilyen gyönyörű szo­bor? Miért tunt volna el?—kérdi tőlem csodálkozva Bukovics László művezető a Bázis Dél­dunántúli Építőipari Vállalat panelbetonüzemenek siófoki kirendeltségén. — Igaz, amikor behozták a költségvetési üzem dolgozói, az első kérdésük ez volt: itt hagyjuk-e vagy...? Aztán nekiláttunk. Nézze meg: már majdnem befejeztük a munkát. Pár hét, és bárki megtekintheti a régi helyén, teljes szépségé­ben. Figyeltem a művezetőt, a vele együtt dolgozó három munkást. Bőrük gyöngyözött a verejtéktől, hiszen a nap ke­gyetlenül ontotta sugarait. Mű­tét volt ez a javából, Isten sza­bad ege alatt. Itt nem volt, aki letörölje a szemükbe csörgő izzadságot; s pattogó betonszi­lánkok repdestek, véresre dör­zsölte ujjúkat a kő... Nem valószínű, hogy ezek az emberek prémiumot, külön di­cséretet kapnak majd munkájuk befejeztével. Pedig megérde­melnék. Ott álltam mellettük, s láttam mit tettek, és hogyan tet­ték. Köszönet érte. Helényi Béla Tamás úr kitartó AZ EXPRESSZ BOY IS MINDIG KÉTSZER CSENGET Titokzatos virág­kiildemények Az Expressz Boy Szolgálat két hónapja alakult. Szórólap­jain látom: széles a skálája az ajánlatoknak. Dr. Tamás Viktor, a vállalkozás vezetője. — Folyamatosan kapjuk a megrendeléseket, megbízáso­kat, ám még nem jutott el min­denkihez hírünk. Egy megren­delőnket sem utasítottuk visz- sza, még ha szokatlanabb ké­réssel fordult is hozzánk. — Hány „boy" várja „szágul­dásra készen” a megrendelése­ket? — Jelenleg öten, családta­gok. — Milyen módon igyekszik bővíteni a tevékenységi körét az Expressz Boy? — Megalakulásunk után hamarosan felvettük a kapcso­latot néhány szerkesztőséggel. Tárgyalunk a Vasárnapi Hírek­kel is. A Kurírt a Balaton déli partján Balatonföldvár—Fo­nyód térségében terjesztettük rövid ideig. — Milyen — a munkához kapcsolódó — furcsaság, szín­folt tarkította eddig mindennap­jaikat? — A legtöbb megrendelés a virágcsokrok házhoz szállításá­ra érkezik. Többször előfordult már, hogy a címzett hölgyek nem tudták, ki küldi a virágot. Egy hölgy például hitetlenkedve s csak hosszas rábeszélés után volt hajlandó átvenni a részére megrendelt virágot. Egyik megrendelőnk — nyil­ván a családi ünnepek (névnap, születésnap) összekapcsoló­dása okán — egyszerre akart meglepetést okozni édesanyjá­nak és barátjának tortákkal és virágcsokorral. Szolgálatunk annak rendje és módja szerint nekilátott feladatának — lebo­nyolította a megrendelést. Ám a kérdéses napon hiába mentünk a Corso cukrászdába a tortá­kért: mint kiderült, már rég le­mondták, s a virágcsokor kéz­besítésével is kudarcot vallot­tunk! Az ünnepeiteknek nyoma sem volt a megadott címen! Mint utóbb kiderült a cím jó­nak bizonyult, csak épp nem tartózkodtak otthon! (A virág végül is eljutott az ünnepek­hez.) Egy megbízás nyomán egy idős, fekvőbeteg bevásárlásait bonyolítottuk le egy hónapon át, szívesen teljesítettük ezt a fel­adatot is. A szolgálat első aján­lata a, .friss reggeli házhoz szál­lítása” volt. Sajnos, csak egy család vette igénybe ezt a szol­gáltatást. Kedves kis történet volt, ami­kor egy idős nénike a heti bevá­sárlásához a Boyt hívta segít­ségül. Mi mentünk, kifizettük, házhoz szállítottuk az árut. Mi­kor azonban fizetni kellett volna a szolgáltatásért is, a néni akkor csodálkozott el! Ő a kis nyugdí­jára hivatkozva sirdogált, mi meg belementünk az alkudo­zásba és engedtünk az árból. — Hogyan tovább? — Talán a nyári indulás, a szabadságolások is közreját­szanak a mérsékelt érdeklő­désben. Csak annyit mondha­tok: kitartó ember vagyok, biza­kodom és nem adom fel! — mondta Tamás úr. Kasza Csilla A SKÁLA-COOP ZSELIC ÁRUHÁZ élelmiszerosztálya értesíti kutya- és macskabarát vásárlóit, hogy különféle bolha és kullancs elleni importnyakörvek, samponok, spray-k, játékok, csontok, konditabletták, ételek, rágók, etető- és itatótálak stb. érkeztek. (111870/a) FUVAROZÓK, IDEGENFORGALMI VÁLLALATOK! Ha Önöknek igényük van kamionra, autóbuszra vagy bármilyen tehergépjárműre, akkor hívják a IERMO KÉR Kft.-t. Tőkés importból vállaljuk haszongépjármüvek 1990. évre szóló beszerzését forintért. Budapest XIII., Teve u. 57—61. Telefon: 169-4119,169-0044 I Tfax: 160-3127, telex: 22-6279 I Az SZDSZ—Fidesz siófoki szervezetei az 1990. szeptember 30-i önkormányzati képviselő- választásra az egyéni választókörzetekben a következő jelölteket állítják: 1. Dr. Fábián Károly Fidesz 2. Ármánkó Dávid SZDSZ—Fidesz 3. Csizmazia Tibor SZDSZ—Fidesz 4. Dr. Tóth Ákos SZDSZ—Fidesz 5. Takács Sándor SZDSZ—Fidesz 6. Juhász János SZDSZ 7. Molnár Árpád SZDSZ 8. Csapody Lajos Fidesz 9. Dr. Szalay József SZDSZ—Fidesz 10. Kiss Tamás Fidesz—SZDSZ Kérjük, hogy támogassák jelöltjeinket és ajánlásaikat a siófoki SZDSZ-irodában (Sió u. 32.), a Fidesz-irodában (Fő tér 1.) vagy a jelölteknek adják le, illetve a városi tanácson megnyitott ajánlási íveken tegyék meg. Csatlakozva Göncz Árpád köztársasági elnök felhívásához kijelentjük, hogy a választási előkészületek során tisztességes, becsületes kampányt folytatunk, s erre kérjük a választás többi résztvevőjét is. SZDSZ siófoki szervezete, Fidesz siófoki szervezete (Fizetett politikai hirdetés) (136034)

Next

/
Thumbnails
Contents