Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-05 / 113. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. szeptember 5., szerda A sétálóutca éjszakái — Aki a sétálóutcában lakik, ne panaszkodjon! — mondják, valahányszor enyhe célzást teszek rá, hogy elég zajos ez a környék nyáréjszakákon. „Hála” annak, hogy Kaposváron itt van a legtöbb szórakozóhely, a padok pedig valósággal csábítják, marasztalják azokat, akik — főleg a zárórák után — csoportokba verődve hangoskodnak, immár osztályon alul. Hajlottam a szóra, és hónapokig tűrtem. Betelt a pohár. Mondjon, aki mit akar, leírom, mi megy itt nap nap után. 1. Lássuk csak: most (még csupán) éjjel fél 11 van. Az ablakaink alatt, a sétálóutcában tucatnyi gengszterpaiánta kerge- tőzik a padok körül. „Megrugdoslak!— ordítja épp e pillanatban az egyik, miközben „fedezékül” egy békésen sétáló pár mögé bújik üldözője elől. Kiabálnak egymásra, ahogy a torkukon kifér, röpködnek a nyomdafestéket nem tűrő szavak. Ha jól veszem ki (micsoda nyárspolgári rossz szokás így kikukucskálni a függöny mögül!) valami ostornyélszerű ,,suhit” suhogtatnak ezek a su- hancok egymás felé: van „kézifegyver” mindegyiküknél. Aki ügyes, elfut s a biztonságos távolból incselkedik, aki ügyetlen, azt közrekapják, elnáspángolják a cimborák. (Sajnálhatja Rubik Ernő, hogy nem ő találta föl ezt az igazán kreatív, készségfejlesztő játékot!) így megy ez még egy óra hosszat, mígnem hirtelen gyanús csend támad: megjelent egy rendőr. (Van ilyen!) A fiúk „szétspriccelnek” a négy égtáj felé; uzsgyi, ki merre lát! Fogd meg őket, ha tudod! Ha majd elmegy a rend őre, — egész éjjel csak nem strázsálhat itt — fogadok, egyenként vissza- somfordálnak, kezdődik minden elölről. Vagy ha nem, hát majd jönnek helyettük a testvérek, a szülők, az újabb „műsorszámmal”. A kőkemény, profi randalírozók... 2. Már itt is van az újabb lármahad: a kocsma, a külváros ontja s adja még... Megtakarítom ezúttal az eposzba illő seregszemlét, elég az: a sétálóutca ilyenkor éjjel, igen gyakran a kocsma, a kupleráj és az utcaszínház hangulatát elegyíti. S mennyi itt a még felfedezésre váró őstehetség! Hihetetlenül széles a folklórműsorok repertoárja: nomád nó- tacsokor-virtuóz legénytánccal; — a szöveg a szabadélet ösz- szes kellékeit fölvonultatja, (úgymint: nő, pálinka, hosszú nyelű bicska). Móka, kacagás, káromkodás, szerelmi örömröhögés, őrjöngő féltékenységi jelenet rituális ruhamegszagga- tással, balladaian tömör dialógusok hirtelen támadt nézeteltérések tisztázása céljából... Itt, a világot jelentő flaszteron aztán megvalósul az akció meg a dikció egysége. Mármint a pofoné meg a szitoké. Az akusztika ilyenkor „szerencsére” kiváló, az ókori görög színházaké a fasorba sincs mellette. A házfalak remekül, sokszorosan visszaverik az utcai hangokat. így aztán a megadott órában elsuttogott szerelmi vallomást is élvezhető hangminőségben lehet hallani az emeleti lakásokban, hát még azt mennyire, ha valaki gátlástalanul ordibál! A lakók, akik — gyötörjék bár őket szúnyogok — a fülledt, meleg éjszakákon nyitott ablaknál szeretnének aludni, álmatlanul szenvednek a hajnalig tartó randalírozás miatt. Vajon elgondolkodott-e már azon bárki is, s felmérhető-e egyáltalán, hogy mekkora az a kár, amit azzal okoz valaki, hogy megfosztja embertársát az éjszakai nyugalmától? Hiszen a következmény, a kialvatlanság okozta másnapi rosszkedv, figyelmünk romlása, a megalázottság érzése amiatt, hogy valakik ezt büntetlenül megtehetik velünk, egészséges, kiegyensúlyozott gyermekünk nyűgössé, fáradékonnyá válása a rossz éjszakák miatt mind-mint olyasvalami, ami pénzben, súlyban, rőffel nem mérhető. Értékeinktől búcsúztatnak el bennünket a csendháborítók is éppúgy, mint az útonálló tolvajok! 3. Mondom, hajnalig tart az „éjszakai műsor” a sétálóutcában. (Feltételezem, nemcsak ott.) Akkorra—elvégre valamikor a randalírozónak is pihennie kell — elcsendesül a környék. Igaz, a madarak meg felélednek, világosodik, de mit számít az! Lehet aludni valamicskét az óracsörgésig. Lehet? Egy frászt! Mértékkor — úgy öt óra tájt—mint egy láthatatlan karmester intésére, megjelennek a szorgos munkagépek. Felberreg a kukásautó, köreit rója az ennél is zajosabb seprőgép. Végül berobog egy zetorhangú járgány: a locsolókocsi. Tetején egy sudár termetű úrral, aki akkurátusán végigfecskendezi a villanyoszlopokat díszítő virágokat (eléri!) meg alant, a díszcserjéket. Vidám, rutinos füttyével adja tudtára a sofőrnek, hol s mikor ideális a megállás a spriccentés szempontjából. Teszi a dolgát, — jól teszi. Meg aztán: ki korán kel, aranyat lel. Értem én. De azért locsolni, utcát takarítani persze este is lehetne. Akkor legalább a gépek zaja elnyomná a csendháborítókét. Vagy megfordítva. Mindenesetre engem már így is elérzékenyít ez az óvó tapintat, ez a figyelmesség — a virágok iránt. Mert ettől lesz ezentúl még virágosabb a már (mint tudjuk) amúgy is virágos Kaposvár. (A kedvünkről nem is beszélve...) Fodor Tamás Lakók — kontraépítők TABI PERPATVAR Tabon a Kossuth Lajos u. 67—79. szám alatti lakók (családi ház és üzlettulajdonosok) nevében 14-en írtak panaszbeadványt a megyei tanács műszaki főosztályára. Egy másolatot ebből a Somogy Hírlap szerkesztőségébe is eljuttattak. Panaszuk: az „útszakaszon a tabi költségvetési üzem épít egy üzletsort. A volt üzletsor bontását megkezdték, de úgy, hogy az üzletek és lakóházak elől a ki- és bejárást, az áruszállítást, a szennyvíztisztítást biztosító utat elbontják... Tiltakozásunkra a költségvetési üzem azt az érvet hozta föl, hogy a lakók és az üzlettulajdonosok hozzájárulásával kezdték meg a munkát...” H. Kiss Imre, az érintett tulajdonosok egyike: — Minket sem a tanács, sem a költségvetési üzem nem tájékoztatott arról, hogy itt milyen jellegű építkezés kezdődik, illetve hogy elzárják a közlekedési lehetőséget. Megértjük, hogy az építkezés—ami a városközpont átalakítása szempontjából szükséges — átmenetileg zavart okoz napi életvitelünkben. Mi lesz, ha elkészül az üzletház? Gépkocsival nem állhatunk be a saját udvarunkba? Jelenleg a szennyvízszippantó kocsi sem tudja megközelíteni a lakásokat, üzleteket. Nincs szennyvízelvezető rendszer. Kérdezem: mi lesz, ha feltelik a derítőakna és nem tudjuk kiürít- tetni? Megmondom: az utcára folyik minden... Meg is büntetnek majd ezért bennünket?! Az új üzletsor építéséről Vé- ber László, a kivitelező költség- vetési üzem igazgatója elmondta: — A családi házak és a közvetlenül érintett üzletek tulajdonosaival (vagy alkalmazottjukkal) a bontás megkezdése előtt személyesen beszéltük meg, hogy mire lehet számítani. Kértük megértésüket az építkezés idejére. Egyébként panasz hozzánk hivatalosan nem érkezett! Megígérem: továbbra is biztosítjuk az üzletekbe az áruszállítás lehetőségét, illetve a családi házak ellátása a szükséges mértékig megoldható lesz. Az üzletház átadása után pedig a korábbinál lényegesen jobbak lesznek a megközelítési lehetőségek. Kérem a lakók és az üzlettulajdonosok megértését, türelmét. Szummer György, a tanács- vb-titkára: — A kivitelezés befejezése után az ingatlanokhoz ugyanúgy biztosítva lesz a bejárás, mint eddig. Ha megnézi, most is van lehetőség a le- és feljárásra... Az ügyben a megyei tanács műszaki főosztálya vizsgálatot folytat. Minden bizonnyal arra kíváncsiak, hogy az építkezés ideje alatt megvannak-e a működési és az életfeltételek. Azt azonban a vizsgálat eredményétől függetlenül tudomásul kell venni: várost fejleszteni a városlakók megértő türelme nélkül nem lehet. Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár móri alkatrészgyár leányvállalata különböző típusú autóbuszüléseket gyárt. Képünk a varrodában készült A SOMOGYKER RT. nőidivatáru-boltja (Kaposvár, Május 1. u. 13.) kisszériás női konfekció legyártásához varrónőt keres Jelentkezni a boltvezetőnél lehet Aomoouk^Y — nyitvatartási időben. («■ ■ ]i (111821) ■ :> \ ■’*' • ' Ok nélkül nem akart börtönbe menni ,,Csak” a perselyeket fosztogatta A PÉNZ SZESZRE KELLETT A negyvennyolc éves, erősen őszülő férfi jóval idősebbnek látszik. Arca sápadt, ezen a nyáron nem látott napot. Három hónapja a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság fogdájában van előzetes letartóztatásban. Saját bevallása szerint huszonnyolc-rendbeli sorozatos betöréses lopást követett el, csaknem a felét templomokban. Amint lekerül Bencsik János kezéről a bilincs, jellegzetes mozdulatokkal — mintha megbélyegző nyomát is le akarná törölni — masszírozza csuklóit. Halkan beszél, gondolatait gondosan formálja mondatokká. Tizenöt évet ült már különböző bűncselekmények miatt, utoljára 1987-ben, Vácról szabadult. Tavaly augusztusig rendesen dolgozott, betartotta az igen szigorú szabályokat: este tízkor otthon volt, italboltokat nem látogatott. Mígnem munkatársai hívására megivott egy-két pofa sört, s egy „jóakarója” följelentette a pártfogójának. Ok nélkül nem akart visszamenni a börtönbe, hát újra elindult a lejtőn. — Miért kocsmák és templomok fosztogatására „specializálta” magát? — Mert kérem, én dolgozó embert soha nem károsítottam meg — válaszolja önérzetesen, majd hozzáfűzi: — legalábbis közvetlenül nem. De higgye el, soha nem volt életcélom a bűnözés. A férfi egyre inkább rabja lett az italnak, s ehhez pénz kellett. — Semmi bajom a papokkal — mondja —, tisztelem a vallásos embereket. Ereklyékhez, értéktárgyakhoz soha nem nyúltam, csak a perselyeket fosztottam ki. S ahogy az alkoholizmus elhatalmasodott rajta, a szenvedély újabb és újabb betörésekre sarkallta: portyázásával bejárta a megyét. — A templomok miatt szégyellem magam igazán—vallja be és kezével gondosan összesöprögeti az asztalra esett cigarettahamut. — Tisztelet, szégyen... Betörés közben nem érzett hasonlót? — A templombetöréseket csak ittasan követtem el. —Sjózan pillanataiban? — Olyan kérem nem volt. Augusztustól decemberig folyamatosan ittam. Januártól azonban — bár tudtam, hogy a betöréseimet nem fogják megbocsátani — új életet akartam kezdeni. Tudtam, hogy hiába, hiszen először csak mint eltűntet, aztán már a rablások miatt köröztek. Egy igazoltatásnál adtam föl magam. — A pénzt mire költötte? — Italra, de néha szállodára is futotta. — Hogyan szemelte ki a templomokat? — Először is felmértem a település lakosságát, és csak katolikus templomba törtem be. Ott ugyanis a perselyben hagyják a pénzt. Nekem akkor már mindegy volt, hogy a Szűz Mária, vagy a Szent Antal perselyét fosztom ki. — Miért alakult így az élete? — Látja, ezt még soha senki * nem kérdezte tőlem — s tekintetében szinte a hála fénye csillan. Elvált szülők gyermekeként kallódott, apja öngyilkos lett, két sikertelen házasság áll mögötte. Zaklatott gyerekkorát még nehezebb évek követték. Először 1966-ban egy motorbalesetért ült, aztán jött a többi, a tiltott határátlépéstől a sorozatos betöréses lopásig. Nem volt megállás... — Vallásos? — Katolikus, Istenfélő ember vagyok. Ha tényleg létezik, nagyon igazságtalan! — Ha kérhetne valamit most, mi lenne az? — Hm. Biztosan nem erre gondolt: húsz doboz cigarettát. Tamási Rita PÁLYÁZATI ! FELHÍVÁS | A Balaton-felvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság a Franciavágási Fűrész- és Falemezgyárába pályázatot hirdet g* tr / •• i • tőmérnöki ■ állás betöltésére j A főmérnöki állás október 1-jétől tölthető be, 5 évi időtartamra, mely kölcsönös megegyezéssel meghosszabbítható. A munkakör betöltésének feltételei: — Okleveles faipari mérnöki, vagy faipari üzemmérnöki végzettség —10 éves szakmai, ezen belül 5 éves vezetői gyakorlat — Legfeljebb 50 éves életkor A pályázathoz csatolni kell: — Kézzel írott, részletes szakmai tevékenységgel bővített önéletrajzot — Egyetemi vagy főiskolai és egyéb szakmai végzettséget, nyelvtudást igazoló okiratok másolatát — 3hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt — Orvosi igazolást a munkaköri alkalmasságról Fizetés megegyezés szerint. A munkakörhöz Pápán kettőszobás, összkomfortos lakást biztosítunk. Jelentkezni személyesen vagy levélben az erdőgazdasági személyzeti és oktatási osztályán lehet, Keszthely, Szabadság u. 10. szám alatt, legkésőbb szeptember 20ig(059513) | K. J.
