Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-29 / 134. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1990. szeptember 29., szombat A világon—a becslések szerint — évente 40 millió művi abortuszt hajtanak végre. Hazánkban a 80-as években évi 80—90 ezret, tavaly naponta átlagosan 365 terhességet szakítottak meg. A legális abortuszok száma 1956-tól napjainkig összesen 4,5 millió volt. Azaz: majdnem fél magyar- országnyi megfogant gyermek nem születhetett meg. 1955—1970. között 3000 nő halt meg terhességmegszakítás következtében. A méhen belüli rosszindulatú daganatos megbetegedések száma 20 ezerrel nőtt. Az utóbbi három évtized alatt 150 ezer nő vált meddővé. Évente több mint 150esetben 14 év alatti lány esik át terhességmegszakításon. Ezek az adatok nemzetközi összehasonlításban is példátlanok: nem csoda tehát, hogy forrnak az indulatok a terhességmegszakítás körül. Összeállításunkban most két, abortuszon átesett nő, valamint egy lelkész, egy szülész-nőgyógyász és egy genetikus fejti ki véleményét. NAPONTA 365 Meg nem született gyermekeink VÉLEMÉNYEK AZ ABORTUSZRÓL Fogantatás = élet I. Sz. lelkész: „Ha egy anya a saját ölében meg tudja ölni a gyermekét, akkor mi is pusztítjuk egymást”— mondotta a Béke-díjas calcuttai Teréz anya. Ezzel a gondolattal mi is azonosulunk. Az abortusz azonban jóval komplexebb kérdés, mint a Ne ölj! parancsolatának értelmezése. Mégha oly sok is a vita teológusok és a filozófusok között az emberi élet kezdetének meghatározásában, mi azt valljuk: az élet a fogantatás pillanatában kezdődik. D^Vid zsoltárában ez áll: ,,Bi- <vj 'e "•'■'ttad veséimet, s takargattál engem anyám méhében. Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és ido- míttattam, mintegy a Föld mélyében látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedbe ezek mind be voltak írva- a napok is, amelyeken formáltatni fognak, holott egy sem volt még meg közülük.” A nőknek éppen ezért okoz(hat) egy-egy magzatelhajtás óriási traumát. Egyházunk egy esetben tartja elfogadhatónak az abortuszt: akkor, amikor — például egy méhen kívüli terhességnél — az anya életét kell megmenteni. Nagy mulasztásaink vannak szexuális kultúránk terén (is). A fiatalokat a másik iránti tiszteletre, méltóságuk megbecsülésére, az igazi szerelem-szeretet általi felelősség- vállalásra kell nevelnünk. A felvilágosítás pedig az érzelmek felkorbácsolása helyett az értelemre hasson, ne rekedjen meg a biológiai információnyújtásnál. A legfőbb gond az, hogy az abortusz nem a családokban kérdés igazán. Amikor a fiatalok arról beszélnek, miért nem vállalhatják a gyereket; nekünk, lelki gondozóknak az a feladatunk, hogy a „Min kell változtatnunk azért, hogy vállalni tudjuk a megfogant életet?”— kérdés fogalmazódjon meg a fiúkban és a leányokban. S azt hangsúlyozni, hogy a születendő gyermekért nemcsak a nőt terheli a felelősség. Gyermeket csak felelősséggel! N.M. 16 éves: — Amikor kiderült a terhességem, ideiglenes állami gondozott voltam. Azonnal úgy döntöttem, hogy a'gyereket nem tartom meg. A műtéttől, ami rám várt, nem féltem; annál jobban aggasztott, hogyan tudom elintézni, mivel kiskorú voltam. Az intézetben jelentkeztem az ápolónőnél; ő sokat segített, de sajnos anyám is megtudta, mert beidézték; ő volt a törvényes képviselőm ekkor. Terhességem egy rövid kapcsolatból származott, a partnerem már felnőtt férfi, 24 éves volt. Nem védekeztünk semmivel. A srácnak volt egy tartósabb kapcsolata is. Barátnője mellette maradt és szintén terhes lett a fiútól. Úgy tudom, hogy jelenleg együtt vannak, s megszületett már a közös gyerek. Bennem sohasem merült fel az, hogy megszülöm a gyermeket, mert nem tudtam volna felnevelni és eltartani. 12 hetes terhességemet szakították meg. Nagyon szeretnék rendezett körülmények között, családban élve gyermeket szülni és nevelni, de csak akkor, ha számára megfelelő életfeltételeket tudok biztosítani. Az abortusz óta volt egy tartósabb kapcsolatom, akkor óvszerrel védekeztünk. A társadalom ..lelkiismerete” K. Gy.-né 38 éves, kétgyermekes családanya: — Az első gyermekem születése után 6 héttel estem újra teherbe. Egészségügyi és szociális indokok is közrejátszottak abban, hogy a terhességmegszakítás mellett kellett döntenünk. Lakásunk, önálló egzisztenciánk még nem volt. Az első gyermeket is — átmenetileg — a szüleim gondozták. Visszamenőleg úgy érzem, hogy nem voltam pontosan tudatában annak, hogy mi történik velem, mit cselekszem. Csak amikor a műtétre előkészítve, fent feküdtem az asztalon, akkor lett rajtam úrrá a pánikhangulat: ezt nem szabad engednem, most el kellene rohannom... Félig kábultan, a lelkiismereti teher súlya alatt szorítottam a nővér karját. És sírtam, közben magyaráztam, hogy most szültem és nincs hova tennem a következő gyereket. A többiről azért nem érdemes beszélni, mert nem lehet szavakban kifejezni az együttes testi-lelki fájdalmat és az ébredés utáni ürességet. A műtétet követően a korabeli védekezési módszerek ellenére — két hónap múlva ismét állapotos lettem. A megmásíthatatlan tény hormonális zavarok miatt csak akkor derült ki, amikor a magzat már megmozdult. Nem volt mit tenni, megszültem a gyereket. Emberfeletti erőfeszítéssel és néhány jó szándékú barát segítségével sikerült egy nagyon szerény otthont teremteni. A terhességmegszakítás élményét a nő úgy cipeli egy életen át magával, mint egy olyan gyilkosság terhét, amelyre sohasem derítettek fényt, s amelyikért nem vezekelt. Éppen ezért ez a teher mindennél súlyosabb, és vannak az életnek olyan percei, amikor ez elviselhetetlenné válik. A bűntudatot senkivel nem lehet megosztani. Az ember — ekkor már — tudja, hogy bűnös. Felmentést semmi sem ad. Még az sem, hogy velem együtt több ezer nő nem az anyagi biztonságért, a jólétért mond le gyermekéről, a / Dr. Domány Sándor hanem egy társadalmi kényszer hatására. Úgy vélem, hogy bármennyire is a nő tartozik felelősséggel meg nem született magzatáért, áttételesen a társadalmi és a mikro- szociális körülmények is hibáztathatok azért, ha egy gyermek nem láthatja meg a napvilágot. Szomorú és egyben embertelen magatartás az, ha a társadalom a saját „lelkiismeretét” egy emberre, az anyára ruházza át... T erhességmegszakítás — luxusból Dr. Domány Sándor egyetemi tanár, a megyei kórház szülészetének osztályvezető főorvosa: — A születendő magzatnak ugyanolyan joga van az élethez, mint a megszületettnek. Ez azt jelenti, hogy terhességmegszakítás csak akkor végezhető, ha a gyermek kihordása vagy a szülés az anya életét veszélyezteti, avagy a vizsgálatok alapján a magzat súlyos rendellenességgel fejlődik. Mindezt a mai Magyar- országon végrehajtani azonban nem lehet. A gazdaságilag elmaradott országok lakóinak mintegy egyharmada a mindennapi létért küzd; így a társadalomnak védekeznie kell a fennmaradás érdekében. Ennek pedig sajnos Magyarországon is egyik módja a nem kívánt gyermek elpusztítása. Ne higgye, hogy a nőgyógyászok azt oly nagy örömmel végzik; kötelességük a műtétet végrehajtani, hiszen az 1956-os rendelet ma is érvényben van. Ha valaki közülük nem vállalkozik terhességmegszakításra, nos, az munkamegtagadásnak számít. Sok orvos ezért kényszerült pályakorrekcióra... Az évi 90 ezer abortusznak mintegy fele az úgynevezett „luxus terhességmegszakítás”. Nagyon sok jómódú család elégszik meg egy gyermekkel, s az anyagi javak fontosabbak egy újabb vállalásánál. Ezért kell szigorítani a terhességmegszakítások engedélyezését. Az egészségügyi dolgozó, az orvos alaposabban nézzen utána, hogy milyen körülmények között él az állapotos nő, s csak nagyon indokolt esetben kerülhessen sor abortuszra. Dr. Czeizel Endre Mivel a fiatalkorúak terhességmegszakítása évről évre növekszik, mindent meg kellene tenni azért, hogy a házaséletre, a családi életre való nevelés, az egészségtan és a valláserkölcs — mint ahogy ez például Svédországban megvalósult — már az általános iskola alsó tagozatában tantárgy lehessen. Nagyon komoly családtervezésre van szükség. Minden fiatal párnak önmagának kellene eldöntenie, hogy az anyagi-, szociális körülmények mikor alkalmasak a gyermek fogadására. Ám addig is alkalmazzanak valamilyen fogamzásgátló módszert. A leghatásosabb az úgynevezett „késleltetett menstruáció" lehetne, miszerint 3—4 napos vérzéskimaradás után a vérzés gyógyszeresen meghozható, s a néhány tucat sejtből álló megtermékenyített pete a vérzéssel együtt távozna. Ennek azonban anyagi vonzatai vannak, s a kormányon múlik, hogy e módszer mikor válik nálunk is mindennapossá. Hiányzó családtervezö szolgálat Dr. Czeizel Endre genetikus, az orvostudomány doktora, az OKI humángenetikai és teratológiai osztályának vezetője: — A nem kívánt terhesség rossz, az abortusz rosszabb, az abortusz betiltása a legrosszabb. Annak ellenére — Mi lesz velem? Jakab Judit fotómontázsa mondom ezt, hogy a terhességmegszakítást egy idejétmúlt, egészségre ártalmas módszernek tartom, bízva abban, hogy a következő századra teljesen elfelejtődik. Az abortusz — gyilkosság; hiszen az élet a fogamzással kezdődik. Ám ha most betiltanánk a terhességmegszakítást, biztos vagyok abban, hogy sokkal nagyobb veszélyekkel járna az „angyalcsinálás”. Emelkedne a terhesség alatti öngyilkosságok száma csakúgy, mint a „kukásgyerekeké”. Nem hiszem, hogy ha a nőkre rákényszerí- tenének egy nem kívánt terhességet, akkor a szülés után harmonikus anya—gyermek kapcsolat alakulna ki. Hogy miben látom a megoldást? A jelenlegi helyzetben nemigen találok gyógyírt. Igazuk van a nőknek és igazuk van az egyház képviselőinek, de ezek az igazságok nem összeegyeztethetők. Előbb- relépés ez ügyben talán az lehet, ha igazán felkarolnánk a családtervezést — hazánkban 25 helyen van jelenleg családtervező szolgálat — és erre már az iskolában megtanítanánk az embereket. Ha ezt az istentelen energiát, amit az abortuszvitába sokan belefektetnek, a családtervezésre fordítanák, akkor már beszámolhatnánk némi eredményről. Tényleg, Kaposváron miért nincs családtervező szolgálat? * * * Epilógus Létezik egy úgynevezett abortuszszindróma, amely ha korábban nem is, de az anya haldoklásakor felszínre tör. A lelkiismereti teher súlya alatt az asszonyok ekkor összeroppannak és sok esetben a gyilkosság ténye egy mély depresszió kíséretében ilyenkor tudatosul. Lőrincz Sándor-Én az új abortusztörvény megszületésére várok.. Balázs-Piri Balázs karikatúrája
