Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-27 / 132. szám
1990. szeptember 27., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 Bizalmi szavazás októberben? Akik az iskolákat igazgatják... Milyen vezetőket válasszunk? Medveczky Ilonával 1981-ben készített műsort a televízió REVŰSZTÁRBÓL HERCEGNÉ Mit csinál Medveczky Ilona? A jogállam és a parlamenti demokrácia megköveteli, hogy progresszív gondolkodású, vezetésre alkalmas, becsületes önkormányzati képviselőket válasszunk. Tényleges politikai fordulat akkor következik be, ha az „alsó szinteken” hozzáértő vezetők kerülnek posztokra. Milyen legyen a jó vezető? E kérdésre a szociálpszichológia segítségével szeretnénk választ adni. A választási kampány infor- mációdömpingjében a választóknak meg kell figyelniük a jelöltek emberi tulajdonságait. A választással kapcsolatos szereplések során kiderülhet, hogy a képviselőtestületi tagságra, polgármesteri tisztségekre aspirálók milyen empátiával rendelkeznek. Bele tudják-e élni magukat választóik helyzetébe, s rendelkeznek-e azokkal a képességekkel, amelyek birtokában eredményesen tudják az érdekeket képviselni. Nem kell túl nagy emberismeret ahhoz, hogy a közszereplésben felismerjük a demagógokat és a karrieristákat. A programnyilatkozatok és szónoklatok során szét lehet választani a nyíltságot és a titkolódzást, az őszinteséget és a sandaságot, a hitelességet és a blöffölést, az önzést és az önzetlenséget, a kisszerüséget és a nagyvonalúságot. F. Fiedler szerint a vezetők főként abban különböznek egymástól, hogy feladatorientáltak vagy személyorientáltak. Egyes vezetők a teljesítményre koncentrálnak, még a jó személyes kapcsolatok feláldozásával is, míg másokat inkább az érdekel, hogy meleg, összetartó légkört teremtsenek. Vannak olyan vezetők is, akik a felülről kapott intézkedéseket képesek végrehajtani, de a felelősséget másra hárítják át. A tudomány igazolja, hogy a jó vezetők érdekcsoportjukkal (pártjukkal) és a más politikai nézetet vallókkal egyaránt jó kapcsolatot tudnak kialakítani. „A kommunikáció a hatalom valóságos forrása: tudni kell mi történik, képesnek lenni a tevékenységhez való hozzájárulása és annak befolyására — állapítja meg J. P. Forgás." A választások során egyesek nagyon sok, mások pedig minimális (kevés) információval rendelkeznek, s ezek birtokában döntenek, kire adják le szavazatukat. Az utóbbiak védtelenebbek az információkkal való manipulációval és visszaélésekkel szemben. Minden választó gondolja át, hogy a számára rokonszenves párt vagy jelölt a jövő és a jelen szempontjából milyen mélységű ismerettel, tervvel rendelkezik. A választások kimenetelét az dönti el elsősorban, hogy milyen érzelmek fűzik a szavazókat a megválasztandó személyekhez. Az érzelmeknek a politikai elkötelezettségben jelentős szerepük van. „Fucsa módon azokkal a csoportokkal szemben érzünk különleges tiszteletet és elkötelezettséget, amelyekért áldozatokat hoztunk és amelyekbe nehéz volt bekerülnünk" — állítja az Ároson—Mills szerzőpáros. A jó vezető a vele azonos politikai nézetet vallókat képes összetartani, kialakítja a tisztességes azonosulást, amely szolgálni, alakítani kívánja a helyi társadalmat. Jó vezetőnek tartjuk azokat a személyeket, akik Roger Lambert szerint lehetővé teszik ,,a döntéshozatal gyorsaságát, az ítélet biztonságit, az eredetiséget, a józan mérlegelés képességét, a helyzet változásaihoz való alkalmazkodás képességét, a szakértelmet és a jó szóbeli kapcsolatok képességét”. Nem helytálló az a nézet, mely szerint az önkormányzati vezetőtől nem várható el a szakértelem! Elsősorban politikai téren kell rendelkezniük nagyfokú hozzáértéssel. A politika azonban mindig valamilyen szakterülethez kapcsolódik. Úgy nem politizálhat a vezető, hogy ezekhez nem ért. A választások folyamatában azoknak a jelölteknek lesz nagyobb a befolyása, akik bizonyítani tudják hozzáértésüket... A rátermett vezetők reálisan ítélik meg a közvéleményt, a választók beállítottságát és saját esélyeiket a választás kimenetelében. Dr. Bóra Ferenc Legutóbb, több mint öt éve, a Thália Színházban a Jóból is megárt a kevés című darabban és a Belvárosi Kávéház Lidova- rietéjében lépett föl. Azóta sehol. — Nem hívtak vagy te nem akartál fellépni? — Hát, részben azért alakult így, mert én az utóbbi években a házam építem, ami nagyon sokba kerül, és amit a fellépéseimért fizetnének, az nem tenné ki azt, amit veszítenék a kőművesekkel, ha nem lennék a sarkukban... Másrészt pedig mivel az egész szórakoztató- revű műfaj a pénzen alapszik, de most hihetetlen pénzhiány van. — Ami az anyagiakat és a nevet illeti, feltétlenül. De én sokszor felléptem itthon is: a Lidóban, a Maximban, a Békében, a Moulenben. Nagyon szegény családból származom, a kőbányai MÁV-telepen egy szoba-konyhában nőttem fel, s bár hercegné lettem, egy pillanatra sem felejtettem el, honnan jöttem... Hogy most nem az Operaházban vagyok prímabalerina, annak a magasságom az oka, 170 centi vagyok. — Mikor szerződtél először külföldre? — Huszonegy évesen; Frankfurtban egy revűkabaré- ban kezdtem. Este tíztől reggel négyig mindennap fel kellett lépnünk. Nagyon kemény munka volt, de én azt mondtam: egy évig dolgozok, és hazahozok egy olyan autót, amilyen Mayarországon senkinek sincs. s haza is hoztam. Bár azt mondták, hogy kurválkodásból szedtem össze, de az a tizenkét ember, akivel kint együtt táncoltam, pontosan tudja, hogyan éltem és hogyan spóroltam össze. — Nagy sztár, világhírű sztár lettél. — Mások előtt is megvolt a lehetőség! Csinálja valaki utánam. Elárulom a titkot is: szerencse, tehetség, kitartás, szorgalom, lemondás. — Menedzser? Befolyásos barát? — Dehogyl Engem senki sem menedzselt, és nem voltam senki kitartottja sem... Milliomosok, milliárdosok nevét viselhetném, de én meg akartam mutatni, hogy a magam lábán állok. A hivatásomba voltam és vagyok szerelmes. — A házasságod sem volt mindennapi. — Tizenhat évvel ezelőtt mentem férjhez az osztrák Wilhelm Alexander von Thurn und Taxis herceghez, aki nem gazdag. Bécsben él; évente néhányszor találkozunk. — Szerencsés embernek tartod magad? — Feltétlenül. Az életemre visszanézve: semmit sem csinálnék másképp. Talán a gyereket vállalnám. — Terveid? — Ha készen leszek az építkezéssel, utazni szeretnék. Azokba az országokba, ahol még nem jártam. Például a Szovjetunióba. Aztán majd a saját balett-termemben, a magam örömére olyan gyerekeket szeretnék tanítani, akikben tehetséget látok. Nehéz tanévet kezdtünk az idén. Akkor is, ha a művelődési és közoktatási tárca elfogadja a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete országos választmányának javaslatát, akkor is, ha nem. Az indítvány szerint az oktatási-nevelési intézmények vezetőit a tantestületek vessék bizalmi szavazás alá a helyhatósági választásokat követően, ám lehetőleg még ez év októberében. Kiáltvány Miért? Az indoklás főbb érvei: „számtalan iskolában már régóta megrendült az igazgatókba vetett bizalom; a megújulásra váró iskolákban tiszta, áttekinthető helyzetet teremtene a tantestületek állásfoglalása; mód nyílna arra, hogy az iskola- fejlesztési koncepciók szabad mozgásteret és bírálatot kaphassanak; ez a megoldás lehetőséget nyújtana arra is, hogy a tantestületet kialakítsa álláspontját a változó irányítási struktúrákhoz (helyi önkormányzatokhoz, oktatásirányításhoz, iskolaszékhez)". Majd — a bizalmi szavazással némileg ellentmondásban — azt írják a kiáltvány szerzői: „A valódi megoldást az iskolaszékek megalakulása és működése fogja jelenteni." Végül pedig így érvelnek: „Ha a jelenlegi helyzetben nem változtatunk, az iskolák élén nem lesznek hiteles vezetők... Példa erre, hogy az idén meghirdetett igazgatói álláshelyek közel húsz százaléka mind a mai napig betöltetlen." Az igaz, hogy már tavaly forrongtak a nevelőtestületek, az iskolák környékén is mozgolódtak a pártok és szervezkedtek a szülők. Bonyodalmak A Köznevelés beszámolt a biatorbágyi iskolaszék megalakításának okairól és bonyodalmairól; az ügy ma sem jutott nyugvópontra. Egy hevesi végrehajtó bizottsági ülésen — épp a nevelőtestület bizalmatlansági indítványára—elmozdították posztjáról a Középfokú Oktatási Intézet igazgatóját. Botrányba fulladt egy ócsai szülői értekezlet; itt az igazgató nem tudta megokolni, hogy két tanítónő miért nem viheti tovább az osztályát, noha ez lenne a gyerekek érdeke, és a szülők Is nagyon szeretnék — ám a szülők minden akciója megtört az igazgató kisstílűségén és makacs ellenállásán. S egy friss eset a Baranya megyei Vajszlóról, ahol már több mint egy éve húzódik a vezetőválság: a tavalyi pályázót a nevelőtestület nem fogadta el, az ideit igen. mégsem az utóbbi lett az Igazgató, hanem ismételten megbízottként egy harmadik, aki nem pályázott sem tavaly, sem most.., A példák sora minden bizonnyal tovább folytatható. Sőt. Miközben soroljuk a kirívó eseteket, megállapíthatjuk: nem egy helyi kezdeményezés megsértett érvényes jogszabályokat. Az is nyilvánvaló, hogy több pontjában rossz, Illetve hiányos a szabályozás, ám rendesen még a rossz sem működik. Jogos Igény: tiszta, áttekinthető helyzetet kell teremtenil Csakhogy ehhez kevés a bizalmi szavazás. A nevelőtestület bizalma erős, ám csak egyik oszlopa az igazgató legitimitásának. A bizalmi szavazás rostáján könnyen átesthetnek jó, és fennakadhatnak alkalmatlan vezetők is. Hiszen a pedagógusközösségek értékítélete nem feltétlenül és nem elsősorban szakmai mérce, kiváltképpen nem az a kontraszelektálódott, elkényelmesedett tantestületek esetében. Szórványok Feltehető, hogy nem lesznek szakmai fórumok a majdan szerveződő iskolaszékek sem. A szórványos próbálkozások keserves küszködéseket jeleznek.-Sőt, félő, hogy központi ellensúly hiányában előjelet vált a képlet. Most nem a vertikális függőségi rendszer, hanem a helyi viszonyok esetlegessége, egyes vezetők erőszakossága kényszeríti az iskolát és a pedagógusokat védekező pozícióba. „Valódi megoldást” nem kínálnak tehát az iskolaszékek sem, hiszen még nem is működnek, s nem tudjuk, milyen lesz az a törvény, amelynek keretei között működni fognak. Való igaz, hogy nem népszerű az iskolaigazgatóság. Ám nem azért, mert „a legitimitásukban megkérdőjelezett régi elvtársak pozíciója” sározódott be, noha ebben is van valami. Sokkal valószínűbb, hogy sem korábban, sem most nem becsülték és nem becsülik meg az igazgatókat. S az is mindinkább kiderül, hogy az iskolavezetés külön szakma, gyakorlásához speciális ismeretek és képességek kellenek. Majd az ígért kimeneti szabályozás követelményei fogják eldönteni, hogy az igazgatónak a legjobb pedagógusnak vagy a legjobb szervezőnek kell-e lennie, avagy mindkettőnek egyszerre. Átmenetként A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete átmeneti megoldásként októberben bizalmi szavazást ajánl. Ám a logika azt a következtetést diktálja, hogy ezáltal nem kevesebb, hanem több lesz a hiányzó igazgató. A bizalmi szavazás nem nyugalmat, hanem újabb zavart és felbolydulást vinne az oktatási intézményekbe. Még ha az ügyek vitelére a testület meg is bízná régi igazgatóját, semmit sem nyernénk a kiábrándult, fásult vagy bosszúszomjas vezetők új tömegével. Mindazonáltal egyetértek a bizalmi szavazás szükségességével. Ám nem elszigetelt akcióként, és nem októberben, Érdemes volna elhalasztani a tanév végére, hogy ideje legyen afelkészülésre minden érdekelt félnek: a pedagógusoknak, a régi és reménybeli Igazgatóknak, az alakuló önkormányzatoknak, az érdekvédelmi szervezeteknek, a minisztériumnak, netán a parlamentnek. E sorsdöntő kérdésben mindegyiknek más-más a feladata. A nevelőtestületeknek a bizalmi szavazás, a parlamentnek a törvényalkotás. A HAZÁÉRT Uraim és volt elvtársaim! Midőn e szószékre léptem, belvárosi szívemet a honért érzett lelkesedés szoronga- tá. Bajban van pártunk, mely egyedüli letéteményese a demokráciának, a nemzetiliberális gondolkodásnak, a szociális piacgazdaságnak. Belső harcok bomlasztják, züllesztik seregünket, karrierista vitézek és vezérek próbálnak egyre magasabbra törni. Önök ismernek engem! Tudják, hogy elvhű vagyok. Tudják, hogy soha nem törtem vezető pozíciókra, mégis mindig a kiválasztottak között voltam. Valóban, csak vottam! Hát milyen demokrácia az, ahol az ilyen kivételes kvalitású ember, mint én, még mindig csak a párt közkatonája! Miért kell nekem huszadrangú senkik nyomdokain haladni, amikorén lehetnék a lobogó fáklya? Uraim és volt elvtársaim! Szomorú az én szívem, mert az átkos kommunizmustól sokkal több elismerést és megbecsülést kaptam, mint mostani elvbarátaimtól. Nem, nem hatalom kell nekem, bár bevallom, miniszteri szintnél magasabb beosztást semmiképpen sem vállalnék el. Azt azonban joggal várom el, hogy önök tudatában legyenek azzal: személyem bármely párt számára nemcsak fontos, de nyerő is lehet. Innen szólítom hát fel a tisztelt párttagságot! Nyilatkozzanak: milyen megalázó párt- és közhivatalnoki beosztást szántak nekem? Dermedt, fagyos csend lett a teremben, ahogy Magyar Dénes Frigyes befejezte szónoklatát. Csak a legbátrabbak tették föl kezüket, s rebegték el halkan: • • • — Elnök... — Polgármester... — Főpolgármester... — Államtitkár... — Fúj, micsoda népség! A köztársasági elnöki cím is méltatlan lenne hozzám — dörögte, s bevágta maga mögött az ajtót. Kint, a díszburkolatos főutcán már toporzékoló lovakkal várta őt 24 leghűségesebb katonája. Fölpattant hófehér paripájára, s végignézett diadalmas seregén... Megsarkantyúzta lovát, intett a kürtösnek, s amikor felhangzott a harci induló, már többszáz néző gyönyörködött a lovak kecses mozgásába, s olvasta a vadonatúj zászlón a jelszót: a hazáért bármely párthoz hűséges leszek! (Süli) Eöry Éva Miksa Lajos
