Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-26 / 131. szám
> 8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGD OLDALA 1990. szeptember 26., szerda Idősek tábora Balatonfenyvesen Őszi napfény — Éppen a plébános úr beszélget az öregekkel, ez elképzelhetetlen volt eddig! A misékre is szinte titokban jártak az elmúlt években—fogadott Hor- váthné Pintér Piroska, az „Őszi napfénytábor” vezetője. Megtudtam, hogy az idén szeptemberben nyolcadik alkalommal táboroztatja a Somogy Megyei Tanács és a Vöröskereszt a többnyire egyedül élő idős embereket Balatonfenyvesen. Ók 115-en a megye idősek klubjaiból érkeztek, de van közöttük teljesen magányosan élő ember is. A legfiatalabb táborlakó 40 éves rokkantnyugdíjas, a legöregebb 85. — Ingyen üdülhetnek itt egy hétig. Többen életükben először látják a Balatont—folytatta Horváthné Pintér Piroska, aki egyébként a megyei tanács társadalompolitikai főosztályának munkatársa. Kollégái ázintén szociálpolitikai szakemberek, és segíti munkájukat orvos, könyvtáros és lelkész is. A programokat az idősek igényének megfelelően állították össze: szociális ellátásuk lehetőségeiről, az egészséges életmódról beszélgettek a meghívott szakemberekkel. T anácso- kat — ha lehet ilyesmiben egyáltalán tanácsot adni — kaptak arról, hogyan tehetnék boldogabbá az öregkorukat. Az önkormányzati választásokról is beszéltek a tanácsi szakemberek. A tábor vezetősége gazdag és színes kulturális rendezvényeket szervezett. Fellépett a Kis-Balaton táncegyüttes, volt Ki mit tud? és táncverseny, bábkészítés és könyvtár. Volt, aki citerázott, volt, aki harmoni- kázott maga és mások örömére. Ottjártunkkor, az utolsó napokban, a Vöröskereszt ruhákat osztott az öregeknek. — Kibővítik a ruhatárukat, mert sokan rászorulnak erre — mondta a táborvezető. — Ilyen most van először. Mindenki kap egy üveg Béres-cseppet, és hazautazáskor nagyobb élelmiszercsomagot is. Tálos Józsefné Csurgóról érkezett a táborba; már hetedszer volt itt. — Én vagyok a mindenes — kezdte mosolyogva —, énekelek, táncolok es szórakoztatom a többieket. Szólnak is mindig, hogy jöjjek. Az idős asszony egyedül él kis házában. Szomorú volt, amikor újra megszólalt: — Jobb itt lenni, mint otthon, mert szeretnek és boldog vagyok. Megkapunk mindent. Régóta nyugdíjas vagyok, csak úgy tudok megélni, hogy tiszteletdíjasként még mindig dolgozom. Fábián Sebestyén nyugdíjas bányász először jött el a táborba. — Egy éve kerültem Kaposvárra. 1988 tragikus évem volt. Súlyos agyműtétem után a családom autóbaleset áldozata lett — mesélte könnyezve. — Itt nagyon jó... A két idős ember szinte egyszerre kérdezte: — Nekünk, akik egyedül vagyunk, mi örömünk van?! Ez az egy hét itt a Balatonnál. Mi lesz, ha megszűnik a tábor, mert nem lesz rá pénz? Kérdőn néztem a táborvezetőre, aki megerősítette az öregek félelmét: — Sajnos, nem tudjuk, hogy lesz-e jövőre is tábor. Tele vagyunk félelemmel, hogy nyolc év után be kell fejeznünk... — és többet Horváthné Pintér Piroska sem tudott mondani. — Révai József plébános úr is hallotta ezeket a szavakat, és csak annyit mondott: — Csodálatos, amit itt csinálnak! Ne adják fel, én is segítek! Búcsúzóul mi sem mondhattunk mást: nem szabad abbahagyni! Persze ez a felszólítás nem a táborlakóknak szól. Sokkal inkább azoknak, akik döntenek fennmaradásáról, illetve megszüntetéséről... Varga Zsolt Fotó: Gyertyás László Élénk érdeklődés a somogyi nyugdíjasok Ki mit tud?-ja iránt „Küzdők az életért” „Duhaj bácsi randevúra megy" című jelenettel nevezett Balatonújlakról Erzsi néni — Kovács Jánosné — az október 27-i, batéi nyugdíjas Ki mittud?- ra. — Víg kedélyű, bolondozós asszony vagyok, egyedül élek — írja. — Nagyon régen szeretnék már ilyen Ki mit tud?-on részt venni, most végre 60 éves létemre sikerül. Nagyon kérem, vegyenek maguk közé játszani! Vérszegény figyelemfölkeltés Erzsi néni partnere, Lukács István rokkantnyugdíjas így tudósít: — Nagy öröm töltötte el a szívemet, amikor megtudtam, hogy ilyen vetélkedőt rendeznek Somogy megyében. Mert sajnos, sehol egy plakát — pedig balatoni övezet az, ahol lakom —, amelyik azt hirdetné, hogy valóban törődnek és foglalkoznak a nyugdíjasokkal; hogy szabadidejüket saját maguk által megvalósított programmal tudják eltölteni... A 69 éves Skricsek Károly kisgyerekkorában leste el a kézimunkázás fogásait édesanyjától. Régebben csak gobelineket készített, mióta nyugdíjba ment, azóta sokféle hímzés került ki a kezéből. Batéba elsőként juttatta el munkáit: gyönyörűek, sok asszony irigyelheti azokat...—Nehéz lenne összegyűjteni kézimunkáimat: idehaza és külföldön is van belőlük. Most is készül egy terítő, amelyet szeptemberben visznek Svájcba. Ha kell, akkor magam készítek sablont és drukkolom is. Kétszer ugyanazt a munkát nem teszem ki, mert mindig van új készítményem... Fellép a színházi öltöztető A nagybajom i Orsós Margit fiatalon vált rokkantnyugdíjassá. Zárkózottan él hároméves kislányával. * — 1985-ben a Színművészeti Főiskola nappali tagozatára jelentkeztem, de a harmadik rostán kiestem — írja. — Ezt követően a budapesti Katona József Színház öltöztetője voltam... Küzdők az életben maradásomért, mivel betegségem igencsak kockára teszi azt. Margit sorai után érthető, hogy Kányáéi Sándor X. zsoltár és Bella István Egy nap — két nap című versét választotta. A 64 éves Álmos Istvánná az erdélyi Lúgosból menekült 1940-ben, most a barcsi idősek klubjának tagja. — Fiatal korom óta dolgoztam különböző munkahelyeken, három gyermeket taníttattam a képességeiknek megfelelően. Szeretem a társaságot, a közös programokat. Szívesen kézimunkázom és énekelgetek. Erzsi néni az új címert gobelinből készítette el, s elhozza az október 8-án délután két órakor Batéban megnyíló kiállításra. De versmondással is nevez a vetélkedőre. Hol vannak a támogatók? A tudósítást írtam, amikor megérkezett Lukács István újabb levele, sajnos, egy csúnya bokatörés hírével. De a reményt így sem adja fel: — Mindenképpen, még ha gipszelt lábbal is, de nagyon szeretnék a műsorszámokkal fellépni! Az ének- és paródiaműsorral szereplő Lukács Istvánnak mindannyian drukkolunk. Az első levelében írt megyei nemtörődömségre vonatkozóan igaza lehet, hiszen kisebb díjakat és egyéb támogatást a TESZ-en kívül egyetlen vállalat, kisvállalkozó sem ajánlott fel. Pedig a jelentkezők száma már 86-nál tart, s a kaposfüredi klubból még nem érkezett meg a jelzett 30—35 résztvevő programja... P. Sz. J. Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Egy módosító indítvány sorsa Parlament kontra kormány Gyarapszik a társadalombiztosítási alap ,,Meggyőző volt Solt Ottilia indoklása a 489-es számon előadott módosító indítványhoz, ezért szeretném bejelenteni, hogy módosító indítványomat visszavonom és személy szerint a 489-es számú módosító indítványt támogatom.” (Kósáné Kovács Magdolnának, az MSZP képviselőjének az Országgyűlésben 1990. szeptember 10-én a törvényjavaslatok részletes vitájában elhangzott felszólalásából.) A Solt Ottilia—Havas Gábor (SZDSZ) képviselők által előterjesztett, a törvényjavaslatot módosító közös indítvány szerint: a korábbi kezelői jogon harmadik személyekkel megkötött szerződés alapján befolyó ellenértékek a társadalombiztosítási alapot gyarapítsák, s ne az állami költség- vetést illessék. Ezt a képviselői indítványt nem fogadta el a kormány, az alkotmányügyi bizottság, az Igazságügyi Minisztérium — támogatta viszont a módosító javaslatot a szociális bizottság és — magánvéleményét ismertetve — a népjóléti miniszter. A döntés a parlamentre maradt. Miután Szabad György elnök határozathozatalra szólította fel a képviselőket, a honatyák a Solt Ottilia—Havas Gábor által előterjesztett módosító javaslatot 53 százalékos szavazataránnyal megszavazták (144-en voksoltak az indítvány mellett, 106-an ellene, 22.-én tartózkodtak). Ritka eset: a parlament a kormány ellenében hozta meg döntését! Lehet, hogy ez a nyugdíjasok számára is hoz valamit?-hfMegkérdezték — válaszolunk Múlt heti számunkban olvasóink leveleiből idéztünk. A kérdések, észrevételek közzétételét megelőzően két levelet elküldtünk az illetékeseknek, s példás gyorsasággal érkezett a válasz mindkettőre a Somogy Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságtól. A következőkben a kapott válaszokról tájékoztatjuk levélíróinkat, abban a reményben, hogy másoknak is felvilágosítással szolgálunk... Szomorú özvegység jeligéjű olvasónk azt kifogásolta, hogy hiába kérte özvegyi nyugdíj megállapítását 1969- ben elhunyt férje után — kérelmét arra való hivatkozással utasították el, hogy férje halála után már eltelt 15 év. Sajnálattal kell közölnünk, hogy olvasónk 1969-ben meghalt férje után valóban nem jogosult özvegyi nyugdíjra. A jelenleg hatályos rendelkezések szerint ugyanis az egyéb feltételek fennállása esetén állandó özvegyi nyugdíjra az a feleség jogosult, aki a férj halálakor az 55. életévét betöltötte, vagy a férj halálát követő 15 éven belül betölti. Ezzel a feltétellel olvasónk nem rendelkezik, ezért az állandó özvegyi nyugdíj iránti igényét el kellett utasítani. Minthogy panasza jogszabályi keretek között nem orvosolható, ezért azt tanácsoljuk — ha a- nyagi és szociális körülményei indokolják —, hogy nyugdíj kivételes alapon történő felemelési kérelmével forduljon a Megyei Társadalombiztosítási Tanácshoz (Kaposvár, Kossuth u. 9.). Egy régi olvasójuk aláírással kaptuk azt a levelet, melynek írója afölött háborgott, hogy az özvegyi és a saját jogú nyugdíj együttes folyósítási összeghatárát a közelmúltban 6410 forintra emelték. Azok nevében is fölemelte szavát, akik 30 évet dolgoztak felelősségteljes munkakörben, s nyugdíjuk ehhez képest alacsony, ám mivel meghaladja az 5000 forintot, ezért a legutóbbi emelésből kimaradtak. Olvasónk levelére is a Társadalombiztosítási Igazgatóságtól érkezett válasz. A levélíró sérelmét csak részben tudjuk megérteni. Tény, hogy az utóbbi hónapok „árrobbanása" valamennyi nyugdíjasra egyformán kihatott, azonban a nyugdíjak emelése — az ország ismert gazdasági helyzete miatt — csak meghatározott kört érinthetett. Más a helyzet az özvegyen maradt személyeknél. Könynyen belátható, hogy azok, akik házastársukat elveszítették, lényegesen rosszabb helyzetbe kerültek, mint azok, akik két nyugdíjból együtt élnek. A házastárs elveszítése — az egyedülléttel járó gyötrelmeken túlmenően —azt is jelenti, hogy az életben maradt nyugdíjasnak a továbbiakban mindazokat a költségeket egyedül kell előteremtenie, amelyeket korábban kettőjük nyugdíjából fedeztek. A társadalombiztosítási jogszabályok alapján az elhunyt hozzátartozó után özvegyi nyugdíj állapítható meg, az előírt feltételek megléte esetén. Azonban, ha a hátramaradt hozzátartozó nyugdíjas, akkor az özvegyi nyugdíjat csak akkor kaphatja meg, ha a saját jogú nyugellátása 1990. augusztus 1-jétől a 6410 forintot nem haladja meg. Ha ezt az összeget meghaladja, az özvegyi nyugdíj megállapítása csak akkor jöhet szóba, ha részére az kedvezőbb, mint a saját jogú ellátás. E rendelkezésnek az a magyarázata, hogy a biztosítottat csak egy társadalombiztosítási ellátás illeti meg. Azoknak a nyugdíjas özvegyeknek, akiknek a saját jogú ellátása a 6410 forintot nem haladja meg, azt az özvegyi nyugdíjjal az említett összeghatárig kiegészítik. Tehát nem arról van szó, hogy az özvegyek jelentős nyugdíjemelést kapnak, hanem arról, hogy a sajátjogú ellátásukat az özvegyi nyugdíjjal részben kiegészítik. ’ Ennyit az olvasói levelekre kapott válaszokból. Hadd tegye hozzá mindehhez a rovatszerkesztő: az ilyen kérdésekben a közeljövőben megválasztandó önkormányzati testületeknek is lesz mit tenniük! Amíg ugyanis az aktív dolgozókat a munkahelyek társadalombiztosítási ügyintézői tájékoztatják a tennivalókról — a nyugdíjasok a lakóhelyükön igényelnek nagyobb figyelmet, tanácsokat, az anyagi támogatáson kívül értő kalauzolást a hasonló ügyek útvesztőiben.
