Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)

1990-09-24 / 129. szám

1990. szeptember 24., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 AZ ŐSZI BNV A TÉVEDÉSEK VÁSÁRA (Folytatás az 1. oldalról) Szóval, a vásár, ahová majd­nem másfél óráig tart a cammo- gás a Baross tértől—természe­tesen nem gyalog. Lássuk hát, mit kínál a jármű­vásár? Kíváncsiságunk érthető: többéves csipkerózsika álmá­ból feléledni laszik a hazai autó­gyártás: a Suzuki, a Ford és a General Motors Magyarorszá­gon akar autót gyártani. Milyen lesz hát a verseny, mit kínál a konkurencia? Egyáltalán mi­lyen ma a járműipar? Nézzük a bicikliket, hiszen a Schwinn—Csepel Kft. teljes ter­mékskáláját felvonultatta az idei őszi vásáron. A krómtól és a lakktól csillogó ,,drótszamarak"- már magukon viselik a kénye­lem és praktikum összes jegyét. Áraik viszont erősen közelíte­nek a hazai átlagfizetéshez. Holnap is inkább enni kell. Irigykedve szemléljük már évek óta nyaranta a Balaton hullámait szelő motorcsónako­kat (mert hát erre külön engedé­lyünk van), mégis magasabb pulzusszámmal nézegettük a felvonultatottakat. A kalandfil­mekből is jól ismert gumi ro­hamcsónakon büszkén feszí­tett a 2000 köbcentis Mercury. A Flotta Kishajóépítő Szövetke­zet kiállított vitorlása és motor­csónakja bármelyik adriai kikö­tőben megállná a helyét. A négykerekűnél az autócso­dáknál kisebb a tumultus. A Merkur ajánlatát mindenki is­meri. A Wartburgot is: ez a gyár önálló standot tart fenn, s bemu­tatja a jól ismert formára ráeről­tetett spojlereket. A tengeren túli luxuskivitelü álmokat a Cadillac hozta el az idén Budapestre. A kivitel és a műszaki paraméterek önmagu­kért beszélnek, de a kiegészítő tartozékok sorában a lézeres lemezjátszó olyan természe­tes, mint mondjuk a Ladában a hamutartó. A Chevrolet lakko­zását csak a vásottabb gyere­kek merték simogatni, a legyek is észvesztve startoltak odabb. A felkelő nap országából ér­kezett kocsik esetében inkább a műszaki megoldások ejtettek ámulatba: a Honda motorteré­ben nincs mit keresnie: teljes burkolattal látták el nemcsak a bemutatott robogókat, hanem a nagy túra-motorkerékpárt is. A jó öreg Európa sem szé­gyenkezett ezen a BNV-n, hi­szen a vezető autókonszernek jól megfértek — egymástól tá­vol. A Volkswagen könnyed ele­ganciája, az Audi határozott kiállású típusai, a Citroen Lézer kecses vonalvezetése jól meg­fért a BMW magabiztos konzer-> vativizmusával. A karosszéria­kivitelezésekre ugyan már a szélcsatorna-kísérletek ered­ménye a jellemző, de a mar­káns különbségeket féltve őrzik a gyártók. A kiállított autócso­dák magyarországi forgalmazói árajánlataikkal okozták a legna­gyobb meglepetést. Nos, hát ezért a tévedések vására ez. Mészáros Tamás Az angyalbőrt csak 12 hónapig viselik Eskü a nemzet TÁMOGATÁS A CORVIN-ALAPÍTVÁNYNAK Repülőtechnikai nap Taszáron (Folytatás az 1. oldalról) A Corvin-alapítványról van szó, amelyet a tragédiákban elhunytak családjainak, az esetleges polgári áldozatok hozzátartozóinak megsegíté­sére, a „földre kényszerült" re­pülősök átképzésének támoga­tására hoztak létre. Király Béla két hónapi képviselői fizetését ajánlotta föl az alapítvány gya­rapításához. Kilián Nándor főhadnagy is azt bizonygatta, hogy fontos ez az alapítvány. Ő az, aki katapul­tált, amikor MÍG—21-es gépe június 29-én délután, Komló tér­ségében lezuhant. A katapult berendezését ezen a bemuta­tón is kiállították. — Milyen érzés újra látni? — Csak annyit mondtam magamban: „Jól működtél, öreg!” A feleségem és a szüleim szemében viszont ott láttam a könnyeket. Kilián főhadnagy még mindig nem repülhet, ennek ellenére azért szurkolt, hogy mégis kap­janak repülési engedélyt a kol­légái. Mint ismeretes, egy héttel ezelőtti pápai repülőnapon ed­dig ismeretlen okból lezuhant egy MÍG—23-as repülőgép. Soproni Károly őrnagy életét vesztette. Endrész János szá­zados ugyancsak Pápán szol­gál, s ugyancsak MÍG—23-as- sal repül. — Ezzel a géppel, amelyet itt kiállítottak szombaton Pápáról repült át Taszárra. Nehéz volt beülni a gépbe? — így van. Tíz éve repülök ezzel a típussal. Bízunk benne, hogy nem típushiba okozta a tragédiát. A bemutatón valamennyi, hazánkban rendszeresített ka­tonai légijárművet megnézhet­tünk. A Ml—8 szállítóhelikoptert és a Ml—24-es harci helikoptert Pál nyugalmazott alezredessel is, aki 1957—84 között szolgált Taszáron. Nyugdíjasán is na­ponta kijár a repülőtérre: aki egyszer belecsöppent ebbe a világba, az nem tud szabadulni tőle. Még akkor sem, ha már végleg el kell búcsúznia a repü­léstől. Kaszper József őrnagy, a repülőtér parancsnokhelyette­se mondta: a repülőnap bevéte­lét a Corvin-alapítványban he­lyezik el. A Kapos repülőosztály ezért is készíttette el különböző matricákon a jelvényét, és árul­ták is azokat. A kifutópálya szé­lén több ládát is elhelyeztek, amelybe bárki betehette önkén­tes adományát. Gőgös Ottó ezredestől, a re­pülőosztály parancsnokától megtudtuk, hogy jövőre ismét is. Pilótáik minden kérdésre vá­laszoltak, és elmondták: első­sorban a védelmet szolgáló gépmadarakról van szó. Olyan rejtelmekbe is beavattak ben­nünket, amelyekről eddig soha sem hallhattunk. A MÍG—23 például tizenhétezer méter magasságot tud elérni és a leg­nagyobb sebessége — nem tévedés — 2400 kilométer óránként. Nemcsak megnéz­hettük, hanem be is szánhat­tunk a gépekbe. A taszári és pécsi repülőmo­dellezők némi kárpótlásként bemutatót tartottak. Akinek kedve volt hozzá, videofilmeket nézhetett, számítógépekkel játszhatott. A forgatagban lép- ten-nyomon ismerősök köszön­tötték egymást: fiatal és egykori pilóták. Itt találkoztam Boros Fotó: Kovács Tibor rendeznek hasonló napot, re­mélhetőleg igazi repülésekkel színesítve a programot. Ha valaki azt hinné, hogy a taszári pilóták tegnap csak a kavalkádban voltak ott, az té­ved. A légteret ugyanúgy őriz­ték mint más napokon. Ugyan­úgy dolgoztak a lokátorok, s ugyanúgy készenlétben álltak az elfogó vadászok a másik, a közönség elől elzárt kifutópá­lyán. Szerencsére tegnap sem kellett felszállniuk. A pilótáktól hallottuk, az elmúlt tíz évben egyetlen egyszer sem repültek „éles helyzetben”. Csak a légi­folyosóból eltévedt gépeknek nyújtottak segítséget. Nagy Jenő zászlójánál Minden ötödik somogyi Kaposváron él Tíz év alatt 15 ezerrel csökkent a megye lakossága (Folytatás az 1. oldalról) Most, a kaposvári apátplébá­nos megbízásából az egyházat képviseli a Táncsics Mihály lak­tanyában. Itt áll mellettem, s lá­tom meghatódott. — Meghatott a fegyelem, s meglepett a szervezettség. Ki­csit összeszorult a szivem: „Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar!” Szamosi Ja­nos Zoltán fia mondta előre az eskü szövegét. — Hatvannyolcban szerel­tem le, akkor még nem mertem volna gondolni, hogy a fiamnak már csak 12 hónapot kell szol­gálnia. Más ez a hadsereg. Igen, más. Külsőségeiben is. A katonák ezúttal nem a csapat- zászló, hanem az új címerrel ékesített nemzeti zászló előtt tettek esküt. „Én, Szamosi Zol­tán, esküszöm, hogy a Magyar Köztársaság hűséges katonája leszek!" Más vol az ilyenkor szokásos katonai ceremónia is, más volt a kiképzés is. Bognár Sándor őrnagytól a laktanya parancs­nokától tudom: ezt a katonai esküt a szokásosnál korábban rendezték meg. — Az újoncok bevonulását követő harmadik hét végén, mert a jövő héten helyha­tósági, önkormányzati válasz­tások lesznek. A honvédség ve­zetése úgy döntött, hogy a kato­nafiataloknak is jogot, lehetősé­get kell biztosítani ahhoz, hogy jövőjükről dönthessenek. Mas volt az elmúlt néhány hét azért is, mert megváltozott a kikép­zés rendje. Ma már nem tartunk politikai foglalkozásokat, he­lyette állampolgári és honvédel­mi ismereteket oktatunk. Győrössy Ferenc alezredes, a hadtestparancsnok képvise­lője mondta: — Sokan azt gondolják, hogy rövidebb lett a szolgálati idő, s ezzel kevesebb a feladat. Ez nem így van. Rövidebb idő alatt kell elsajátítani az ismereteket. S ez nagyobb figyelmet követel. Nagy Jenő (Folytatás az 1. oldalról) Az adatok szerint 165,3 ezer férfi és 179,6 ezer nő él a me­gyében. A népesség nemek szerinti összetételében a nők aránya tovább emelkedett: az 1980. évi 51,8-ről 52,1 száza­lékra nőtt: így 1000 férfira 1980- ban 1074, 1990-ben már 1087 nő jutott. Az előbbi mutató érté­ke a megyék közül Heves és Csongrád megye után Somogybán a legmagasabb. A népesség egyötöde jelen­leg Kaposváron él, 53 százalé­ka pedig a községekben. A leg­utóbbi két népszámlálás között a községek 20,8 ezres népes­ségfogyásával szemben a vá­rosok lélekszáma 5,5 ezerrel gyarapodott. A városlakók ará­nya az 1980. évi 44-ről 1990. január 1-jére 47 százalékra emelkedett, és így meghaladja a városi lakosság országos (Budapest nélkül számítva 42 százalékos) arányát. A népszámlálás keretében végrehajtott lakásösszeírás 125,3 ezer lakást regisztrált Somogybán, ami 8,2 ezerrel (7 százalékkal) több, mint az előző (1980-as) népszámlálás idején. A 100 lakásra jutó népesség mutatója 275-re változott a 10 évvel ezelőtti 308-ról, ami azt jelenti, hogy a laksűrűség 12,0 százalékkal javult (bár hozzá kell tenni, hogy a javulás jelen­tős részben a népességszám- csökkenés következménye). Az ország lakásállományából Somogy ugyanúgy 3,3 száza­lékkal részesedik, mint 1980­ban. A lakásállomány telepü­léstípusok szerinti összetételé­ben jelentős változás játszódott le a 80-as évtizedben; a közsé­gek részaránya 57,6-ről 53,1 százalékra csökkent, annak eredőjeként, hogy míg a váro­sok lakásállománya 18,4 szá­zalékkal gyarapodott a tárgyalt időszakban, addig a községeké 1,3 százalékkal csökkent. Kedvező irányú változás ta­pasztalható a 100 lakásra jutó szobák számában, és a lakás- viszonyok javulását mutatja a szobaszám szerinti összetétel­ben bekövetkezett jelentős át­alakulás is. Tovább csökkent az egyszobás lakások aránya: míg 1980-ban a lakások több mint egyötöde volt ilyen, addig 1990- ben csak alig több, mint 11 szá­zaléka. Ugyancsak visszaesett a kétszobás lakások aránya, viszont erőteljesen növekedett a három- és többszobásoké. Ilyen a megye lakásállományá­nak a fele. A megye lakásállománya összességében az országos­nál (8,4%) valamelyest kisebb mértékben nőtt az elmúlt tíz év során. Ez annak tudható be, hogy a megye községeiben — az országosan jellemző mérsé­kelt (2,7%-os) lakásszám- növekedéssel szemben — csökkenés következett be, me­lyet nem tudott kompenzálni a városok lakásállományának az országosnál (12,2%) dinamiku­sabb (18,4%-os) növekedése sem. Figyelmet érdemlő (de nem meglepő) az a tény, hogy legerőteljesebben a Balaton- parti városok lakásállománya nőtt, közülük is leginkább Fo­nyódé (32,4%-kal). (A közel­múltban jelent meg a KSH So­mogy Megyei Igazgatóságának kiadványa a népszámlálás elő­zetes adataival. írásunk ennek főbb megállapításait tartalmaz­za.)

Next

/
Thumbnails
Contents