Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)

1990-09-21 / 127. szám

1990. szeptember 21., péntek SOMOGYI HÍRLAP 3 MEGFENYEGETTÉK KALMÁR TIBORT Európa egyik legrégebbi üzemképes hajója a KELÉN, jövőre tölti be századik születésnapját. A Mahart siófoki kikötőjében már megkezd­ték a hajó teljes felújítását. Korábbi tervek, fényképek és műszaki le­írások alapján újra eredeti szépségét kapja vissza a Balaton egyik legszebb utasszállító hajója, mely, ha elkészül, nosztalgiahqjóként rója majd a magyar tenger hullámait. Gyertyás László képriportja A sajtó már szabad, de..» Vásár |PC7 Megfenyegették Kal­már Tibort, a Munkaszol­gálatosok Országos Szö­vetségének (MUSZOS) elnökét. Ö az, aki a vá­lasztási bizottságnál be­jelentést tett, hogy a ka­posvári koalíció egyik tagja a magát munkaszol­gálatos szövetségnek (MUSZ) valló szervezet nem legitim, mert a bíró­ságnál nem jegyeztette be magát. A bejegyzés hiányát egyébként a MUSZ nevében Szöcs Zoltán elismerte lapunk tegnapi számában. A történteket tagnap így mondta el a Somogyi Hírlap munkatársának: — A koalícióban levő egyik szervezet vezetője felhívott te­lefonon 12.05—12.15 között és úgy beszélt velem, hogy azt gondoltam, rögtön infarktust kapok. Azt mondta, kiállhatok a Kossuth térre, és kiabálhatom, hogy győztek a kommunisták. Megkérdeztem: „hogyan érted ezt?” Azt felelte: mindenki kom­munista, csak ők 22-en nem. Azt mondta még, hogy vigyáz­zak, mert hamarosan dupla koporsóban fognak a menny­országba szállítani. A dupla koporsó a lányom meg én. A gyerekem távol tanul, egyete­mista. Most nem tudom azt sem, hogy hol áll a fejem. Anya­gilag is gondjaim vannak, min­dent az ötezer-kilencszáz forint nyugdíjból fizetek, mert nem történt meg még a rehabilitá­cióm. Én nem félek, nem olyan típus vagyok, de a lányomat fél­tem. A telefonáló — akinek a nevét nem akarom megmonda­Fogyasztási szövetkezeti vezetők részére rendezett szakmai programot a Balaton Fűszért. Tegnap Zala megyé­ből érkeztek 50-en, tegnapelőtt pedig 60 somogyi áfész-vezető kereste fel a vállalatot. Dévényi ni — ordított, mint az őrült. Én azt feleltem neki, hogy te már megbuktál a tavasszal, mint a nagykabát. Még mindig meg akarod magad mérettetni? Én soha nem akartam indulni sem képviselő-, sem elöljáróság vá­lasztáson, de a véleményem az, hogy ha valaki szerepelni akar, akkor vállalja a konzek­venciákat. Kalmár Tibort szerdán mun­katársaink többször is hiába keresték telefonon is, szemé­lyesen is a lakásán. Lapunk tegnapi számában megírtuk azt is, hogy este nem nyitott ajtót a csengetésre, bár a lakásban égett a villany. A hallgatás okát tegnap így magyarázta: — A lányomért aggódtam. Kétségbeesetten elmentem egy 70 évesnél idősebb hölgy­höz, aki már máskor is felaján­lotta, hogy segít nekem; ott aludtam a lakásában, ő pedig az én lakásomba ment, de meg­kértem, hogy ha csengetnek, ne nyisson ajtót és ha csöng a telefon, ne vegye fel azt. Én nem akartam szerepelni sem. Kalmár Tibor azt is elmondta, hogy a következő napokat nem tölti Kaposváron. A megyei bíróság jegyzi be a pártokat A megyei bíróság és nem a cégbíróság jegyzi be a pártokat — hívta fel szerkesztőségünk figyelmét dr. Torma Ákos, a cégbíróság vezetője. Pontosí­tására az adott okot, hogy teg­nap helytelenül azt írtuk, hogy a cégbíróság nem jegyezte be eddig a Munkaszolgálatosok Szövetségét. Zoltán vezérigazgató nemcsak a bogiári raktárházat, és a kis­kereskedelmi üzletházat mutat­ta be partnereinek, hanem rész­letesen ismertette a vállalat üz­letpolitikai célkitűzéseit, fejlesz­tési elképzeléseit is. Kormányzó és ellenzéki poli­tikusok (és magukat politikus­nak vélők) egyaránt sokat pa­naszkodnak manapság a mé­diákra: a televízióra, a rádióra, a sajtóorgánumok „szabadszá­jú” cikkeire. Kinek ez nem tet­szik, kinek amaz — pártállástól függően. Merthogy az újságírók nem fogadják kellő megértéssel ilyen-olyan magyarázkodásai­kat. Részesei, sőt, amúgy za­varkeltőként okozói vagyunk hát (szerintük) hazánk sorsa egyre rosszabbra fordulásá­nak. Való igaz: egy működő demokráciában az állam és az intézményei valamint a politikai pártok közötti kényes kérdé­sekben a mérleg nyelvét a mé­diák taszigálják az egyensúly felé. És minálunk? A politika országos színpa­dán a Magyar Nemzet egy írása vetett szelet és aratott vihart, Jeszenszky Géza külügymi­niszter válasza (írásban majd parlamenti beszédében) aligha tetszett a kommunistázásra és zsidózásra érzékeny fülű- eknek. A médiák azonban hiá­ba kürtölték világgá a szégyen­teljes gondolatsort — nem vál­tozott semmi. Megmagyaráz­ták. Ezt is. No de, nézzünk körül szűkebb pátriánkban. A Somogyi Hírlap főként a vidéken élők ügyes-bajos gond­jainak ad hangot. Előkerestem újságunk leg­utóbbi számait, s lám, rögvest találtam is több tucatnyi cikket, melyekben a helyi közélet visz- szásságairól, évek óta húzódó perekről, kiskirályok hatalmas­kodásairól, sokakat bosszantó emberi mulasztásokról vetet­tem papírra sorokat. Lássuk hát! A kocsma, amelyre pa­nasszal, vendégeinek éjszakai ricsajozása miatt egy egész utca kereste föl felháborodottan a szerkesztőségünket, most, jó pár héttel ezután is vígan üze­mel, majd szétveti ajókedv, haj­nalonként a mulatozók csak­nem szétrúgják a nagy dajdaj- ban a falait. A Sió-csatorna is bűzös rendületlenül, mint ahogy a kukachalmok is Bala- tonföldváron. S ugye sört sem mértek olcsóbban 60 forintnál azt követően, hogy hangot ad­tunk a helyi lakosság és az üdü­lők panaszának: ötödosztályú helyeken, a szeméttől túlcsor­dult kukák társaságában álldo­gálva is első osztályon kérik mindennek az árát. Bizonyíthatóan felelőtlen (s ezt most szakmai és emberi oldalról nézve írom) vezetők ülnek ma is székükben. És so­rolhatnám a példákat végelát- hatatlanul. Mert a cikkek ugyan kellemetlenek tudnak lenni, de csak nagyon kevés közülük az, amely változást tud kicsikarni a többséget jogosan bosszantó ügyekben. Én mégis arra kérem az olva­sót, keressen föl bennünket, ha sérelmek érik. Mert én örülök, ha bárkinek is a segítségére siethetek. Ön pedig megnyu­godhat, hogy végre valakinek kiöntheti a lelkét, akad (családja szűk körén túl), aki nem zárkó­zik el panaszáradata elől. No, és lapunk közel 200 ezres olva­sótábora is fellélegezhet, ami­kor újra ilyen ügy kerül a szeme elé, és azt mondhatja magában: lám, nemcsak engem vesznek semmibe. Czene Attila Oberwartban Az ausztriai Burgenlandban, Oberwartban nemzetközi vá­sárt és kiállítást rendeznek ok­tóber első napjaiban. A rende­zők magyarországi munkatársa Dévai Gábor. Tőle kérdeztük: mit kínál a „Fa-Gépek-Szerszámok” kiál­lítás és vásár? — A hazai változásokat érzé­kenyen figyelő szomszéd segí­tő hozzáállása ez a magyaror­szági vállalkozásokhoz. Igaz, nem konkrét vállalkozással, hanem technikai, technológiai segítségnyújtással kívánnak bekapcsolódni ebbe a folya­matba. A zárak, a vasalatok magas műszaki színvonalúak, esztétikusak és kiváló minősé­gűek. Az energia és környezet- technika berendezései megfe­lelnek az európai szabványok követelményeinek. Az erdő- gazdasági szerszámok, a fű­részüzemi berendezések mel­lett bemutatják a famegmunká­lás- és feldolgozás teljes gép­rendszerét. — A legnagyobb érdeklődés azonban várhatóan a szerszá­mok iránt lesz az I. osztrák ex­portvásáron, Oberwartban ok­tóber 4—7. között. Áfész-vezetők a Balaton Fnszértnél Levélháború Tábori Megjelent a második hárompárti nyílt levél Tabon. A város polgárainak egy részében már az első is indulato­kat váltott ki. Abban az MDF, a Kisgaz­dapárt és az SZDSZ helyi szervezete lemondásra szólította fel Farkas István tabi tanácselnököt. A második számú nyílt levél tovább borzolta az amúgy sem nyugodt kedélyeket... Az utcán az emberek a hirdetőtáblákat olvasva vé­leményt is mondanak a levélcsatáról, az effajta választási módszerről. A három párt legújabb — második számú — nyílt levele arról is szól, hogy a bolsevik kapcsolatrendszerre épülő diktátori irányításból elegük van. Fel­teszik a kérdést: „Az építendő polgári demokráciában lehet-e vezető az, aki — esti egyetemen—a „haladó” bolse­vik ideológiát oktatva, nem adott teret más véleményeknek, mint a szocializ­mus várható győzelmének, a „kom­munista” felsőbbrendűségnek?” 1 A levélírók (a pártok képviselőinek aláírása nélkül) nyilvánosságra hoz­ták: „a vb bírálta a lakosságot, hogy— kényelmi — szempontból indokolatla­nul hívja ki az éjszakai ügyeletes or­vost. Hivatkoztak az életveszélyben levő betegek sürgős ellátásának érde­keire. Arról nem esett szó az ülésen, hogy mi van akkor, amikor este, vagy éjszakánként Farkas úr használta az ügyeleti terepjárót magánügyei intézé­sére, pincelátogatásokra?” Azt is írták a pártok, hogy a végrehaj­tó bizottság 30 ezer forint jutalom kifi­zetését szavazta meg Farkas úr szá­mára, ami ugye, bruttóban értendő. „Kifizetéskor az összeget feltupíroz- ták, megduplázták, s az Elnök úr nettó­ban kapta meg a 30 ezer forintot". Vagy: „Farkas úr a tabi volt ellenzéki pártok közreműködését úgy bénította meg a testületi üléseken, hogy megtil­totta az előterjesztések anyagainak kiküldését! Egy fillér költségtérítést sem fizetett be a város pénztárába a tanácsi személygépkocsi bel- és kül­földi magáncélú használata címén! A munkanélküliség jelenlegi helyzeté­ben a város költségére alkalmazottat vetetett fel abba a bölcsődébe, mely­ben nem tudni, nem több-e a felnőtt mint a gyerek—na persze az alkalma­zott Farkas úr rokona.” Az MDF, a Kisgazdapárt és az SZDSZ vezetősége azzal fejezi be nyílt levelét, hogy amennyiben Farkas István, Tab jelenlegi tanácselnöke le­mond a polgármesteri jelöltségről, ak­kor a III. számú nyílt levelüket nem ad­ják közre. 2 A pártok felszólító levelét követően — ugyancsak nyílt levélként — egy pártonkívüli régi tabi lakos a követke­zőket hozta városa tudomására: „Nem írom, hogy T. Címzettek, mert az a módszer, ahogy önök választási kam­pányukat folytatják Farkas István ta­nácselnök ellen, semmi tiszteletet nem érdemel, sőt, aljas módszernek tar­tom, s elítélem nemcsak a magam, hanem minden józanul gondolkodó régi tabi polgár nevében,. Miért irkái­nak mocskolódó levelet ahelyett, hogy tisztességgel, szemtől szembe állíta­nák Farkas Istvánt, Ténai Bélát és Riba Lászlót, a három polgármester-jelöltet, ahogy normálisan illik”... „Mitől félnek, miért csinálják? Hol voltak, önök az elmúlt években? Ugyanúgy „bratyiz- tak” a szovjetekkel, mint a tanácsel­nök, mert nem tehettek mást! Honnan tudják, hogy az ügyeletes orvosi kocsi vitte éjjel a hegyre, önök is benne ül­tek?” Egy szintén tabi pártonkívüli a város­háza előtti hirdetőtáblán elhelyezett levélben kérdezi: „A levél szerzői talán feddhetetlenek? Én tudom, hogy nem. Vajon ti helyesen tudtok majd bánni a hatalom eszközeivel? Vajon a marxis­ta diktatúrát nem a hatalomra éhes pártok, személyek anarchiája fogja-e felváltani?” 3 Mit fűz a második nyílt levélben leír­takhoz az érintett személy, Farkas Ist­ván tanácselnök? — Megdöbbentett. A három párt által is ajánlott polgármester-jelölttel, Riba Lászlóval megbeszéltük, hogy atabiak érdekében programmal fogunk verse­nyezni, nem pedig egymás lejáratásá­val. A nyílt levelet—mint annak befeje­ző sorai is tartalmazzák — politikai zsarolásnak tekintem. — Igazak-e a nyílt levél állításai? — A jelzett ügyek többségét több­ször megvizsgálták már, a különböző törvényességi fórumok és azt szabá­lyosnak ítélték. Mint tanácselnök, a dolgok köthetők a személyemhez, hi­szen jónéhány intézkedés, amely ha szabályos is, a tanácselnök közremű­ködésével történt. A 30 ezer forintot valóban felvettem egy vállalkozás kapcsán, amely 3 millió forint bevételt és 1,3 millió forint nyereséget hozott a tanácsnak. Az esti egyetemmel kap­csolatban szeretném hangsúlyozni, hogy általában a kapitalizmus politikai gazdaságtanát oktattam felkérésre. Korábbi munkám során a pénzügyek, hitelügyek területén jártasságomat bizonyítottam. Elismerem: a pártoknak az a kifogása jogos, hogy a testületi ülésekre nem küldtünk anyagot. A pénzügyi kötelezettség-vállalásokról még annyit: nálunk ez teljesen szabá­lyozott. Nem fizethet ki a tanácselnök olyan pénzeket, amelyben előzetesen nem született testületi döntés. A böl­csődei dolgozó alkalmazását nem ne­kem kellett volna címezni, a művelődé­si egészségügyi és sportosztály kötött 3 éves tanulmányi szerződést — ami­kor a bölcsődevezetői állás megürese­dett — egy főiskolással. Az iskolai el­végzése után alkalmazni kellett. — Ezek után nem érzi úgy, hogy megrendült ön iránt a bizalom? — A bizalom a korábbi tanácsrend­szer iránt rendült meg. A tabiak többsé­ge a változás mellett van, de a szakmai tudást és az ismeretet fontosnak tartja. Közvetlen polgármester-választás lesz Tabon. A szükséges 120 ajánló szelvény helyett én több mint 800-at kaptam. Azt hiszem, ez nem a bizalom- vesztést tükrözi. — Lemond-e a polgármesteri jelölt­ségről azért, meg megígérték a III. számú nyílt levelet? — Tiszteletben tartom a pártok véle­ményét, de a független választási koa­líciónak, amelyben 12-en vagyunk és a mellettem voksoló tabiaknak tartozom annyival, hogy a jelöltséget elfogadom és vállalom a megmérettetést a tényle­ges választásokon. Az alkotmány sze­rint akinek választási joga van, az vá­lasztható is. Ilyen hát a levélháború Tabon. Há­borúban az alkalmazott fegyverek a hadviselő feleket is minősítik. Krutek József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents