Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-19 / 125. szám
1990. szeptember 19., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 7 Magyar Himnusz a schiói stadionban HÁROMSZÁZ FRADISTA KÉT RENDŐR ELLEN Két nemzetközi kupával gazdagodott Kaposvár Coubertin báró sem igen tudta szebben megfogalmazni a sportnak az emberi kapcsolatokban betöltött szerepét, mint Kaposvár olasz testvérvárosának, Schiónak a polgármestere, aki egy nemzetközi labdarúgó- torna fogadásán formálta mondatokká meleg baráti szavait. Azt hangsúlyozta, hogy az eredményeknél is fontosabb a' szövődő barátság, amely a sport segítségével elhárít minden akadályt. Két idegen ha a sportpályán találkozik, nem kell tolmács, ott — bárhol a világon — mindenki egy nyelvet beszél, s az első perctől az utolsóig „érti” a másikat. Az olaszok meghívása a „Tegnap hősei”-nek szólt. Igen, náluk ezzel a jelzővel illetik azokat az egykori sportolókat, akik nemrég még oly sok örömben részesítették a sportkedvelőket, és egykoron vállalták az eredményesség miatt a lemondást az élet sok egyéb apró öröméről. Mennyivel tartalmasabb megfogalmazás ez, mint ahogy nálunk titulálják a múlt „nagyjait”. Mi azt mondjuk, hogy „öregfiúk”, pedig hát éppen ők tiltakoznak ez ellen a leghatározottabban. S akik ott, Kaposvártól hétszázötven kilométerre végignézhették a „tegnap hőseinek” labdarúgótornáját, meg is értik az ő nemtetszésüket. Testvérvárosok találkozója Harminchárom évnél idősebbeknek írták ki olasz barátaink ezt a rendezvényt, amelyet a schiói futball fennállásának 85. születésnapja alkalmából rendeztek. Az eseményre a hazaiakon kívül meghívást kapott Schió NSZK-beli testvérvárosának, Landshutnak a küldöttsége, továbbá az ugyancsak NSZK-s Gundelfingen csapata és Kaposvár válogatottja. Külön érdekessége volt a rendezvénynek, hogy Schió a testvér- városait a sportpályán első ízben ismertette össze. Tegyük mindjárt hozzá, hogy ez teljes sikerrel járt. S elsősorban a kaposváriak számára. És most lássuk a részleteket. Az első napon Gundelfingen ellen lépett pályára csapatunk és 3-0-ás félidő után 4-1 arányban nyert. Túlzás nélkül mondhatom, nagyon nagy tetszést vívott ki játékával a Kaposvár válogatottja. Mind mezőnyjátékával, mind eredményességével gyakorta ragadtatta tapsra a közönséget, no, és az éppen pihenő ellenfeleket is. A döntőben az olasz testvérváros „öregjeivel" kerültek szembe a mieink. A schióiak nem titkolták, hogy ezt az első ízben kiírt tornát maguk szerették volna megnyerni. Az elsőségért járó díszes márványtalapzatú bronzszobor értéke is ezt sejtette. Fiatalokat megszégyenítő hevességgel vetette magát küzdelembe a két csapat, s Pandurics ritkán látható hatalmas távoli bombájával a kaposváriak jutottak előnyhöz, melyet az olaszok közvetlen a szünet előtt kiegyenlítettek. A második játékrészben jobbára már csak a szívük hajtotta a játékosokat, akik valóban mindent kiadtak magukból. Újabb gól így már nem esett. Következtek a tizenegyes rúgások. Itt aztán vitathatatlan kaposvári fölény alakult ki. Az első háromból a mieink valamennyit értékesítették, míg a házigazdák csak egyet. Idő előtt így kaposvári sikerrel fejeződhetett be a párharc. Delegációnk osztatlan sikert aratott. A helyi vezetők azt nyilatkozták, hogy a magyarok közül néhányat még a jelenlegi első csapatukban is szívesen látnának. „Öreg” fiataljaink tehát méltó képviselői voltak megyéjüknek, városuknak, sőt országunknak is. A győztes tiszteletére a schiói stadionban először hangozhatott el a magyar Himnusz. Felemelő érzés volt. A másnap megjelenő ottani megyei „testvérlapunk”, az II Giornale di Vicenza „Egy nyelven a sportban” címmel kommentálta az eseményeket, s egyértelműen dicsérte az általuk is legjobbnak tartott kaposváriakat, akik nemcsak szórakoztak, hanem szórakoztattak is. Játékosaink rászolgáltak, hogy név szerint is megemlítsük őket. A két nap során az alábbiak szerepeltek: Zalánfi, Bogdán, Németh Gy., Németh T, BatiG., Bali-K. /., Bali K. II., Gulyás, Petrók, Pandurics, Barta, Szabó, Huszár, Andrejka, Duschák, Czabula, Lieber, Je- zeri és Stadler. A gólokon Czabula 2, Duschák, Szabó és Pandurics osztoztak. És Glindében is A szép kaposvári siker értékét csak növeli, hogy néhány nappal korábban a fenti együttesből a legtöbben a Rákóczi öregfiúkkal, Thökölyvel, Lászlóval és Tálossal kiegészülve Kaposvár NSZK-beli testvérvárosában, Glindében vendégszerepeitek egy ugyancsak nemzetközi tornán, amelyet a helyi klub hatvanéves jubileuma alkalmával rendeztek. A Rákóczi csapata egy dán és egy NDK-beli csapatot két vállra fektetve jutott a döntőbe, ott a glindeieket is legyőzte 1-0 arányban és megnyerte ezt a nemzetközi tornát is, és a vele járó díszes serleget. Az elmúlt két hét során tehát két testvérvárosunkban tapsoltak a kaposváriaknak, s emlegették gyakran Somogy székhelyét. Úgy gondolom (az utóbbinál személyesen győződhettem meg róla), jó követeket küldtünk városunk képviseletében. Jutási Róbert A játékvezető Nem szokásunk a játékvezetőkkel foglalkozni. Hogy most mégis ezt tesszük, annak sajnos, szomorú és fájdalmas aktualitása van. A hét végén rendezett háromnapos Balaton Fűszért Kupa nemzetközi kosárlabdatorna egyik játékvezetőjéről, Péter Györgyről van szó. Pénteken és szombaton még nem volt semmi baj; ment minden, mint a karikacsapás. Aztán vasárnap reggel jött a váratlan és megrendítő hír: szombaton éjjel elhunyt Péter György édesapja. A megdöbbentő haláleset ellenére Péter György vállalta a döntő mérkőzés levezetését. Hogy játék közben ott bent mit érzett, azt nem tudom. De az biztos, hogy mindenfajta kisebb megingás, egyetlen hiba nélkül vezette le a Növi Zagreb — Videoton SC könnyűnek egyáltalán nem nevezhető összecsapást. És a mérkőzés végén felcsattanó vastaps nemcsak a döntő két résztvevő együttesé>t. hanem a JÁTÉKVEZETŐT (igen, így csupa nagybetűvel) is köszöntötte. S én úgy érzem, hogy Péter György ennél szebben nem tiszteleghetett volna váratlanul elhunyt édesapja emléke előtt... (Fenyő) Második hely a Hungalu-kupán Röplabda A hét végén ezúttal már 11. alkalommal rendezték meg Almásfüzitőn a Hungalu-kupa nemzetközi női röplabdatornát; ezen hat csapat indult. A csehszlovák Senica, a jugoszláv Vukovár, a holland Dinto — valamennyi együttes első osztályú —, illetve három magyar, az NB l/A csoportjában szereplő csapat: a házigazda Almásfüzitő Timföld SC, a Budapest Proton Ganz Danubius és a Kaposvári Tungsram. A csapatokat két hármas csoportba osztották. A Kaposvári Tungsram először szombaton délelőtt a Senicával mérkőzött, és magabiztosan győzött 3-0- ra. Délután az Almásfüzitői Timföld SC volt a kaposvári lányok ellenfele, amely ellen 3-1 arányban bizonyultak jobbnak. Vasárnap a döntőben a Budapesti Proton Ganz Danubius csapatával találkozott a kaposvári együttes. Ezúttal elmaradt a győzelem: a Proton Ganz Danubius 3-0 (7,4,5) arányú sikerével ért véget a döntő mérkőzés. így a Budapesti Proton Ganz Danubius szerezte meg a tornán az első helyet, második lett a Kaposvári Tungsram, míg a harmadik helyen a házigazda Almásfüzitői Timföld SC végzett. A megfiatalított Kaposvári Tungsram csapatában a következő nyolc játékos jutott szóhoz a torna során: Magyarné, Nagy, Zalavári, Tuba, Marek, Sasvári, Csepregi, Lentai. Az egész csapat remek teljesítményt nyújtott, különösen Sasvári és Zalavári játszott jól az Almásfüzitői Timföld SC ellen. A legjobb ütőnek járó különdíjat Magyarné- nak ítélték, míg Simonná Kutas Zita a második legjobb edzőnek járó ajándékcsomagot vette át. Kaposvári győzelmek Megyei amatőr teniszbajnokság A Deseda Fitness Club és a Fáber Kft. rendezésében került sorra most a hét végén az 1990. évi Somogy megyei amatőrteniszbajnokság. Örvendetes volt a nagyatádiak nagyobb létszámú részvétele, de Barcsról és Boglárlelléről is érkeztek versenyzők az amatőr-teniszbajnokságra. Az értékes díjakat — amelyeket a Deseda Fitness Club és a Nívóker Kft. ajánlott föl — csak nagy csaták után vehették át a győztesek és a végső helyezettek. Eredmények: Férfi egyes (40 éven aluliak): 1. Steffler Péter (Kaposvár), 2. Szabados Péter (Kaposvár, Volán), 3. Gulyás Gábor (Kaposvár) és Rózsavölgyi István (Kaposvár). Férfi egyes (40 éven felüliek): 1. Tóth István (Kaposvár, kórház), 2. dr. Regős Péter (Bog- lárlelle), 3. Dobrováczky Pál (Kaposvár, kórház) és dr. Nagy Gyula (Kaposvár, kórház). Férfi páros: 1. dr. Sárvári— Steffler (Kaposvár), 2. Pomo- zi—Bujtás (Nagyatád), 3. Tóth—Vígh (Kaposvár) és dr. Gulyás—Gulyás (Kaposvár). Női egyes: 1. Bizvuru Mária (Kaposvár), 2. Krieg Melinda (Kaposvár), 3. Kiss Anna (Kaposvár) és Ners Andrea (Kaposvár). Vegyes páros: 1. Kiss A.— Tóth I. (Kaposvár), 2. Bizvuru— Dobrováczky (Kaposvár), 3. Koller—Vígh (Kaposvár) és Krieg—Pintér (Kaposvár). (Folytatás az 1. oldalról) „Le a rendőrállammal, titkos kommunista bérencek” — rikoltották néhány száz méterrel odébb a közbeavatkozó rendőröknek, majd iziben (mint évszázada a párizsi barikádokon) öklömnyi kövekkel kezdték dobálni őket. Részlet a jelentésből: „a Csárdás étterem parkolójában az egyik Fradi-szurkoló a tulajdonos szeme láttára letörte annak nyugati típusú személygépkocsijáról a visszapillantó tükröt. Ekkor a rendőrjárőr egyik tagja a személyt megállásra szólította fel, de az futásnak eredt. A járőrtárs utána szaladt, de a megfogás pillanatában Hon/áth Tamás szentendrei lakos tenyéréllel nyakon ütötte. Aztán a másik rendőrt pofon csapta, majd belerúgott a combjába. A fradisták vagy háromszázan az elfogott haver segítségére siettek; sörösüveggel és kővel kezdték dobálni a rendőröket, elgáncsolták, majd megrugdosták őket...” — A tömegből egy Fidesz-tag és három angol állampolgár kelt a rendőrök védelmére — folytatta dr. Dudás Károly. — A Pest felé tartó vonat csak 45 perces késéssel tudott elindulni, mert a szurkolók 8 esetben meghúzták az állomáson a vészféket — tette hozzá Várhegyi Géza. A zöld-fehérbe öltözött szurkolók (?) Kelenföldig teljesen szétvertek egy vasúti kocsit, a szerelvényt be sem engedtek a Déli pályaudvarra — hallottam még. a le nem ellenőrzött információt. Öten nemcsak háromnegyed órát késtek otthonról; őket a rendőrség hivatalos személy elleni erőszak büntette miatt őrizetbe vette. — Csak érdekességként, a rendőrség személyi állományának közel 75 százaléka Fradi- drukker — mondta dr. Dudás Károly. — Nekik szurkolok én is. A fradisták többsége egyébként rendes ember, csak az a 10 százaléknyi slepp okoz évről évre gondot a nyugodtan szórakozni akaró többségnek és nekünk. (Tavaly két sörösüveg, amit egy busz ablakon dobtak be, és három lábujj, amit a vonat kereke vágott le, maradt a városban a Fradi fellépése után.) Czene Attila Athén csalódott Atlantában lesz az 1996-os olimpia Kedden az egész sportvilág Tokióra figyelt, ugyanis a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 96. ülése keretében itt döntöttek arról, hogy a hat jelentkező közül melyik város kapja meg az 1996. évi nyári ötkarikás játékok, az Aranyolimpia rendezési jogát. A titkos szavazás előtt a pályázók küldöttségei még egy utolsó egyórás lehetőséget kaptak elképzeléseik felvázolására, a sorsolásnak megfelelően előbb Atlanta mutatkozott be a NOB-tagok előtt, aztán Athén, Toronto, Belgrád, Melbourne és Manchester következett. Aztán a sportvezetők az újságírók kérdéseire válaszoltak. Az athéniak egyórásra tervezett sajtóbeszámolója csaknem botrányba fulladt, 15 perc után félbe is szakadt, mert Kon- sztantin Micotakisz miniszterelnök és Lambisz Nikolau, a nemzeti olimpiai bizottság elnöke nem voltak hajlandók nyilvánosságra hozni azokat a témaköröket, amelyeket pályázatukkal kapcsolatban a NOB-tagok felvetettek. Magyar idő szerint 13.47 órakor csúcspontjához érkezett a NOB 96. ülése a Pamir kongresszusi központ NHK tanácstermében. Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke, — aki egyébként a döntésben nem vett részt — a tv-társaságok élő közvetítésének jóvoltából csaknem 4,5 milliárd néző előtt nyitotta fel a titkos szavazás végeredményét tartalmazó borítékot. Az 1996. évi „Aranyolimpia” rendezési jogáról 87 NOB-tag, köztük Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke döntött. A küldöttek az Egyesült Államok pályázó városára, Georgia állam fővárosára, Atlantára adták voksukat, így 12 évvel a Los Angeles-i játékok után ismét az amerikai kontinens láthatja vendégül a világ legjobb sportolóit. Nem igazolódott tehát az a várakozás, mely szerint a NOB- tagok főként érzelmeikre hallgatva — az 1896. évi athéni játékok 100 éves évfordulójának tiszteletére a görög főváros mellett döntenek. A helyszínen, a kongresszusi terem zsúfolásig megtelt nézőterén 1200-an hallhatták élőben Samaranch bejelentését. A műholdas közvetítést pedig 38 ország tv-társaságai vették át. A NOB-tagok szavazásának végeredménye tükrözte a testület tényfeltáró bizottságának írásos jelentését, amelyben a hat jelöltet sorra felkereső bizottság Atlantát nevezte meg a technikai szempontból leginkább megfelelő helyszínnek. A Reuter jelentése szerint a hagyományok miatt legesélyesebbnek ítélt Athént utolsóként rangsorolta az a bizottság, amelynek egyébként Schmitt Pál is tagja volt. Atlanta mellett szólt az is, hogy az egyeduralkodónak számító amerikai tv- társaságok révén itt várható a legnagyobb bevétel a közvetítésijogokból. Gallov Rezső, az OTSH elnöke, a MOB alelnöke nem titkolta: meglepődött, hogy nem a toronymagas esélyesnek kikiáltott Athén, hanem Georgia állam fővárosa kapta meg az 1996-os nyári játékok rendezési jogát. — Azt hiszem, a görögök az utolsó hetekben kissé elméretezték propaganda hadjáratukat, ez okozhatta kudarcukat— válaszolta a sportvezető az MTI m u nkatársán ak kérdésére.—A túlzásba vitt korteskedés a jelek szerint visszaütött, így nyerhettek az amerikaiak. Magyar szempontból hogyan értékeli a NOB döntését? — Ha az utazási szempontokat vesszük alapul, akkor a rövi- debb távolság miatt Athén talán kedvezőbb lett volna. így viszont, hogy Atlanta győzött, számításba kell venni az időeltolódás okozta nehézségeket is. Ami az utazást illeti, tudni kell, hogy Atlanta az Egyesült Államokban a repülés központja, ami gondolom, szintén sokat számított a szavazásnál — mondta befejezésül Gallov Rezső. * * * A szavazást, mint az a Reuter hírügynökség jelentéséből kiderül, öt fordulóban rendezték meg. Az első körben Belgrád mindössze 7 voksot kapott, s ezzel kiesett. A jugoszláv várost követte Manchester (11), Melbourne (16), majd Torontó (22) is. Az utolsó, mindent eldöntő titkos szavazásra tehát már csak Atlanta és Athén „maradt talpon”. A végeredmény: az amerikaiak 51, a görögök 35 NOB-küldött támogatását szerezték meg. A schiói győztesek a díjjal
