Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)

1990-09-03 / 111. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. szeptember 3., hétfő Büszke amatőrök Véget ért az orvosírók és képzőművészek világtalálkozója Siófokon Még utoljára elzarándokoltak a kiállítóterembe, szemük vé­gigsimogatott a kisplasztikák, grafikák, festmények, varrott faliképek hosszú során, aztán szívükben sok-sok novella, vers, üzenetével elindultak ha­zafelé. Tegnap Siófokon véget ért a Magyar Orvosírók és Kép­zőművészek Körének XV. kongresszusa, amely egyben (Fotók: Gáspár Andrea) Az irodalmi műsorok élmé­nyeit budapesti és szántód- pusztai kirándulásokon, kőrös­hegyi koncertre sietve vagy haj­nalokba nyúló „traccspartikon” beszélték meg. Dr. Csapiáros Zsuzsanna, kaposvári orvos — a magyar szervezet alelnöke, s egyszersmind a rendezvény fő szervezője — jólesően emlé­kezhet vissza ezekre a napok­ra; segítségével Somogy kitett magáért. (Czene) házigazdaként invitálta soraiba a világszövetség hasonló s egy-. ben 35. rendezvényét. Büszkén vallják magukat amatőrnek a test gyógyítói, akik 13 országból (tengerentúlról is) érkeztek ötnapos találkozóra az Ezüstpartra. Mintegy 130-an. A paravánra kifeszített vagy ép­pen felolvasott alkotások azon­ban arról árulkodtak: értik ők a lélek rejtelmeit is. Legkedvel­tebbnek az idén a novella bizo­nyult, a legtöbben e műfaj kere­teit találták legalkalmasabbnak gondolataik közlésére. „Régen hoztunk össze ilyen nívós anya­got” — mondták büszkén töb­ben is. És a szárnyalás ihletője leg­főképp a szocialista táboron végigsöprő demokratizálódási hullám lehet. Sokak műveit rendszeresen közük kulturális folyóiratok, helyi lapok, stöbbek számos megjelent kötettel is dicsekedhetnének. Magyar elnökasszony az európai fogorvosképzés élén Véget ért az Európai Fogor­vosképző Egyesület (ADEE) XVI. konferenciája Budapes­ten, melyet első alkalommal rendeztek Közép-Kelet-Euró- pában. A szervezet történeté­nek ez idáig legnagyobb létszá­mú tanácskozásán a 26 ország­ból érkezett több mint 200 szakember cserélte ki tapasz­talatait. A magyar fogorvosképzés nemzetközi elismerésének is tekinthető, hogy az ADEE veze­tő testületé dr. Bánóczy Jolán, professzor, a SOTE Konzervá- ló-fogászati Klinikájának igaz­gatója személyében magyar elnököt választott a következő időszakra. A budapesti konferencia fon­tos lépés volt a hazai fogorvos­képzés Európához való csatla­kozásához. A szakmai progra­mok között az általános orvosi alaptantárgyak fogorvoskép­zésben betöltött kiemelkedő szerepével, a fogászati meg­előzés módszereinek és ered­ményeinek nemzetközi össze­hasonlításával, valamint a fog­orvosképzés preventív (meg­előző) szemléletre való átállítá­sának fontosságával foglalkozó előadásokat kísérte nagy ér­deklődés. (MTI) Csiky Gergely Színház, Kaposvár Az 1990/91-es évad műsorterve Anton Pavlovics Csehov: Sirály színjáték Budai Dénes: Csárdás operett Pedro Calderón de la Barca: Az élet álom színmű Heinrich von Kleist: A Schroffeinstein család szomorújáték Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci vígjáték zenével Gyermekbemutatók A. A. Milne: Micimackó Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Bérlethirdetés Az 1990/91 -es évadra 5 előadásra szóló bérletet bocsátunk ki. Bérletek a színházjegyirodájában válthatók: Kaposvár, Május 1. u. 8. Tel.:11-113 A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk! (111723) Egy hónap alatt 870-en jártak Niklán A Berzsenyi-kúria vendégei Érdeklődnek az örökösök — Ki fizeti a kutatást? Költséges felújítás után a nyár elején nyílt meg ismét Nik­lán a látogatók előtt a Berzse­nyi-kúria. Hétfő kivételével most már egész évben várja a költő tisztelőit a múzeum. Darabos József gondnok ar­ról tájékoztatott, hogy egyetlen hónap alatt, májusban 870 láto­gatójuk volt, zömében diákok— Sárospatakról, Makóról, Győr­ből és megyénkből. Nyáron viszont a külföldi látogatók szá­ma volt több. Július végén itt tar­tották világtalálkozójukat a kül­földi magyar iskolák irodalomta­nárai. A falu lakói ápolják a Berzse­nyi-kultuszt, a költőre emlékez­ve minden évben szavalóver­senyt rendeznek. A közelben levő síremléket a tanulók gon­dozzák. A közelgő helyhatósági választások következménye viszont több problémát is fölvet. Képes lesz-e a falu fenntartani a kúriát? — tettem föl a kérdést Végvári Ottóné tanácselnök­nek. — A mostani költségvetés ezt nem tenné lehetővé. A múzeum és a hozzá tartozó négy holdnyi park a Somogy Megyei Múzeu­mok Igazgatóságához tartozik. Eddig is évenként húszezer fo­rinttal segítettük a fenntartást, ám ez az összeg csak töredéke a tényleges költségeknek. Újabban a Berzsenyi-leszár­mazottak is érdeklődnek örök­ségük után. Ki tudja, hogyan változnak a pénzügyi szabályo­zók? Egyelőre sok a bizonytalan­ság. Reméljük, hogy fenn tud­juk tartani a kúriát, hiszen Niklát ez teszi híressé. (Hunyadkürti) CSIPKE VERŐ a CSIPKÉBEN Nem mindennapi élményben lehet része azoknak, akik fölke­resik Zamárdi déli határában a Csipke éttermet. Szerdánként ugyanis endrédi asszonyok adnak ízelítőt a csipkeverés ördöngös tudományából. Az Európa-hírű endrédi csipke ígé­rete már önmagában biztosíték lehetne a népszerűségre, eh­hez párosul még az étterem remek fekvése. Kukorica- és búzatáblák, szőlőültetvények és Zamárdi kedvelt kiránduló- helye, a Diászó fogja közre a régi tsz-pincéből átalakított vendéglőt. A festői környezet nyugalmat, békét áraszt. A fák, virágok végre nem egy gondo­san rendezett díszlet részei, hanem a maguk tiszta valósá­gában jelentkező egyedi cso­dák. Szinte el sem merem hinni, hogy mindössze három kilomé­terre vagyok a nyüzsgő Balaton zajos világától. A bejáratnál kifüggesztett ét­lap gazdag választékról tanús­kodik, szerény árakkal. Ahogy körbepillantok, megakad sze­mem a csipkeverő asszonyon, aki munkájába mélyülten ül az étterem egyik sarkában, s bo­szorkányos ügyességgel teker­geti a horgolócérna kusza szá­lait. Kúsz József üzletvezető el­mondta: az épületet a zamárdi tsz-től bérlik; sok munkába és pénzbe került, amíg a pincét vendéglátásra alkalmas hellyé varázsolták. Júniusban, a nyi­táskor nem kis gondot okozott az étterem megismertetése a nagyközönséggel, de most már nincs okuk panaszra. Marity Józsefné, a csipkeve­rő asszony megismertet e szép hagyomány történetével. A két világháború között a református lelkész felesége (Kájel Endré- né) honosította meg Endréden a csipkeverést. A tiszteletes úrnak brüsszeli kapcsolatai vol­tak, s az asszony onnan hozta a szaktudást és a díszítőeleme­ket. Ezek az évek folyamán sa­játos hazai motívumokkal gaz­dagodva ügyes asszonyok keze munkája által lett igazán magyarrá. Irénke néni ujjait nem lehet nyomon követni. Szinte a sze­mem előtt születik meg a gyö­nyörű terítő. Lenyűgöző a lát­vány. Mikor a gyorsaságát di­csérem, nevetve megjegyzi: „Pedig, aranyoskám, most nem is látok rendesen, mert otthon felejtettem a szemüvegem...” Kántor Yvette Egy művész Szentegy­házáról Bodó Levente 41 éves, szobrász; a kolozsvári kép­zőművészeti főiskolán szer­zett diplomát. A bogiári váro­si tanács vendégeként töltött néhány napot a Balaton- partján. Vihar utáni zajos csobo­gással vágtatott a víz a part­ra, s a köveken megtörve a szürke, a zöld és a kék ezer­nyi variációjával kápráztatott el bennünket. Kettesben ül­tünk a partvédőmű betonján, s néztük a csodálatos pano­rámát. A párát elfújta az északi szél; a túloldalról a hegyek barátságosan hívo­gattak, s mintha belegyalo­goltak volna a tóba, lábukat áztatván. Úgy éreztük, csak néhány métert kell úsznunk, és felkapaszkodhatunk a sziklákra. Természetesen marad­tunk — csak a gondolataink szárnyaltak. Szabadságról, hitről, művészetről beszél­gettünk. Elsősorban az utób­biról: a romániai és az itthoni légkörről, a szellemi, politikai környezetről, amelyben a művészeknek dolgozniuk i kell. Csaknem két évtizedes | magyarországi emlékeket idéz fel Bodó Levente: eger­vári találkozásokat, tábori Németh János, Szabolcs í Péter, Asszonyi Tamás szobrászkollégákkal. A diktatúra szívet és szel­lemet nyomorító éveiről esik szó. Arról, hogy a kiállítások megtartásához először bizo­nyítani kellett: hogyan látja az alkotó a nagyvezért, a kondukátort. S ha sikeres volt a mű, lett egyéni és kol­lektív tárlat, jöttek a párttól és a KISZ-től megrendelések. Bodó Levente nem állt be ebbe a sorba. S a következ­mény: általános iskolai taní­tás és 16 évi kényszerű tá­voliét Magyarországtól. — Sók tehetséges ember tartozott az udvari művészek közé. Nem ítélem el őket; ez gerinc kérdése. Számomra ; már nem is meglepő, hogy . most úgy viselkednek, mint­ha mi sem történt volna. Mások — pontosan a komp­romittálódott művészek miatt — távol tartják magu­kat a művészeti közélettől. Pedig most kellene hallatni a hangunkat! Elmondani, hogy milyennek képzeljük a mecenatúrát, az alkotók he­lyét és feladatát az átalakuló rendszerben. Elmondani magyarországi tapasztala­tainkat. Azt, hogy itt — a sokat hangoztatott szegény­ség ellenére — a művészek megkapták méltó helyüket a társadalmi munkamegosz­tásban és megbecsülésben. Tudatni, hogy itt felkarolják az ifjú tehetségeket; hogy a művészetek, az irodalom szerepét semmi sem vállal­hatja át. Művészetéről kérdezem. Elmondja, hogy elsősorban fával és kővel dolgozik, de a bronz sem idegen tőle. A fi- guratív alkotás híve — ha csak jelzésszerűen is. Bodó Levente szeptem­ber közepén rendezi meg Boglárlellén első magyar- országi kiállítását. S. F. Értesítjük a lakosságot, hogy szeptember 3-án reggel 8—14 óráig vezetékátkötés miatt Kaposváron az Április 4. u. NY-i oldalán a Bajcsy-Zsilinsz- ky u.-tól a Mártírok teréig az ivóvízszolgáltatás szünetel Az ivóvizet tartálykocsiból biz­tosítjuk. Kérjük a lakosság türelmét és megértését! DRV Somogy Megyei Üzem- igazgatósága, Kaposvár (149336)

Next

/
Thumbnails
Contents