Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)

1990-09-14 / 121. szám

1990. szeptember 14., péntek SOMOGYI HÍRLAP 5 Cselekvő pedagógia Új jegyzet a tanítójelölteknek Az interakciós pedagógia alapjai, Az interperszonális kapcsolatok pedagógiája — olvasom a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főis­kola jegyzeteinek címét. A szer­ző pedig dr. Bóra Ferenc főis­kolai tanár, akinek kisegítő isko­lai könyvtáros, levelezós, angol és orosz szakkollégiumi hallga­tói e tanévben ebből készülnek majd a szemináriumokra. Hogy miért van szükség új pedagógiára? A kérdésre lát­szólag egyszerű a válasz: azért, mert rendszerváltás van a társadalomban, amelynek — ha akarjuk, ha nem — mi is ré­szesei vagyunk. Igen, ez a köz­helyszerű kijelentés a pedagó­giára is érvényes. Legfőképpen akkor, amikor mindannyian tud­juk: korábban a pedagógia egy teljesen egynemű társadalom­ban fejtette ki hatását. Most pedig? Többpártrendszer, legi­tim Országgyűlés, jogállami­ság, az önkormányzatok szere­pének fontossága... Ez a rend­szerváltás „megrendeli” az új, a korszerűbb, a hatékonyabb pedagógiát. Milyen volt a régi? Igeológia által vezérelt. Az erkölcsi prédi­kációk, az utasításszerűen megadott tennivalók sora, a normák garmadája keltett ellen­érzést. Szélesedett az elmélet és a gyakorlat közötti szakadék, a pedagógia „papírízűvé” vált. (Csakúgy, mint más társada­lomtudományok.) Milyen le­gyen az új? Mindenekelőtt: poli­tikától mentes. Pontos jövőkép, új eszmény. Új cél- és feladat- rendszer fogalmazódjék meg benne, új fogalmak, definíciók, törvények szolgálják megérté­sét elméleti és gyakorlati síkon egyaránt. Ez a két kötet pedig az utóbbi­ra épül. Dr. Bóra Ferenc új pedagógiája cselekvő pedagó­gia, amely a mesterségre tanít. Azokat a nevelési alapismere­teket tárja a tanítójelöltek elé, amelyekre a ma pedagógusai­nak szükségük van. S a szerző azt sem titkolja, hogy e kiad­vány végleges formát csak ak­kor kaphat, ha a hallgatók, a gyakorló pedagógusok is véle­ményeztek. Ha észrevételeik beigazolódnak, van mód a jegy­zet korrigálására. Egy a lényeg: a hallgatók partnerként „szól­hatnak bele”a pedagógia alakí­tásába. A jegyzetek nem „szájbará- gó” stílusban íródtak. Mintha ezt sugallnák: „Mondtam ne­ked valamit, gondolkodj el rajta. Ha nem értesz velem egyet, szólj, megbeszéljük!” Rengeteg példaanyag áll ren­delkezésre: gyakorlatcentri­kusság jellemzi a szociálpszi­chológiára épített neveléselmé­letet. Bóra Ferenc „akciópedagó­giájához” hasonlóan minden bizonnyal más koncepciók is bekerülnek majd a köztudatba, amelyek további lehetőséget kínálnak a választásra. A gyen­géket elutasítják, a továbbfej­lesztésre érdemeseket pedig megvalósítják. Még többféle gyakorlattal és elmelettel talál­kozhatunk majd, várva azt, hogy a koncepciók közötti ver­sengésből melyek kerülnek ki győztesen. Az állam „fejkvótát” biztosít csak; nem mondja meg, a különféle iskolatípusokban mit és hogyan kell tenni. Az is­kolák maguk döntik el, melyik speciális pedagógiát vállalják fel. Egy azonban bizonyos: törzsanyagnak lennie kell — bár most megakadt az úgyne­vezett nemzeti tanterv kidolgo­zása —, ám ez csak minimumot jelentő követelmény lesz. Hogy az iskolákban a lehető legtöb­bet szívják magukba a gyerme­keink, csemetéink képességei mellett a katedrán állóktól, az igazi pedagógusoktól függ. A „lámpások” fénye most csak erősödhet. Lőrincz Sándor Megújult konferenciaterem Megszépült és megnagyobbodott a mosdósi tüdőgyógyinté­zet konferenciaterme. A több, rangos tudományos ülésnek helyet adó épületet az intézet építőbrigádja alakította át. A munkát június­ban, a nővérszálló tetőszerkezetének cseréjével párhuzamosan kezdték meg, és a jövő héten tartandó Kelet-közép-európai Orszá­gok Gyermektüdőgyógyász Társaságának 15. szimpozionára ad­ják át. (Fotó: Kovács Tibor) Tüdőgyógyászok tanácskoznak ESZMECSERÉRE KÉSZÜLNEK KAPOSVÁRON ÉS MOSDÓSON Felnőtt- és gyermektüdő­gyógyászok nemzetközi nagy­gyűlését, valamint szimpozion- ját rendezik meg a jövő héten Kaposváron, illetve Mosdóson. Dr. Bertha Gyulától, a szerve­zőbizottság tagjától megtudtuk: a Korányi Frigyes Tbc- és Tüdő- gyógyász-társaság hagyomá­nyos, kétévenként tartandó nagygyűlésének a Pannon Agrártudományi Egyetem ad otthont. Ez lesz a 46. rendez­vény. Négy szekcióban 350 magyar tüdőgyógyász és tüdő­gyógyintézetben dolgozó kar­diológus mellett 40 külföldi szakember cseréli ki tapaszta­latait. A 160 előadás a tüdőgyó­gyászat vizsgálati módszerei és újabb terápiás eljárások a tüdőbetegek gyógyításában té­makörben hangzik el. Az elő­adásokat videofelvételekkel, valamint egy Zalaegerszeg és Kaposvár között kiépített szá­mítógépes vonal működteté­sével teszik szemléletesebbé. Gazdag társadalmi program­ról is gondoskodtak a szerve­zők. Az Inter-Európa Bank és a Boehringer Ingelheim gyógy­szergyár támogatásával a Bu­dapesti Fúvósegyüttes hang­versenyét hallgatják meg a résztvevők csütörtökön este a Somogy Megyei Múzeum nagy­termében. A Pannon Agrártu­dományi Egyetem lovasiskolá­jának pályáján péntek délután az egyetem lovasakadémiája tart bemutatót. Előtte kellemes térzenét szolgáltat a kaposvári Honvéd Helyőrségi Fúvósze­nekar, majd később zenés gyep-show szórakoztatja a résztvevőket. Ugyancsak pén­tek este zárt körű színházi elő­adáson láthatják a meghívottak a Hegedűs a háztetőn című mu­sicalt, a kaposvári Csiky Ger­gely Színház előadásában. A kaposvári nagygyűléssel párhuzamosan a mosdósi tüdő­gyógyintézet átalakított konfe­renciatermében kerül sor a ke­let-közép-európai országok gyermektüdő-gyógyászainak 16. szimpozionjára. Az esz­mecsere — amelyén 200-an vesznek részt—megszervezé­sét a Magyar Gyermekpulmo­nológiai Társaság támogatta. A tbc-vel kapcsolatos kérdése­ken túl a gyermekpulmonóló- giában használatos rehabilitá­ciós módszerekről is tanács­koznak a résztvevők. A rangos rendezvénysorozat létrehozá­sát több bel- és külföldi gyógy­szer-, illetve orvosiműszergyár támogatta. Az általuk készített termékekből a tanácskozással egyidőben kiállítás nyílik a Pan­non egyetemen. Az előkészüle­teknél csak az jelentett gondot, hogy Kaposvárnak nincs meg­felelő, kulturált körülményeket biztosító szállodája. így a ven­dégeket a rendezvény napjai­ban 4—5 helyen kellett elszállá­solniuk a szervezőknek. (Várnai) ILLÉS ENDRE KIADATLAN ESSZÉI ÉS KRITIKÁI Halandók és halhatatlanok Könyvespolc Illés Endre több mint négy éve halott, de a hatalmas élet­művéből — mint sodródó vízből a drágakövek — újabb és újabb kincsek bukkannak elő. Kónya Judit— az Illés Endre-i életmű avatott ismerője — az író ki­adatlan esszéiből és kritikáiból nyújtott át most egy kötetre va­lót, Halandók és halhatatlanok címmel. Halandók és halhatat­lanok: írók, költők, művészek színes kavalkádja vonul el előt­tünk. Régen halott, nagy árnyak — és mégis lüktető, eleven élet. Mert Illés Endre úgy tudja fel­idézni arcukat, művészetüket, hogy szinte testközelben érez­zük őket. A kötet mottóját az író 1944- ben vetette papírra. Ma is megszívlelendő! „Az író legyen bátor, független, szabad és megingathatatlan: az írás er­kölcse ezt a csontozatot köve­teli.” Hogy mindig sikerülhet-e, e cél megvalósítása, és főleg hogyan, az már más kérdés... Vaskos összeállítását Kónya Judit három fő fejezetre tagolta. Az első, amely a kötet címét viseli, esszék és portrék gyűjte­ménye. A nyitó írás (Mi változott itt Csokonai óta?) 1931 -ben, az utolsó (Kedves könyveimről) 1985-ben született. Ez a több mint ötven év átfogja a magyar irodalmi élet csaknem minden jelentős eseményét. Miniatűr remekmű például A nő a szín­padon című eszmefuttatása. Csillagszóróként szikrázó port­rék a századok nagy szí­nésznőiről (Georges, Rachel, Elssler Fanny, Sarah Bern­hardt, Duse), akiknek élete sokszor tragikus, hullócsillag­szerű volt... E fejezet meghatározó írásai azonban elsősorban az írókról és a könyvekről szólnak. Az 1935-ös könyvnapra írt esszé a magyar könyvről, a magyar könyv feladatairól mindenkihez szól, aki tenni akar. És ma ak­tuálisabbak, mint bármikor: „A magyar könyv feladata ma: tu­dósítás a magyar jelenről, az erőnkre való feleszmélés, egyesítés a szorongatottság- ban. A magyar gondolat szét- áramoltatása, a belső vérkerin­gés gyorsítása. Az elszakított magyar tömegek beépítése a szellemi nemzeti testbe. De a legelső elalkudhatatlan és be­csületbeli feladata, megvalósí­tani Széchenyi legfontosabb re­formját, minden reformnak alapját: megújítani, megfrissíte­ni, fiatallá, erőssé és mindenek- felett igazán és mélyen magyar­rá tenni a nemzet lelkét”. Vajon meg lehet-e valósítani ezeket a feladatokat napjaink szenny­nyomtatványának áradatá­ban?! Lebegő realitás címmel ol­vashatunk könyvkritikákat a kötet második részében. Első­sorban azokról az írókról, akiket Illés Endre személyesen is­mert. Akiknek életműve kibon­takozását és kiteljesedését személyesen nyomon követ­hette: Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Kodolányi János, Ta­mási Áron, Kosztolányi Dezső, Karinthy Ferenc, Illyés Gyula és mások. És itt bontakozik ki előt­tünk az írót egyik legjobban fog­lalkoztató téma: a magyar törté­nelmi regény sorsa és útja. A történelmi regényé, amit oly sokan művelnek hamisan ma is. Illés Endre a történelmi re­gény csúcsát Kodolányi János trilógiájában találta meg (Julia­nus barát, A vas fiai, Boldog Margit). Szinte önálló életű a kötet befejező része — a Miért érde­mes drámát írni? című — a színházi kritikák, jegyzetek gyűjteménye. Illés Endre 1933- tól 1964-ig szinte minden új da­rab premierjén jelen volt, s így pár oldalas, frappáns bírálatai egy-egy kor színházainak a jel­lemzői is. Nemcsak a nagyokról és nemcsak a nagy művekről ír: kíméletlenül górcső alá veszi az időkitöltő vagy fércműveket is. S akkori megállapításai — talán ez a könyv egyik legnagyobb értéke — ma is találatok. Egy nagy ugrás, és már a közelmúltban, a hatvanas évek­ben járunk. Hogy „miért érde­mes drámát írni?” Illés Endre saját darabjából, a Törtetők-bői veszi a példát. Ahogy Ajtay An­dor és Huszti Péter a negatív hősökből is elővarázsolták a szenvedő, a megértésre vágyó embert. Ahogy még a romlott­ságban is pislákol valami fény, az élet szeretete... A Halandók és halhatatlanok a magyar múlt kimeríthetetlen tárháza. Megunhatatlan ka­lauz, biztos eligazító a magyar irodalom és a művészetek ren­getegében. Dr. Sípos Csaba Hetente ötször, az égre... Újra fogad látogatókat a kaposvári csillagvizsgáló Az égbolt, a csillagok szerel­mesei újra hódolhatnak ked­venc időtöltésüknek. Nekik és minden érdeklődőnek szól a jó hír: az 1986 szeptembere óta nem működő csillagvizsgáló újra „üzembe” áll. Kaposvár és a megye lakossága eddig is igényelte volna ezt a szolgálta­tást, ám ez eddig különböző okok miatt szünetelt. Két fiatalember, Németh Károly és Gázsik László vállal­kozott arra, hogy a TIT-tel együttműködve újabb lehető­séget biztosítanak a szabad­idő hasznos eltöltéséhez. A tervekről Németh Károly tájé­koztatott. — Az igények és a lehetősé­gek felmérése után összeállí­tottunk egy tervezetet — mondta az amatőr csillagász aki egyébként joghallgató. Többször is előfordult, főleg holdfogyatkozások idején, hogy az emberek sorban álltak a csillagvizsgáló előtt, ám mégsem gyönyörködhettek e szép jelenségben. Azt is fon­tosnak tartjuk, hogy lehetősé­geink szerint az iskolás gye­rekeknek is segítsünk. — A csillagvizsgáló be­indításához hozzájárult a TIT vezetőváltása is. Tehát ott tartunk, hogy heti ötszöri bemutató programot terve­zünk. Ebben lesz távcsöves bemutatás, ismeretterjesztő előadás, diavetítés stb. To­vábbi szolgáltatásunk, hogy fényképezés céljára lehet távcsövet bérelni. — Azt szeretnénk, ha a csillagászati alapismeretek beépülnének az általános és középiskolás tanrendbe. Ehhez persze meg kell nyer­ni az iskolák vezetőit és taná­rait is. Van egy klubhelysé­günk, ähova egy osztály el­fér. Havi programot alakítot­tunk ki és szombati napokon is fogadunk látogatókat. Vidéki csoportokat is szí­vesen látnak. Az érdeklődők a TIT-nél, a csillagvizsgáló­nál (Kaposvár, Egyenesi u.) kapnak bővebb felvilágosí­tást. L.J.

Next

/
Thumbnails
Contents