Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)

1990-09-13 / 120. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP 1990. szeptember 13., csütörtök Higgadtan kell gondolkodni GÖNCZ ÁRPÁD A PARLAMENTI BOTRÁNYRÓL Jeszenszky Géza külügymi­nisztert semmiféle jogszabály nem kényszeríti arra, hogy a keddi plenáris ülésen történtek után benyújtsa lemondását. Az érdemi kérdés az: a miniszter alkalmas-e, képesnek tartja-e magát a történtek után a kon­szenzuson alapuló magyar kül­politikai következetes alakítá­sára és képviseletére. Ez tehát nem személyi kérdés, hanem a magyar külpolitika központi je­lentőségű problémája — ekép- pen kommentálta az Ország- gyűlés keddi ülésének botrá­nyos mozzanatát, az ellenzéki képviselők kivonulását, és Je­szenszky Géza lemondásának követelését Göncz Árpád. A tengerentúli útra készülő köz- társasági elnök szerdán parla­menti dolgozószobájában fo­gadta a magyar sajtó képvise­lőit, és kötetlen beszélgetésen fejtette ki álláspontját a honi parlamentarizmus újabb, közfi­gyelmet keltett fejleményével kapcsolatban. Göncz Árpád szerint a leg­újabb fejlemények, a jelek sze­rint, igazolják annak a korábbi figyelmeztetésnek az időszerű­ségét, amelyet az ülésszak kez­detén intézett a törvényhozás­hoz, s amelyben felhívta a pár­tokat: tartózkodjanak egymás minősítgetésétől; érvet érvvel, elvet elvvel szegezzenek szemben. Ami a kivonulás tényét illeti, Göncz Árpád szerint ez sem újdonság a parlamentáris gya­korlatban: máskor és máshol is előfordult már, hogy a kisebb­ség ily módon adott hangot tilta­kozásának. A parlament mun­káját az ellenzéki „exodus” csak rövid időre tartotta fel, s a törvénykezés menetét legfel­jebb hangulatilag zavarta meg. A külügyminiszter lemondását szorgalmazó ellenzéki követe­léssel kapcsolatban a köztársa­sági elnök emlékeztetett arra, hogy Jeszenszky Géza vála­szát a törvényhozás végül is el­fogadta. Göncz Árpád arra szólított fel mindenkit, hogy az ülésterem­ben kedden elhangzottakat hig­gadtan, tiszta fejjel gondolja át. Az államfő megfontolásra ajánlotta: a nemzet érdekét a parlament egésze képviseli. Ennek alapfeltételeit — az el­hangzottak következtében fel­vetődött politikai és személyi kérdések egyértelmű tisztázá­sa révén — mielőbb meg kell teremteni. Ehhez mindkét fél felelősségteljes erőfeszítése szükséges. Ezt várja a parla­menttől a helyhatósági válasz­tásokra készülő ország is. Végezetül Göncz Árpád arra figyelmeztet, hogy ami kedden az ülésteremben elhangzott, az nem marad sem a falak, sem az ország határai között. Követke­zetes nemzeti külpolitikát pedig konszenzus nélkül folytatni nem lehet! Brit harc­kocsik az Öbölben (Folytatás az 1. oldalról) Irán vállalta, hogy készpénz és finomított olaj fejében élel­miszert és gyógyszert szállít Iraknak—jelentette szerdán az amerikai AP hírügynökség, jól­értesült teheráni forrásból nyert tájékoztatásra hivatkozva. Á je­lentést sem Teheránban, sem pedig Bagdadban nem kom­mentálták. Az informátor elmondta: a megállapodás vasárnap jött létre Tárik Aziz iraki külügymi­niszter teheráni tárgyalásain. Noha Irán maga is nagy olajex­portőr, finomított olajból most mégis behozatalra szorul, mert az Irak elleni háborúban erősen megrongálódtak olajfinomítói. Az idei tapasztalatok szolgálnak iránymutatásul Nincs elég hitoktató A tanintézmények nem gördí­tenek akadályt a hitoktatás be­vezetése elé — összegezte eddigi információi alapján kiala­kított véleményét az MTI kérésére Lukáts Miklós, a Mű­velődési és Közoktatási Minisz­térium politikai államtitkára. In­kább az jelent gondot, hogy még mindig kevés a hitoktató; így esetenként előfordul, hogy az egyházak nem tudják telje­sen kihasználni a számukra biz­tosított heti két órát. Az államtitkárnak nincs tudo­mása olyan esetről, hogy vala­melyik iskolában megakadá­lyozták volna az új tantárgy ok­tatását. Előfordult viszont, hogy egy helyütt a szülői munkakö­zösség, másutt pedig a diákön­kormányzat ellenállást tanúsí­tott a hittannal szemben. Az idei esztendőt a tárca pró­baévnek tekinti, s a tapasztala­tok alapján alakítja majd ki a hit­tanra vonatkozó végleges út­mutatóját. Botrány a bolgár parlamentben Elcsalták a voksokat A Bolgár Nagy Nemzetgyűlés kedd délután felújított ülésén újabb éles vita alakult ki—ezút­tal a tanácskozás egyenesben történő rádió- és tévéközvetítés kérdésében —, majd borányba fulladt az ülés, mert az egyik szavazásnál az ellenzéki „számláló” ötvennel több vok- sot jelentett az elnökségnek, mint ahány képviselője a De­mokratikus Erők Szövetségé­nek a teremben volt. A kor­mánypárti honatyák kivonultak az ülésteremből. A rádió- és tévéközvetítés leállítását az ülés elején Alek- szandrLilov, a BSZP parlamen­ti csoportjának elnöke javasol­ta, mondván, hogy ez rontja a parlament munkájának haté­konyságát, egyfajta „rádió- és televíziószínházzá" változtatja a tanácskozást. Az ellenzék rendkívül élesen reagált: Sztojan Ganev, a DESZ parlamenti csoportjának elnökhelyettese „aglasznoszty szavatosságának” nevezte az egyenes adást, egy másik társa pedig azzal vádolta meg a szo­cialistákat, hogy félnek a nyilvá­nosságtól. Az új kormány megalakításá­nak kérdése a tanácskozáson fel sem merült. Újabb vádak Benazir Bhutto ellen Benazir Bhutto asszony a pakisztáni néppárt elnöke és korábbi politi­kai ellenlábasa, Asgar Han nyugalmazott repüiősmarsall bejelentette, hogy megalakították a Népi Demokratikus Szövetség nevű választási koalíciót az október 24-re kiírt általános választásokra Újabb két ügyben emeltek vádat Benazir Bhutto volt pa­kisztáni miniszterelnök ellen, ezúttal egy lahori bíróságon. Ezek is a halatommal való visz- szaélésre vonatkoznak. Benazir Bhutto az első két vádpont beterjesztése után tar­tott sajtóértekezletén „elkese­redett lépésnek” nevezte a bíró­sági eljárás megindítását. Cá­folta, hogy bármilyen vissza­élést követett volna el, és han­goztatta, hogy az ellene és csa­ládtagjai ellen indított politikai hadjárat nem fogja megakadá­lyozni őket a választásokon való részvételben. Bhutto asz- szony mellett férje, anyja és apósa is bejelentette, hogy in­dulni kíván az október 24-re kiírt általános törvényhozási válasz­tásokon. A volt Bhutto-kormány tagjai közül eddig három egykori mi­niszter ellen emeltek vádakat a különleges törvényszékeken, s közülük kettőt már le is tartóz­tattak. Harmincöt milliárdos aszálykár (Folytatás az 1. oldalról) A jövő agrárpolitikáját a jelen­legi adottságok és szervezetek figyelembevételével kívánják kiépíteni. A pozitív elemeket meg kell őrizni, de az ágazaton belül a vállalkozásokat erőtel­jessé kell tenni. Az államtitkár az agrárpolitika kulcskérdésé­nek a hitel-, a finanszírozó rendszerek kiépítését tartja. Úgy látja, hogy 15—20 milliárd forint alaptőke kellene az átala­kulás finanszírozására. Az általános bevezető után Szőlősi Endre, a közgazdasági főosztály vezetője tért rá az aszályhelyzet elemzésére. El­mondta, hogy felméréseik sze­rint a végleges betakarítás után 30—35 milliárd forintra becsül­hető az aszály okozta kár, s ez kimeríti a természeti csapás fo­galmát. A legnagyobb kárt szenvedett megyék: Szolnok, Győr, Komárom, Pest és Bé­kés. Első felméréseit az FM augusztus elején végezte és a múlt héten foglalkozott a kor­mány először az aszályhelyzet­tel. Ennek megfelelően intézke­dési tervet készített; eszerint jelentős takarmánybehozatal várható, s mérsékelni fogják a gabonaexportot. Tervezik a földadó, illetve a földhasználati adó mérséklé­sét, átütemezését, esetenként elengedését. A Társadalombiz­tosító az aszály sújtotta terüle­teken a TB-járulék elmaradásá­nak befizetése esetén a büntető kamattól eltekint. Mentesülhet­nek a kereseti adó alól ott, ahol a béremelkedés nem haladja meg a 16 százalékot. Az MNB elkülönített keretet, ún. célhitelt biztosít a károsult körzetek ré­szére, 15 százalékos kamattal. Demeter János osztályveze­tő az elhangzottakat a követke­zőkkel egészítette ki. Az aszály a legnagyobb károkat a takar­mányellátásban és az export­ban okozta. Előreláthatólag hatszázezer tonna gabona és 300 ezer tonna kukorica import­jára lesz szükség a normális körülmények fenntartása érde­kében. Ezek után az újságírók kap­ták meg a kérdezés jogát. Csa­lódottan hallgattuk az FM képvi­selőinek válaszát. Konkrét, .részletes „válságprogramot” Szemben Belgráddal Szeveroszlávia 55 Úgy látszik, hogy Jugoszlávia mégsem kerülheti el a sorsát: egyre közelebbi veszély a föderáció felbomlá­sa. A tavaszi horvátországi választások után már lát­szott, hogy rendkívül nehéz lesz a Szlovénia által elin­dított folyamatot feltartóztatni. Ez tulajdonképpen még nem lenne meglepő, ám azt senki sem gondolta, hogy talán már az idén megvalósul. Az idei — Kelet- Európában immár a második—„forró nyár” azonban alaposan felgyorsította a szétesést. Amikor dr. Franjo Tudjmant, a demokratikus párt vezérét vá­lasztották meg Horvátország államfőjévé, már sejteni lehe­tett, hogy Zágráb most sem akar lemaradni Ljubljana mö­gött. Sőt: igyekezett még „rá­tenni egy lapáttal”... A nemzeti érzelmeket mindkét szövetségi államban gondosan ápoló győztes pártok már kezdetben Belgrád heves ellenállásába ütköztek. Gondoljunk csak a Szlobodan Milosevics szerb pártvezér által kezdeménye­zett, Szlovénia megleckézteté- sét célzó, de kudarcba fulladt 150 000 fős /jtüntetésturizmus- ra”. A Koszovo ürügyén kirob­bant nézeteltéréseket azonban még el lehetett valahogy simíta­ni. Alig ültek el azonban az egyik vihar hullámai, máris itt volt a következő: a nyár derekán a horvátországi, zömmel szerbek lakta Knin város környékén újabb feszültség robbant ki. Az ok az volt, hogy a szerbek kultu­rális autonómiát követeltek, de egyszersmind azt is bejelentet­ték, hogy ha nem kapják meg, akkor politikaira tartanak igényt . Miután Zágráb nem mutatott hajlandóságot a követelések teljesítésére, a szerbek eltor­laszolták a Kninbe vezető uta­kat és a (Jugoszláviában mind­máig nagy számban ma­gánkézben levő) puskák is elő­kerültek, igaz, egyelőre még kü­lönösebb következmények nél­kül... A knini elégedetlenkedés azóta is tart, s naponta a televí­ziós és rádiós híradások élén szerepel, azokkal a képekkel együtt, amelyeken a tüntetőket szétverik a rendőrök. A rend­őrök egyelőre jugoszlávok, ám kérdéses, hogy meddig. Jelen­leg ugyanis úgy fest a helyzet, hogy egyetlen ember küzd Ju­goszlávia fennmaradása mel­lett: Ante Markovics, a szövet­ségi végrehajtó tanács elnöke. A horvát származású politikus sem a jelenlegi helyzet fennma­radása mellett van, hanem egy modern alapokra helyezett szö­vetségi rendszerben látja a jö­vőt; nem helyesli Szlovénia és Horvátország mindenáron való elszakadását. Markovics szél­malomharca azonban —jelen­leg legalábbis úgy látszik — kudarcra van ítélve... Erre a legújabb hírek szolgál­nak a leginkább megerősítés­sel. Ljubljana és Zágráb ugyan­is új alkotmánytervezetet ter­jesztett elő, amelynek értelmé­ben Jugoszlávia államszövet­séggé alakulna át. A tervek sze­rint december végéig a két leg­északibb tagköztársaság kon­föderációra lép egymással, s ehhez az első szabad választá­sok után Bosznia-Hercegovina is csatlakozna. Igen ám, de itt az első probléma: ez utóbbi tag- köztársaságot Szerbia is sze­retné („Nagy-Szerbia” keretén belül) megszerezni] A politikai összeütközés így előrelátható. Pedig ez még csak a kisebb baj. A nagyobb az, hogy Belg­rád azonnal Szlovénia és Hor­vátország értésére adta: ha a tervezett államszövetség meg­valósul, Szerbia önálló köztár­sasággá válik — magyarán ki­lép Jugoszláviából... így lesz-e vagy sem, elválik, ám Milose- vicsék hajthatatlansága és me­revsége semmi jóval nem ke­csegtet. Könnyen előfordulhat, hogy Jugoszlávia (legalább) két darabra szakad: egy szerb ve­zetés alatti déli részre és egy északira, amelyet — talán — „Szeveroszláviának” hívnak majd... Akárhogy lesz is, egy biztos: a szlovén és horvát tervet meg­gátolni igyekvők még siker ese­tén is számolhatnak azzal, hogy szakadás következhet be. Szlobodan Milosevics nagy­szerű törekvései ugyanis észa­kon csak ellenérzéseket kelte­nek. „Szerboszlávia” és „Sze­veroszlávia” viszont minden­képpen egymás szomszédai maradnak... A köztük fennálló viszony hangneme egyelőre még kérdéses, de a tárgyaláso­kat egyik fél sem kerülheti meg. Tóth Béla nem hallottunk. Az államtitkár szerint ez nem is lehet tárgya a mostani sajtótájékoztatónak, hiszen a kormány a már elfoga­dott csomagtervét nem változ- tathajta meg. Sok kérdés hang­zott el: mikor lesz takarmány? A 15 százalékos kamat megol­dást hoz-e? Várható-e élelmi­szerhiány? Mit terveznek a kis­termelők megsegítésére? Mi lesz az álatállománnyal? Meg­nyugtató, újszerű válaszokat nem kaptunk. Az államtitkár szerint az FM és a magyar kormány nincs abban a helyzetben, hogy tény­leges aszálykárt fogadjon el, ehelyett annyit ismer el, ameny- nyit fizetni tud. Hunyadkürti Ilona AMERIKAI EUEREM MOSZKVÁBAN Egy pizza hat rubel Két pizzaéttermet nyitott kedden Moszkvában a Pepsico nevű amerikai cég. A Kutuzov sugárúton és a Kreml közelében fekvő Gorkij utcában megnyílt, felszolgálóval működő kényel­mes és elegáns éttermekben naponta ötezer pizzát tudnak kiszolgálni. A moszkvaiak nagy érdeklődéssel fogadták a gasztronó­miai újdonságot, s egész nap több százan álltak sorban a bejá­ratok előtt. A kisebb pizzák hat rubel húsz kopejkába, a nagyok 26,60 rubelbe kerülnek. Ez meglehetősen borsos ár, ha figye­lembe vesszük, hogy a szovjet átlagkeresetből — 250 rubel — még tíz nagy pizzára sem futja. A Magyar Demokrata Fórum | 1990. szeptember 13-án (ma) 18 órakor 1 Kaposváron a helyőrségi Művelődési Központban * (Április 4. u. 4.) VÁLASZTÁSI NAGYGYŰLÉST tart Vendégeink: Dr. Raffai Ernő államtitkár Dr. Furmann Imre MDF-alelnök Minden érdeklődőt szeretettel vár az MDF kaposvári szervezete. (3046)

Next

/
Thumbnails
Contents