Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)

1990-08-06 / 88. szám

/ I 6 SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 1990. augusztus 6., hétfő BALATON-ÁTÚSZÁS ‘90 Több mint háromezren (!) a hullámok ellen a dunaújvárosi Molnár Péter volt, aki egy óra hat perc alatt ért Révfülöpről Boglárlellére. Még délután négy órakor is rajtoltak az úszók, s bizony, már nyolc óra felé járt az idő, amikor az utolsó próbázók is partra kerültek. S nemcsak az úszókról, ha­nem a kiváló szervezésről is meg kell emlékeznünk. Csak­nem négyszázan ügyeltek a rendezvény sikeres lebonyolí­tása érdekében a siófoki és ba- latonföldvári vízi rendészet munkatársaitól, egészen a ka­posvári kórház orvosaiig bezá­rólag. Köszönet nekik a segítségért — már csak azért is, mert lega­lább olyan nehéz volt a dolguk, mint az úszóknak. Egész nap a tűző napon dolgoztak; segítet­tek ott, ahol éppen szükség volt rájuk. A szurkolóhad Jövőre veletek, ugyanitt! A minden eddigi rekordot megdöntő Balaton-átúszás után kérdeztük meg Szántó Lászlót, a szervezőbizottság elnökét: — A Balaton-átúszás — mondta — különlegességnek számít: Európában ez az egye­düli tóátúszás. A világon még Kanadában van ehhez hasonló esemény, illetve Izraelben úsz- szák át szintén minden eszten­dőben a Kinaret-tavat. Nagyon örülök a hatalmas érdeklődés­nek; fényesen bizonyítja, hogy a Balaton-átúszásra igenis igé­nyük van az embereknek. A nagy sürgés-forgás közepette volt alkalmam beszélni külön­böző szervezetek képviselői­vel: jövőre is szeretnék támo­gatni a Balaton-átúszást. Azon­ban még keressük az igazi nagy szponzort, amely esetleg a ne­vét is adná a rendezvényhez. Mert a Balaton-átúszás olyan esemény, ahol a háromezer ember nem egyszerű szemlélő­dő, hanem résztvevő is. Örülök annak, hogy külföldről is egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg. Az idei versenyre már Angliából és Kanadából is ér­keztek indulók. Szeretnénk elérni, hogy még jobb, még nagyobb propagandával minél több érdeklődőhöz eljusson a Balaton-átúszás híre, s ebből tényleg egy világraszóló ese­mény váljon. Mert a Balaton- átúszásban bénne rejlenek ezek a nagyszerű lehetőségek. S mi mással búcsúzhatnánk az idei Balaton-átúszástól, mint ahogy a résztvevők köszöntek el egymástól: jövőre veletek, ugyanitt! Fenyő Gábor Fotó: Gyertyás László Jelesre vizsgáztak úszók és szervezők egyaránt Rendben, mehet! pély, azt jelzi,hogy megígérték: 1991-ben ismét eljönnek a nagy próbára. A bűvös hármas számnál maradva: a három hölgyet rövi­desen egy felettébb jókedvű, három fős, vidám társaság kö­vette, egyikőjük kezében egy félig már kiürült pezsgősüveg­gel. A három pécsi ötödéves orvosegyetemista — Matos Gábor, Sipos Gábor, Csaba Zsolt — nem ok nélkül ünne­pelt. — Csak nem Révfülöpről hoztátok magatokkal a pezs­gőt? — Nem; egy fogadóbizottság várt itt bennünket, s attól kap­tuk. Egyébként az ötlet nem rossz: jövőre onnan fogjuk hoz­ni a pezsgőt. Hogy az emberi fantázia mily kimeríthetetlen, arra egy (újabb) példa. Az egyik társa­ság labdával vágott neki az 5200 méternek, hogy a Balaton közepén, fél távnál, egy egész­ségeset vízipólózzanak. A bogiári parton már eközben az ezredik résztvevő is a forró teát szürcsölgette. Ismerősök és ismeretlenek, régi haverok és most barátokká váltak érkez­tek a célba. Eljött Tibor Tamás, az Országos Sporthivatal volt elnöke. Találkoztunk Balog Ti­borral, a START (nevelőottho­nok egyesülete) ügyvezető el­nökével, aki régi nagy próbázó hírében áll. Eddig még egyetlen Balaton-átúszásról sem hiány­zott. Aztán újabb ismerős arc: az egykori többszörös EB- és vb-győztes „kajakkirály”, Ürögi László tűnt fel. S itt volt Tímár István, az 1968-as mexikói olimpia egyik magyar hőse. Bi­zonyára sokan emlékeznek még rá, hogy kajak kettes ezer méteren Giczy Csabával pár­ban ezüstérmet, a kajak négyes ezer méteres csapat tagjaként pedig bronzérmet szerzett a még ma is fiatalos lendületű Amikor szombaton reggel hat óra felé megérkeztek Boglár­lellére a Platán strandra a népes rendezőgárda első kü­lönítményének tagjai, bizony, alaposan meglepődhettek. Ugyanis már legalább százan toporogtak a hagyományos Balaton-átúszás kezdetére várva, s a sor csak egyre hosszabb lett. És hol volt akkor még a nyolc óra... Nos, amikor két órával később megnyitotta kapuit a verseny központja, jó kilométer hosz- szúságú sor várt már nagy tü­relemmel bebocsátásra... Szombaton került sor a So­mogy Megyei Tanács sportiro­dájának szervezésében az idei Balaton-átúszásra — a meg­szokott helyszínen, Révfülöp és Boglárlelle között —; a ver­senyt az Országos Sporthiva­tal, illetve a Somogy Megyei Tanács hívta életre. A vállalkozó kedvűeknek 5200 méterrel kellett meggyűr- kőzniük. A szervezők igazán nem panaszkodhattak a meteo­rológusokra, mert kellemes, napsütéses idő és enyhe szél fogadta a Balaton-átúszás résztvevőit. Az idei erőpróba minden ko­rábbi Balaton-átúszási rekordot — annak mind szervezettségét, mint a résztvevők számát te­kintve —megdöntött. Több mint háromezren neveztek be, s jel­lemző a nagy érdeklődésre, hogy nemcsak magyarok, ha­nem egy sor más ország sporto­lói is rajthoz álltak. Három hajó szállította folya­matosan Boglárlellétől Révfü­löpre az úszókat. Egy, a boglár- lellei kikötőbe tévedt szexturista biztosan nagyon megörült vol­na, megpillantván az úszókkal telt hajót. A sok próbázó ugyan­is csak deréktól fölfelé volt lát­ható a hajón, s a partról olyan látványt nyújtott, minta nudista­hajóként működő Csobánc mo­toros. (Az már más lapra tarto­zik, hogy míg itt dugig tömve voltak a hajók, addig a Csobán­con — állítólag — bőven volt üres hely). A meztelen valósá­got csak elvétve törte meg egy- egy sárga vagy tűzpiros, öltözet gyanánt használt úszósapka... Az első partra érők Kilenc óra körül rajtoltak Rév­fülöpön az első próbázók, s 10 óra után néhány perccel már másztak is ki a vízből ezen az oldalon a leggyorsabbak. Elsőként két, az Alföldről ér­kezett fiatat sportoló ért sze­rencsésen partot Boglárlellén. A15 éves Molnár János és a 16 éves Széli Ágnes egyaránt „hivatásos”, a Szeged SC Rajtra várva úszója. Nemcsak egy gimná­ziumban tanulnak, hanem osz­tálytársak is. Most harmadszor úszták át a Balatont, s mint megtudtuk, jövőre—természe­tesen — újra szeretnének eljön­ni. Hetedikként érkezett a még csak 13 éves Gárdonyi Gábor, a Székesfehérvári Volán sportolója. Gábor három éve úszik, s most vett részt először a Balaton-átúszáson. — Hogy ízlett a Balaton? — kérdeztem a fiatal úszópaián- tát. — Hát... elég nehéz volt. A vége felé már nagyon elfárad­tam; nemigen bírta a karom. — Jövőre azért újból találko­zunk? — Ez csak természetes! — mondta magától értetődően fia­tal barátom. S csak jöttek; egymás után, sorban érkeztek az úszók. Igaz, kicsit fázósan, kicsit nyúzottan, de remek hangulatban. S köz­ben a nevezésre várók hosszú sora csak nem akart apadni. Pedig ekkor már erősen dél felé jártunk... Kanadából Balaton-átúszásra Két közismert kaposvári személyiséggel, Cser Fricivel és Kishonti Attilával együtt há­rom elbűvölő hölgy is partot fo­gott. A három Toldi testvér —a 18 éves Melinda, a 15 éves Jo­hanna és a 9 éves Katalin — a földgolyó másik oldaláról, Ka­nadából érkezett. Mint szüleik­től megtudtuk, csak a Balaton- átúszás miatt jöttek Magyaror­szágra, a messzi Vancouver­ből. S hogy milyen hatással volt rájuk ez a semmivel sem össze­hasonlítható össznépi ünne­Vajon mikor érkeznek..? — Lehet, hogy apu nélkül, de én jövőre is szívesen eljönnék újra. A győztes Szinte az összes résztvevő­nek sikerült megbirkózni a tisz­teletet parancsoló távval, s csak hetvenegynéhányan kénysze­rültek a feladásra. Viszont olya­nok is akadtak, akiknek kevés volt az egyszeri átúszás, s ezért még egyszer elindultak. Közé­jük tartozott a Bp. Honvéd válo­gatott úszója, Kalaus Valter is, aki a két évvel ezelőtti szöuli olimpiai 800 méter gyorson a 10., 1500 méter gyorson pedig a 13. lett. Kalausnak egy és negyedóra alatt sikerült átszelni a tavat. Aztán némi pihenés után újra vízbe szállt. Úgy lát­szik, hogy az első úszást amo­lyan bemelegítésnek szánta, mert másodszorra több mint 10 Boldog győztesek... Hiszen itt győztes volt minden résztvevő Tímár István. De felejthetetlen emlék marad az 1963-as jalcei EB és vb, amikor is 10 ezer méteren a Tímár István, Ürögi László, Fábián László, Kottái Ottó kajak négyes egység ha­ladt át elsőként a célvonalon. — Csak nem sportágat vál­tott? — érdeklődtem a népsze­rű világbajnoktól. — Nem, szó sincs róla. De egy darabig elég volt a Balaton- átúszásból. Ha lehet, akkor in­kább megmaradnék a lapát mellett — fűzte hozzá moso­lyogva. — Az egész család átúszta a Balatont? — Csak a fiammal együtt vágtunk neki a távnak, a többiek a partról drukkoltak. Majd Tímár Péterhez fordul­tam, aki az Újpesti Dózsa úttörő vízilabdacsapatában ontja a gólokat. Őt láthatóan nem visel­te meg annyira az 5200 méter. perccel előbb érkezett a boglár- iellei célba. 1:04:50-es idejével ő bizonyult a leggyorsabbnak. íme, az 1990. évi Balaton- átúszás nem hivatalos győzte­sével készült villáminterjú. — Most vagy először Bala­ton-átúszáson? — Nem. Négy évvel ezelőtt egyszer már indultam, de akkor csak a buli kedvéért jöttem el. — Melyik versenyedre ké­szülsz most? —Az 1991-es perthi világbaj­nokságra; szeretnék jó ered­ményt elérni. — Mit érthetünk e jó ered­ményen? — Mind az 1500 méteren, mind a 800 méteren szeretnék a nyolcas döntőbe bekerülni. Ott pedig már minden lehetséges. — Melyik távot szereted job­ban? — Mindkettőt egyformán ked­velem. Talán 1500 méteren tu­dok jobb eredményt elérni. Kalaus legnagyobb ellenfele

Next

/
Thumbnails
Contents