Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)
1990-08-06 / 88. szám
1990. augusztus 6., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 Kenyérarat nem lehet emelni Szükség van az agrárértelmiségre — Nagy Ferenc József visszautasította az Agrárszövetség vádjait (Folytatás az 1. oldalról) A létavértesi nagygyűlés résztvevői hatalmas tapssal fogadták a miniszter bejelentését, miszerint a Független Kisgazdapárt agrárprogramja — a koalíciós pártok által elfogadva — kormányprogrammá lépett elő. A szónok ugyanakkor élesen visszautasította, megalapozatlannak és meggondolatlannak minősítette azokat az Agrárszövetség részéről elhangzott kijelentéseket, amelyek a kisgazdapártot teszik felelőssé a mezőgazdaság szétzilált állapotáért. A miniszter szerint a mezőgazdasági termelőképesség kimerülését a rossz nagyüzemi struktúra és a tulajdonviszonyok rendezetlensége okozta. Ezért a kormányzat a mezőgazdaságban is gazdasági rendszerváltást sürget. A földművelésügyi miniszter kifejtette: sem ő, sem a pártja nem szövetkezésellenes. Ahol a tagság úgy dönt, hogy maradjon a tsz, nincs ellenére. De ez önkéntes döntés legyen, s mindenki kapja meg a földjét, aki ki akarja vinni a közösből! A szövetkezet pedig töltsön be egyfajta szolgáltató funkciót: adjon gépet, technológiát és szaktanácsokat. Az utóbbi kapcsán kijelentette: a magyar mező- gazdaságnak továbbra is szüksége van az ágazatban dolgozó 50 ezer agrárértelmiségire. Intenzív szerepet szánnak nekik a piackutatásban, az értékesítésben, a beszerzésben és a szervezőmunkában is. A miniszter beszédének további részében bejelentette, hogy a mezőgazdaságot — mint ahogy más országokban —, adókedvezményekkel, árpolitikai intézkedésekkel továbbra is támogatni fogják, s ebben egyenlő esélyt biztosítanak az egyéni gazdálkodóknak és a szövetkezeteknek. Kiterjesztik a kisközösségek exportjogát és szorgalmazzák minden településen önálló hússzék létrehozását. A mostani sajnálatos, de szükségszerű áremelések kapcsán a földművelésügyi miniszter határozottan leszögezte: nem engedik a kenyér árának emelését. Tárgyalásokat kezdenek ez ügyben a gabonaforgalmazókkal, de a sütőiparral is, mert—így a miniszter: „értetlenül állok az előtt, hogyan lesz a kilónkénti 6 forintos búzából 20 forintos kenyér”. Drágább az életünk „Mi is csak a tévéből hallottuk” — mondta az üzletvezető Ordacsehi megunta a hitegetést Csak a szemét érkezett, az út nem készült Szombaton lezárták a telepet — ígérik: legközelebb egy hétig tart „Elvtársak, mit ígértetek? Szemét ügy lett a szemétügy” —azon a lepedőn olvasható ez, amely elzárja az ordacsehi szeméttelep bejáratát. Mellette a másik transzparens: „A szemétnek szaga van, a falunak igaza van.” Szombaton délelőtt 11 órakor rekkenő a hőség az ordacsehi határban. Az a néhány tucat férfi, aki éberen „őrzi a szemetet", nemcsak emiatt fásult. Három éve tart a cirkusz a szeméttelep körül. Most már úgy érzik: mindenki becsapta őket. — Szemét egy ügy ez — mqndja Horváth Gyula elöljáró, aki postás révén szinte naponta találkozik az egész faluval. — 1987-ben, amikor fölvetődött a szeméttelep létesítésének a gondolata, az első reagálás természetesen a tiltakozás volt. Az elöljáróság felmérte, milyen kényes kérdés elé állították, ezért kezdeményeztük: döntsön a nép. A falugyűlés—óriási csaták után — elfogadta a szeméttelep létesítésének tervét, de három feltételt szabott. A legfontosabb az, hogy a szemétszállítás ne a falun keresztül történjen, hiszen ez tönkreteheti azokat az utakat, amelyeket a lakosság a saját pénzéből építtetett. Kikötöttük, hogy csak szilárd állapotú szemét kerülhet a telepre. A tervben szerepelt egy út építése is, amely Fekete- bézsenyt kötné össze Szőlőskislakkal. Nos, ez az út nem készült el, s most ezért vagyunk itt. Az emberek sorolják a sérelmeket. — Úgy tűnhet, hogy mi a gombhoz akarjuk a kabátot, pedig nem így van. Ez az út része volt annak a tervnek, amelyet velünk ismertettek; szó sem volt szakaszolásról vagy ütemezésről. — Azt mondják, 70 millió forintba kerülne: kilométerenként 10 millió forintba. Ez fantasztikusan nagy összeg, biztosan lehetne olcsóbban is építeni. Ennek az útnak nagy jelentősége ven, hiszen tehermentesítheti a 70-es főutat, a faluban pedig körjáratot biztosíthat az autóbusznak. — Érdektelenség — mondják. — Elviekben mindenki egyetért velünk, mindenki igazat ad nekünk, de senki nem lépett eddig érdemlegeset. A megyei tanácstól azt kértük, hívjanak össze érdekegyeztető tárgyalást, de ennek sem volt eredménye. Se felelős, se határidő. — Lám, a mai demonstrációnkra sem jöttek el az illetékesek! A két legérintettebb tanács: a fonyódi és a boglárlellei, úgy látszik, nem kíváncsi a véleményünkre. Egyedül a településtisztasági vállalat vezetői jelentek meg, akik valóban szolidárisak velünk. Horváth Gyula szerint a dolog még nincs lefutva. Ha hamarosan nem történik érdemi intézkedés, még ebben a hónapban — de ezúttal már egy hétre —, lezárják a telepet. Akkor aztán vonulhat a szemét végig a 70- esen — egyenesen Zamárdiba. A kérdés csak az, hogy az ottaniak mit szólnak majd hozzá? Süli Ferenc Az újság megírta, a tévé és a rádió bemondta: újabb áremelkedések lesznek mától. A liszt és a lisztből készült áruk, a cukor, egyes szeszféleségek és bizonyos húsáruk címkéjét kell újra átárazni. De nem ez az utolsó eset, és lesznek még egyebek is. Akik a trópusi forróságban inkább a bevásárlás mellett döntöttek, megtehették Kaposváron is, hiszen szerencsére már nemcsak a háziasszonyok boltja tart nyitva vasárnap. A Toldi-lakótelepen levő ABC-ben hétköznapi volt a forgalom, s persze az üzletvezető, Hikádi György is a helyén volt. — Már megint az árak — legyint. Aztán már kérdezni sem kell, mondja: — Tudok én mutatni egy egész halom papírt, ami a változásokról szól. Mindennap jön valami, de ezt az utóbbit mi is csak a tévéből hallottuk. Egyedül a lisztről jött hivatalos értesítés, legalábbis eddig. De mondja: miért pont mindig az élelmiszerárakkal foglalkoznak az emberek? Mi legföljebb 15 százalékos haszonkulccsal dolgozunk, a butikokban pedig sokszor 300 százalékot tesznek rá az árakra. Úgy látom, elég nagy a fejetlenség, de hát szabadárasak a termékek, s mindenki igyekszik drágábban adni, amije van. No, de hol van az ehhez szükséges piacgazdaság? Mert ezekhez az árakhoz is kellene ám! Mintha a vásárlóink is közönyösebbek lennének. Már nem is hábo- rognak igazán, csak legyen meg az enni- meg az innivaló. Az utóbbiból sajnos — bár ez sem olcsó — egyre több fogy. Visszatérve az árakra, elmondta: tudnak sok mindenről, de ezek az ismereteik nem hivatalos forrásból származnak. — Hadd mondjak még valamit! Most is méltatlankodott egy hölgy, hogy az alföldi kenyér ára vasárnap 19 helyett 23 forint. Ez így igaz, de ha egyszer a pék hét végén drágábban dolgozik, mi sem tudjuk annyiért adni, mint hétköznap. A polcról az egyik vásárló két kiló lisztet rakott a kosarába. Tudja, hogy hétfőtől drágább lesz, de mint mondta, már túl van azon az időn, amikor igyekezett bespájzolni. — Nem lehet követni az árakat, és pénzzel sem győzöm. Most ennyi kell, hát megveszem — mondja vállrándítva. — Remélem, a következő két kilóra is futja majd... N.Zs. Hervadó remények Perzselő nap hervasztja a reményekre jogosító cukorrépa leveleit, hullanak az őszi gyümölcsök. Hosszú a forró nyár. Kétségbeesett vezetők adnak utasítást a kukorica silózására, már ahol még van annyi jószág, amivel föletessék. Hervadnak az aratás idején keletkezett remények. Dunay Sándor, az agrometeorológiai intézet vezetője szerint a talaj felső rétegéből csaknem teljesen hiányzik a nedvesség. A mezőgazdasági területek mintegy négyötödén 30 százalék alá esett a felső rétegek vízkészlete. A kapások már csak vegetálnak, alig jutnak az életet jelentő nedvességhez. Kaposváron az idén eddig összesen 306,3 milliméter csapadékot mértek. A legkritikusabb hónap a március volt. Akkor összesen csak 19,5 milliméter hullott. Július 18-án egy nap alatt esett ennyi eső. Szerencsére a júliusi jótékony záporok nem hátráltatták az aratás ütemét, mára azonban már. bajba került a mélyebb rétegekből is vizet fölvenni képes lucerna. A szakemberek egybehangzó véleménye: akik elspórolták a' kapások tavaszi kultivátoro- zását, takarékoskodtak a nitrogén-fejtrágyázással, és évek óta nem gondoltak az altalajlazításra, búcsút mondhatnak a hatvan mázsa fölötti kukorica- termés reményének. A korai betakarításra szerződött répatermesztőket leginkább a napokon belül bekövetkező levélváltás rémíti: az új korona kialakítása ugyanis már a gumó cukor,,Furulyázó" másodvetés Szomjazó répatábla tartalmának rovására történik. A másodvetésekből már csak néhol lehet gyenge siló. Inkább csak zöld (avagy sárgás) trágya. A természet prését még valahogy kibírnák a mezőgazdaság irányítói. Ehhez kormányzati intézkedések is társulnak, a költségvetés helyzetének javítása érdekében. A támogatások nagymérvű csökkenése, valamint az anyag- és energiaárak növelése miatt a tavalyihoz képest kétszeresére növekszik az évet vesztességgel záró üzemek száma. A veszteség együttesen megközelíti az 1,6 milliárd forintot. Ha ugyanis nincs határozott elképzelés az agrártermelés jövőjét illetően, akkor sem a kistermelők, sem a mezőgazdasági vállalkozók, sem a nagyüzemek irányítói nem látják munkájuk fontosságát. A határ mai képét látva, hervadnak a remények, hervadnak a növények. Mészáros Tamás
