Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)

1990-08-04 / 87. szám

1990. augusztus 4., szombat SOMOGYI HÍRLAP 5 Amerikai diákok Bodrogon Segíteni jöttek Amerikai diákok állítottak sát­rakat a Menedékalapítvány bodrogi védett otthonának parkjában. Csalóka a látvány, mert a 29 fiatal nem kempingez- ni jött Magyarországra: saját költségükön érkeztek azzal a szándékkal, -hogy segítenek a kastélyépület felújítási munká­lataiban és a környezet rendbe tételében. Most éppen a sportpályán szorgoskodnak, aztán a gazdasági épületek következnek. Charles Falugo, a csapat vezetője elmondta a bennük közöset: keresztények, más-más gyülekezetét képvi­selnek. A14—18 év közötti diá­kok az USA különböző részei­ből érkeztek. Legalábbis a kivá­lasztottak, ugyanis nem volt könnyű a csoportba kerülni. A sok amerikai fiatal közül azok jöhettek el néhány hé'tre, akik kiállták a floridai felkészítő tábor kemény próbáit. A jó módú családokból szár­mazó fiatalok, — akik kétkezi munkát eddig nem végeztek — ott készültek fel a magyarorszá­gi munkára, ott tanulták az együttélés szabályait, és ismer­ték meg egymást. Ahogyan a vezetőjük fogal­mazta: céljuk, hogy együtt tud­janak dolgozni Jézusért, érez­zék a testvéri szeretetet. Ez te­szi értékessé a Magyarorszá­gon töltött napokat. Küldetésük, hogy segítse­nek. S hogy mivel teli a munka mellett a nap? Reggel bibliata­nulmányozás, áhitat és elmé­lyedés, este személyes hangú beszélgetések teszik tartal­massá a napot. Charles Falugo szerint meg kell tanulni a fiata­loknak azt is, milyen az istenfélő és alázatos ember, meg azt, hogyan kell élni majd e törvé­nyek által megszabott házas­ságban. Heizer Kornél, a vendéglátó otthon vezetője kiegészítette mindezt azzal, hogy a fiatalok ellátásáról gondoskodnak, és kevés szabad idejükben prog­ramokat szerveznek nekik. így megismerkednek Kaposvárral, elutaznak a Balatonra, s kirán­dulnak a Desedán. Az ebédlőben elhelyezett táblán olvasható felirat talán a tábor mottója is lehetne: „ Jesus loves US", vagyis Jézus szeret bennünket. Varga Zsolt Fotó: Király J. Béla 15 millió magyar — egy kiállítóteremben Két hetet töltöttek nálunk, s amikor búcsúzniuk kellett, nemcsak kézfogás és intege­tés, meghatott szavak jelezték, hogy az elválás sohasem köny- nyü. Ők ugyan elmentek, de egyéniségükből, tudásukból, művészetükből itthagytak vala­mit. Meleg, intim csendéleteket, erdélyi, marcali, nagybajomi tá­jakat, védett, végre talán ott­hont adó házhoz támaszkodó terasz lépcsőit. A tó felett lebe­gő, kinyíló kagyló kedveskar­csú formáját, templomtornyo­kat és présházakat. Balatoni emlékeket olyan színekben, amelyek megragadására és megfogalmazására csak a ter­mészetet kedvelő és művésze­tüket magas szinten művelő emberek képesek. Itthagyták nekünk Hunyadit, Szent Istvánt és Koós Károlyt. Közös a múltunk, fájó a jele­nünk, de mi egyek vagyunk Kúti Dénes, Nyíri zoltán, Szabó ViT- mos, Tóth Ferenc, Megyes Cz. Anna festők, és Baróthi Ádám szobrász Erdély egyik legősibb iskolájából, a marosvásárhelyi művészeti szakközépiskolából indultak az életbe. Útravalóul kitűnő szakmai alapot és a nemzethez való tartozás szere- tetét kapták. A marcali művelődési köz­pontban megrendezett kiállítá­suk megnyitóján talán ha 100- an voltunk —, s mégis mintha azt sugallta volna: ma itt va­gyunk mind, 15 millióan — ma­gyarok. Süli Erdélyi művészek Marcaliban Diákszálló Kaposváron Hátizsákosoknak drága KÖNYVET AD KI, TÁMOGAT Tanúságtétel alapítvány Műszerállomás és nyelvoktatás támogatása Nezhéz a diákturistáknak ol­csó szállást találni. A vakáció idejére megüresedett kollégiu­mok jó szolgálatot tesznek, Ka­posváron rosszabb a helyzet az országos átlagnál is, szinte semmiféle szálláslehetőség nincs a diákok számára. A város hat kollégiumából négy a tanév végeztével bezár­ja kapuit és üresen áll szeptem­berig. A Csokonai Vitéz Mihály Ta­nítóképző Főiskola két kollégiu­ma a kivétel. Bálint Imre igazga­— Vetkőzzön! — A hang utasító részvétte- len. A rendelő irodára hasonlít, íróasztalok, gép- írónő. A Bizottság három or­vosból áll. Kettő rá se néz, mintha ott se lenne. Dolgoz­nak. Ez is munkahely. Fene tutija, hányán voltak itt már előtte ma is. Meg lehet érteni őket. Egész életükben az emberek nyavalyáival foglal­koztak, s még most — hatvan fölött lehetnek mind — sincs menekvés, nap mint nap a selejtje, hosszú, végelátha­tatlan sorokban. Mit érdekli őket az éppen-soros. Ügy­iratszám, kód, adacta. Mára látszatra sem adnak: üljön, guggoljon, nyissaki a száját, tolja le a gatyáját, öltözzön. Akár ha ott sem lennének, tekintetük valahová mögé a falra mered. Minden porciká- ja tiltakozik a közömbösség tó elmondta: voltak kezdemé­nyezéseik, amelyek szélesebb körben népszerűsítették volna a nyáron is működő kollégiumo­kat. A sétálóutcában plakáton akarták hirdetni a szálláshelyet. Ám ezek a javaslatok még saját kollégái körében sem találtak támogatókra. A 340 kollégiumi szálláshelyből 10 foglalt. A szál­lásdíj a keresőknek napi 230, a diákoknak 150 forint. Olcsóbb mint egy szálloda. A nyár nagy részében az Ex­pressz utazási iroda csoportjai ellen. Meztelenségét még el­viselné, de hogy tárgyként kezelik, szégyennel tölti el. Érzi, kiszalad arcából a vér, szíve mind erősebben dö­römböl. Hogy beszéljen itt arról amit csak ember ért­het? Kérdéseikre a választ sem várják meg, nem érdekli őket. Megy ez a masinéria nélküle is, öt csak kényszer­ből tűrik el, de ennyi és nem több. Összeharapja a szóját, csak érne véget ez a rohadt ceremónia, ez az egész tortú­ra. És ha vége, akkor mi van? A rendelőből, az épületből kimehet, és odakinn? Akasz- szajöl magát? Itt azt mond­ás az ország tanítóképző főis­kolái között csereüdültetésben részt vevő családok tartózkod­nak itt. A nyári kihasználtságot föl­lendíthetné a kollégium anyagi önállósága: akkor szabadon, a saját érdekeiknek megfelelően értékesíthetnék az üresen álló szobákat, és ez természetesen növelné a bevételüket. A Forradalmárok terén műkö­dő középiskolai kollégium nyá­ron szálloda. Kovács Ottó, az intézmény gazdasági vezetője jóik: vetkőzzön! Másutt: Mit akar? Mért most jött? Nem tud olvasni? Örüljön, hogy él! Mit képzel? Fizesse be! Föls­zólítom!... — Végeztünk kérem! — Arca eltorzul, az orvos má­sodszor szólhatott. — Küldje be a következőt! — Kilép az ajtón. Vizslató szemek kutatják. Motyog egy nevet, a következőét. Megy le a lépcsőn, megalóizva, lefor­rázva. Érzi: ereje, önfegyel­me fogy tóm. Még eszébe jut: valahol ezeket is megsértik, megalázzóik, őcsak egy állo­más ezen a vonalon, és vala­hol ő is törleszteni fog, mert azt mondta: a kollégium a diák­turizmus céljaira túl jó, kétcsilla­gos szállodának felel meg. Uta­zási irodák és külföldi diákok veszik általában igénybe. A napi 300 forintos ár csak szá­mukra elfogadható. Bőven van hát még tennivaló. Bizonyíték erre a sok hátizsá­kos fiatal, aki az utcán kérde­zősködik diákszállókat keres. Sajnos, a legtöbbször hiába. törlesztenie kell mert bele­kényszeredik. belekénysze­rednek mindannyian. Egy hatalmas csatatér ez az or­szág. Ölj, mert ölnek! Gyom­ra összerándüL A novemberi eső arcába vág. Hányni akar, s csak üresen öklende- zik. Megborzongatja a szél. Észreveszi, kabátja gombo- latlan. Úgy-ahogy rend­beszedi magát. AU a villa- mosmegódlóban. A temetőfái fölött varjak köröznek. Iszo­nyú a csönd. Nem hallja az autók zaját, villamosok csö­römpölését. Nézi, egyre csak nézi a varjakat. Légzése las­san kiegyenlítődik. Vissza­fordul az épület felé, aztán néz a síneken végig. Föllép a beérkező villamosra Minden mindegy. Indulhat akár­merre. Neki sem elmenni se megérkezni nem lehet seho­vá itt. Az utóbbi években vált szé­les körben nyilvánvalóvá, hogy nem ismerjük valóság­hűen és kellő alapossággal közelmúltunk történelmét. E felismerés hívta életre Salgó­tarjánban a Tanúságtétel el­nevezésű alapítványt, amely a közeljövőben jelenteti meg Sulyok László újságíró Recs­ki rabszolgák című riport­könyvét. Hat egykori internált mondja el a negyven évvel ezelőtt történteket, letartózta­tását, fogvatartásának kese­rű, tragikus élményeit, szaba­dulása után társadalmi be­illeszkedésének nehézsé­geit. Hetedikként megszólal egy ÁVH-s sorkatona is, aki az internáltakhoz hasonlóan büntetésből került Recskre. A drámai erejű, személyes val­lomásokat névmutató — ben­ne több olyan személy nevé­vel, aki nem szerepel a hiva­talos jegyzékben — egészíti ki, míg a függelék két törvényt tartalmaz a törvénytelen elíté­lések semmissé nyilvánítá­sáról, illetve az eleítéltek és jogtalanul üldözöttek társa­dalombiztosítási és munka­jogi helyzetének rendezésé­ről. Az alapítvány létrehozói célul tűzték ki a salgótarjáni műveseállomás létrehozá­sának és a salgótarjáni Ga­garin Általános Iskola angol nyelvoktatási alapítványá­nak anyagi támogatását. A Tarrúságtétel alapítvány nyi­tott: az eddigi tizenkét gazda­sági egység mellé további egységek, intézmények, szervezetek és magánsze­mélyek csatlakozhatnak, egyetértve az alapítvány cél­jával. Az OTP Nógrád Me­gyei Igazgatóságának salgó­tarjáni fiókjában nyitott bank­számlaszám a következő: 750 0536 6 — az alapítványt támogatni kívánók erre a számra fizethetik be támoga­tási összegüket. Sárdi Nóra BIRTALAN FERENC Fák fölött a varjak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents