Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)
1990-08-04 / 87. szám
1990. augusztus 4., Szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 Félmillió forint a portásgyilkos nyomravezetőjének Nem várhatnak a rendőrségre — A biztonsági szolgálat szervezeti felépítéséhez egy, már napy tapasztalatokkal rendelkező vagyonvédelmi kft. segítségét is igénybe vettük. Azt szeretnénk, ha a vendégek erről nap mint nap tudomást is szereznének: nem csinálunktit- kot abból, hogyfelkészültünkaz esetleges támadásokra, veszélyhelyzetekre. A szolgálat alkalmazottai fegyvert, egyenruhát viselnek majd. A biztonsági szervezet egyik központja Budapesten, a másik a Balaton- parton lesz. Létrehozunk egy mozgó csoportot, amely gyors segítségnyújtásra lesz alkalmas, és váratlan ellenőrzéseivel mindig ,,kellő formában" tartja a védekezés egyik legfontosabb elemét, a megelőzést. Be kell látni: nem várhatunk mindent a rendőrségtől. A portás fél A vállalat dolgozói Sándor Tamás portás temetésére készültek. A Napfényben, abban a szűk fülkében, ahol agyonlőtték, Horváth Csaba főportás teljesít szolgálatot. Szemében szomorúságot és feszült figyelmet láttam. — Fél? — A történtek után elképzelheti, hogyan érzem magam. A portán estefelé megjelenik a fegyveres őr. Amikor késői vendég érkezik, odalép a portásfülkéhez, ujjával észrevétlenül megkeresi a zsebében lapuló pisztolyt... A tragédia óta sápadtabb a Napfény. Szegedi Nándor Az utca nem valutaváltó hely így bukott le a kaposvári hamis ezres A hölgy úgy találta? Egy Somogy megyei vizsgálat tapasztalatai Rendszerváltás és a helyi társadalom IV. Az új hatalom képviselői (Folytatás az 1. oldalról) — Már a múlt évben elrendeltük, hogy a portán éjszaka csak férfi teljesíthet szolgálatot. Ő sem vállalhatja azonban egyedül a virrasztást: vele kell lenni a londinernek és az éjjeliőrnek. Megismertettük dolgozóinkat egy sor biztonsági szabállyal, azzal például, hogy mi a teendő bombariadó esetén és így tovább. Kiépítettünk egy riasztó- rendszert, amely veszély esetén — anélkül, hogy a támadók észlelnék—jelzéseket továbbít oda, ahonnan a segítség várható. A „védelmi rés” — Miért nem működött a jelzőrendszer azon a tragikus éjszakán? Hol volt az éjjeliőr? — kérdeztem. — Sajnos, éppen a Napfényben nem épült ki a riasztórendszer. Az ehhez szükséges 90 ezer forint meg van rá, de nem kaptuk meg a telefonvonalat. Az éjjelőr pedig csak július 3-ig szolgált. Erre a posztra máig nem találtunk vállalkozót... . — A tettesek tudhatták, hogy hol van rés a védelmi rendszeren, hol számíthatnak sikerre? — Nincs kizárva... A Pannónia dolgozóinak csaknem egyharmadát — a korábbi gyakorlatnak megfelelően — az idén is úgyszólván az utcáról vette fel. Biztonsági szolgálat Az idén márciusban nem sikerült megszervezni a szállodaportákon a fegyveres őrséget, mert a rendőrség a kezdeményezés újszerűsége, a kellő gyakorlat és a megfelelő jogszabályok hiánya miatt nem adta ehhez a hozzájárulását. Szabó Istvántól, a siófoki városi Lesznek-e emberek, újak, rátermettek, s elegen lesznek- e? Azt többen megjegyezték, hogy a mostaniak jó része nem vállal, nem indul. „Jöjjenek mások, jobbak!” — vélekedtek. Valószínűleg eléggé sok jelentkező lesz, zömmel olyanok, akik eddig a közéletben nem nagyon játszottak szerepet, nem voltak aktívak, de ettől függetlenül jók lehetnek majd! (Egy-két olyan vélemény is megfogalmazódott, hogy vannak elegen „hataloméhes emberek”, nem okoz majd gondot a kiválasztás.) Az pedig, hogy a „kiválasztottak” megválasztottak lesznek-e, már más kérdés, mint ahogy az is, hogy kiválasztottakhoz méltóan végzik-e munkájukat. A fontos, hogy hitelesek legyenek, s igazán képviseljék érdemeinket, azért dolgozzanak — összegezhető mondandójuk lényege. A rendszerváltás természetéből fakadóan az államszocialisták, posztsztálinisták, kommunisták és reformkommunisták a legfelsőbb vezetésből (néhány kivételtől eltekintve) kikerültek. Kérdés, vajon ez milyen szintig megy le, s hogy ez mennyiben érinti a tanácsokat, azok vezetőit, az apparátus dolgozóit? Nyilatkozatok garmadája hangoztatja, hogy B-listá- zás nem lesz. Legalábbis nem annak nevezik majd... De vajon lesznek-e olyanok, akik indulni akarnak a jelenlegi vezetők közül, érezvén, hogy alkalmasak, s tudván, hogy ők nem sá- rozódtak be, nekik személy szerint nincs olyan bűnük, amiért hamut kellene hinteni fejükre. A másutt tapasztaltakhoz képest meglepődtem a válaszokon. Ugyanis a megkérdezettek közül mindösszesen egy rendőrkapitánytól megtudtam, minden akadály elhárult és rövid úton hozzájárultak a fegyveres őrség felállításához és ahhoz is, hogy ezek a rendőrség kötelékéből kerüljenek ki. A Pannónia balatoni igazgatóságán a héten tartott tanácskozáson arról folyt a vita, hogy hogyan lehet kialakítani egy átfogó, korszerű biztonsági szolgálatot. Olyat, amely a vállalat dolgozóin, vagyonán kívül a vendégek testi épségét és értékeit is megvédi. Ligetvári Mihálytól, a vezér- igazgatóság rendészetének vezetőjétől tudom, hogy döntöttek: még augusztusban hozzálátnak a megvalósításhoz. Azért lehet ilyen gyorsan megvalósítani, mert már korábban kidolgoztak egy önvédelmi koncepciót. válaszadó jelentette ki kategorikusan, hogy „nem nekem elegem volt, nem indulok a választásokon”. Volt, aki a törvény ismeretében dönt majd, mások „ebben a képlékeny helyzetben” nehezen tudnak „végső elhatározásra jutni”, néhányan „indulnak, mert bírják a falu támogatását”, s volt, aki valamelyik pártot külön is megnevezte, mint amely már fölkérte, s volt olyan is, aki várja, hogy megkeressék, s akkor „igent” mond. (Sértődöttséget egyébként nemigen tapasztaltam, sőt volt, aki arra az esetre is fölajánlotta „szakértői, tanácsadói" segítségét, ha nem ő lesz a polgár- mester.) Többen is hangot adtak annak, hogy akkor lenne jó a képviselőtestület működése, ha a településpolitika lenne az elsődleges és nem a pártpolitika. Rövid kérdés, egyszerű válaszokkal: Mekkora legyen a képviselőtestület létszáma? (Igaz, az önkormányzati törvénytervezet eléggé gúzsba kötni ígéri a képviselőtestületek kezét, hiszen pontosan meghatározza számukat. A legkisebb településen 7 főről szóltak, a legnagyobbaknál (kisváros) 13- 15 főben határozták meg az optimális számot. Olyat kell választani, amelyik nem túl nagy létszámú, de azért tudja reprezentálni a települési érdekeket és dolgozó testületként tud működni. * * * A hatalommegosztás központi szintű kialakítása (eleget téve a parlamentális köztársaság követelményeinek) megtörtént. De ki válassza meg a polgármestert? A település lakossága, vagy a képviselőtestület, s tegyünk-e e tekintetben különbséget településnagyság szerint? Az ezzel kapcsolatos válaszok lényege: A lakosságnak kellene választani, mert akit megszavaz, azt támogatni is fogja. A falunak kellene választani, mert akkor lehetne korlátozni a túlzott pártbeavatkozásokat, a szélsőségeket. Erősnek kell lenni a polgármesternek, tehát közvetlenül kellene választani. Községekben és kisvárosokban mindenütt a polgárok válasszák, mert „itt mindenki ismeri egymást”. * * * Rövid kérdés és hasonlóan rövid válaszok. Ki és hogyan jelölhessen? Majd mindenki az ajánlóívet támogatta, hozzátéve, hogy mindenkinek, még a munkahelyi közösségeknek is (egyesek szerint) meg kell adni a jelölés jogát. Olyan jelölési rendszer kell, hogy az állampolgárok ne érezzék azt, miszerint „manipuláció volt az egész”. ★ * * Milyen lesz a kampány? A megsérült helyi közösségek tovább sérülnek-e? Jószomszédi, baráti kapcsolatok, meg- maradnak-e „pártállásból függetlenül”? Lesznek-e olyanok, akik nem feledik, hogy nekik- nekünk nemcsak „itt élni kell”, hanem „itt kell élni”? Óvom, félem a helyi társadalmakat, nehogy a kampány tönkretegye azt a keveset is, ami van, s lehetetlenné, azt, hogy együtt tudja a település megteremteni a maga közösségét. Ebben a folyamatban a pártoknak óriási szerepük van, lehet. Kell(ene), hogy önmérsékletet tanúsítsanak, hogy „ne üljenek, telepedjek rá a helyi társadalomra”, de mutassanak példát, hogy miként lehet — pl. itt, Somogybán — európai módon politizálva helyi választásokat, „kampányt” csinálni. Vélem, jutalmuk a nép bizalma lesz, s ez a legtöbb, mit várhatnak, kaphatnak, ezért tán érdemes lenne. A kampány már el is indult, vélték egyesek, egyre jobban aktivizálódnak, azok, akik majd valószínűleg indulni akarnak. Többségük úgy vélekedett, hogy lényeges különbség abból a szempontból nem lész az országos és a helyi kampány között, hogy itt is a pártok „viszik majd a prímet”, függetlenül attól, hogy az adott faluban jelen vannak vagy sem, hiszen nekik van pénzük, apparátusuk, nekik az elsődleges érdekük. A kamMegírtuk, hogy Barcson kívül Kaposváron is találtak hamis ezrest. Dékányi Ferenc; a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatója azt mondta: — Kedden hoztak be egyet hozzánk is. A szabályzatnak megfelelően jártunk el. Ilyen esetben ugyanis az a feladatunk, hogy szóljunk a rendőrségnek. A hölgy, aki egy Kaposvár környéki faluba való, nem vett észre semmit. A hamis ezrest—azt vallotta később, hogy találta — váltani akarta. Az ügyet a rendőrségen jegyzőkönyvezték, ott foglalták le a pénzt is. —Milyen ez a hamisítvány? — Nagyon silány, gyenge hamisítvány volt: szemmel föl lehetett ismerni, hogy nem eredeti. Xeroxon készült. Nem csodálkozom azon sem, hogy minden további nélkül felismerték a hamisítványt Barcson, a boltban. — Máskor is volt már hamis pénz? — Ez az egy eset volt, évekre visszamenően. — Hamis dollár, márka sem? pány eldurvulásától nagy részük egyébként nem fél, mivel az emberek úgyis ismerik egymást. Az már nem kérdés, hogy ki milyen programot tud adni, mivel a kommunistaellenesség hirdetése most már nem lesz elegendő, mert az embereket nem(csak) a múlt, hanem (egyre jobban) a jövő érdekli. Mindannyiunkat. * * * Az utolsó blokkban — részben visszakanyarodva az első kérdéshez — egy-két jellemző „háttérinformációkra” voltunk kíváncsiak. Először, hogy ki (melyik párt) győzött egyéni kerületben és listán az ország- gyűlési választásokon. A megkeresett falvak többségében kisgazda-győzelemről szóltak, őket az MDF követte, s ezután jött (váltakozó eredménnyel) az MSZP és a KDNP. (A kutatás törvényszerűségei miatt természetesen a települések nevét nem szerepeltetjük, ehelyett itt közzétesszük a körülbelüli lakosságszámot: 900, 1400, 1500, 2000, 2300, 6000. Az új önkormányzati törvény (főként a legutóbbi módosító javaslatok) szervezetileg-jogilag is erősíteni kívánja a nemzetiségi, kisebbségi jogok helyi érvényesítési lehetőségeit. A megkérdezett települések közül egy helyütt élnek nagyobb számban svábok, s a lakosságszámhoz viszonyítva nagyjából minde— Volt, hogy a rendőrség hozott be lefoglalt pénzeket, s nekünk Budapestre kellett föl- küldenünk. Ilyenek voltak, de bűncselekménnyel függött össze, nem hamisítvánnyal. Előfordult, hogy loptak bankjegyeket, s akkor Budapestről megkaptuk, milyen sorszámú- akat figyeljünk, mit nézzünk. Ezek is bűncselekménnyel voltak kapcsolatosak. Hamisítvánnyal kedden találkoztunk. — Van-e pénzvizsgáló berendezésük? — Van. A berendezést nem látja az ügyfél, észrevétlenül tudjuk a pénzt kontrollálni. Akik ezzel foglalkoznak, azoknak nagy a gyakorlatuk, az esetek többségében meg tudják ítélni, hacsak nem ritkán előforduló valutáról van szó. — Mi az ön tanácsa ? — Életveszélyes venni az utcán valutát. Ha valaki az OTP- től, a kereskedelmi bankoktól, az MNB-től vesz valutát, akkor nem kell félni, mert ott már szűrőn megy keresztül. — Érdemes jobban megnézi az ezreseket is. — Föltétlenül. (Lajos) nütt azonos százalékban cigányok. * * * Végül megadtuk az interjú- alanyoknak az utolsó óhaj-válasz jogát. Azt a kérdést tettük fel, hogy útravalóul mit adnának a település jövendő vezetőinek. A válaszok, ahogy elhangzottak: Tisztességesnek kell lenni, nagyon nagy lesz a felelőssége annak, aki átveszi a stafétabotot. Őszinteség, becsület, ten- niakarás, és ne ígérgessenek fölöslegesen, csak konkrétumok ismeretében^ A polgár- mesternek sok dolga lesz. (Főként nehezen tudja ellátni, ha társadalmi munkában végzi, s tisztázni kell viszonyát a főmunkahelyéhez is.) Végtelen türelem kell'hozzá, tudja megemészteni a sértéseket, ne a „kinek a kicsodáját” védje. Csak az emberekre figyeljen, azt nézze, hogy mi kell a közösségnek, s arra is figyeljen, aki hallgat, mert annak is oka van. Kell a szakmai felkészültség, a gyorsaság. A jogszabályok, „a településen túli világ" sok korlátot adnak, nem szabad elfeledni, hogy nemcsak rajtunk múlik minden. Ne feledje el, hogy kit szolgál, mert ez szolgálat. Tegyem hozzá: a köz szolgálata. * * * Magyarország egyik (aprófalvas) megyéje 1990 nyarán ilyen-e, mint amilyen kép itt kirajzolódott a vizsgált kérdések tekintetében? És más megyék más községei, városai mennyivel másabbak? Vélem, hasonlóak is, meg nem is; van, amiben megegyeznek, van amiben nem. Nincsenek kaptafák; vannak közös jegyek, de minden településnek megvan a maga sajátos arca, értékrendszere, élettere. Tiszteljük hát és hajtsunk fejet előtte, s az ember előtt, aki itt él, s „izzadva lót, fut, robotol”, s bízik egy szebb magyarjövendőben! (Vége) Csefkó Ferenc
