Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)

1990-08-03 / 86. szám

1990. augusztus 3., péntek SOMOGYI HÍRLAP 5 A könyvkereskedésben a „klasszikus" trükk Megszeppent besurranok A válasz: bólogatás, fejrázás, vállvonogatás — ffA nővéremnek kopaszra vágták otthon a haját" — Mi soha senkitől nem kér­tünk pénzt!—állítja a három kis cigánygyerek. — Tehát a főutcán nem volt semmi lejmolás, és nem is zak­lattátok a járókelőket— vonom le hangosan a „következte­tést”. , — Áááá... soha! — válaszol­ják határozottan. —No jó, akkor mit csináltatok a pénzzel, amit szereztetek? A kérdésem nem volt túlzot­tan beugrató, de az igen sze­rény szellemi színvonalon élő gyerekek „bekapták”. — Hát cukrot, csokoládét vet­tünk rajta, meg kaját: parízert, zsömlét... 1. A beszélgetésünkre termé­szetesen nem jellemző a „szó­párbaj”, jelrendszerünk főleg bólogatásból, fejrázásból és vállvonogatásból áll, sokszor az egymást követő ellentétes ér­telmű kérdéseimre is tétován bólogatnak. Mindhárman tíz év körüliek, de jó, ha hat—hét évesnek kinéznek. Beszéd- készségük pedig a nyelvvel éppen csak ismerkedő kicsi­nyekre jellemző. Az, hogy a Vörös Hadsereg úti általános iskolában hogyan végezték el a koruknak megfelelő osztályo­kat, rejtély marad számomra... A GYIVI-ben az előzmények­ről Volner Zsuzsannát, a városi rendőrkapitányság bűnügyi osztályának nyomozóját kérde­zem. — A cigánygyerekek által okozott probléma olyan súlyos­sá, nyomasztóvá vált Kaposvá­ron, hogy mindenképpen tenni kellett valamit a megoldásért. Pénteken este találtuk meg őket, amint a mozi felöl jöttek föjfelé a Dózsa György utcá­ban. Ellenkezés nélkül, bár némi megrökönyödéssel az arcukon ültek be az autóba. A rendőrségen vizet adtunk mo­sakodáshoz, és egy fésűt. Az­tán megpróbáltunk beszélgetni velük. Hiába. Ideiglenés beuta­lóval vittük át őket a GYIVI-be. Hat hét áll a gyámügy rendelke­zésére, hogy kiderítse: indo­kolt-e a gyerekek intézeti neve­lése, vagy meg kell szüntetni az ideiglenes beutalást. Azt hi­szem köztudott: a kóválygó gyerekeknek nemcsak kérege­tés, lejmolás terheli a számláját, hanem egyéb bűncselekmé­nyeket is elkövettek, de koruk miatt nem büntethetők. Nem csupán erről a háromról van szó, a várost hatan „birto­kolják”. A másik hármat is elő kell kerítenünk. Hányán láthattak nyitva ha­gyott ajtókon éppen besurranni készülő kis tolvajokat? (Lehet, hogy nem éppen beszélgetőtár­saimat). Kaposvár egyik könyv- kereskedésében — kérésükre maradjanak névtelenek — klasszikus trükköt alkalmaztak: felbosszantva az eladónőt, be­szaladtak a raktárba, a amíg a lány őket hajkurászta, társaik több mint 10 ezer forintot emel­tek ki a kasszából. Csínynek ez alig nevezhető... 2. A három kis bajkeverő napo­kig néni hiányzott az otthoni „leltárból”. A szülők éppen ak­kor érkeztek az intézetbe ami­kor beszélgettünk. Otromba kiabálásukra mindenki fölfi­gyelt. Amikor a három gyerek meghallotta a szülők hangját, ijedt, megrémült tekintetük min­dent elárult. Egyikük a földre vetette magát, nehogy meglás­sa az ablakból az agresszív apa, hogy ott vannak. — Szeretnétek itt maradni? — próbálom ismételten beszédre bírni őket azt köve­tően, hogy elcsitul a vihar. — Igen. — Féltek? — Nagyon. Mond e’, egysző micsinyátak veled!—szólítja fel egyikük a gubbasztó kisfiút. A gyerek meglett férfinak való — valamikor szürke színű — me­legítőnadrágja ötször van feltűr­ve. Lökdösi a lányt: hagyja bé­kén. És hallgat. Azért lassan kiderül: úgy megverték egyszer, hogy eltört a keze. A lányok meg sodrófá­val „kapnak”. — Nyócan vagyunk testvé­rek, a 13 éves nővéremnek kopaszra vágták otthon a fejit, me' csavargott. Én is azért kap­tam ki utoljára — ered meg egy kicsit a nyelve. — Ha most kérhetnétek vala­mit, mi lenne a kívánságotok? —Cukor, csokoládé, tej, túró- rudi... ... és sorolják azokat az élel­miszereket, amelyeket zakla­tott gyerekéletükben, nem csu­pán anyagi de isszonyú lelki szegénység rabolt el tőlük. A környezet, amely életet adott ugyan nekik, érzelmeket azon­ban nem... 3. —Anyátokat, apátokat szere­titek? A válasz bizonytalan, egyál­talán nem meggyőző bólintás. Ki tudja, hogy ha az elkülönítő­bői a GYIVI hasonló korú gyere­kei közé kerülnek, mi lesz erő­sebb: a félelem, vagy a „világ” vonzása? Csorba Simon Életjel kiállítása Csorba Simon festőművész „bevetette” a szülőváros, Ka­posvár két legjelentősebb kiállí­tóhelyét, nemrégiben a So­mogy Megyei Múzeum nagyter­mében Ady Józseffel rendezett nagyszabású kiállítást, most ismét életjelt adott magáról a művész: szerdán a Somogyi Képtárban nyílt meg Életjel című, grafikai munkásságának legfontosabb korszakait repre­zentáló tárlata. Ennek a tárlatnak is vannak meglepetései, akárcsak a ko­rábbinak. Itt is fölépítette kis kertjét, édenét földből, fűből, fából Csorba Simon, de ez már nem hat az újdonság erejével a megyei múzeumi rendezés után, ám mindenképpen figye­lemre méltó és egyben a festő filozófiájához is vezető. Ami a Somogyi Képtárban rendezett kiállítás igazi, látványos szen­zációja: egy méhkaptárt mé­hészfelszerelésekkel is képei társaságába helyezett a festő és a kiállítást rendező H. Bog­nár Zsuzsa. Csorba Simon a hatvanas évektől számított korai munkái­tól napjainkban készült alkotá­sain keresztül vezeti be a nézőt sajátos művészetébe. Az 1969- ben rajzolt Leilei fa című kép akár tegnap is készülhetett vol­na, illetve készült is, hasonla­tos, amerikai tanulmányútja során. A természetelvűség jellemzi a korábbit, míg a Spirituel light- sorozat a szabadon futó vona­lak természetességét nyújtják Csorba Simon Fa című grafikája — közelálló művészi hitvallás­sal, mint ahogy a Leilei fa című rajza. Érdemes megfürödni Csorba Simon Currucplum vitae című betűtengerében is, mert nem­csak különös személyiségét, hanem művészetének lényegét is megfogalmazta képpé for­mált önéletrajz-vallomásában. Sajátos korszakok keverednek munkásságában, a színes Bo­hóc-sorozat expresszivitását a rácsszerkezetekből építkező sorozat követte, majd pontok­ból rajzolt képeket. A méhkaptár annak szimbó­luma, hogy 1974-ben a művész a Bakonyba méhészpásztor­nak ment. Az itt töltött foglala­tosság gyógyító hatásán túl megszületett az a sorozat is, amely a méhekről szól. Ez is fontos állomása tevékeny mun­kásságának, amiből gazdag válogatást láthatunk Kaposvá­ron. Horányi Barna Kaptár a képtárban Egymilliót ajánlottak a hozzátartozóknak / Életveszélyben az anya, halott az újszülött ikerpár Sajtótájékoztató a Róbert Károly Körúti Kórházbai0jrténtekről A drotos es az olajkár KIÁLLÍTÁS A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN Bűnvádi eljárást indítanak foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés alapos gyanúja miatt ár. Kiss Csaba, a Róbert Károly Körúti Kórház ll-es szá­mú szülészeti-nőgyógyászati osztályának főorvosa ellen. A kórház szülészetén történtek bűncselekménynek minősíthe­tők, ezért az érdekeltek azon­nali felfüggesztését kérte a Magyar Orvosi Kamara, vala­mint azt, hogy a kórház élére — az ügy kivizsgálásáig—minisz­teri biztost nevezzenek ki —je­lentették be csütörtökön, a Nép­jóléti Minisztériumban. A sajtó- tájékoztatót annak kapcsán tar­tották, hogy a Képes 7 múlt heti száma a miniszterhez írt nyílt levélben tárta fel a Róbert Ká­roly Körúti Kórház ll-es szülé­szetén történt tragédiák hátte­rét, dr. Kiss Csaba főorvos fele­lősségét. Az ügyben dr. Surján László miniszter azonnali kivizsgálást rendelt el. Felszólította az Or­szágos Szülészeti és Nőgyó­gyászati Intézet igazgatóját az ügy felderítésére, s felkérte a Magyar Orvosi Kamarát az eti­kai kérdések tisztázására. A Fővárosi Tanács egészségügyi osztályának vezetőjét hasonló intézkedésekre kérte. A tanácsi kórházak igazgatójának kine­vezése ugyanis a Fővárosi Ta­nács egészségügyi osztályá­nak hatásköre. Az orvosi kama­rának a kamarai törvény elké­szültéig nincs rendelkezési joga. Legutóbb egy lombikbébi-ter- hesseg életképes ikerpárja vesztette életét, s az anya a ter­hességi mérgezés következté­ben kapott súlyos fertőzések miatt pillanatnyilag is életveszé­lyes állapotban van. Amennyi­ben a 34 éves asszonyt sikerül is talpraállítani, agy- és májká­rosodása oly mértékű, hogy normális életre képtelen lesz — közölte a miniszteri kabinet munkatársa, aki részt vesz az ügy kivizsgálásában. A kora- szülés várható volt, azonban azt többször leállították. A kór­háznak nincs koraszüléshez megfelelő háttér-részlege, így a szülő asszonyt át kellett volna szállítani az ilyennel rendelkező intézménybe. A császármet­szést akkor végezték el, amikor az egyik magzat már halott volt, s mindkét magzat egyértelmű­en a terhességi mérgezés kö­vetkeztében vesztette életét. Megállapították: a császármet­szésnél egyértelműen fertőzés­ből eredő szövődmények ma­radtak. A kórház főorvosi értekezlete a cikket rágalmazásnak minősí­tette. Ezzel egyidejűleg a csa­lád hozzátartozóinak egymillió forintot ajánlottak fel. A hajdani pest-budai utca­képhez hozzátartozik a vándor­árusok, az utcai és a házaló ipa­rosok és kereskedők. Ők azok, akik alkalomszerűen vagy rendszeresen, de többnyire szervezetten, céhekbe tömö­rülve piacokon és házakhoz jár­va kínálták áruikat. Szerszá­maikat, készítményeiket, mun­kaeszközeiket vitték magukkal. A városi népélet e jellegzetes alakjaival ismerteti meg a kö­zönséget a Budapesti Történeti Múzeumban A drótos, az olaj­kár és a többiek című kiállítás. Az augusztus 20-ig nyitva tartó bemutató egy készülő képes­könyv látványos anyagából való. Száz-százötven óv távla­tából számunkra többnyire is­meretlen foglalkozások, isme­retlen iparok képviselői és mun­kaeszközei tűnnek fel a képe­ken, a tárlókban az alcíme sze­rint —Az utca népe Pest-Budán 1848—1914—jelezett időből. Két nagyméretű olajkép — Pest korabeli ábrázolása adja meg a hangulatot: a mai Kálvin tér 1885-ben és a mai vásár- csarnok 1892-beli környékét mutatva be. Majd metszetek, fényképek, grafikák tudósíta­nak a múlt századi utcai forga­tagról. Gyümölcsárusok, dróto­sok, seprűfonók, gesztenyesü­tők, jövendőmondók, szeren­csejátékosok és sorsjegyáru­sok által benépesített utcákról, terekről. Ott van Barabás Mik­lósnak, a kor legtermékenyebb festőjének két szerény vázlata — egy pesti virágáruslányról és egy kolduló gyerekről. A látványt halk muzsika kísé­ri: kintorna szaggatott zenéje. És megismerkedhetünk az into- nával, a kintorna egyik ősével, díszes verklikkel, s más utcai zenegépekkel. Hogy elődeink is gondban lehettek, amikor újságok, folyó­iratok tömege között kellett vá­logatniuk, azt az újságárusok és rikkancsok kínálatát felsora­koztató ábrázolások tanúsítják. Árultak hajdanán is könyvet az utcán — ponyvát, kalandre­gényt és szerelmes története­ket. Részletek a kiállításról. (Dolezsál László felvételei) Színes öltözékükről, hangos szavukról ismerszik meg a víz­hordók, Dunavíz-árusok csapa­ta. Házhoz vitték száz évvel ezelőtt a tejet, a tojást a falusi termelők. Tót vándorlegények kínálták a vásznat, a gyolcsot, és közülük került ki a legtöbb drótos, üvegpohárárus. Járták a várost szlovák és horvát cse­repesek, vászonárusok. És házhoz jött sokfiókos ládájával és tudományával a vándor gyógyszerárus, azaz az olajkár. A pest-budai polgárok nyugal­mát felfegyverzett boltőrök vi­gyázták már az 1870-es évek­ben. Ferenc József adta ki a háza­ló kereskedelmet szabályozó császári nyíltparancsot 1852 szeptemberében, amellyel hosszú évtizedekre meghatá­rozta a városok utcaképét, utca-népét. Kádár Márta

Next

/
Thumbnails
Contents