Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)
1990-08-31 / 109. szám
1990. augusztus 31., péntek SOMOGYI HÍRLAP 3 Rágalomhadjárat a Somogy vári szövetkezet elnöke ellen? A belső ügy is lehet közügy A mai tisztújító közgyűlésen eldől: bizalmat szavaz-e ismét a tagság Róka Ferencnek, aki 25 éve elnöke a So megy vári Építőipari Kisszövetkezetnek? Ennek a közgyűlésnek nemcsak az az érdekessége, hogy negyedszázados vezetői múlttal a háta mögött még egyszer vállalja az elnök a megmérettetést, hanem az is, hogy időközben jelentős szervezeti változás történt. Az akkori, mintegy 200 tagból méris alig több mint 60 maradt. A többiek — a volt tagok — alkalmazottként dolgoznak az azóta átalakult, s kisszövetkezeti formában továbbélő munkahelyükön. Ungár László: „Kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk" Két dudás? Ez utóbbi azért fontos tény, mert két évvel az átalakulás után megkereste szerkesztőségünket Ungár László, aki a kisszövetkezetben alkalmazottként dolgozott és most a felmondási idejét tölti. Felmondásának indoka: átszervezés miatt szűnik meg a munkaköre. Ungár László másként látja: — Az elnök úr éppen a szabadságát töltötte azon a héten, amikor a lakatosműhelyből szóltak: menjek be hozzájuk ebédszünetben és beszéljük meg, mit tehetnénk azért, hogy az alkalmazottaknak is legyen — vagyunk vagy 130-an — valamilyen érdekvédelni szervezetük a szövetkezeteken belül. A kisszövetkezetté alakulással ugyanis kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk, a hatvanegynéhány tag dönt mindenben, ami minket is érint. De nekünk ebbe semmi beleszólásunk nem lehet. Tudom, ezt írja elő a szövetkezeti törvény. Azt is tudom, hogy a kisszövetkezeti forma gazdasági okok miatt kedvezőbb, mint a régi. Ezzel együtt mégiscsak lehetetlennek tartom, hogy az egykori tagok ma semmilyen joggal ne rendelkezzenek! Egyszóval: szerettünk volna egy alkalmazotti szakszervezetet alakítani, de támogatás helyett a felmondólevelemet kaptam meg. Illetve szabadsága után az egész vezetőség jelenlétében először szóban mondott föl az elnök. Ilyeneket „kaptam” tőle: milyen alapon szervezkedem a háta mögött, meg hogy két dudás nem fér meg egy csárdában, így vegyem úgy, hogy felmondott nekem. Engem most kirúgott, mert szólni mertem ellene. De nagyon sokan nem merik ezt megtenni, mert hova menjenek Somogyváron máshová dolgozni? Az emberek — főleg az alkalmazottak — meg vannak félemlítve. Az elnök kiskirályként viselkedik. Először meggyőzte a tagokat, hogy lépjenek ki a szövetkezetből, mert az egyén számára is kedvezőbb a kisszövetkezeti forma, most meg már hiába is akarnának a dolgokba beleszólni a volt tagok, nem tehetik. Könnyen megkaphatják: ha nem teszik, mehetnek máshová. De hát hová? Hallgattassák meg a másik fél is! Mi a véleménye Róka Ferenc elnöknek a volt részlegvezető által elmondottakról? Aki akar, legyen tag! — Mint az MDF helyi szervezetének elnöke és a Kiszövben betöltött tisztség viselője is ellentmondanék magamnak, és mindannak, amit képviselek, ha elzárkóztam volna az elől, hogy az alkalmazottak valamilyen érdek- képviseleti szervet alakítsanak maguknak. Szó sincs erről! Máshol is van példa erre, de nem ebben a formában. A személyzeti vezetőnk szívesen áll a dolgozók rendelkezésére, segít a szervezésben, de ettől még a törvény törvény marad és az alkalmazottak továbbra sem dönthetnek a szövetkezet ügyeiről. Ez a tagok feladata és egyben felelőssége is, hiszen mi mindany- nyian anyagilag is felelősséget vállaltunk ezért a szövetkezetért. A véleményem változatlan: aki bele akar szólni a szövetkezet ügyeibe, szavazati joggal, az kérje a tagfelvételét. Az elmúlt két évben erre egyetlenegy példa volt! Amit Ungár kartárs elmondott, az rosszindulatú rágalmazás. Rólam és családtagjaimról is olyasmit terjeszt, amiért polgári perben kell majd felelnie. Nem azért lett elküldve, mert szervezkedett, hanem azért, mert nem voltunk megelégedve a munkájával! Itt van a júniusban készült fegyelmi vizsgálat jegyzőkönyve. Közvetett bizonyítékok alapján felelősségre vontuk azért, mert meghamisított egy számlát, és miatta lett veszteséges több munkánk. Már akkor megmondtuk neki, hogy legközelebb nem leszünk ennyire elnézőek vele szemben. Néhány ilyen és hasonló hangadón kívül nincs más, aki osztja Ungár véleményét. Ők próbálnak most ellenünk és a tagok ellen agitálni, de korábban, s ettől eltekintve nem volt és ma sincs ellentét a tagok és az alkalmazottak között. Éppen úgy kaptak ők is fizetés- emelést és minden más kedvezményt, mint mi. Egyedül a közgyűlés az, amely kizárólag a tagságra vonatkozik. Persze az is, hogy kiket akarnak megválasztani vezetőknek. Egyébként, ha kíváncsi a véleményükre, nagyon szívesen látjuk a közelgő munkásgyűléseken, ahol az alkalmazott szakszervezetről is szó lesz. Nehogy bajunk legyen A meghívó rendben meg is érkezett. Augusztus 16-án délután egymást követően két értekezésen is részt vehettem. Az elsőn a varrodások ültek össze — mintegy harmincán —, majd másfél órával később az asztalosok, a lakatosok, az autószerelők és a tmk- sok. Az elnöki bevezető mindkét esetben megegyezett, elhangzott a javaslat is, hogy azok, akik szakszervezeti tagok akarnak lenni, írják alá a személyzeti vezető által készített ívet, hogy felmérhessék, van-e rá igény. Az asszonyok inkább arról beszéltek, hogy mi legyen a munkával, amely hegyként tornyosul föléjük, ők mintha meg sem hallották volna az aláírásra buzdító javaslatot. A férfiakkal más volt a helyzet. A képet bonyolultabbá tette az, hogy nem kívánt vendégként ott volt és hozzá is szólt Ungár László. Ez a közjáték azzal fejeződött be, hogy az elnök kijelentette: nem hajlandó tovább a teremben maradni, ha a részlegvezető nem fejezi be a mondókáját. Egy másik — hivatalosan jelen lévő — alkalmazott kiskirálynak nevezte az elnököt, mire a tagok visszautasították a vádat. Többen védelmükbe vették az elnököt. Békésen induló, de elég kurtán-fur- csán befejeződő tanácskozás után az elnök hozzájárulásával — ám a jelenléte nélkül — beszélgettem az alkalmazottakkal. Majdnem két órán át sorolták azt, ami nyomta a szívüket. Lehet, hogy véletlenül történt így, de az ott levők osztották a volt részlegvezető véleményét, azt is kérték, hogy nevük és beosztásuk ne szerepeljen az újságban. Érdekes fordulatot vett ezután az ügy: a szövetkezet öttagú vezetősége kereste föl a szerkesztőséget Róka Ferenc elnökkel az élen. Elmondták: nem akarják befolyásolni az újságot, csupán nehezményezik, hogy előző pénteken a röp-közgyűlésen miért az elnök jelenléte nélkül beszélt az alkalmazottakkal az újságíró. Kifejtették: amíg Ungár és néhány társa nem kezdett el szervezkedni, semmilyen ellentét nem volt a tagok és az alkalmazottak között. A jelen levő vezetők a tagság nevében és az elnök jelenlétében azt is hangsúlyozták, hogy ők továbbra is bizalmat szavaznak az elnöknek, mert a mai nehéz helyzetben is képes gazdaságosan irányítani a kisszövetkezetet. Szavuk nyomatékául beígértek egy „tüntetést” a szerkesztőség előtt. Törvénytelenség nem történt Dr. Kovács László, a Kiszöv titkára szerint az átalakulással semmilyen törvénytelenség nem történt a szövetkeRóka Ferenc: „A személyzeti vezetővel szívesen áll a dolgozók rendelkezésére...” (Fotó: Lang Róbert) zetben. Akkor ez volt a legjobb megoldás. — Úgy gondolom, hogy most a vagyonnevesítés kapcsán kiéleződhetnek az ellentétek. Nekem az a véleményem, hogy nem szenvedhetnek hátrányt azok, akik annak idején azért léptek ki a szövetkezetből, hogy ezáltal nekik is és a mostani tagságnak is jobb legyen. A Kiszöv elnöke szerint a szövetkezeti forma továbbra is fennmarad, de a törvényeket át kell dolgozni, hogy azok megfeleljenek a mai követelményeknek. — A konkrét esetet én egyedi jelenségnek tartom, ebből nem szabad általánosítania — folytatta. — Főleg azért van rossz érzésem, mert Ungár csak akkor jött panasszal, amikor már felmondtak neki. A szövetkezet tagsága, úgy tudom, kiállt az elnök mellett, s ezt tiszteletben kell tartanunk. Ha a tagok a közgyűlésen úgy ítélik meg, hogy a munkájára továbbra is szükség van, akkor akár akarják az alkalmazottak, akár nem, ő lesz továbbra is az elnök. És ez minden tekintetben törvényes választás lesz. A választás ma lesz, s a tagság érdekeinek megfelelően dönt. Az alkalmazottakat foglalkoztató probléma — nevezetesen az, hogy élnek, élhetnek a szakszervezeti alapítási jogukkal — azonban továbbra is megoldatlan. Egy megjegyzés visszacseng a fülemben: ez a szövetkezet belső ügye. Én erről mást gondolok. Nagy Zsóka A gyes és a gyed nem elég Mindent a babának! Vihar a kikötőben Minden családban egyre nehezebbé válik a megélhetés az életszínvonal csökkenésével. Ez a gond még erősebben érződik azokban a családokban, ahol kisgyermekeket nevelnek. Egy 2—3 éves gyermeknek nem mondhatját azt a szülők, hogy nincs pénz, ha a kicsi enni kér vagy valamire szüksége van. Gyesen levő kismamákat kérdeztem arról, hogy ők miképpen birkóznak meg ezekkel a gondokkal. A kaposvári Bencs Zoltánná hároméves kisfiával van jelenleg otthon, és nemsokára várja a második babát is. Elmondta: nekik szerencséjük volt, mert a családjuktól, szüleiktől sok segítséget kaptak. Ha ez nem történt volna, valószínűleg jóval nehezebben élnének. — A szülői segítség még most is elég számottevő családunk költségvetésében. Főleg befőtteket, mirelitet kapunk, s ezt legalább nem kell megvennünk. Nemrég kaptunk egy kertet is, ott zöldséget termesztünk, ezzel talán sikerül valamit megtakarítanunk. Sajnos, minden fillérre vigyázni kell, mert nem túl sok a gyed, de az ember fiatal korában még sok mindenről le tud mondani. Előfordul, hogy hó végén egy kiló helyett csak fél kiló kenyeret veszünk, de nem fogjuk fel tragikusan a dolgot. Mészáros Zoltánná két és fél éves kislányával van otthon. Kérdésemre, hogy ők hogyan próbálnak megélni a gyed-bői és férje keresetéből, elmondta: kiegészítések nélkül nem volna elég a pénz. Az a 2800 forint, amit kap, még a kosztpénzt sem fedezi... Ő kiegészítésként — eredeti szakmáját folytatva — süt, és így segít a családján. A kislánynak mindent megvesznek, amire szüksége van, de emiatt a család többi tagjának bizonyos dolgokról le kell mondania (pl. rég vettek új ruhát). Valószínű, hogy minden gyes-en, gyed-en Tevő anyuka ugyanilyen gondokkal küzd. Mindenki megpróbál segíteni a családon valamilyen módon. Sokan varrnak, és egyéb, otthon is végezhető munkával foglalkoznak. Azonban a sok gond ellenére is állítják, hogy az életük legboldogabb időszaka ez. Hiszen gyermekükkel tölthetik minden idejüket, és egy kirándulás vagy kellemes délután még a sok gondot is feledtetni tudja. Sárdi Nóra (Folytatás az 1. oldalról) — Ne politikával foglalkozzunk, inkább dolgozzunk, javasolta hozzászólásában — Lain Ferenc, s elmondta még, hogy a vezetőket gúzsba köti a két szakszervezet civakodása. Mert így nem lehet továbblépni! Az államtitkár azt is elmondta, hogy pénzt nem tudnak adni. (Elképzelésekkel viszont szolgált...). Közgazdasági alapokon kell nekiallni tervezni, nem szabad álmokat, vágyakat kergetniük. Vigyük üzleti tevékenységbe a hajókat úgy, hogy a mi tulajdonunkban maradjanak, de üzemeltetésükhöz pénzt kell szereznünk. Állami céghez állami vállalatnak pedig nem ad tőkét külföldi, és ha hallanák ezt a vitát, talán örökre elköszönnének tőlünk. Direkt tették tönkre a hajókat? Megtudtam még, hogy az állami vagyonügynökség felhatalmazta a minisztériumot: küldjön ki vizsgálóbizottságot felmérni, miképp kufárkodik értékeivel a kft. Miért akar eladni hajókat, mennyiért kívánja eladogatni a kikötőkhöz tartozó területeket? Rajkai Zsolt elmondta, hogy saját elképzelései szerint teljesen önállóan kellene kezelni a balatoni hajózást. Kusza és szövevényes kft.ügynek ítélte a problémakört. A legnagyobb indulatokattalán az okozta, hogy az új szakszervezet elnöke a füredi gyárral kívánná javíttatni a hajókat — ez egyszersmind a siófoki műhely felszámolását és 140 munkahely megszűnését jelentené. Nona a déli parton 100 forintos munkaórával, és északin 900- 1000 forintossal végzik a javítást. Aztán Bánáti János azt is elmondta: a javítóműhelyben egy forint költségre 3,60 fillér nyereség esik, míg a hajózás 24 milliónyi veszteséget produkált. Akkor miért számolnak fel ezt a tevékenységet? (Ez egész évre nyújt munkát!) Egy 25 éve hajózó dolgozó, az ácsnak nézett kapitány úgy vélekedett, direkt tették tönkre a hajók műszaki állapotát: — Jelentkeztem, hogy szabadidőmben nekiállok rendbe tenni a Szemes motorost — mondta —, de nem engedték. Nincs hajózási engedélyük Akadt pro és kontra vélemény egyaránt. Volt, aki a Balaton-rá- dioban elhangzottakat és a Mai Nap cikkét vádolta mint legfőbb bajkeverőt. A higgadtabbak inkább azt okolták, hogy kevés a hajó. Más úgy vélekedett: végre elmozdultak a minőség felé, több hajót nem érdemes üzemeltetni. — Ezt a problémát nem a szakszervezetnek kell megoldania; van itt, aki ezért kapja a fizetését — mondta Varga Ferenc. Szabó János, aki 40 éve keresi a kenyerét a Mahart- nál, így szólt: — Aki végignézte a Kórház a város szélén című filmet a televízióban, még nem biztos, hogy tud operálni. A messziről érkezettnek mindez csak viharnak tűnt egy pohár vízben, ahhoz képest, amikor megtudta: a kft.-nek nincs hajózási joga! Sőt, a jogelőd leányvállalatnak is lejárt az engedélye egy hónappal ezelőtt, július 30-án. Ha a hatóság ragaszkodna a törvény betűihez, a nyári szezon kellős közepétől mindmáig egyetlen hajó sem futhatott volna ki a Balatonra! Végezetül a jelen levők megegyeztek abban, hogy a két szakszervezet és a kft. vezetői háromoldalú tárgyalásokat kezdenek. A felügyelő bizottság folytatja a vizsgálatot, a mérleg mindkét serpenyőjébe rakva most már az információkat. Rajkai Zsolt államtitkár egyébként vagy 20 percet késett. Mint mondta, útközben felforrt a víz a személygépkocsijában. Siófokon sem langyos vizet hagyott maga mögött. Czene Attila bzolojuvesitesi konferencia kezdődött (Keszthelyi tudósítónktól) Tegnaptól újabb tudományos tanácskozás színhelye a keszthelyi Pannon Agrártudományi Egyetem. Nemzetközi szőlőfü- vesítési konferencia kezdődött. Most első alkalommal rendezték meg hazánkban, a keszthelyi egyetem kertészeti tanszéke, a Magyar Agrártudományi Egyesület, valamint a kecskeméti Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet közreműködésével. A házigazda intézmény dísztermében tartott megnyitón dr. Vincze László, a helyi Georgi- kon mezőgazdaságtudományi kar dékánja elmondta, a konferencia színhelyének megválasztása külön örömükre szolgál, hiszen a témával szorosan összefüggő gyepgazdálkodásnak, az ezzel kapcsolatos növényfajok nemesítésének, továbbá a szőlőtermesztésnek és fajtaelőállításnak is több évtizedes hagyományai vannak Keszthelyen. A rendezvényre mintegy 150 szakember érkezett, csaknem 120-an külföldről. A zömében külföldi előadók 46 előadást tartanak. A vendégek megismerkedhetnek hazánk borvidékeinek jellemző fajtáival is.
