Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)
1990-08-30 / 108. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP—EZ VAN ! 1990. augusztus 30., csütörtök „Csodaóra” — amely állítólag azt is mutatja, hogy a termékeny napok közül melyiken fogan inkább fiú és melyiken leány Günter Schütze konstruktőr (München, NSZK) családtagjai és barátai alkották a legénységet, amikor az olimpiai tavon első útjára indult a világ legnagyobb (16 méter hosszú, 11 személyes) szélvitorlása. A Bogolina névre keresztelt hajókülönlegesség elkészítése 30 000 márkába került. (Telefoto — MTI Külföldi Kép- szerkesztőség) Zöld pecsétes tervet jelentett be a minap Denis Hayes, az 1990-es Föld napját szervező környezetvédő New Yorkban. A pecséttel a környezetvédők olyan árukat jelölnének meg, amelyek a környezetre nem ártalmasak. Hayes sajtóértekezletet is tartott, s ezen kifejtette, hogy kormányrendeletek helyett immár a piaci erőket akarja környezetvédő mozgalma az ügy szolgálatába állítani. A pecsétet természetesen csak azok a cégek kaphatják meg és tüntethetik fel áruikon, amelyek eleget tesznek a jelképpel vagy környezetvédjegy- gyel járó előírásoknak. A terméket független laboratóriumokban fogják elemezni, hogy kiderüljön, ártalmasak-e a környezetre. A vizsgálat költségeit az illető gyártó cég fizeti. Az első zöld pecsétes termékek— mondotta Hayes — a vécépapírok, a papírtörülközők, a festékek közül kerülnek majd ki 1991 elején. (UPl) Miből él az elűzött emír? Olaj, óvatosság, okosság. Ez volt a hármas jelszava a kuvaiti emírnek, aki — mint a híradások élén álló hadijelentésekből kitűnik — ismeretlen helyen tartózkodik. Jabar al-Ahmad al-Jabar as-Sabah sejk 1978 óta irányította közel 2 millió alattvalóját az irigyelt prosperitás útján. A világ megszokta, hogy Kuvaitban nem történik semmi, illetve ami történik, az voltaképpen banktitok. Most az iraki invázió nyomán kezdtek érdeklődni a világlapok, hogy miből is él az emír a száműzetés nehéz napjaiban? Kiderült: a pontos információ gyakorlatilag megszerezhetetlen. Az bizonyos, hogy a londoni, a New York-i és a frankfurti bankok széfjei rejtik a vagyon egy részét, ezt 200 milliárd dollárra becsülik. Amit azonban ki kellene egészíteni a két legfontosabb forrás, a két vagyonkezelő intézmény (Kuwait Investment Office és a Kuwait Petroleum Company) titkos adataival. Mindkettő élén az emír állt, s aki már pénzügyminiszterként megkezdte a befektetéseket. így tehát a vagyon ingatlanokban, felhőkarcolókban, szállodákban, tőzsdei értékpapírokban kamatozik. Becslések szerint ez a jövedelem többet hoz, mint az olaj! Éppen ezért az emír az utóbbi években már abban volt érdekelt, hogy ne emelkedjék az olaj ára, ugyanis minden áremelés a nyugati gazdaságot gyengítené, s ezen keresztül a saját befektetéseit. A korántsem teljes felsorolás ezt bizonyítja is: az emír kezében van a német Hoechst, a Daimler-Benz, a Metallgesellschaft, az angol BP, az amerikai General Motors, a Du Pont, a Kodak, az IBM, a General Electric részvényeinek jelentős hányada, valamint japán, francia, belga, spanyol és olasz értékpapírok. És ez még akkor is mesés vagyon, ha tudjuk, hogy a hoza- dékon csupán a szűk körű családból 31 gyerek — 16 fiú és 15 lány — osztozik. Tizenegy személyes szélvitorlás Győzött a mini Ha a divatbemutatón megtapsolnak egy manökent, mert jól mutat rajta a miniszoknya, ha az utca forgatagában megfordulnak a férfiak egy tizenéves láttán, mert lélegzetelállítóan takarékosan öltözködik, még nem jelenti azt, hogy a trükkösen kitakart lábak előtt megadóan hever a világ. Mara Polli kisasz- szony, az egyik bolognai cég tisztviselője ellen például fegyelmi eljárást indított a munkaadója, mert — mint a La Reppublica idézte — miniszoknyái elterelték az alkalmazottak figyelmét attól a tevékenységtől, melyet végezniük kellett. Polli kisasszony érdemei elismerése mellett kapta meg a cég dorgálását: „Ügyes, intelligens, csak hát ezek a szoknyák...” Ami egyszerűbben szólva annyit jelentett, hogy új munkahelyet nem, csupán új szoknyát kellene keresnie. Mara Polli azonban felvette a harcot, azazhogy a miniszoknyát, minthogy erős szövetségeseket talált. Az egyik kolléganője például — bár elvből utálta a minit — a fenyítés után tüntetőén rövid szoknyában jelent meg a munkahelyen. A szakszervezet pedig egyórás tiltakozó sztrájkot szervezett, és bírósági feljelentést is kilátásba helyezett a jogsértés ellen. Minderről írásban is értesítették a cég vezetőit. Az igazgatóság meghátrált. Mara Polli maradt. A szoknya is, természetesen, mert mint nyilatkozta: sem az elveiből, sem a szoknya hosszából nem enged lejjebb. Képünkön egy szupermini, amelyért már sztrájkolni is érdemes Teaház csöveseknek Teaházat üzemeltet szerda esténként az „Emberbarátt alapítvány” hajléktalanoknak, volt állami gondozottaknak a X. kerületi Maglódi út 143. szám alatti gyermek- tábor területén. A forró tea és a zsíros kenyér mellett az alapítvány munkatársai lelki és fizikai segítséget nyújtanak a fiataloknak. MTI FOTÓ: Demecs Zsolt Marino atya vétke Az ördög tudja hányféle módon kísérthető meg az ember. Ám az álarcok gazdag választékából bizonyára szívesen veszi az asszonyt, mint ahogy az amerikai Atlanta püspökének esetében is tette. Az olasz La Repubblica írta meg feltűnő tálalásban, hogy lemondott az Egyesült Államok első színes bőrű püspöke. Az ok hétköznapi: „testi és szellemi megújulásra van szüksége, orvosi ellenőrzés mellett”. A hivatalos közlés után két órával a helyi tévé egy még hétköznapibb kommentárral egészítette ki a hírt: Eugene Marino püspök betegségét Vicki Longnak hívják, egyébként 26 éves és nagyon csinos. Az ördög tehát ezúttal is asszony képében jelent meg. Azt is tudni vélik, hogy legelőször 1988 májusában, amikor a kitűnő szónok hírében álló férfi még csak segédpüspök volt. Az ördög azonban hatásosabb érveket vonultatott fel, mert Marino atya havi 1500 dollár apanázst fizetett, lakást vett és életbiztosítást kötött a kísértő nevére. A sztori, érthetően nagy nyilvánosságot kapott, a helyi sajtóban meg is indult a nyomozás a szépséges Vicki után. De csak azt állapíthatták meg a részletek nyomán szaglászó újságírók, hogy a hölgy specialista: 22 éves korában apasági keresetet —vele 2 és fél millió dolláros kártérítési igényt — nyújtott be egy pap ellen. Akkor vesztett. Most — így az olasz lap — a végszámla másképpen alakul. Az öregedő úr és a gátlástalan fiatal nő kalandjából a színes bőrűek jogaiért következetesen harcoló amerikai egyház került ki dollárban nem mérhető veszteséggel. Pecsét a vécépapíron Belépő Marxhoz A londoni Highgate temető gondnoksága úgy döntött, hogy ezután csak belépővel lehet felkeresni Marx Károly sírját. Aki látni óhajtja a kapitalizmus bukását jövendölő próféta nyughelyét, az fizessen 1 fontot. A tőkefelhalmozás felől közelítve e szándék érvényesítéséhez, elegendő arra utalni, hogy vasárnaponként átlagosan 500 ember tolong a síremlék körül. Turistaidényben azonban jóval magasabb a nézőszám. A temetőgondnok,- ság ugyanakkor sajnálkozással állapította meg, hogy amióta a kelet-európai rendszerváltás elindult, egyre kevesebb hivatalosan is Londonban tartózkodó küldöttség érez indíttatást arra, hogy lerója kegyeletét. Gorbacsov legutóbbi látogatása kifejezetten csalódást okozott: „már a szovjet vezető sem vette fel programjába a szent helyre való zarándoklatot.” Ugyanakkor az 1 fontos belépő elriasztó hatásával is számolnak. Az utóbbi időben ugyanis megsokasodott azoknak a száma, akik a profanizá- lás szándékával keresik fel Marx nyughelyét. Nemrég például egy csupán ékszerekbe öltöztetett fotómodell hátteréül választották a helyszínt, a kapitalizmus sajátosan értelmezett kontrasztját érzékeltetve. A belépődíj ellen tiltakozók egyébként szintén a kapitalizmust vádolták e merkantilista szellemű terv miatt; szerintük arról van szó, hogy a konzervatívok privatizálási éhsége most már a temetőt is elérte. „Apám volt a gyilkos...” Ricky Don White — feleségével — sajtóértekezleten jelentette be, hogy apja, Ros- coe White, aki 1963-ban Dallasban rendőrként dolgozott, Kennedy, volt amerikai elnök egyik gyilkosa. White szerint apja a Cl A parancsára lőtt az egykori elnökre. A CIA és az FBI nevetségesnek tartja a vádat. 1963-ban készült felvétel Roscoe White- ról, a dallasi rendőrség egyik akkori alkalmazottjáról, aki 1971-ben „gyanús körülmények között” elhunyt. (Telefoto — MTI Külföldi Képszer- kesztöség) Kiskorú disszidensek Nyugatnémet felmérések szerint a szűnni nem akaró menekültáradatban egyre több a kiskorú. Furcsa módon a többségük nem Európából vándorol be az NSZK-ba, hanem Libanonból, Iránból, Kurdisztánból, Srí Lankából. Dél-Németországban Stuttgart a menekültek legkedveltebb célpontja, északon pedig Hamburgba szállítanak sok potyautast a tengerjáró hajók. Az elmúlt esztendőben háromezer en háromezer tíz év körüli gyerek próbált új életet kezdeni az NSZK-ban. Mivel nincsenek hivatalos papírjaik, öregítik magukat, s az új okmányokat többnyire bemondás alapján állítják ki a hatóságok. A bevándorló gyerekek számára munkalehetőség legfeljebb a feketepiacon van, mert a letelepedési és munkavállalási engedélyek beszerzése hosszú procedúra, és ráadásul korhatárhoz — a 16. életévhez — kötött.
