Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)
1990-08-01 / 84. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. augusztus 1., szerda Reggel még pompázó szőlőskert volt Üt kell minden áron (?) A kukorica miatt is taktikáznak a gazdaságok Kevesebb búzát vettek át Zuhant a gabonaár a világpiacon Jaj, csak egyszer szakadna meg már az ősi átok! De nem! Nekünk most már az idők végeztéig cipelni kell a török időktől ránk szakadt végzetünket: a rossz szomszédság terhét. Síró, szívüket fájlaló asszonyok, keserű szájízzel kemény szavakat fröcskölő férfiak, már- már a tettlegességig fajuló elkeseredett gyűlölködés. Megrendítő kép fogadott Kaposváron a Csalogány utca 56/b számú ház kertjében. (Azaz nem is egészen ott, de erről majd később). Aznap délelőtt egyszer már jártunk ott. A ház gazdája özv. Iván Károlyné keresett fel azzal a kéréssel, próbáljunk meg segíteni, mert ígéret ugyan van bőven, szóban még megértés is tanúsított mindenki, akinek érdemben köze lehet az ügyhöz, de a megszületett végső határozat: utat kell biztosítani szomszédjának. Most azonnal, s őt éppen ez bántja. Az általa művelt, 1974 óta állami tulajdonban levő 76 négyszögöles telken a mintegy 200 tő szőlőt a barackfákat, a most serdülő fenyőket, a rózsákkal együtt kitépi egy markoló. Utat akarnak a szomszédok, s bár tudja, hogy jogos az igényük, mégsem érti, miért olyan sietős a dolog, hogy még a termésbe- érést sem tudják megvárni. — Csak úgy kaptuk meg az építési engedélyt a telekre, hogy lemondtunk erről a földről a tanács javára. Akkor azt mondták, itt utat fognak építeni, de azóta sem történt semmi. Maga mit tett volna a helyemben? Itt volt a szőlő, s én — most már bánom, hogy így tettem —, gondoztam, rendben tartottam a területet—mondja a panaszos, s közben sorra nyújtja át a városi és a megyei tanács illetékes osztályaitól kapott határozatokat. Szép kis paksaméta, de ez csak töredéke annak, amit az ügy kapcsán kapott az elmúlt időben. A férje halála, 1987 óta járja a hivatalokat, akkor kezdődött a rémálomnak tetsző história. Bár a földhivatal határozata 1974- ben készült, eddig senki sem háborgatta őket a földmiatt. Nem akart itt sem a tanács, sem pedig más utat építeni, de a szomszédos zártkert tulajdonosa összeveszett a másik szomszéddal, aki a szolgalmi utat biztosított részére és akkor Karádi László kérte, hogy megvehessen egy útnyi földet a panaszostól. Kiderült, hogy ez a föld állami tulajdon, s ezzel kezdetét vette egy — egészen a múlt hét péntekéig tartó — huzavona. Pénteken még fürtökkel borított szőlőtőkéket, öklömnyi barackokat termő fákat, pompázó rózsákat láttam. Alig néhány óra múlva azonban egy földúlt, mintha sosem lett volna kert képe fogadott. A tőkéket, roskadozó terhükkel együtt kifordították, a fák összetört derékkal, megtépett ágakkal próbálták eltakarni, védeni gyümölcseiket, a rózsák szirmukhullottan várták sorsuk beteljesedését. Mit érezhetett a markoló irányítója? — Higgye ele, nekem is fáj ezt látnom — mondta a jogerős határozat birtokosa, Karádi László — de nem volt más választásunk. A szomszédom nem engedett átjárni a telkén. Azért, hogy bejuthassak a magamé- be, havonta 2000 forintot fizettem a harmadik szomszédnak. Kértük mi az Ivánékat is, engedjenek át, de nem járultak hozzá. Hát, ha másként nem ment, így kellett elintézni. Ez a föld különben is a tanácsé. Meg aztán itt sorra mindenkinek nagy telke van, szeretné megosztani és eladni, de csak akkor van értéke, ha út lesz itt — Itt most utat csinálnak? — Majd jön egy simító és elrendezi ezt a szakaszt. Nekem több nem kell, mint hogy be tudjak járni a telkemre. Ha a szomszédoknak kell tovább az út, majd megcsinálják maguknak. — És mi lesz a gyönyörű gesztenyefákkal? — Nekünk most nem fa, hanem út kell — kapcsolódik a lassan csituló beszélgetésbe a szomszéd, akinek 1200 négyszögöles területe van és szeretné eladni ennek egyik részét. — Ha évekig várni tudtak, miért nem vártak még a termésig? — Ki tudja, mi lesz másfél-két hónap múlva? Itt a határozat, inkább most csináltattam meg, mint holnap. Hát igen: a határozatot megküldték és jogerős is. Értem a sietséget, de valahogy nem tudom megérteni. A tanács messze van, az emberek pedig itt élnek egymás mellett. Nekik kellett volna megegyezni. Ezt a megfellebbezhetetlen határozatot éppen most kellett meghozniuk?... Szóval, vannak kétségeim. Nagy Zsóka Egy évvel az építkezés leállítása után (Folytatás az 1. oldaláról) A termelők továbbra is bizonytalanságban vannak amiatt, hogy mekkora Jesz az idei termés exportszubvenciója. A keretszámok ugyan hozzávetőlegesen ismertek, de a részletekről még senki sem tud biztosat. így érthető a mezőgazdasági üzemek vezetőinek vonakodása. Más is közrejátszik abban, hogy — bár az aratás néhány megyében előbbre tart mint korábban .— kevesebb búza került a gabonaforgalmi vállalatokhoz. Perge István, a Somogy Megyei Gabonaforgalmi Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese is megerősítette hírünket: egyre jobban látni, hogy baj lesz a kukoricával. A nagy szárazság miatt kicsi termésre lehet számítani. így a nagy állattartó gazdaságok a takarmánybúzából igyekeznek pótolni az őszi-téli takarmányozáshoz szükséges kukoricát. — Várható-e gabonaáremelés? — kérdeztük Perge Istvánt. — A búza ára a múlt hónapban meredeken zuhant: ma tonnánként száz dollárért jegyzik a világpiacon. Ez azt jelenti, hogy 6400—6500 forintért veszik meg. Csakhogy mi már most sem tudjuk ennyiért adni. A somogyi gabonakereskedők a minap vették át azt a vasúti számlát, amelyet az első 1600 tonna exportbúzának Záhonyig való szállításért kaptak. Mázsánként 92 forint 26 fillér a szállítási költség. Vagyis 7200 forintba kerül a vállalatoknak már így is egy tonna búza megvásárlása és a határig való elszállítása. Nemcsak a szállítás miatt, hanem az egyéb költségek miatt is. A Szovjetunióval kötött második szerződés sorsáról sem lehet még tudni. Románia ugyanis még a száz dolláros árhoz képes is aláígért tíz dollárral. Perge István véleménye szerint összeomlás szélén áll a hazai gabonatermesztés. Ahhoz, hogy a nyugati piacon kereskedjünk sokkal jobb minőségre lenne szükség. Csakhogy a jobbat előállítani többe kerül, míg a piac lefelé szorítja az árakat. n. j. Stempli nélkül nem megy A vállalkozások élénkülésével, új cégek alakulásával megnőtt a bélyegzők iránt a kereslet. Nálunk mindenre pecsét kell. Az állami boltok nem győzik. Ezt ismerte föl Keszthelyi György és bélyegzőket gyárt. —A kényszer vitt rá. Régebben nyomdász voltam. A Révai Nyomdában és a Kossuth Nyomdában tanultuk meg a mesterséget. Somogybán mi csináltunk először például képkliséket az újság számára. Aztán a moziüzemi vállalathoz kerültem: nem kellett a munkám, elkezdtem hát töprengeni, hogy mihez foghatnék hozzá. Elment Bécsbe, mint a régi iparosok, hogy valami újat tanuljon. Ottani barátai olyan nyomdai eszközökhöz segítették hozzá, amelyeket már selejtezni akartak. Az újrakezdési kölcsönnel hozzáfogott a bólyegzőkészítéshez. Ennek meg vannak a szigorú szabályai. Ahhoz,hogy valaki bélyegzőt csináltathasson, kell a vállalkozói engedély és az adóhivatali engedély. Véletlenül sem fordulhat elő, hogy az avatatlan hozzájusson egy stemplihez. Keszthelyi György nem árulta el műhelye címét, csak azt, hogy Kaposváron, a Beloiannisz utcában, a Televi- deo kölcsönzőjében lehet rendelni. Négy év múlva nem lesz birka? Szeptemberben kezdődnek az IMF - tárgyalások Várhatóan szeptemberben kezdődnek Magyarország és a Nemzetközi Valutaalap között a tárgyalások az együttműködés további folytatásáról, a tervbe vett hároméves megállapodás előkészítéséről. A közelmúltban Budapesten jártak-az IMF-szakértők, és vizsgálataik eredményeként azt állapították meg: Magyar- ország eddig teljesítette az egyéves hitelmegállapodásban foglaltakat. így hazánk — az IMF igazgatótanácsa kedvező döntése nyomán — lehívhatja az egyéves, 160 millió SDR-es (az IMF pénzneme = 206 millió dollár) készenléti hitel második 40 millió SDR-es részletét. A következő részlet a harmadik negyedévben esedékes, ám ennek lehívását is egy újabb szakértői vizsgálat fogja megelőzni. Az IMF-szakértők szeptemberben érkeznek, s ekkor kerül sor az újabb hosszabb távú együttműködéssel kapcsolatos tárgylások előkészítésére is. Egy év telt el azóta, hogy a magyar kormány először ideiglenes, majd később véglegesen leállította a nagymarosi vízlépcső építését. A Dunakanyar azóta csendes, de kérdőjelek szép számmal maradtak. Mi lesz a felépült gát sorsa? Hogyan lehet visszaállítani az eredeti természeti állapotot? Mi lesz a környező falvak infrastruktúrájának fejlesztésével? Csökken az állatállomány Egy évtized alatt tizenhétezerrel csökkent Somogybán a nagyüzemi szarvasmarhaállomány, a sertésállomány pedig ötvenötezerrel. A figyelmeztető tények a statisztikai hivatal megyei igazgatóságának abból a kiadványából valók, amelyben összegezik a júniusi állatszámlálás adatait. A kisgazdaságokban nem volt évközi számbavétel, ám az adatok így is következtetésre alkalmasak. Az évtizedes változásnak is elgondolkodtatóbbak a múlt év június 30-a óta végbement folyamatok. Az állami gazdaságokban a szarvasmarhaállomány hét és fél, a szövetkezetekben valamivel több mint három százalékkal csökkent. Riasztó az a tény, hogy mindkét szektorban fogy az anyakocák száma, a szövetkezetekben egy év alatt több mint öt százalékkal, az állami gazdaságokban kicsit mérsékeltebben, 4,2 százalékkal. A legnagyobb a juh ágazatban a hanyatlás, a csökkenés meghaladja a húsz százalékot. Könnyű kiszámítani : ha ez a tendencia folytatódik, a négy év múlva eltűnik a juh Somogyból. (Az állami gazdaságokból már eltűnt.) Ma csak huszonnégy szövetkezet foglalkozik ezzel az állattal. Van, ahol megközelíti az állomány a háromezret (siófoki Siómente Szövetkezet), és van ahol mindössze tizenhét darab található (balatonszentgyörgyi Dél- balaton). A legnagyobb szarvasmarhatartó a balatonnagybereki állami gazdaság a barcsi tsz. Ez utóbbi a sertéstartást illetően is első a szövetkezeti szektorban. Három állami gazdaság és kombinát, illetve hat szövetkezet egyáltalán nem tart állatot.
