Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)
1990-08-03 / 86. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. augusztus 3., péntek Rákóczi (sz)expanzió Igény szerint, — akármi A kaposvári Rákóczi panzió a város egyik „nevezetessége” lett. Van aki csak hallott róla, van aki már járt is ott. Szóval afféle „rosszhírű ház”, azt mondják. Amikor Heczer Istvánt, a panzió vezetőjét felhívtam telefonon, hogy szeretnék vele interjút készíteni, azbnnat a rendelkezésemre állt. Készségesen mutatta meg a 30 főre tervezett, valamikor jobb időket megélt szobákat. Eredetileg sportszállónak szánták, amikor még a kaposvári Rákóczi az NB l-ben volt sereghajtó. VÍZ ALÁ NYOMJÁK A SOMOGYI HÍRLAPOT? Lesz ami lesz, én leírom, a siófoki fiókszerkesztőség épületét nemrég aláaknázták. Szennyvízzel, ami nemsokára elmossa még a legutolsó kéziratot is. A folyékony gané szintje ma még szerencsére nem ér fel az első emeletig, de az írógépek alatt dolgozó műszaki bolt 12 dolgozója bizony iszonyú bűzben botorkál szinte percenként a vendég által kért árukig. A pincében most alig 10 centis folyékony bűz csordogál, cuppog, a dolgozni sietők cipőtalpa alatt. Mint elmondták: volt, aki azért nem javította meg a szivárgó csövet mert a falon kívül esik, más azért, mert azon belül. A harmadik azt rótta fel, hogy a falban van. Kerestek egy maszekot is, aki szeptember végéré (!) el is tudná vállalni a munkát. Csak félnek, hogy addigra a fejükre szakad — a Somogyi Hírlap. Most, ahogy a cikket kopogtatom az írógépen, még nem érzem a nyomasztó bűzt. (Ami facsargatja az ormányom, azt a Sió-csatornából nyomta erre egy kósza szellő.) Pisilni nem merek, mert a végén nekem fogják felróni, hogy magam alatt bomlasztom a fizikai dolgozók munkamorálját. A cikk... hosszabb lett... volna... (futnom kell)...,, de sajnos... nem bírom — bocs... Czene Heczer úr október elsejétől vette át a panziót és az elmúlt fél évben, mint mondja, 50 százalékos volt a kihasználtsága és ezzel ő elégedett. Egy névjegy- kártyát is kapok tőle. „A Rákóczi panzió várja Önt kulturált szórakozással, meglepetéssel, szolgáltatással.” — Mi a meglepetés?— kérdeztem. — Akármi, igény szerint, — mondja mosolyogva. — Csak férfiaknak? — Nem, dehogy. Nőknek is, kívánság szerint. — Mondjuk magányos férfi ismerkedne... — Ha egy magányos nő hív fel, az sem szokatlan. A társaságot biztosítjuk. — A hangjából úgy érzem, nem közös múzeumlátogatásra gondol. — Nemcsak arra. Ha kell, bridzspartit szervezünk, ha kell, éjszakai igali fürdőzést. Mi a partnert biztosítjuk, hogy mit csinálnak, az mar a vendégen múlik. Az a jelszavunk, nálunk a vendég a király. Rendszeresen visszatérő vendégeink vannak Olaszországból, NSZK-ból és Ausztriából. — Mennyibe kerül a szoba „ szolgáltatással”? — 800 forintba, akkor is ha egyedül veszik ki, akkor is ha hármán alszanak benne. A szolgáltatásért a panzió nem fogad el pénzt. — Kívánságra szexpartnert is biztosítanak? — Igen, 18-tól 45 évesig van ajánlatunk, sajnos nem minden típusban. Vannak közöttük már családanyák is. Ilyen esetben csak a férjük tudtával fogadjuk el a jelentkezésüket. Aíá kell írnia egy nyilatkozatot, hogy amikor a felesége itt tartózkodik, nem látogatja a panziót. De fiúkat is tudunk ajánlani. — Ön nős? — Igen, már 15 éve és két gyermek apja vagyok. 17 éves állami szolgálat után, két diplomával a zsebemben dolgozom most. De a tevékenységemnek csak egy kis része ez a panzió. Kereskedelmi és utazási irodát is vezetek Panzió Tours néven. A kuncsaft megmondja hová, mikor és kivel akar utazni és mi megszervezzük. Eddig a legvadabb kívánság egy kétszemélyes burmai út volt, amit sikeresen le is bonyolítottunk. A kereskedelmi ügynökség pedig a hiányt méri fel, és szállítunk, ha kell, hat kamion dobozos sört, ha kell, lepedővásznat. — Térjünk vissza a panzióra. A környékből is járnak ide? — Ha egyszer este eljönne, meglepődne, hány ismerőssel találkozna itt. Van egy törzsgárda, ügyvédekből, orvosokból és jól menő üzletemberekből. — Két diplomával nem talált jobb elfoglaltságot? — Én mindig szerettem dolgozni, ennek ellenére ha vért izzadtam vagy ha vakaróztam, akkor sem kerestem többet. Most többet viszek haza mint régebben. — Mit szólt a felesége a munkájához? — Nem prűd típus, de mégis egy félév kellett hozzá, amire megértette: vagy zsíroskenyér vagy pénz. —Mondja, a lányok miért vállalják? — Pénzért. Mi másért? Eddig eggyel találkoztam csak, aki élvezte is a „munkáját”. Testes- tül-lelkestül profi kurva volt, de 21 évesen már kiitta magát. Ágiikor vége volt az iskolának, <pmegestüTjöttek a lányok. Kezdőket nem foglalkoztatok. — Honnan tudja, hogy ki a kezdő? — Az első kuncsaftnál kiderül. Képzelje el, ha elkezd sírni. Ez nem az a pálya, ahová a romantikus alkatokat keresik. — Ha engedélyt adnának a nyilvánosházak működtetésére, hogyan döntene? — Kérném az engedélyt. Higgye el, ez természetes igény Meg mindig jobb, mint egy külső szerelmi kapcsolat a házasságban, ahol bújkálni kell, közben azt a család is megsínyli és a munka is csorbát szenved. Ez pedig sok feszültséget levezet. Miért nem lehet ezt legalizálni?! Hunyadkürti Ilona MINISZOKNYA ÉS POLITIKA A kánikulával együtt jár a lányokon a miniszoknya, meg a leheletnél is vékonyabb póló. A csokornyakkendő méretű ingecskék és a nadrágszíj keskenységü szok- nyácskák látványa még akkor is csábító, ha a, .tartalom” hagy maga után némi kívánnivalókat... Ahogy elérkezett az augusztus, úgy válók mind me- lankolikusabbá. Jó, ez magánügy, igaz. Csakhogy amiért szomorú vagyok, az másokat is érint—bízom benne legalábbis, hogy nem csupán én öregszem... A nyár egyre fel- tartóztathatatlanabbul közelgő vége meditációra késztet, s mi lehet alkalmasabb hely erre, mint egy pad a kaposvári sétálóutcán? Hiszen itt fogyasztani sem kell, ráadásul az ember még szórakozik is—még pedig nem is rosszul. Érdemes lenne egyszer „lehallgatni", hogy mit beszélünk egymás között... Sokan azt hiszik, hogy az emberek fásultak, nem érdekli őket a politika — pedig ez tévedés. Egy nappal a gyászof eredménnyel végződött népszavazás után terjedelmes vita bontakozott ki, a mai magyar politikai életről, pártokról, vezetőkről. Azoknak, akik az emberek véleményére kíváncsiak, ajánlom, hogy üljenek le egyszer egy árnyékos helyre, és figyeljenek. Toleranciát persze ne igen várjon az érdeklődő. Minden és mindenki a nevén lesz nevezve, hogy ki mit csináljon, hogyan és kivel... Amúgy magyarosan! Tanulságos felmérés lenne — már csak azért is, mert közelednek a helyhatósági választások. Persze, igyekezni kellene, mert közeleg a szezonvég, s az emberek sem lesznek ilyen közlékenyek, mint most, kánikula idején. ifó és a lányok is fölveszik a hosszabbik szoknyájukat... Csúcstechnika Kaposváron Egy hajszálból arzéntartalom Uj géppel gyarapodott a Nő- vényegészségügyi és Talajvédelmi Szolgálat laboratóriuma. Az új gép neve ICP (Induktív Csatolási Plazma) és csúcs- technikát képvisel. Az ICP a közelmúltig Cocom-listán szerepelt, csak és kizárólag az USA-ban volt szabad forgalmazni. A laboratórium vezetője, Molnár György heteket töltött a Boston melletti kisvárosban, Franklinban, hogy a géppel „szorosabb ismeretségbe” kerülhessen. — Mit tud a gép? —Anyagokat elemez és mindent, ami folyékony állapotba hozható. Rendkívül magas hőmérsékleten, 10 ezer fokon hozza plazmaállapotba a vizsgált anyagokat. Fényt bocsát ki, a fényekből, illetve azok erősségéből számolja meg az elemeket a számítógép. Például a bórt zöldre, a káliumot lilára bontja. 21 elemet tud meghatározni és 40 másodperc egy anyag vizsgálati ideje. — Hogyan került ide ez a fontos „műszer”? —Világbanki hitel útján került Magyarországra, az ára 10 millió forint körül van. Kaposvár és Szolnok kapott egy-egy gépet. Az eddigi munkánk és eredményeink alapján esett ránk a választás. — Milyen vizsgálatokat végeznek vele? — Ezekben az üvegekben, amit itt lát, gomba, fokhagyma, méz, dinnye van folyékony állapotban. Minden vizsgálatot el- végzünk, amivel megbíznak bennünket a termelőüzemek vagy maszek vállalkozók. Még csak 2 hónapja dolgozunk vele, de már sok feladatot kaptunk. Szeretnénk környezetvedelmi célokra is felhasználni, a Balaton és a Dráva vizének vizsgálatára egy monitoring-rendszer kiépítését tervezzük. így folyamatosan tudnánk figyelni a vizek szennyezettségi fokát. Humán célok vizsgalatára is alkalmas, például egy hajszálból meg tudja állapítani, hogy az illető szervezetében mennyi arzén van. Nagyon „kényelmes” gép, akár önállóan is dolgozik, egy számítógéppel van összekötve, az eredményeket tárolja és kinyomtatja. H.l. Elégedetlen fuvarozók, dühös utasok KAPOSVÁRI TAXISGONDOK Alig költöztek új helyükre Kaposváron a taxisok, máris megszaporodtak a panaszok. Nem elégedettek a mostani állapotokkal és az utasok is ostromolják a különböző fórumokat. Ez jelzi, hogy a taxisok gondja a városnak is gond. Az utasok azt kifogásolják, hogy nehéz teli bőröndökkel felbaktatni az állomásról a Dózsa György utcában kialakított új drosztokhoz, a taxisok pedig azt, hogy kevesebb az utasuk a távolság miatt. Az elégedetlenség az egyetlen, amiben minden érdekelt azonos nézeten van... A vasútállomás előtti droszt szűk volt: legfeljebb tíz kocsi fért el. A Dózsa György utcában a forgalom 30—40 százalékkal csökkent. é Nincs felelős A taxisok azt javasolják, hogy a vasútállomás előtti regi helyüket nyugati irányban kellene továbbfejleszteni. Ennek az elképzelésnek a gyökerei „régi” papírokon is megtalálhatóak. Egy 1989. december 12-én kelt iratban ez olvasható: „A Közúti Igazgatóság forgalmi vizsgálatot és forgalomszámlálást végez annak megállapítására, hogy a taxiállomás nyugati irányban bővíthető-e, s ez abő- vítés milyen mértékű lehet. Erre a vizsgalatra egy hét szükséges.” A dokumentum egyébként egy nappal az emlékezetes taxissztrájk után született, a megbeszélésen pedig részt vett minden érdekelt fél képviselője. A problémák gyökere valószínűleg a vasútállomás előtti út tervezése körül keresendő. Ma már nehezen kideríthető dolgok merülnek itt föl, csupán egyetlen a biztos: egyszemélyi felelőst nem lehet találni. Kollektív hibák sorozata „eredményezte” a jelenlegi (áldatlan) helyzetet. A kiváltó ok a pénzhiány volt. Szűk nadrágban pedig elég nehezen lehet ugrálni... Megföllebbezhetetlen vélemény A rendőrséget „elfelejtették” időben tájékoztatni a tervek elkészültéről, a taxisokat pedig szintén „elfelejtették” meghívni a terv elfogadásakor... Az igaz, hogy még 1986-ban kiállították a városrész részletes rendezési tervét, s azt bárki megtekinthette, de az is tény, hogy a közvetlenül érintetteket jobban kellett volna tájékoztatni, mint egy utcáról betévedő járókelőt. Ez azonban nem történt meg. A Kaposvári Városi Tanácson viszont ne is keressük a felelőst, mert testületi döntés született... Azóta talán feledésbe merült, de jó újra az érdekeltek emlékezetébe idézni, mit is mondtak a taxisok a tavaly decemberi tüntetéskor: „Kaposvár állomáscentrikus közlekedését nem lehet megváltoztatni, a szolgáltatást ott kell nyújtani, ahol igény van rá”. Ez ma is pontosan így igaz — A szolgáltatásra az igény a vasútállomás előtti régi drosztoknál jelentkezik. A városi tanácson azt mondják, hogy a taxisok is beleegyeztek a dolgok ilyetén alakulásába. Ez azonban csupán féligazság — azt is figyelembe kell ugyanis venni, hogy a régi helyükkel (joggal) elégedetlen fuvarozók mi mást tehettek volna? Hiszen kerek-perec megmondták nekik, hogy amitakarnak—a nyugati irányú bővítés — megvalósíthatatlan. Az egésznek,.csupán" két vesztese maradt: a szolgáltatók és az utasok. Elég a kísérletezésből Ha valaki azt hiszi, hogy a dolgot itt lezártnak lehet tekinteni, az nagyot téved. Július 25-i dátummal ugyanis létrejött egy ajánlás, amelyet a megyei tanács műszaki osztályának közlekedési irodavezetője írt alá. Ebben azt „tanácsolja” a Kaposvári Városi Tanács illetékeseinek, hogy—felrúgva a jelenlegi rendet — minden álljon vissza a helyére: — a taxisok menjenek vissza a régi drosz- tokba a vasútállomás elé... Erre viszont ők már nem hajlandók! Ahogy a Tempo Taxi frissen választott ügyvivője mondta: ,,raitunk ne kíséríetazgesse- nek..." '« Az igazán jó megoldásról — ' amelyet végső soron a taxisok is, meg az utasok is szeretnének — a tanács hallani sem akar. Ebben nyilván belejátszik a dolgok anyagi vonatkozása is, ami még érhető is lenne, ha nem dobtak volna már ki több -kalap pénzt — fölöslegesen. Közben folyik az egymásra mutogatás, mindenki fújja a magáét, ami csupán egyetlen dolgot eredményezhet: a feszültségek fokozódását. Ezt pedig igazából senki sem akarhatja. Tóth Béla