Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)
1990-08-27 / 105. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. augusztus 27., hétfő SOMOGY KITÜNTETETTJEI, DÍJASAI Kicsi a keret A köz szolgálata Tanévkezdés vállalati segítséggel Dr. Várfalvi István, a megyei tanács közgazdasági főosztály- vezetője kerek húsz éve áll Somogybán a köz szolgálatában. — Mit jelent az ön számára Somogy? — Egy nem somogyinak! — egészíti ki a kérdést. — Vas megyében születtem, ott éltem tizennyolc évig, s az egyetem után kerültem ide. Részben családi okok miatt — a feleségem kaposvári —, de döntő módon a lakás miatt. A táj, a vidék megfogott, a hegyek, a dombok mindig vonzottak. Ott az ember pontosan meg tudja határozni a helyét, nem úgy, mint például az Alföldön. — És az emberek? — Az emberek befogadtak. Ezen a tájon különösen barátságos, vendégszeretők az emberek. De húsz év alatt felfigyeltem egy érdekes jelenségre is, kivált Kaposváron. Hiányzik a lokálpatriotizmus I Az átutazó, az úgynevezett „jött- ment” emberek jobban becsülik a város értékeit, mint az itt lakók. Pedig ez az egyik legszebb város az országban! Dr. Várfalvi István családjával együtt azon kevesek közé tartozik, akik az elmúlt két évtizedben Magyarországot fedezték fel maguknak. — A pénzügy, a közgazdaság, a költségvetés az életünknek egy nagyon fontos, ám korántsem „látványos” területe. — De nagyon lehet szeretni! Nem egyszer hallottam más területen dolgozó kollégáktól: „pénzt költeni a legkönnyebb”. Én azt mondom: a legnehezebb. Mert a pénz, az mindig kevesebb, mint amire igény van. Egy döntés előkészítése mindig valamiről való lemondást is jelent. Különben is számomra az az elsődleges, hogy a pénzt megszerezzem a megye számára, minden elképzelhető lehetőséget kihasználva. Elosztani már nem szeretek. — Mi a szép a köz szolgálatában? —• Ebben a szakmában nincs két egyforma eset. Olyan, mint egy szoba, melyből négy ajtó nyílik és bármelyiken megyek ki, ismét egy négyajtós szobában találom magam. Mindig izgalmas a feladat. Olyan, mint a hadtáp. Nem a frontvonalban vagyunk, hanem az a dolgunk, hogy a harcolóknak a megfelelő feltételeket, az utánpótlást biztosítsuk. Mindig arra törekedtem, hogy ne én, a „hatalom” döntsék, hanem olyan feltételeket biztosítsak a helyi tanácsoknak, hogy legyenek képesek ők dönteni. — A közelmúltban átvett Somogyért kitüntető díj bizonyára ennek a törekvésnek is az elismerése. — Számomra ez végtelenül jó érzést keltő meglepetés volt. Úgy értékelem, az elismerés nem nekem szólt, hanem az igazgatási területen dolgozó szakembereknek, akik igencsak áttételesen és nehezen mérhető módon jutnak sikerélményhez. Dr. Várfalvi István szakértelmét több mint egy évtizede országos szervek, a Pénzügyminisztérium különböző bizottságai is hasznosítják. — Engem mindig a jövőkép érdekel. Most is. Csak most nem kevés aggódás van bennem. Szakmai barátaimnak azt szoktam mondani: maradjunk az önkormányzatok, a köz szolgálatának közelében. Vörös Márta Minden családban nagy anyagi megterhelést jelent a szeptemberi tanévkezdés. Az eddigi 30—40 százalékos tanszervásár megszűnte növeli ezeket a gondokat. Sok család önerőből nem tudja megoldani 2—3 gyermek iskolakezdését. Ők a különböző forrásokból származó segítséget próbálják kihasználni. Egyik módja beiskolázási segélyként ismert. Ezt augusztusban utalják ki a vállalatok a rászorultaknak. Két kaposvári vállalatnál érdeklődtünk, hogyan segítenek a rászoruló gyermekes dolgozóikon. A Kaposvári Villamossági Gyár szakszervezeti bizottságának titkára, Papp István elmondta: náluk a segély folyósítása rendszeres. így az augusztusban igényelt pénz nem beiskolázási segélyként szerepel. Ez csak az egyik a havonta folyósított segélyek közül. Gyárukban szociális segélyt a három gyermeket nevelő családoknak és a gyermeküket egyedül nevelőknek tudnak adni. Ők mintegy ötvenen vannak. Az erre a célra fenntartott keret Papp István szerint igencsak szűkös, 75 000—80 000 forint, így az elbírálástól függően 1000—2000 forint jut egy családra. Ennél azonban jóval többre lenne igény. Sok két gyermeket nevelő családnak szintén szüksége lenne segélyre, azonban jelenleg nekik nem tudnak kiutalni. Papp István szerint nem a vállalatok feladata lenne, hogy dolgozóik szociális helyzetén javítsanak. Ám, amíg ezt nem oldják meg, övék a feladat. A sok nőt foglalkoztató Kaposvári Ruhagyárban szintén nagy probléma a dolgozók szociális helyzetének javítása. Ezen belül a családosok gondjainak enyhítése, így az iskola- kezdés megkönnyítése is. Papp Borbála, a gyár szb-tit- kára szerint többen igénylik a támogatást, azonban a keret elég szűkös. Ezt kiegészítendő különféle vásárlási akciókkal próbálnak segíteni. Néhány napja például a dolgozók kedvezményes áron vásárolhattak olajat, cukrot és mosóporokat. A Kaposvári Ruhagyár 87 000 forint szociális segélykeretéből 40 család részesül beiskolázási segélyben. Elsősorban a nagycsaládosoknak és a gyermeküket egyedül nevelőknek juttatnak 1000—1500 forintot. (Sárdi) Szociális munkások a hajléktalanokért Szerető szigorral Névnapjára egy alkalommal egyik kisdiákjától a gyermeki szájnak édes csemegét, krémest kapott ajándékba dr. Farkas Jozsefné, a kaposvári Hámán Kató Általános Iskola igazgatóhelyettese, kémia-matematika szakos tanárnő. Ezt az élményt idézte föl benne az az ünnepség, amelyen augusztus 20-a alkalmából a megyei tanácson átvehette a Pedagógiai Díjat. A szeptemberi tanévkezdés előtt egy héttel már az iskolában találtuk, ahol a munkaterv, az órarend összeállításán dolgozott. — Az oktatási intézmények, így az általános iskolák is, egyéni arculat kialakítására törekszenek amellett, hogy az oktatás és nevelés folyamatosságát biztosítani igyekeznek. Miben sajátos a kaposvári Hámán Kató Általános Iskola? — Tanulóink a MÁV Nevelőintézet lakói és a környék kisdiákjai. Ettől sajátos a mi intézményünk. A nevelőotthon lakói távol a szüleiktől élnek, tanulnak, nekünk, az általános iskola padagógusainak is törekednünk kell arra, hogy megpróbáljuk pótolni a családot. A nevelőintézetben zártabb, szigorúbb a rend, mint a családokban. Arra törekszünk, hogy a városi gyerekek is be kapcsolódjanak az ő fejlett közösségi életükbe, emellett a kaposvári szülők is sokat tesznek annak érdekében, hogy érzelmi közelségbe kerüljenek diáktársaikkal az intézet lakói. Dr. Farkas Józsefné harminc éve tanít, első munkahelye a Hámán Kató Általános Iskola, ahol húsz esztendeje igazgató- helyettes. A földműves szülők gyermeke pedagógus lett, az övéi szintén ezt a pályát választották. A tehetséggondozásban elért eredményei alapján érdekelte ki a Somogy Megyei Tanács Pedagógiai Díját. — A siker érzése akkor környékez meg, amikor a gyerekek fölszabadultan, jól érzik magukat az óráimon, és elsajátítják azokat az ismereteket, amiket igyekszem átadni nekik. Számos diákom sikeresen szerepelt országos tanulmányi versenyeken. Őrül ennek a szaktanár, ám azt is tudja, hogy a tantestület minden tagja hozzájárult az eredményhez. A tehetséggondozást fontosnak tartom, ám nem kevesebb munkát követel a gyengébb tanulók fölzárkóztatása. Biztos ismereteket kívánok megalapozni a szerényebb képességű tanulókban is. A tanítás mellett szívesen foglalkozom a tantestület dolgával is. Pályámat abban is sikeresnek tartom, hogy húsz éven át megálltam ezen a poszton is a helyemet. A diákjaim tudják rólam, szigorú vagyok, ám a szeretet sem hiányzott belőlem sosem. Horányi Barna REHABILITÁCIÓS OTTHONOK Fontosabb a megelőzés A hajléktalanság megelőzéséről tartottak nemrég tanácskozást Budapesten, a Szociális Munkások Egyesületének szervezésében. Sürgető volt ez a megbeszélés, hiszen mihamarabb megoldást kell találni a társadalmi differenciálódás során lecsúszott emberek gondjainak megoldására. Tetézi a problémákat a növekvő munkanélküliség, az ország gazdasági helyzete és a sokasodó egyéni tragédiák. A segítségre szorulók száma pontosan nem ismeretes, hiszen jövendő hajléktalannak kell tekinteni a munkásszállásokon, az albérletekben élőket, a munka- és család nélkül maradt emberek egy részét is. Utóbbi esetben az állam segítsége nélkül az egyén képtelen megbirkózni problémáival, így esetleges hajléktalanná válásával. Éppen ezért a Szociális Munkások Egyesülete úgy véli, hogy a megelőzésnek nagyobb hangsúlyt kell a jövőben kapnia, mert a „lecsúszóban” lévő emberek támogatása még mindig olcsóbb, mint a már hajléktalanná váltak eltartása. Ezért lenne fontos a rehabilitációs otthonok országos hálózatának kiépítése. A helyi önkormányzatok jövendő feladata a kezelésükben lévő lakások egy részének ilyen célú átalakítása a menhelyek és az átmeneti szállások létrehozása, valamint a jobb módú emberek adakozásának megszervezése. Somogy megye jelenlegi terveiről Jóföldi Gábor, az Otthon alapítvány vezetője elmondta, hogy a kaposvári hajléktalanoknak eddig egyetlen otthona van, ezért most tárgyalnak újabb—ezúttal nők szamára létesülő — szállás kialakításáról. Hozzátette: szeretnék, ha Kaposvár nagyvállalatainak és jelentősebb intézményeinek megmaradt ételei nem a moslékba kerülnének, hanem azt szétoszthatná a rászorulók között. Ezzel kapcsolatban tudtuk meg, a Somogy Megyei Vörös- kereszttől, hogy a megye kisközségeiben ingyenkonyhát terveznek, de ehhez még jótékony gyűjtéseket kell szervezni. (Varga) Én már döntöttem: ha egyszer betiltanák Móricz vagy Mikszáth könyveit, én a nem csekély kockázatot is vállalva szamizdatban terjeszteni fogom őket. A hárommillió koldus e század eleji Magyarországán a gyermek József Attila szenet gyűjtögetett a vasúti sínek mentén, hogy családja ne fagyjon meg a hidegben. Bizony, nagy volta nyomorúság. Csak egy hete, hogy Balatonszabadiról Siófokra igyekezve a betonszalag szélén szorgosan söprögető idős emberekre figyeltem fel. Nem, ők nem a költségvetési üzem rendet fenntartó erői voltak — a betakarított búza szállítás közben elszórt szemeit gyűjtögették takaros kupacokba, akiknek kenyérre is alig telik... Mégsem mondhatjuk, hogy szegény a mi nemzeA ROKONOK tünk. Hiszen sokaknak balatoni, villákra, csodaautókra, egzotikus kirándulásokra és ki tudja, hány kiváltságos szórakozásra futja. Az ország—úgy tetszik— nem mindannyiunk javára épül. Vajon mennyibe kerültek a menesztett vezetők, és hány forintot csikarnak ki maguknak majd kiváltságként az újak? Rokonok csetepatéinak színhelye manapság széles e vidék Soprontól Nyíregyházáig, Váctól Bajáig. A televízió, a rádió és az újságok ma még korrektnek látszó üzeneteiket tolmácsolják, a magyar táj számtalan apróbb-nagyobb településén azonban egyre agresszívebben jelentkeznek jussukért vagy védik azokat csökönyösen. „Adj hatalmat valaki kezébe, aztán meglátod, milyen ember” — szól a mondás. Hát, megláttuk. Saját portánkon azonban nem vállaljuk a „rendcsinálást”. Vértől csöpögő szijjal szidjuk ehelyett a szomszéd falu tanácselnökét, a messzi megye számunkra ellenzéki pártjának stratégiáját vagy a Kuvaitot elözönlő iraki betolakodókat. S közben csalunk. Egyik barátom mesélte, hogy nemrég jó „bulira" csodálkozhattak rá a már sokat látott nyugat-dunántúli bíróság falai. Házaspár állt a békéltető jogász előtt, s bár mindenki tudta, hogy a férj-feleség imádja egymást, trágáran üvöltöztek, szitkokat szórtak egymásra. Hogy miért? El kellett válniuk, hogy ezáltal kétfelé osztódjon a munkájukért jövedelmező bevétel, s így az alacsonyabb adóteher lehetővé tegye számukra a megélhetést... Ez (is) 1990. Magyarországa. — Hogy vagy?—kérdezgettük egymástól hosszú évekig, miközben a válasz a legkevésbé sem érdekelt bennünket. No, de ugye, a jó modorra adni kell. Ma stabil idegzetű legyen a talpán, aki így merészel érdeklődni ismerőstől, ismeretlentől, mert válaszul csak szitkokat, elkeseredett panaszokat hallhat. Érdekes módon még azoktól is, akik már letűnt (?) rendszerben vagy manapság szedték össze — szinte egyik órától a másikra — millióikat. , Szóval, itt vannak a rokonok. Újra. Móricz Zsigmond hajdan gyakran tette nevetségesség tárgyává az úri huncutságokat. A kackiás bajuszú, öregségére megpocakosodott tollforgató legtöbbször tán pont róluk, a rokonokról, a sógór-koma alapon történő hatalomelosztásról vetett papírra találó, cinikus sorokat. A világóra hazánkban megállhatott — gondolatai ma is aktuálisak. Innen ered a félelem. Mert mi történik, ha a régi vagy az új apparátus valamelyik kardhordozója magára ismer, (no, nem is Mórincznál, hanem akár, Mikszáthnál) mondjuk a Noszty fiú alakjában? Vajh' nem fogja-e tűzre hányatni (a nép érdekeire hivatkozva) az egész életművet, ménkű nagy haragjában ? Történelmünk legújabb napjai eddig semmi jobbat, semmi szebbet nem hoztak az emberek túlnyomó többségének. Csak a rokonok jártak jól, akik nagyvonalúan ígérgetnek rózsaszín jövőt egy egész országnak. Ezzel kapcsolatban a bölcs kínait szeretném idézni, aki azt mondta: „Jobb egyszer látni, mint százszor hallani róla Czene Attila Nagy gyakorlattal rendelkező, ügynöki tevékenységet ellátó megyei képviselőt keres jutalékos bérezéssel budapesti központú szerszámgép-kereskedelmi kft. Telefon: 135-2116, 135-2122, 9—11 óra között. (1117071 I-------------------------------------------1 Figyelem!. 10% -os árengedmény! Építő- és tüzelőanyag- ' | kereskedésünket Gamáson | i a Jazvina puszta 7. szám , alatt megnyitottuk (67-es főút mellett). Szeretettel várjuk kedves vásárlóinkat. Ughy Csabáné, Gamás, Jazvina-puszta 7. j I ____________(479413) ____________|
