Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)
1990-08-25 / 104. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP <fe- EMLEKEZET 1990. augusztus 25., szombat MATYIKÓNÉ NAGY ÉVA — MATYIKÓ SEBESTYÉN JÓZSEF „Kalászok a religio, egyház és tudományok mezejéről” „Minnél kevesebbet költ valamely ország az oskolára és a tanítókat készítő intézetekre, annál többet kell költeni a börtönökre, igazság szolgáira, alamizsnára, lázárházakra, a nemzetet gyalázó bilincsekre. ” (Beke Kristóf) Ma, amikor a történeti érdeklődés fokozott figyelemmel fordul művelődésügyünk európai hagyományai felé, kézenfekvő, hogy felhívjuk a figyelmet a majdnem teljesen elfelejtett Beke Kristóf siófoki plébános kora reformkori munkásságára, aki maga is kiváló pedagógus, pedagógiai író és egyháztörténész volt egyszemélyben. Beke Kristóf 1814. április 6- án kapta meg a siófoki plébániát, ahol egyhuzamban tíz évig dolgozott, mely idő alatt akkori településünk iskolaügyét országos szinten is az elsők közé emelte. Beke Kristóf pályaképe Beke Kristóf a Vas megyei Torony községben született 1783. június 28-án, Beke Imre uradalmi kasznár és Stumpfei Erzsébet nemes szülőktől. A dozmati róm. kát. plébánián keresztelték. (A Pedagógiai Lexikon születési évét — helytelenül — két évvel későbbre teszi.) Korán árvaságra jutott, fíumy József birtokos vette gondjaiba. A humán tantárgyakat és a filozófiát Győrött, a teológiát Pesten hallgatta, ahol 1806—10 között a Központi Szemináriumnak kitűnő növendéke volt. Pappá szentelte Perén/ Károly esztergomi segédpüspök 1810-ben. Siófokon 1814—1824 között dolgozott, majd a peremartoni plébániát kapta meg. Innen kapott meghívást a veszprémi Dávid Árvaház vezetésére, amelynek ő volt első igazgatója. Az akkor fennálló, Kopácsy József püspök által létesített veszprémi tanítóképzőben 1839—1842r ig mint tanár tanított. 1844-ben ismét a nép közé ment; a vö- rösberényi plébánián tevékenykedett nyugalomba vonulásáig. Veszprémben halt meg 1862. november 2-án. Egyéniségéről, nemes törekvéseiről, nemzetünkért való aggódásairól, eredményeiről és kudarcairól cselekedetei és kön/ve/'beszélnek. Jelentősebb művei: A betegeknek és haldoklóknak lelki vigasztalására és épülésére szolgáló kézi könyv... (Buda, 1826.) Kézi könyv a magyar falusi oskolamesterek számára. (Buda, 1828.) A templomokat szükségesekké teszi a reli- gionak mivolta és az emberi természetnek minémüsége. Nemes Somogy Vármegye kebelében helyeztetett Kereki templomnak felszentelésekor... (Veszprém, 1830.) Az egyházi személynek főbb kötelessége. Az Istennek dicsőségét és a lelkek üdvözségét keresni. (Veszprém, 1831.) A nevelés ügyében, különösen a köznépre nézve. (Veszprém, 1833.) Igaz-e, hogy mindenben hátra vagyunk? (Pest, 1838.) Kalászok a religio, egyház és tudományok mezejéről. (Pest, 1840.) A lélektudomány viszonya a neveléshez. (Pest, 1845.) A nevelés ügyében, különösen a köznépre nézve című művében több, ma is érvényes megállapítást és intelmet találunk: ,,A nevelésnek nemzetinek kell lennie"— hangsúlyozza mindjárt az elején. ,,Az egyes személyek nevelése a háznépek által történik, a háznépeké a társaság által, a társaságé pedig a jelenkorban divatozó szelleme által. Következésképpen az egyes személyek nevelésének is nemzetinek kell lenni, mert az emberiség ideája, a kiműveltség nem is gondolható másképp. Az emberiség ideáján kívül ismerni kell a nemzetnek minden különös sajátságait, szükségleteit, életmódját, szokásait. Es a nevelés ne csak a Növendék korra terjedjen ki, hanem az egész nemzetre, úgy a polgári, mint egyházi viszonyaiban tekintve is." E nemzeti nevelés elmúlha- tatlan eszközének az „elementáris és triviális oskolákat” tartotta. Kijelenti: míg a nemzet ezekre ki nem terjeszti gondoskodását, addig a „csinosodás- rul”, a „közjólétrül” szó sem lehet. Sőt, amely nemzet ezen oskolákat magukra hagyja: az saját létének elemét és ideáját sem fogja fel elég helyesen. Beke korát meghaladó elképzeléseivel, pedagógiai, pszichológiai és művelődési célzatú írásai révén — Eötvös Józsefet megelőzve — a kor egyik legkiválóbb gondolkodójává, reformpedagógusává vált. Beke számára Siófok a „huzamos tapasztalás" és a „tanulóévek” idejét jelentette. Legfőbb segítője Szabó József, a „mester” volt, aki jó sikerrel végezte el a tanítóképzőt, és 28 évesen foglalta el állását 1815-ben. Az iskola kicsinysége és nedvessége miatt alkalmatlan volt a tanításra. A plébános könyörgő levelet intézett a káptalanhoz, melyben elpanaszolta aí bajokat és a hiányosságokat. A kegyúr jóindulatából hamarosan megépült a tanító lakása és az iskola. Az 1817. évi Visita Canonica megemlíti, hogy az iskola 150 tanuló befogadására épült, a község lakossága ekkor 917 főből állt (221 pár, 716 gyónóköteles), rajtuk kívül ott élt még kilenc kálvinista és 1 zsidó család is. Az iskoláztatás csak a katolikus gyermekekre vonatkozott. Siófok—anno... Beke feljegyzéseiből a XIX. század eleji Siófok gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyairól is sok mindent megtudhatunk. így: „vádolják a siófokiakat marhákkal való kártételekről és némely igazságtalanságról; a tehetősebbeket és elöljárókat a szegényebb alattvalók iránti bánásmódjukért. Az isteni szolgálatban a rendkívül valóra, újságra nagyon hajlandók, nemkülönben a bűbá- jolásra, babonára is sokat látszanak adni... A halotti torokat nem lehet kiirtani... A hívek többször nem művelik a plébánia földjeit, a papi, tanítói fizetségekkel késedelmesek”. Megrendítő katasztrófát okozott a nép tudatlansága 1818 telén: két-három hónap alatt 34 gyermek halt meg himlőben. Beke eleget ajánlotta a mentő oltásokat—sőt maga is végzett oltásokat —, némely szülő hajlott is szavára, de sok oktalan látta makacsságának szomorú kárát. Béke örült a sikereknek; az új iskolaépületnek és szép mesterlakásnak. Az első évek komoly sikereit a szülők későbbi nemtörődömsége veszélyesztette. A kb. 150 iskolás korú gyermek közül a szülők hanyagsága miatt sokan otthon maradtak. Az iskolába nem járókat a kisbíróval összeíratta és feljegyeztette. Büntetést helyezett kilátásba. De ezzel sem tudta a szülőket meggyőzni. „A szülők mindenkor tudtak gyermekük mellett elegendő okot hazudni” — írja egy helyen. Mivel az őszi munkák miatt, a mezei és hegyi teendőknél a szülőknek a gyermekekre is nagy szükségük volt, a tanítás csak november második hetében kezdődhetett el. 1821-ben a tanítás eredményességének biztosítására érdekes újításokat vezetett be. Megbízta a tanítót, hogy napról napra jegyezze fel, kinek minő elmebeli tehetsége van, hogyan és minő szorgalommal él tehetségével a tanulásban, miképpen viseli magát a templomban, az iskolában és általában. E feljegyzéseket szombatonként beszélte meg a mesterével. Hónaponként összegyűjtötte, majd félévenként az érdemesebbeket megdicsérte, az elmaradókat korholta. Az iskolából kimaradókat a „Keresztényi Tudományból”, azaz hittanból kikérdezte, és mint kész polgárt s embert, visz- szaadta szüleinek. „Az egek szerencséltessék jószándékaimat!”— ezzel fejezi be intencióit. Nem ismert nehézségeket Beke Kristóf Siófokon eltöltött tízéves munkája meghozta gyümölcsét. Az ifjúság megszerette és megkedvelte az iskolát. A szülők közönye megszűnt, az érdeklődés mind nagyobb lett; 1822-ben már az új iskola megnagyobbítására kellett gondolni. A káptalan azonban nem járult hozzá a tervek megvalósításához. Ő viszont kitartott elvei, elképzelései mellett, és nem ismert nehézségeket azok megvalósításában. „Elkerülhetetlenül szükségesnek láttam a dolgot” — vallotta, és a kegyúr nélkül, a hívek közreműködésével véghez vitte az iskola bővítését. „Elkészülvén az iskola, behívtam Smodis kanonok urat — írja — midőn ,bent voltak a tanulók, akkor elbámulván, hogy a meg- nagyobbítatott szoba is tele van, ugyancsak kifizetett az uradalmi kasszából minden költséget”. Nem sokkal később sorra láttak napvilágot a gyakorlatban szerzett megfigyelésein alapuló írásai, kézikönyvei, értekezései, neveléstudományi tankönyvei. Neve különösen a Kézikönyv a magyar falusi oskolamesterek számára (1828) című összefoglaló munkája révén vált ismertté. Ő volt Magyarországon az első, aki — ebben a művében — az ünnepi és vasárnapi iskolák felállítását szorgalmazta. A nevelés ügyében különösen a köznépre nézvec., 1833- ban írf értekezésében a haladás célját a magyar haza boldogságában látta, s ez véleménye szerint az egész nemzetnek a jó nevelése útján érhető el. A bajok forrását az iskola- mesterek tudatlanságában, elmaradottságában jelölte meg, akik képtelenek a gyermekeket olyan „ösmeretekkel, ügyességgel és készségekkel gazdagítani, mellyekre nekik a jövendőben, mint nép tagokra elmúlhatatlanul szükségük lesz”. Az eredménytelenség okait a meglévő mesterképzők hiányosságaiban kereste. Sürgette a korszerű tanítóképzők felállítását, amely gyakorlóiskolával, ún. „elementáris pedagógiával” lenne egybekapcsolva. Munkájával a reformkori politikai mozgalmak részese is lett, mivel tervét pártolás végett több megye is felvette országgyűlési követi utasításába. Neveléslélektani főművében, A lélektudomány viszonya a neveléshez (Pest, 1845) a hazai irodalomban először írt pszichológiai vonatkozásban a gyermeki érdeklődés fontosságáról, az optimális terhelés szerepéről, az érzelmek funkciójáról az oktatásban. Értékjelző, hogy munkáját a Magyar Tudományos Akadémia mint pályamunkát jutalmazta és megjelentette. Vasporzó és fogas hal Beke Kristófnak köszönhetjük, hogy a XIX. század eleji Siófok két országos nevezetességéről, a vasporzóról és a fogas halról hírt adott. Leírja, hogy a vasporzó Foktól fél órányjra kelet felé, 200- 300 lépésnyi helyen található ott, ahol a Balatonnak partjai magasabbra kezdenek emelkedni. A siófoki leányok és menyecskék nem a partból szedik, hanem a víz mossa ki és veti a partra. A víz fenekén található. Feltevése szerint a túlsó parton lévő hegyekből mossa ki a víz, és itt rakja le. Tavasszal szedik, de nem minden évben van. Mihelyt a jég kitisztul a Balatonból, a lakosok azonnal gyűjtik azt. A serénykedőnekjó jövedelmet biztosít. Mivel igen nehéz, porszerű anyag, a szállítása költséges. „Majd ha nekünk is Ferenc kanálisunk lesz a Balatonból a Dunáig— írja— , folyamatosan mehet a porzó- kereskedés”. A vasport a tintával írt levelek Siófok: templom és piactér a 18. században gyors szárítására alkalmazták. A frissen írt levélre hintették, a por rögtön felitta a tintát, s így a levelet azonnal borítékba lehetett tenni. A Balaton táján — pl. Balatonhenyén — tiszta fehér, finom kvarchomokot is használtak erre a célra. A fogas nevű hal még ismertebb volt nemcsak Magyar- országon, de külföldön is. Viszont hozzájutni csak nagy nehézségek árán lehetett: „Mi helybeliek csak akkor eszünk fogast, ha valahova messze megyünk a Balatontúl valamely urasághoz ebédre. Még itt is, mint valamely külföldi ritkaságot oly kémélve adják asztalra, mivel valamint hizlalt sörtvé- seink, szép kövér gőbüleink mellett sovány és görhes döghúst rágjuk, úgy megebédelhetünk vele, ha csutora bor ajándék és készpénzfizetés mellett egy két gardát, vagy keszeget vetnek a halászok" — írja. Mihelyt befagy a Balaton, megjelenik Bécsből a ,,Fischer”, akf a halászokkal alkut köt minden értékesebb halra. A halászok, ha a „bécsi” nem látja, lopnak. Az uraságoknak jó előre meg kell vendégelni a halászokat, úgy három, négy nap múlva megkapják a halat. Méltó az utókor figyelmére A művelt Beke Kristóf nevét egyre gyarapodó könyvtára is nevezetessé tette. Több nyelven olvasott. Könyvtárában megvoltak korának magyar irodalmi alkotásai is, de nem hiányoztak az ókori klasszikusok sem, és képviselve volt a kortárs francia-és német irodalom és tudomány. Tanügyi intézkedései és a nép műveltségének fokozódására kifejtett fáradozásai méltán kelthetnek figyelmet. Gondolatait mélyen áthatotta a nevelés társadalmat formáló erejébe vetett hite és az a meggyőződése, hogy a nevelést az egész társadalom ügyévé kell tenni. Felismerte a nép nevelésének szükségességét is. Nagyszerű gondolata volt, hogy a gyermeket csakúgy, mint a felnőttet, legkönnyebben az érzelmeken keresztül közelíthetjük meg, s ez kihat az értelembeli meggyőződésre is. Beke Kristóf nagy hozzáértéssel, kora tanügyi intézkedéseit hosszú évtizedekre megelőzve, makacs szívóssággal évről évre fejlesztette iskoláját. Minden intézkedése a tanügy és rajta keresztül a nép érdekeit szolgálta. Beke megérdemli, hogy első iskolájának helyét emléktáblával jelöljük meg, nevét pedig valamely utcanév vagy iskola őrizze meg,a jövő számára. KEZlKOjlIV .mecoPATus MAGYAR FAJ OSKOLAMESTEREK’ . I r •I r . , A y. számá to. Ai ■yviít .r. .. ’■ r büdánn, *»-KIH, MAGYAR UWlVyRBITAa* BlfrOlYÉb (»38.
