Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)
1990-08-25 / 104. szám
1990. augusztus 25., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 Szergej Hruscsov nyilatkozata a Somogyi Hírlapnak Összeesküvés apám ellen A BIZTONSÁGI EMBER ELÁRULTA (Folytatás az 1. oldalról) — Végül egy szuperhatalom legelső embere lett, beleszólhatott a világtörténelembe. — Igaz. De a család ezt nem nagyon érezte, legfeljebb, hogy apámnak még kevesebb szabadideje volt. Talán hihetetlennek tetszik, de arról az ádáz harcról, amely a volt sztálini vezetés tagjai között dúlt, jó ideig sejtelmünk sem volt. Például aligha tudnék valami érdekeset, újat mondani a XX. kongresszusról, melyről egyébként apám részletesen szólt emlékirataiban. Amilyen szívesen megosztotta velünk a mező- gazdaságra, az iparra, sőt bizonyos katonai dolgokra vonatkozó nézeteit, olyan szűkszavú volt, ha a pártbeli harcokról, vitákról s különösen a vezetés többi tagjához fűződő viszonyáról kérdeztük. Tény: apámnak az volt a szilárd véleménye, hogy a XX. kongresszuson beszélni kell Sztálin bűneiről, s hogy a váltást nem lehet tovább halasztani. Nagy vita volt erről a politikai bizottságban (akkor központi bizottság elnökségének nevezték). Vorosilov, Kaganovics, Molotov hevesen ellenezték, mert attól féltek — és joggal —, hogy felelősségre vonják őket. Apámnak más volt a véleménye. Ő azt mondta: igen, mindenki, aki a vezetésben részt vett, bizonyos felelősséggel tartozik, senkiről sem lehet elmondani, hogy teljesen ártatlan és semmiért sem felelős. A felelősség mértéke mindenkinél változó — folytatta — ő a maga részéről kész vállalni a felelősséget mindazért, amit tett. De megingathatatlan az a meggyőződése, hogy Sztálin leleplezése elkerülhetetlen. Ez a legfontosabb. Fizetni kell! — Egy fiú, nyilvánvaló, elfogult az apja megítélésében. Mégis: mit tart legnagyobb erényének, illetve hibájának? — A legnagyobb erényéről, illetve hibájáról nem fogok most beszélni, mert, mint ahogy ön helyesen megjegyezte, erről nem a fiúnak kell szólnia. Megállapításaimat senki sem venné komolyan. De a reformokról szívesen beszélek. Apám azért kezdeményezte a reformokat, mert egy jóval szabadabb társadalmat, gazdasági életet képzelt el, mint a sztálini feszített rendszer, mert látta, hogy a szovjet gazdaság a szakadék szélén van. Ő vezette be az anyagi érdekeltség fogalmát, mert megértette, hogy nem elég a parancs, a fenyegetés, nem elegendőek a jelszavak. Fizetni is kell. Meghatározott szabadságot adott tehát a parasztságnak, ez hozott némi eredményt még a központosított gazdaságirányítás keretei között is. Bizonyos szervezeti formákat is megváltoztatott, például a minisztériumokban létrehozta a népgazdasági tanácsokat, s ezeknek is voltak pozitív eredményei, de hibái is. Mondhatnék: a régi hibák után új hibák következtek. Mert természetesen ő is azoknak a nézeteknek volt a híve, amelyek a 30-as években alakultak ki, mármint, hogy a központosított gazdaságirányítás jelentősebb eredményeket képes hozni, mint a decentralizált. És éppen azok a reformok, kísérletek, amelyekkel tíz év alatt — amíg ő volt uralmon — megpróbálkoztak, bizonyították be, hogy maga a rendszer nem működőképes, következésképpen elvileg és gyökeresen meg kell változtatni. Nos, most nálunk a Szovjetunióban ezt a célt tűzték maguk elé a haladó erők. De szerintem a világnak át kellett élnie az említett fejlődési szakaszt, mert az emberek nagy többsége számár^ úgy tűnt, hogy a centralizált gazdasági tervezés nagyobb eredményeket hozhat, mint egy olyan forma, ahol az érdekek ütközése nyilvánvaló. Azok a folyamatok, amelyek ma felerősödtek, valójában akkor kezdődtek, és azt hiszem, nincs igaza annak, aki azt mondja, hogy elkerülhető lett volna az a fejlődési szakasz. Igenis, éppen apám irányításának éveiben kezdődött meg a demokratikusabb, nyíltabb, humánusabb társadalmi élet. Ez persze göröngyös út, és még nagyon sok konfliktus vár ránk, de nagyon fontos és nagyon jó, hogy elindultunk rajta. Az a rettenetes teher — Mi a véleménye a Szovjetunióban történtekrők, Gorbacsov politikájáról, Jelcin szerepéről? — A mai fejlődést jellemezni nagyon nehéz, noha mindenki ezzel foglalkozik. Egyrészt szeretnénk minél gyorsabban megoldani a feladatokat, mindent megváltoztatni, ugyanakkor az a rettenetes teher, ami évtizedek alatt összegyűlt, visszafelé húz bennünket. Ez nemcsak a párt- és állami apparátus ellenállása, azé az apparátusé, amely egyébként fokozatosan elveszti hatalmát. Ide tartozik az is, hogy a nép jelentős része nem tud és nem is akar úgy dolgozni, ahogy kellene, sokan megszokták a szegényes, korlátozott életet. Az emberek általában félnek a nagy változásoktól. Természetesen reméljük a pozitív eredményeket, hiszen aki belefogott a változtatásokba, csakis az eredmények reményében tevékenykedik. De hogy mi kell ehhez, azt előre megjósolni nagyon nehéz, még a legrövidebb időre vonatkoztatva is. Gorbacsov egyensúlyozó politikát folytat a bal- és jobboldali szélsőségek között; úgy gondolom, politikája a legész- szerűbb az adott helyzetben, mert a baloldali veszélyt alábecsülni veszélyes lenne. Jelcinnel tulajdonképpen azonos ügyet szolgálnak, függetlenül attól, hogy néha egymásba marnak. Mert az a csoport, amelynek Jelcin a feje, a reformok felé taszít bennünket. Gor- bacsovot pedig arra kényszeríti, hogy kritikusan vizsgálja felül saját döntéseit, politikáját. Objektiven nézve, ez egy szerencsés összetétel. Veszélyes magnószalagok E. Fehér Pál kritikust, az általa szerkesztett könyvről kérdeztem. — A leváltott Hruscsov eleinte nagyon lehangolt volt, mindvégig szigorú őrizet alatt állt, egyetlen lépést sem tehetett anélkül, hogy az állambiztonság különleges osztálya ne ellenőrizte volna — mondta. — Mindenekelőtt egy másik lakásba költöztették, abba, ahol most a fia él, ez Moszkvában a régi Arbat környékén van, a központi bizottsági munkatársak számára épített házban. Ott volt Solohov moszkvai lakása is. De Hruscsov idejének nagy részét a nyaralójában töltötte, s itt kezdte diktálni fiának az emlékezéseit. Az „ Összeesküvés apám ellen” című könyv tulajdonképpen az emlékirat születésének történetéről szól. Hruscsov magnóra mondta emlékeit és Szergej Nyikitics a szöveget áttette írógépbe. A megfelelő szervek hamarosan tudomást szereztek arról, hogy Hruscsov az emlékiratait készíti. Ez riadalmat okozott a legfelső vezetésben, hiszen Hruscsov volt az első magas rangú személyiség, aki megírta emlékezéseit a kommunista mozgalomban. Még Mikoján írt, de ő sosem volt első ember. Hrus- csovtól követelték, hogy a magnószalagokat bocsássa a központi bizottság rendelkezésére, de valahogy mégis kijutott ezek egy része nyugatra, ahol töredékesen publikálták. Az akkori politikai bizottság tagjai igen durván próbáltak hatni Hrus- csovra, s egy Kreml-béli beszélgetés után került olyan állapotba, hogy kórházba vitték és hamarosan meghalt. A magnószalagokat elkobozták, Hruscsov minden kitüntetésével, vadászfegyverével együtt. A temetésen maga a fiú mondott beszédet apja felett. Nagy tömeg gyűlt össze annak ellenére, hogy a gyászjelentést is csak aznap adták ki, s a szertartás szigorú rendőri őrizet mellett történt. Megjegyzem, írt egy másik könyvet is Szergej Hruscsov, mely annak a tíz évnek a történetét (54-től 64-ig) dolgozza fel, amíg Nyikita Hruscsov volt hatalmon. A politikai és katonai konfliktusokat vizsgálja; ez Szergej Hruscsov- nak, a rakétatechnikában dolgozó kutatómérnöknek emlékei, aki 68-ig szigorúan titkos munkákon dolgozott. Szimonov anekdotája — A Hruscsov-emlékezések első teljes orosz kiadása most készül, és egyszerre fog megjelenni Amerikában és a Szovjetunióban. Úgy tudom, a Leopárd kiadónál magyarul is. — Igen. Az Ogonyok című folyóiratban ebből jelent meg néhány részlet — 8—10 folytatás —, de ez is nagy konfliktusok árán. Jóllehet, a Szovjetunióban nincs már cenzúra, de a pártapparátusban sokan vannak, akik Hruscsovról ma sem hallanak szívesen, korábban pedig a nevének puszta leírását is betilthatták. Ezzel kapcsolatban Szimonov sokszor elmesélt egy anekdotát. Tény: Hruscsov volt az első, aki kimondta Sztálinról az igazságot, ezt többé nem lehetett semmissé tenni, bármenynyire akarták is a brezsnyevi korban. Viszont a Hruscsov körüli légkör is alkalmas volt arra, hogy ne a teljes igazság érvényesüljön. Szimonov története a következő: Hruscsov, mint ismeretes, megváltoztatta Sztálingrád nevét Volgográdra. Szimonov nagy regénytrilógiája, az Élők és holtak pedig a sztálingrádi ütközetről szól. A szovjet rádió folytatásokban akarta közölni a regényt. Az írót felhívta a rádió elnöke: „Konsz- tantyin Mihajlovics, szeretnénk közölni az Élők és holtakat, de van egy kis baj. Maga mindig Sztálingrádról ír, pedig nem az a neve a városnak. At kellene írnia Volgográdra. Erre Szimonov azt válaszolta, hogy ama kis változtatást pedig nem fogja megcsinálni, mire a rádió le is mondott a regény közléséről. 1965-ben, Hruscsov bukása után újra tervbe vették a közlést, a rádió elnöke újra felhívta Szimonovot: „Konsztantyin Mihajlovics, hál' istennek elhárult az akadály, de most is van egy kis bökkenő. Két-három sort kellene megváltoztatni. Az ön regényében ugyanis szerepel a sztálingrádi front haditanácsának tagja, Nyikita Hruscsov neve. Hát ezt kellene kihagyni.” Mire Szimonov: akkor sajnos most sem fog elhangzani a mű, ugyanis az történelmi tény, hogy a politikai biztos a sztálingrádi csatában Hruscsov volt.” Másodszor sem közölték a regényt. Szergej Nyikitics Hruscsov jelenleg egy tudományos kutatóintézetben számítástechnikával foglalkozik. Ugyanakkor az egyik moszkvai egyetem professzora. Most járt először a Balatonnál, noha Magyarországon volt már néhányszor. A KFKl-val és a Videotonnal gyakran működött együtt, de Budapestnél nem jutott mesz- szebbre. Most feleségével körüljárták a Balatont, s ahova gyalog nem tudtak elmenni, oda kocsival utaztak. Közben Nyikita Hruscsov emlékiratát rendezték (rendezik) sajtó alá. Mint mondta, csodálatos élményekkel térnek haza, nagy hálával gondolnak majd itteni vendéglátóikra. Szapudi András (Fotó: Gáspár Andrea) Egy év telt el azóta, hogy a Mikrocenter Számítás- és Irodatechnikai Kft. megnyitotta üzletét a- kaposvári Ady Endre utcában. A tágas helyiségben szinte minden megtalálható, amire egy korszerű irodában szükség van. Számítógépek, fénymásolók, telefaxok, telefonok, s a vitrinekben különféle kiadványok, programok, számológépek fogadják a belépőt. A kft. alapításától eltelt időszakról Horváth Zoltán ügyvezető igazgatóval beszélgettünk. Kutatás viszonteladók után Tavaly szeptemberben talán késői vállalkozásnak tartották sokan a megjelenésünket, hiszen ebben az időben már több jónevű hasonló szervezet működött a megyében. Hogy most, egy év elteltével miért lehetünk mégis életképesek? Nos, azért, mert vásárlóink valamennyi irodatechnikai berendezést és azok kiegészítő eszközeit megkaphatják nálunk. És ezenkívül — ami tevékenységünk összeAmi a korszerű irodába kell A jó árnak is ára van? Titkárnői tanfolyam a Mikrocenternél tettségét jelenti —, a gépek szervizét is ellátjuk. Nem országos terjesztésre törekszenek; a somogyi megyeszékhelyt és 80—100 kilométeres körzetét szeretnék szakmai- és műszaki szerviz- háttérrel „behálózni". Mindent megtesznek azért, hogy a kiépített viszonteladói hálózat révén legalább a megye nagyobb városaiban jelen legyenek. Barcson, Tabon, Dombóváron és Komlón már forgalmazzák termékeiket, a közeljövőben azonban Marcali is „beáll” ügynökeik sorába. Siófokon, Boglár- lellén és Nagyatádon keresik- kutatják a viszonteladókat. Olcsó húsnak... — A vevők körében mennyire meghatározó az ár? — Nagyon. Többségük az olcsóbb technika megvételére törekszik, nem gondolva a megbízhatatlan, működésre, a majdani javítási költségekre. Mi sokat adunk a minőségre, és szeptembertől viszonylag kedvező áron kínáljuk „portékáinkat”; lesznek olyan eszközeink, amelyekhez nálunk juthatnak hozzá a legolcsóbban. Ám a jó árnak is ára van! Bizonyos termékeknél — ha például a vevő tud várni mondjuk egy hónapot — megéri majd a türelem... A szám ítás- és másolótechnika, a szoftverek és a telekommunikációs berendezések árugrásán kívül az oktatásra is nagy gondot fordítanak. Tavaly november óta mintegy 200 résztvevője volt számítógépes tanfolyamaiknak, s az oktatás még a nyáron sem szünetelt. A működést tanítjuk —A középiskolás diákok és a főiskolai, egyetemi hallgatók körében nagyon népszerűek voltak önköltséges tanfolyamaink, ahol 55-en sajátították el az alapokat. Nem a szép képernyőt oktatjuk, hanem a gép működését. Azt például, hogy az adattömegből különböző szempontok alapján miként lehet „kilistázni” bizonyos részeket. 40 óra elegendő volt arra, hogy hallgatóink megtanulják, mit kell, mit lehet kezdeni a számítógépekkel. Horváth Zoltán elmondta, hogy az üzemekben, oktatási és közművelődési intézményekben is szívesen vállalkoznak kihelyezett tanfolyamokra belső és külső munkatársaik. Mivel sok irodában megtalálhatók ezek a korszerű eszközök, ám azok többnyire kihasználatlanok, az ősztől titkárnők számára indítanak egy tanfolyamot, amelyen a számítógép, a fénymásoló, a telefax és a — telefonközpont kezelésével és a leggyakoribb hibák kijavításával ismerkedhetnek meg a résztvevők. Lőrincz Sándor
