Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)

1990-08-24 / 103. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP 1990.augusztus24.,péntek MESEDÉLUTÁN A VIDEOTONNÁL AZ ELSŐ 4 EZER ÉV: GILGAMESTŐL OMÁRIG (Folytatás az 1. oldalról) — Nem tisztázott a tagválla­latok szerepe, de a legfonto­sabb, hogy ne legyenek foglal­koztatási feszültségek—jelen­tette ki dr. Török Ádám. Ábrahám László megbízott vezérigazgató a dolgozók sor­sáról szólva kiemelte, hogy a Vi­deoton tavaly is 5 milliárd forin­tos befizetője volt az államkasz- szának. — A hadiipari megrendelések elmaradása miatt állandó tár­gyalásokat folytatunk a foglal­koztatási problémák megoldá­sára, okos vállalati stratégiával, (Folytatás az 1. oldalról) — Bizalmatlan a nyugati tőke — fogalmazta meg a mind­annyiunk által ismert igazságot dr. Monostory Attila—, s ez tel­jesen érthető, hiszen éppen a bankszakmában van az egyik legnagyobb lemaradásunk. Pénzügyi szakembereink elmé­letileg képzettek, de gyakorlati tapasztalatuk eddig termé­szetszerűleg csak a szocialista gazdaságra szorítkozhatott — A tőkések viszont nem szíve­sen bízzák pénzüket így a ma­gyar bankokra. A Hypobank vezetői ismerik ezt a problémát, s vállalták, hogy még az ősszel továbbkép­zést tartanak a kamara által ki­választott— németül jól beszé­lő — banki dolgozóknak. A bé­csi tanfolyamon az első kurzus­ban 15—30 fő vehet részt, s igén yszerínt majd Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) A véleményünk változatlanul az—s ezt már többször megfo­galmaztuk —, hogy Kaposvá­ron szűk pártérdekek és pártve­zetőségek politikai érdekei tük­röződnek. Úgy látjuk, hogy ez az összefogás, az összefogás működése, a működés módja, a politikai propaganda élessége és a vádaskodás a Szocialista Párttal szemben azt szolgálja, hogy a kaposváriakat tulajdon­képpen kizárják a demokrácia gyakorlásából. Erre utal az is, hogy ezek a pártok többek között megálla­podtak abbán, hogy melyik pár­tok fogják adni alpolgármestert és helyetteseit. Úgy gondoljuk, hogy az önkormányzat kialaku­lásában a választópolgároké a döntő szó, s utána lehet föltenni majd azt a kérdést, hogy az ön- kormányzatban helyet kapó ér­dekcsoportok hogyan fejezik ki a lakosság valóságos érdekeit a polgármester, illetve helyette­seinek megválasztásában. — Elhangzott a sajtótájékoz­tatón, hogy ,,a Nemzeti Bizott­ság mindent megtesz azért, hogy minél kevesebb MSZP-s kommunista jelölt kerüljön be a testületekbe. ” — Az úgynevezett Nemzeti Bizottság politikai törekvéseit A Somogy Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat számítógépes adatrögzítő m u tikakörbe érettségivel és gyakorlattal rendelkező munkatársat keres Kaposvár, Malom u. 10. (111702) megfontolt kormányzati hoz­záállással nem lehet veszély­ben senki munkahelye. *'*' A konkrétumokra elrendelt ti­toktartás miatt nem derülhetett fény a tabi üzem további sorsá­ra sem, de a megnyilatkozások alapján, következtethetünk: ha kell szociális foglalkoztatóként is működhet... A furcsára sikeredett sajtótá­jékoztató második felében ke­délyesen elvitatkozgatott a megjelent újságírók előtt a fel­ügyelőbizottság elnöke és a Vi­deoton megbízott vezérigazga­tója. (Mészáros) is sor kerülhet hasonló képzés­re. Dr. Monostory Attila, a kama­ra elnöke arra számít, hogy ők lesznek az első magyar magán- bankokdolgozói, menedzserei. Az osztrák bank által díjtalanul kiképzett szakembereket a kor­mány gazdasági tárcáinak fi­gyelmébe ajánlják — frissen megszerzett ismereteikkel a privatizáció, a gazdasági élet fellendítését segíthetik. —A szakemberképzés az egész világon az egyik legdrá­gább beruházás — mondta az elnök —, s ezért különösen ör­vendetes a Hypobank pozitív hozzáállása. Valami tehát megmozdult, most már rajtunk múlik, valóban fel akarjuk-e gyorsítani a gaz­dasági szerkezeti átalakítását. és ezt a kijelentését mi akcep­táljuk, hiszen a politikai küzde­lem az önkormányzati választá­sok során nem küszöbölhető ki, ugyanakkor szeretnénk visz- szautasítani, hogy az MSZP-t, amely rendkívül kemény küz­delmet folytatott a békés rend­szerváltás érdekében, továb­bra is tudatosan összekeverjék azzal a kommunista mozgalom­mal, amely lényegében a sztáli­ni időszak terméke volt, s amely ellen az egykori MSZMP-ben szerveződő reformerők föllép­tek, s rendkívül nagy szerepet vállaltak egyrészt az állampárt lebontásában, másrészt egy valóságos demokrácia kibonta­koztatásában. Nem is tarthatjuk sem erkölcsi, sem politikai érte­lemben tisztességesnek, mert lényegében a választópolgárok megtévesztését célozza ez a kifejezés. Fenntartja azt a félelmet a tár­sadalomban, amely mellett va­lóságos demokrácia nem jöhet létre. — Fölkészült-e az MSZP vá­rosi szervezete a választási kampányra, állít-e jelölteket minden képviselői helyre? — Azt szeretnénk hogy a nép bizalmát élvező, tisztességes és szakmailag hozzáértő em­berek kerüljenek a testületek­be. Azokban a körzetekben, ahol ezeknek az elveknek meg­felelő személyiségeket talá­lunk, akik vállalják a szocialista párti jelöltséget, akkor ott indí­tunk jelölteket. Máshol pedig azokat a független jelölteket vagy a szervezetek, társadalmi szervek, más pártok jelöltjeittá- mogatjuk, akikben megvannak ezek az értékek. Annyi egyéni választókerületben egészen biztosan állítunk jelöltet, hogy a listánkat is összeállíthassuk. L.G. (Folytatás az 1. oldalról) E két mai ország, e közel fél millió km az emberi civilizáció egyik legősibb területe: Mezo­potámia, a két folyó — a Tigris és az Eufrátesz—völgye. 6000 éves civilizáció * IV. A térség civilizációjának alap­ját a sumer nép rakta le; az i. e. IV. évezredben a lakosság zömét ők alkották. Legősibb te­lepüléseik (el-Obeid) az i. e. IV. évezred elejéről valók. A IV. évezred végén (a sumérok ek­kor már ismerték a kereket) vándoroltak a sémi törzsek a két folyó vidékére, s a III. évezred­ben bekövetkezett az összeol­vadás a két nép között: létrejött az akkád nyelv, amely a sémi nyelvek közül elsőként (a III. évezred közepén) már írásbeli­séggel is rendelkezett. A IV. évezredben létrejövő sumer vá- rosállamok dombokon épültek, fallal vették körül őket. A legdé­libb tengerparti város Eriduvolt (ma több mint 200 km-re a ten­gertől), néhány km-re tőle Ur (az Eufrátesz jobb partján), fél­száz km-re ettől, a bal parton Uruk: híres ősi személyiségek (Gilgames, Tammuz) és törté­nelemformáló királyok városa. A két folyó között épült Lagas, Surrupak, Nippur és Kis (ez utóbbi jelentőségét mutatja, hogy azok az uralkodók, akik birtokolhatták, feljogosítva érezték magukat a „sár kissani” — az egész világ királya — cím viselésére). E néhány tízezer km2-en létrejött tucatnyi város­államnak szűk lett a saját terüle­te: a III. évezred első felében megindult a küzdelem a földért és a hegemóniáért (ezt a küz­delmet tükrözi a Gilgames eposz, amely olyan történelmi kort ábrázol—történeti szemé­lyeknek bizonyult alakokkal —, amelyben még nincsenek iste­nek). Umma királya, Lugalzag- giszi lesz a győztes: egész Su­mert uralma alá hajtja: a nippurl templomnak ajándékozott e- dények feliratain azzal dicsek­szik akkád nyelven, hogy egész országokat hódított meg „az Alsó-tengertől (Arab-öböl) a (Tigris és Eufrátesz) folyókon keresztül egészen a Felső-ten­gerig (Földközi-tenger)". E su­mer városok mellett fokozato­san létrejönnek a sémi városok is: a legrégibb Akkád volt, s megjelenik a sémi történelem „első igazi királyának", Sarruki- nunak(uralkodott 2360—2310) a neve a sémi keleti ágának, az akkádnak zengzetes nyelvén, aki így vall önmagáról: „anyám szegény volt, apámról semmit sem tudok... anyám fogant, ti­tokban szült meg, nád kosárba fektetett, a kosarat bekente szurokkal és kitette a folyóra”. Az „igazi” király mintegy 50 fe­jedelmet győzött le a világtörté­nelem első állandó hadseregé­vel. Unokája, Naramszín (2290— 2254) alatt érte el Sumer és Akkád a fénykorát (újabb két tengerre nyitott ablakot). A két folyóvölgy városainak gazda­sága felhívta az északi és keleti hegyek, valamint a nyugati si­vatagok harcias törzseinek fi­gyelmét, s e ragyogás után alig félszázad elteltével s hegyi guti törzsek meghódítják Mezopo­támiát (óriási építkezéseket hajtottak végre). Fél évszázad­dal Ur szétverte a gutik uralmát, s megszerezte a hegemóniát egész Mezopotámia felett. Alig egy évszázad múlva Ur hatal­ma is szertefoszlott, és a legké­sőbb alapított sémi város, az Eufrátesz bal partján épült Ba- bilon emelkedik fel. Ezzel olyan civilizáció születik a két folyó völgyében, amely nemcsak Elő-Azsia valamennyi népére, hanem a görög—római kultúrá­ra is számottevő hatást gyako­rolt. Az 1894-ben Babilonban hatalomra került, három évszá­zadon át az uralkodást apáról fiúra örökítő dinasztia legna­gyobb uralkodója Hammurabi (1792—1750), aki nemcsak a birodalom határait terjeszti ki, nemcsak a termelőerők fejlesz­tésében szerez uralkodása múlhatatlan érdemeket, hanem mindenekelőtt a világtörténe­lem első törvénykönyvének megalkotásával (a 282 parag­rafusból álló akkád nyelvű tör­vénykönyv részletesen szabá­lyozza az állampolgárok jogait és kötelességeit, védi a magán- tulajdont). 1204 után helyi di­nasztiákra esik szét a biroda­lom, mígnem Tiglatpileszár (1193—1074) visszaállítja Asz- szíria hatalmát. Egyik utóda, III. Szalmanazar király (859—824) tucatnyi állam hadseregét veri szét a 854-ben Karkar mellett lezajlott ütközetben, amelyben részt vett egy bizonyos Gindibu nevű arab vezér is. Nemcsak összetartani Ekkor már olyan nagy Asszí­ria hatalma, hogy nemcsak or­szágokat hódít meg, népeket igáz le, hanem egyik uralkodója, II. Sarrukinu(722— 705) uralma alatt egyesíti a Tig­ris és az Eufrátesz völgyét és a Nílus-völgyet (ami annyira meglephette a kortársakat, hogy a győztes csatától 2000 km-re lévő államok uralkodói, többek között pl. Sába királya is, engesztelő ajándékot küldtek a nagy királynak, fővárosába, Ninivébe). Bár a háborúk kime­rítik a birodalom gazdasági erő­forrásait, egyik utóda, Assurba- nipál(668—631) még nemcsak összetartani képes a birodal­mat, hanem szét is veri a legret­tegettebb ellenséget, a Jere­miás próféta által „a nemzetek megrontójának” nevezett szkí­tákat, akiknek serege „úgy kö­zeleg, mint a felhő, szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a sasoknál”. Utódai már nem tudják tartani az Asszír Birodalmat, 612-ben a méd— babiloni szövetség elfoglalja a fővárost, Ninivét, s a karkemisi csatában (605-ben) II. Nabuko- donozor (605—562) szétveri a birodalom seregeit. Egy nagy birodalom megdőlt, egy új, a második babiloni, feltámadt: vi­rágkorát éli. Ő hajtja végre a vi­lágtörténelemben az első né­pességcserét, amikor a legyő­zött Júda fővárosának, Jeru- zsálemnak lakóit áttelepíti Babi­lonba (helyükre megbízható népeket telepít). Halála után néhány évtizeddel olyan új ha­talom jelenik meg, amely nem­csak Mezopotámia szemita bi­rodalmát söpri el (539), hanem a rokon nép, a hamiták nílus- völgyi államát is (525): a II. Kü- rosz és a II. Kambüszész vezette árják (nemesek) biro­dalma, az Achaimenidák álla­ma: Perzsia (Babilónia az Achaimenida Birodalom 9., Mezopotámia többi része, vala­mint Szíria, Fönícia és Paleszti­na pedig az 5. satrapiája lett). Ez csak 331-ben változik, amikor Nagy Sándor a Ninive melletti (Gaugamela) csatában megsemmisíti III. Dareiossere- .geit. Nagy Sándor halála után Mezopotámia a SzeleukidákáI- lamához tartozik, a helleniszti­kus birodalom része, mígnem a megerősödő párthus állam egyik királya, I. Mithridatész (171—137) 141-ben el nem fog­lalja a Tigris melletti Szeleuke- iát, Mezopotámia legfontosabb hellenisztikus poliszát, s Babi­lon királyává nem koronáztatja magát (fővárosa több mint há­rom évszázadon át a mai Bag­dad közelében található Ktészi- phón volt i. sz. 224-ig). I. e. 54- ben római seregek érkeznek Crassus vezetésével Mezopo­támiába, de a párthus király csapatai szétverik a római lé­giókat Carrhaenál (Euripidész Bacchásnők c. darabja bemuta­tásakor a lasón nevű színész a bacchásnők által szóttépett darabbeli Pentheusz feje he­lyett Crassus fejét mutatta fel a nézőknek). A párthus uralom a perzsa Szasszanida-dinasztia felemelkedésével szűnt meg, amikor a dinasztiaalapító I. Ar- dasír(226—241) 226-ban szét­veri a párthus birodalmat. Négy évszázadon a két folyóvölgy a Perzsa Birodalom része. A val­lásalapító Mohamed próféta utáni második kalifa Omár (634- 644) előbb 637-ben Kádiszija, majd 642-ben Nehávend mel­lett szétveri az utolsó szassza- nida sah, III. Jazdegird csapa­tait. Arab államiság Történelmi tény, hogy Omár muszlim arabjainak megérke­zése előtt volt már e térségben arab államiság, mégpedig a III. században ide érkező jemeni eredetű tanuk törzs tagjai alapította lakhmida királyság. A tanukok az Eufrátesz jobb part­ján, alsó és középső folyása mentén telepedtek meg a III. század második negyedében. Kezdetben sátrakban laktak, sátortáboruk idővel főváros, al- Híra (a „Tábor”) lett. Egy részük keresztény volt, tagjait az arab szerzők (pl. at-Tabari) ibádnak, Krisztus-imádóknak nevezik. A térség al-lrák (az „Alföld”) ne­vet kapta tőlük. Itteni első veze­tőjüknek az arabok ibn Fahmal- Azdinevű királyt tartják, akinek fia, Dzsadhimah al-Abras, a Szasszanida dinasztia alapító­jának, I.Ardasírnak a vazallusa volt. A lakhmida királyság tény­leges megalapítója Amr ibn Azdi ibn Naszr ibn Ftabinah Ibn Lakhm volt. 20 utódjának a ne­vét ismerjük, egyikük, Imru’l- Kajsz (228—328) sírfelirata a legrégibb előarab felirat. Egyik leszármazottját, I. Númant ver­sek és legendák örökítették meg. Neki tulajdonítják a Híra melletti híres kastély, al-Kavar- nak megépítését (bizánci terve­zőjét és kivitelezőjét megölette, nehogy másutt is felépíthesse). Fiának,/I. Mundhirnak az ural­kodása (418—462) idején volt hatalma csúcsán a lakhmida királyság. Egyik utóda, Amr ibn Hind (554—569) keménykezű zsarnok volt, de a költők pártfo­gója, akiknek tevékenységé­ben közvéleményformáló erőt látott (a Muallakát, az Arany Ódák hét költője közül három hosszabb időt töltött udvará­ban). Az 570-től 602-ig uralko­dó, a kereszténységet felvett III. Numán al-Kábusz uralkodásá­val ért véget a lakhmida dinasz­tia. Mezopotámiában az időszá­mításunk előtti századokban keletkezett, arab törzsek által alapított két államról kell még megemlékezni. A korábbi, az Alsó-Mezopotámiában, az öböl körül elterülő, az i. e. II. század közepén a Karakáné törzs által létrehozott államalakulat (fővá­rosa az első uralkodójáról elnevezett Spaslnu Charax volt; az itteni, egykori Antiocheia he­lyén). Meghódította a folyóvöl­gyet egészen Babilonig, sőt az Eufrátesz jobb partján élő arab törzseket is. Fővárosa a Dél- Arábiával és az Indiával folyta­tott kereskedelem központja volt. Néhány évtized után függő viszonyba süllyedt az állam Parthiával szemben. Felső- Mezopotámiában az i. e. I. szá­zadban keletkezett állam Hatra sivatagi épületeinek látványa ma is elkápráztatja az embert (különösen a monumentális ún. hatrai nagyszentély). A Tartar- vádi völgyében, Asszurtól nyu­gatra, Ninivétől délre (előbbitől 50, utóbbitól 100 km-re) alapí­totta egy arab törzs. Az állam virágkora az i. sz. I. és II. szá­zadra esik. Uralkodói a párthu- sokkal álltak szövetségben (ezek III. század eleji bukása Hatra hanyatlását is jelentette). A gyors elarabosodás Ezek a tények azt mutatják, hogy a muszlim arabok VII. szá­zad második harmadában való megjelenése előtt rendkívül gazdag, mintegy 4 évezredes múltja volt e térségnek. A törté­nelmi tények, főleg az etnikai viszonyok (sémi népek három évezredes múltja és a félsziget déli részéből származó igazi arabok több évszázados jelen­léte a két folyó völgyében) lehe­tővé tették al-lrak VII. századi lakóinak nemcsak gyors elara- bosodását, hanem az új hittel, az iszlám vallásával való szinte azonnali azonosulását. Vagyis Omár kalifa harcosait nem ide­genként fogadták. (Folytatjuk) Senke József A Hypobank a piacra készít fel Süli Ferenc Az MSZP városi szervezetének álláspontja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents