Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)

1990-08-18 / 99. szám

1990. augusztus 18., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 AZ ÉLET SZÁMLÁJÁT SZORGALOMMAL FIZETJÜK Dévényi Zoltán, a Balaton Füszért vezérigazgatója elfog­lalt ember. A látogató azonban — akár üzletfél, akár vállalati dolgozó—soha nem veszi ész­re, hogy vendéglátójának sűrű a programja. Minden emberre figyel, aki betér hozzá, pedig sokan kopogtatnak az ajtaján. Dévényi Zoltán ezt is a vállalat sikerének tartja. Meg azt is, hogy az idén augusztus 20-ra Somogyértkitüntetést kapott. Munkájáról és a vállalatáról szívesen beszél. Magánéletét evesek előtt tárja föl. Tudom óla, hogy szeret sétálni, szín- mázba járni, zenét hallgatni. Nincs kiállítás Somogybán és Zalában, amelyet ne nézne meg. Ritkaságokat is tartalmaz folyóirat- és fényképgyűjtemé­nye. Szabadidejében szakcik­keket ír. Most egy összeállítá­son dolgozik. Ezt a címet adta neki: Hogyan levelezzünk a Balaton Füszértnél? Egyszer megjelent már a vállalat etikai kódexe. Most az új készül. — Ha azt kérdezné tőlem va­laki, hogy boldog ember va­gyok-e, azt felelném igen. Ren­geteg sikerélményt ad nekem a munkám. Amikor nálunk elké­szül valami szép, akkor rövid bemutatót tartunk a kollektívá­nak: érzékelje mindenki, hogy ez a munkájának az eredmé­nye. Örülök annak, hogy az utóbbi időben anyagiakban is, elismerésben is sikerült biztosí­tani azt, amit joggal várnak el tőlünk. Ma egységes arculatú a Hétágra süt a nap. A csapa­dékot és talán enyhülést hozó felhők messze elkerülnek ben­nünket. Mindenki küszködik a nagy meleggel, az ember és a természet egyaránt. Arat az aszály. Még a szárazságtűrő növények is kókadoznak. Min­dennap több a nagy meleg, az aszály okozta veszteség. Hát ilyen az időjárás 1990 augusz­tusának közepén. De manap­ság nemcsak a nagy meleg miatt önti el forróság a mező- gazdaságban dolgozó embere­ket. 1 Lakos István, a buzsáki tsz elnöke fiatalember. Nem az ál­lását félti. Több száz tsz-tag és alkalmazott jövőbeni sorsa nyomja a vállát. — Amikor megjelent a földtör­vénytervezet, munkahelyi kis- gyűléseket hívtunk össze, s ezen megvitattuk. A tagok csak­úgy egyszerűen paraszti módra fölháborodtak. No, ezt azért ne, mondták. Elhatároztuk, hogy rendkívüli közgyűlést hívunk össze, s fölkérjük dr. Gaál An­talt, a körzet országgyűlési kép­viselőjét, védje meg a kormány­pártok álláspontját. Kíváncsian várjuk. Ebben a tsz-ben nagyon egyszerű alapelv szerint dolgo­zunk. Annyi embert alkalma­zunk, ahányan lelkiismerete­sen és becsületesen hajlandók dolgozni. De aki így dolgozik, annak biztosítjuk a megélheté­sét. Elindítottuk a vállalkozáso­kat is. Az elmúlt két év alatt ki­alakult egy réteg, amely a tsz­szel karöltve vállalkozik, de úgy, hogy közben a tsz-ben főállásban dolgozik. Itt még senki sem igényelt vállalat: a látogató Lentiben ugyanazt tapasztalja, amit Za­laegerszegen vagy Kaposvá­ron, ha betér hozzánk. Azono­sak a színek, a megjelenés, és ugyanolyan barátságos az emberek viselkedése. Az életéről kérdezem. Sorsá­nak alakulásáról. —Tanulónak 18 éves korom­ban mentem el egy fűszer-cse­mege kereskedőhöz, és 19 éves koromban segéd lettem. Tisztességes, előrelátó volt a csemegekereskedő. Igaz, nála ablakot kellett pucolni, járdát söpörnLszidolozni a kilincseket és 10 órára kivinni a komissiót: a vevő korábban leadott rende­lését. Akkor a kereskedőt a könyves vásárlói tették stabillá. Köztisztviselők, iparosok vásá­roltak könyvre, a teljes megbíz­hatóság alapján és a hónap végén fizettek. — A fűszerértékesítő vállalat akkor alakult Zalaegerszegen, amikor felszabadultam. Az igazgatója eljött a főnökömhöz és kikért. Ott kocsikísérő, majd árukiadó segéd lettem. A kato­naidő letelte után pedig már fiókvezető. Később áruforgalmi vezetőnek, majd igazgatóhe­lyettesnek neveztek ki. Engem bíztak meg a Somogy és Zala megyei Fűszért összevonásá­val. Egy évre jöttem akkor Ka­posvárra, és itt maradtam, már 28 éve. Akkor 37 raktára volt a válla­latnak: kezdetben bérelt helyi­ségekben. Ma hát korszerű rak­vissza földet. Nem is csoda, hiszen 15 aranykoronás földön dolgozunk. S most, amikor a legnagyobb mennyiségű ter­mést leszállítottuk, egy kor­mányintézkedéssel hatmillió fo­rintot vettek el tőlünk, a terve­zett nyereség háromszorosát. Amióta megjelent a földre­formtervezet, szinte forr a tsz. Itt van a több száz tsz-nyugdíjas. Velük mi lesz? Hiszen amikor dolgoztak, akkor is az ország cselédei voltak. Azt mondják, hogy nem akar­ják szétverni a tsz-eket. De ott tartanak be, ahol tudnak. Ez a „koszos” tsz sok mindent kibírt és kibír. Például a gázolaj árá­nak emelése plusz 2,2 millió fo­rint többletkiadást jelent. Ki tud­ja egyáltalán rajtunk kívül, ho­gyan jön a földből a pénz? Kit érdekel az aktív dolgozók véle­ménye? 2 Ennyi volt a beszélgetés a tsz-irodában. Elindultunk a „munkahelyre”. Gondozott, ám nyakig poros úton jutunk el a hatalmas, nemrégiben kialakí­tott táblákhoz. 60 millió forintba került a táblásítás, az út, a vízle­vezető árok, az átereszek épí­tése. Két éve termelnek ezeken a földeken. Az egyik hatalmas, csaknem 400 hektáros tábla végében áll­va ebédel Papp László trakto­ros. Nem örül különösebben a vendégnek, de fölajánlja, hogy amíg elkölti ebédjét, addig be­szélgethetünk. Fiatalember, és 11 éve küszködik a földdel. — Hagyjanak bennünket bé­kén. Mert ha nehezen és sok munkával is, de megélünk. Naponta dolgozom a tsz-ben 12 órát, s utána ott a háztájim. Ne tárháza van régi kereskedelmi központokban: Bogláron, Sió­fokon, Nagykanizsán, Zala­egerszegen, Kaposváron és Barcson. Egyéves terv alapján épültek; nem a mának, hanem 20—25 évre előre. A vállalat 15 éves szakmai utánpótlásának a programja azt szolgálta, hogy mindenhová értelmes, iskolá­zott, szakmai és kereskedelmi vénával rendelkező emberek kerüljenek. Amikor megalakult a két megyét kiszolgáló vállalat egy érettségizett emberük volt. Ma 146 felsőfokú végzettségű dolgozója van a vállalatnak. — A célunk az, hogy alulról hozzuk fel az embereket — mondja a vezérigazgató —, és iskoláztassuk azokat, akik a kereskedelmi gyakorlatot megszerezték. A vezetők ma itt 32—35—40 éves emberek. Közülük többen ládaszegező gyerekként vagy adminisztrá­torként kezdtek... Kevesen va­gyunk már, akik ismerjük a múlt kereskedelmét, s tudjuk, hogy ma nincs a tanulóba nevelve a szakma iránti alázat, a vevő iránti tisztelet. Ez a legnagyobb probléma. Amikor én beléptem tanulónak azt mondta a meste­rem: „Édes fiam, itt mindenki­nek köszönni kell munkaidő után és előtt is. A munkaidő pedig nem 8 óra, hanem annyi, amennyit a vevő igényel". Meg­követelte, hogy pedánsak, tisz­ták, ápoltak legyünk. Azt gon­dolom, ezek mind hozzá tartoz­nak ma is ehhez a munkához. A fiataloknak azt mondom: ,,Min­meséljen nekem senki a vállal­kozásról! Mert például most van 1600 négyszögöl sárgarépám. Tudja, mennyiért akarják meg­venni? Két forintért kilóját! Erről meséljenek, hogy lehet ez?! Hány forint egy kiló sárgarépa a piacon? És ki dolgozik vele? Otthon van még négy anya­disznóm és hét bika. Es ezek­nek mennyi az ára? No, de nem is mondom. A tsz segítségével szerzem be a takarmányt. Néz­ze, én parasztgyereknek szü­lettem, tavasztól őszig 5-6 órát alszom naponta. Nekem nem kell a föld. A kívülálló nem érti a mi helyzetünket. Nézzen csak körül! Itt a másik oldalon kenderáztató volt, meg legelő. Most termőföld. Mit gon­dol, kinek a pénzéből alakítot­tuk ki? Megmondom: a miénk­ből. Ezt is mi szenvedtük meg, és most az akarja kiosztani, aki annak idején itt kendert áztatott. Ha mi vetünk, mi akarunk aratni is! S erre biztosítékokat kérünk az uraktól! Mert az nem tisztességes, hogy mi befekte­tünk, beleöljük a sok munkát és a vetőmagot, más pedig beta­karítja majd a termést. Ez így nem megy! 3 Proity István gépkocsivezető a tsz-ben. Ő is fűzött még né­hány szót az elhangzottakhoz. — Nekünk két hold dinnyénk volt az idén. A földterületet a tsz-től béreltük, a dinnyepalán­tát pedig négy forintért vettük. A java munkát a családdal együtt végeztük. Amikor kezdett érni a termés, akkor a dinnye fogyasz­tói ára 38 forint volt. Mit gondol, mit ajánlott kilónként a Balaton- parti maszek a helyszínre szál­lított áruért? Ne törje a fejét, denért meg kell dolgozni, sem­mit nem adnak ingyen. Amit az élet ad, azért be is nyújtja a számlát". Ezt a számlát pedig csak megfelelő tudással és megfelelő szorgalommal lehet kiegyenlíteni. Hajnali beszélgetés ez a mostani. Dévényi Zoltán mindig koránkelő. A vállalathoz első­ként érkezik, és legtöbbször utolsóként távozik. — Ez életforma? — kérde­zem. — Igen, és hozzá tartozik a kereskedelemben egy ekkora vállalat vezetőjének az életrit­musához. Aki bejelentkezik, azt fogadni kell, tárgyalni vele. — Milyen ma egy vezérigaz­gató tárgyalási stílusa? — Inkább tárgyilagos. Konok vagyok a vállalat és a célok tel­jesítése érdekében. Eredményt csak következetes munkával lehet elérni. Mi rendet, fegyel­met követelünk, de a munkát — a vállalat anyagi lehetőségei­hez mérten — el is ismerjük. Nekem a nappal a tárgyalások­ra kell. A vállalati ügyeket, a postát, a szervezési kérdéseket csak reggel vagy este, esetleg szombaton lehet intézni. Van, amikor a vállalat igazgatóit szombatra hívom értekezletre vagy kora reggelre, mondjuk hattól nyolcig. Mert nyolckor már mindenkinek kezdődik a saját tárgyalása. — Az embernek csak egy idegrendszere van, és energiá­úgysem találja ki, inkább meg­mondom: 10 forintot kilónként. Hát ezt magyarázzák meg, miért van így! Ne csak arról beszéljenek, hogy vállalkozni kell, mert mi tudjuk mi az, mert ezt csináljuk. Bennünket ne kábítsanak! Ha valaki vállalkoz­ni akar, azt a tsz-en belül is megteheti. Annyi földet munkál meg, amennyit csak akar. Ne­künk, akik 24 órákból legalább 16-ot dolgozunk, nekünk a pa­raszti munkáról ne mondjon senki semmit, még a parla­mentben se! Dumity István mezőgazdasá­gi gépszerelő, de a betakarítás­kor mindig gépre ül. így van ez már hosszú évek óta. — Nagy hülyeséget csinál­nak az urak, mert azt is szétve­rik, ami működik. A nagyüzem is kínlódik. De mi lesz a masze­kokkal itt, a táskái homokon? Miért kell a volt tulajdonosoknak bérleti díjat fizetni, Budapestre vagy akárhová? Azt se tudják, hol a föld, csak pénzt akarnak húzni belőle. Azé legyen a föld, aki dolgozik rajta, vagy ezt a jövőben vállalja! Sok munka kell ahhoz, hogy a földből pénz le­gyen. Hagyjanak bennünket békén! Megint más akar helyet­tünk dönteni? Azok mondják el a véleményüket, akik a földön dolgoznak. Ne más urak dönt­senek helyettünk! Csak úgy osztunk? Vagy az kapja majd a jó minőségű földet, aki a hata­lom közelében van? Már me­gint?! 5 Iváncsics László 30 év körüli fiatalember. Autószerelő a tsz­ja sem végtelen. Hogyan lehet ezt bírni? — Lehet bírni, nincs ezzel problémám, soha nem is volt. Ezt mindaddig csinálni kell, amíg ebben a munkakörben vagyok. Ha az ember a munká­ját szeretettel és lelkesedéssel végzi, és sikerei vannak a mun­kában, akkor nem lehet elfárad­ni. —Az a hír járja, hogy Dévényi Zoltánnak hangos szavát soha nem lehet hallani. — A vállalatnál senkinek sincs engedélyezve a hangos szó. Azt tartom, hogy aki kiabál, káromkodik, üvölt, az tehetetlen ember. Azonkívül pedig ez ke­reskedelem, ahol nem a kiabá­lás, hanem a szóértés meg a jó modor kötelező. Az intrikát sem tűröm: szembesítem az embe­rekét, ha ilyen van. Én minden­kivel megértetem és megértem magam. ben, a műhelyben dolgozik. Tsz-tag. — Ezt a dolgot bízzák ránk. Maradjon úgy minden, ahogy eddig volt. Mi is tudjuk, hogy mit kell változtatni, s meg is tesz- szük. A faluban csak ez az egy munkahely van. Az is igazság­talan volt, amikor úgy verték össze a tsz-t, de az is az, ha most szétverik. Ez nem járható út... Nekem nek kell a föld. Mivel művelem meg? Mondja meg, kinek adom el a termést, hol keressek én piacot?! Két kis­gyermekem van. Még az idős szüleim is azt mondják — szin­tén a tsz-ben dolgoztak—, hogy maradjon meg a tsz. Mert így legalább — ha nehezen is —, de föl tudom nevelni a gyerekei­met. 6 Buzsákon egyetlen politikai szervezet van, ez a kisgazda- párt. A 18 tagot számláló helyi szervezet elnöke Pasztusics József. — Én sem tudok a földvisz- szaigénylésekről. Eddig csak néhány érdeklődő volt, pedig nekem is van földvisszaigénylő nyomtatványom, de még nem kérte senki. A kisgazdapárt nem földet akar osztani; a tulaj­donjogot akarja visszaadni. Nem azért dolgozunk, hogy fölszámoljuk a szövetkezetei. Hiszen én is alapító tagja va­gyok a tsz-nek. Sok-sok évig brigádvezető voltam. Becsüle­tesen dolgoztam, sok kitünteté­sem is van. Húsz holdat vittem a tsz-be, de én sem igénylem vissza. Az a lényeg, hogyan tud gazdálkodni a tsz. Lengyel János A minden­napi Nem borulunk a porba, nem zuhanunk a félelem farkasvermébe, titkos ha­talmak kénye-kedvét für­készve: megadatik-e a mindennapi? A kiszolgál­tatottak szűkülő fohásza nem lebeg a táj felett, el- foszlott az időben, akár csak azok a hajdani ke­zek, amelyek ha nem szo­ríthatnak kaszanyelet, imára kulcsolódtak. Nagyapáink legszebb ál­mában malomkökenye- rek ragyogtak, mert leg­jobb gondjuk a minden­napi volt. Végtelen szo­rongásban, az üres kam­rától való ősi rettegésben magasztaltatott istenfé­nyűvé a szó: kenyér. Nyelvünk a búzát kenyér­nek. a kenyeret életnek, áldásnak fenségesül Ma még egyszer meg- zendülnek bennem a jú­niusi búzatáblák. Még egyszer fölizzik a végte­len sárga tenger; zúg, hul­lámzik, vakít. Csak egy pillanatig lobognak a jú­niusi kalászok... De a pil­lanat kemény világossá­ga újra láttája a történe­lem aratóit. A friss kenyér héjáról, a barázda mély- barna színéről éneklő karokat, váltakat, a nap­ba néző szemek körül ki­bomlott búzavirágszirmo­kat, a réz-homlokokat, a kiszögelő arccsontokat, amelyeken megfeszül az aratási izzásban piroso­dottfeketedett bőr, afaág bogához hasonló ádám­csutkákat, melyek meg- meg ránganak, ha hátra­feszül a nyak a hűsítő kortyok pillanatában. Látom a nemzedékeket, amelyek saját szívüket gyúrták a rög közé, hogy a bölcső méltó legyen a születendőhöz; jobbá­gyok vonultak, otthon szőtt ingük sárgásfehér, s nyomukban korunk ara­tói sötétkék overállban... Aztán elcsendesül, le­higgad a táj. Augusztus 20-a a nyár megszelídült sugarait mosolyogja. Némelyik faluban ezen a napon tartják a búcsút. Ilyenkor még a vigalom is más — nyugodtabb. tem- pósabb —, mint a Péter- Pál napi búcsúk készülő­dő, ,,kaszaköszörülö” hangulatában. Olykor az érett, de még lábon álló búza üzenete vibrál ki­mondatlanul a közegben: minden korty bor, minden elénekelt dal a nyárfa- gallyakkal feldíszített ponyvatetö alatt mintha valami ősi nekiveselke­dett szertartásforróságát fokozná... István király­kor áldomást ül a búcsúi nép. Ilyenkor csende­sebb, beszélgetösebb a borozgatás: bölcsebb, megfontoltabb a szó és lá- gyabb, meghittebb az ének. Csűrben az áldás — a család, a falu, az or­szág kenyere. Megadatott a minden­napi. Szapudi András Kercza Imre Rendhagyó riport hat képben Nekik a föld ad kenyeret

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents