Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)

1990-08-02 / 85. szám

1990. augusztus 2., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 KIÁLLÍTÁS A HABICH-GYÖJTEMÉNYBŐL Három mázsa kő a raktárban Két éve, hogy Josef Habich professzor az ásványok és kő­zetek gyűjtésével j rendszere­zésével foglalkozó tudós ember egy nagyobb gyűjteményt aján- lött ä ffiégyél múzeumnak, áz­zál a feltételleli hegy állandó kiállítást rendednek belőle^ Szakáll Mimi, ä rti lékeiéi és Ábfűftám Lernte á ka^esväti fflüzeyffl ffluieeléfüéá mát ákkef megkente a kezetek és ásványok renöszeí-ezését, meghatározását. Ám megfelelő anyagi háttér hiányában a kiállí­tást nem tudták létrehozni. Ezt követően a múzeum 100 ezer forinttal támogatta a szakembe­rek munkáját, s ők házi barká­csolással ebből a kevés pénz­ből, sikeresen összeállították az anyagot. Végül, a három mázsáiiyi még raktáron lévő kőből 100 kilogrammnyit sike­rült elhelyezni a tárlókban*' Á meat megynyílt kiállítás szeg is é§ hasznos is. á meg­nyitón ott volt dt. Josef Habich is, Oki 1940-ben Habich József­ként hagyta el szülőfaluját, a Kaposvártól alig néhány kilo­méterre fekvő BOlObQaSsZöhy- fát, és az ausztriai Stájer város­kából járta be a világot, hogy hódoljon szenvedélyének. A gondos előkészítő-, rende­zőmunka eredményeképpen tetszetős és módszertani szempontból is figyelemre mél­tó kiállítás ez a mostani. Achát Kvarc Az átalakult kőzetek vitrinje Külföldön élők mesélik Diáksztrájk szülői engedéllyel — Az iskolában havonta egyszer tartunk diákgyűlést. Ezeh, természetesen mindenki elmondhatja kérését, panaszát. Miikor „komolyabb”, az egész iskola összes tanulóját érintő öfobiémákréi esik szó — ekkor fordul elő, hogy a két diákvezető tiltakozásra szólít fel mindany- nyiunkat! Ehhez pedig kell az, hogy szüléink aláírásukkal jó­váhagyjanak egy nyilatkozatot, miszerint részt vehetünk a tilta­kozáson! Erre szombati napon szokott sor kerülni és ilyenkor a tanítás is elmarad. Fali Médeaés testvére, Olivia a vakációt tölti itthon, Magyar- országon. — Amit elmondtatok, az ne­volt: az az 1—10-ig terjedő szá­mokkal történő értékelés, és hogy a szombati nap az iskola­nap, azaz: délig van ezen,a napon tanítás—idézi fel Olivia. — Az ottani tanáraink nem olyan következetesek az iskolai fegyelem és a tananyag szá­monkérésében, mint ahogy azt itthon tapasztaltuk! — Miként lettetek éppen egy olasz középiskola tanulói ? Nem okozott-e nehézségeket a be­illeszkedés? — Már egy éve, hogy családi okok miatt Olaszországba köl­töztünk, pontosabban Olasz­ország észak-keleti részén fek­vő Fiumicello nevű helységbe. Fiumicello a hajógyártásáról nevezetes Monfalconétól 15 ki­lométerre fekszik. Gördüléke­nyebben zajlott a beilleszkedé­sünk, mint azt reméltük — foly­tatja. — Az olasz emberek ked­vesek és közvetlenek. Érdeklő­déssel fordultak felénk, mikor kiderült: magyarok vagyunk. — Ám az is igaz — teszi hoz­zá Olivia—, azelőtt itt sokat jár­tunk kint, így sokan ismerős­ként, barátként fogadtak ben­nünket. — Mennyi idő alatt sikerült elsajátítanotok az olasz nyel­vet? — Még itthon, Kaposváron éltünk, amikor már nyelvtanár segítségével tanultunk. Igazi előrelépést azonban a kint eltöl­tött esztendő jelentett. — Visszatérve a vakációhoz, a további nyári programotok hogyan alakul? — Az idei nyáron még egy szicíliai út vár ránk. Szeptember 22-ével pedig számunkra is kezdődik az iskola. Most már a II. évfolyamban. Kasza Csilla „Nem hordok magamban tüskéket” Oszter Sándor új életet kezd 42 éves, 78 filmben játszott, tévéjátékokban és színpadon is voltak emlékezetes alakításai. Aztán otthagyta a Nemzeti Szín­házat... — Igen. 1989. szeptemberében (elmondtam, tizenegy év után. Nagyon nehezen viseltem el, hogy nem kaptam olyan feladato­kat, olyan szerepeket, mint ami­lyeneket ígértek. — Most melyik színházban van? — Egyikben sem. Egyelőre nem is kívánok színházhoz szer­ződni. Tévézem, rádiózom, vidéki fellépéseim vannak, szavalok, énekelek... És azt is elárulhatom, jól működő üzleti vállalkozásokba kezdtem. De természetesen a szí­nészettel nem hagyok fel. — Könnyen felmondott? — Nem könnyen mondtam fel. Nagyon megfontoltam. Bár az túl­zás, hogy lelki válságba kerültem volna... Én egyébként soha nem él­tem sértett, elégedetlen hangulat­ban. Persze értek bőven sérelmek. De ezt a pályát nem lehet sértődöt­ten csinálni! Abba belepusztul az ember... Nem hordok magamban tüskéket. De meg kell hogy mond­jam magának, engem egy szó nél­kül elengedtek a Nemzetitől, sem­mit nem kérdeztek, nem tartóztat­tak... — Amikor huszonéves voltam, én voltam Magyarországon a fiatal titán, a munkáshős, a történelmi hős, az ügyeletes ,,szépfiú’', akit nem lehetett levakarni a filmvá­szonról, a tévéből; a vízcsapból is Oszter Sándor folyt... Aztán, ahogy az lenni szokott, újabb generációk, újabb arcok jöttek, mások mentek. És bár azt mondják, hogy a színész sokszor kortalan, de az biztos — az én példám is bizonyítja—, hogy egy huszonéves színészt jobban-töb- bet foglalkoztatnák, mint egy negy­venest... Valahogy úgy van ez, hogy a mindenkori újrakezdési ambíciókhoz jobban „passzol" egy új arc, egy új színész, mintha azzal új lendületet venne egy életpálya, egy életszemlélet. Ez nemritkán be is jön. Úgyhogy én végül is nem azt akarom mondani, hogy nekem most valamiféle generációs háborús ér­zetem van. Sőt, én ezt az egészet nagyon is normálisnak tartom az életben. A baj csak az,.amit én sé­relmezek (és nemcsak én), hogy nálunk az elosztások általában nem szoktak igazságosak, nem szoktak sikeresek lenni... Eöry Éva A kötcsei fafaragótábor ügyes kezű tanulói készítették el Molnár Tibor amatőr faragó irányításával ezt a szép kapubálványt. A tölgy- és bükk­fából, palmettás díszítéssel faragott oszlopok tetején az egy szemmel díszített napkorong látható. A kapubálvány a Kazay-kúria kertbejára­tát díszíti Nemzetiségi nyelvű könyvek: Ösztönzik az elárusítókat A Művelődési és Közoktatási Minisztérium a hazánkban élő nemzetiségi lakosság könyvel­látásának javítása, egyben nemzeti, kulturális azonosság- tudatuk erősítése végett 1990 elejétől anyagilag ösztönzi a nemzetiségi nyelvű könyvek elárusítóit. A támogatás forrása a Kulturális Alap, azaz a kom­mersz művekre kivetett járulék. Az ösztönzés a román, a szerbhorvát, szlovén és szlo­vák nyelvű — valamint elvben a még kisebb nemzetiségi kultú­rák nyelvén megjelenő — köny­vek eladása után jár. A bolti dol­gozót a forgalom tíz százaléka illeti meg, és a minisztérium megtéríti az erre fizetendő tár­sadalombiztosítási járulékot is. Az érintett,országos terjesztő vállalatok (ÁKV, Művelt Nép, TÉKA) összesítése azt mutatja, hogy az első félévben ez az ösztönzés sovány eredményt hozott. A felsorolt nyelveken íródott könyvek iránt továbbra is rendkívül csekély az érdeklő­dés. Ezért a minisztérium au­gusztus 1 -jétől — később meg­határozandó időpontig — a könyvárusoknak járó támoga­tás mértékét megkettőzi. A nemzetiségi könyvek lakossági forgalmazásából származó bevétel 20 százaléka illeti meg tehát a könyvesbolt dolgozóit. Időnként belehallgatok |a rádió parlamenti köz­vetítéseibe. Tény, hogy ennyl'jó színész még soha nem játszott ezen a színpadon. Nem I is tudom, kik maradtak a szín­házakban. Lehet, hogy nem is : fogom megtudni soha, hiszen t úgy elintézte a kultúrpolitika, \ hogy hamarosan csak valutáért lehet már oda is bejutni. Esetleg külföldi tőkével... De megígértékhárom éven belül konvertibilis lesz a forint. ! Akkor aztán nem lesz okunk ’ panaszra, mert a nemlétező fo- > rintjainkat korlátlanul átvállal- ■ hatjuk nemlétező dollárra. És akkor, akkor aztán mehetünk... Hová is? Ja, az Európa Ház elé koldulni. Ez is haladas az aluljá­rói elzártsággal szemben. Nem is értem, miért vagyunk ennyire pesszimisták mi, akik ismét kimaradtunk a buliból. J Soha a büdös életben még nem Csimm-Bumm cirkusz volt ennyire dagadt a pénztár­cánk. Soha nem hordtunk ma­gunknál ennyi alumíniumot, re­zet, papírt. Talán 1946-ban... Emlékeznek még a millpengő- re? Az idősebbek feltétlenül, hiszen az volt a boldog ifjúsá­guk. Méltánytalan lenne, ha a mai fiatalok nem élhetnék át ezt a felemelő érzést... Szomszé­dom, aki politikus lett a kerék­asztal tárgyalások idején, most a gazdasági zsenijét kamatoz­tatja. Összeszedte a család minden fellelhető forintját, és bevitte a MÉH-be. Harminc szá­zalékkal többet kapott érte, mint az OTP-ben. No, de semmi okunk panasz­ra. Honanyáink és honatyáink időt és bennünket nem kímélve ott ülnek a Parlamentben, és fáradhatatlanul szidják egy­mást. Ezt a gondot is levették a voltunkról. Ezt az önfeláldozást! És ha netán valaki elfárad a hosszú ülésben, s kimegy a fo­lyosóra egy kis frakciósétárg, még szavaznak is helyette. Es azok a gégék, poénok... és mindez súgó nélkül... Egyik bennfentes ismerő­sömtől hallottam, hogy az egyik frakcióvezetője történelmi sze­repre készül. Most növeszt Fe­renc Jóska-szakállt. De minő tragédia történt vele a minap! Képzeljék, elment a fodrász­hoz, és az a tudatlan civil borot- válás közben belevágott a pa- jeszába. Addig nem hajlandó leadni a voksat címer ügyben, míg ki nem nő a pofaszore. A Pénzverde meg közben csődbe jut, mert nem nyomhatja rá az új ötezer forintosra a koronás cí­mert. A bankjegy B. oldalát már kinyomták. Négy ökör lesz rajta, amint hajtja őket a végrehajtó. Körben, az ovális keretben a szöveg: „ Volt nekem négy ökröm, négy szép villás szar­vú..." Boldogult gyermekkorom­ban, az ötvenes években nagy izgalommal vártuk a vasárnap délelőttöket. Akkor közvetítette a rádió a Csim-Bumm cirkuszt. Akinek volt rádiója, kitette az ablakba, hogy a szomszéd gye­rekek is hallhassák. Nagyokat hahotáztunk az Istállómester, Emiiké, meg Bukfenc esetlen tréfáin. Még most is itt cseng a fülemben: „Bukfenc mindent tud..." De mi az, hogy itt cseng, hiszen folytatódik az előadás, csak éppen az időpont és po­rond változott! Csak azt nem értem, miért az én fejemben koppén minden, amit egymás fejéhez vagdosnak. T. Ágoston László künk furcsa: hol, melyik közép­iskolában tanultok? — Egy állami iskola tanulói vagyunk Monfalconéban (Olaszország). A kereskedelmi szakközépiskolában most vé­geztük el az első évet. A követ­kező tárgyakat tanuljuk: német és angol nyelv, hitoktatás, olasz irodalom és nyelv, történelem, földrajz, gép- és gyorsírás, ke­reskedelmi technika, számvitel. Ebben az iskolában 3 év az alapképzés, aminek a végén kereskedelmi dolgozó vagy tit­kárnő lesz a tanulóból. Ám, ha valakinek kedve van tovább­képzéshez, plusz 2 év elvégzé­sével gyarapíthatja tudását, hozzártését a szakmához: bel­kereskedő, külkereskedő üzlet­kötő végzettséggel a zsebében távozhat az iskola falai közül a diák. — Biztosan más szokások alakítják a mindennapi iskolai életet Monfalconéban, mint pél­dául itt, Kaposváron. — Ami a legszokatlanabb Az első teremben főleg az ásványok szépségében gyö­nyörködhetnek a látogatók. Itt van a szabályos kristályszerke­zetű, szép színű galenit, szfale- rit, malachit. A második terem­ben kémiai összetételük alap­ján válogatták össze az ásvá­nyokat, és három másik vitrin­ben a vulkanikus, üledékes va­lamint átalakult kőzetek kaptak helyet. Az ékszerként, és haj­dan fegyverként is hasznosított obszidián mellett itt láthatjuk például a fontos homokkövet, amely akkor keletkezett, amikor a lávafolyam vizes területre ért és ott hirtelen megfeketedett. Az ember számára hasznosít­ható ásványi anyagok ugyan­csak helyet kaptak a tárlókban. A kiállítást az érdeklődőkön kí­vül a pedagógusoknak ajánljuk szemléletes céljából. Várnai Ágnes Fotó: Kovács Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents