Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)
1990-08-11 / 93. szám
1990. augusztus 11., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 Holl Lajos, a Délviép igazgatója bizonyítja A DRÁVA VIZE AZ IGAZI Húsz év tapasztalata, tanulsága —A piacon döntő a minőség—A cél: a stabilitás Holl Lajos igazgató (Folytatás az 1. oldalról) — Mi az, amit a legfontosabb munkának tart Somogybán? — Nem lehet, nem szabad abbahagyni a Balaton csatornázását, és Kaposvár vízellátását is javítani kell, mégpedig úgy, hogy lehetőleg ne a Balaton vizét kelljen ide vezetni. A tartós és jó megoldás az volna, ha a Drávából vezetnénk ide a vizet. Persze ezek távlati tervek, de már most látni kell, mire lesz szükség a jövőben. Sokan azt mondják, azért tartom fontosnak ezeket a dolgokat, hogy munkánk legyen. Nem hiszem, hogy így kellene ezt felfogni. Természetesen ez mind munkát jelentene nekünk, de nem elsősorban ezért szükséges feladatok ezek. A fogyasztóknak, az itt élőknek fontos. Hogy ezt ki csinálja meg, az már másodlagos kérdés. —Milyen érzéssel tekint visz- sza erre a húsz évre? Sok még a tennivaló — Vízépítő mérnökként Pécsről kerültem ide, mikor elkezdtük szervezni a vállalatot. Az első évek nehézségeire is szívesen emlékszem ma már. Ha arra gondolok, mi mindent tettünk az elmúlt évtizedekben, akkor azt mondhatom, sokat dolgoztunk. A működési területünkön mintegy 1 millió 300 ezer ember él. Ma 600 ezren jutnak hozzá vezetékes vízhez, körülbelül 250—300 ezren pedig csatornázott településen élnék. Ha előre nézek, akkor még nagyon sok a tennivalónk. Talán egy újabb húsz év elteltével már közelítenek az előbbi számok a száz százalékhoz. Ha lesz pénz mindenre, rajtunk nem fog múlni. — Hogyan kezdődött húsz évvel ezelőtt? Úgy tudom, Holl Lajos részt vett már a vállalat megalakulását megelőző szervezőmunkában is, és azóta irányítja a vállalatot. — Az építőipari vállalatok bőviben voltak megrendeléseknek a hetvenes évek elején — mondta az igazgató. — Sorra épültek a lakások és egyéb nagy beruházások, amelyekhez megfelelő infrastruktúra kiépítésére is szükség volt. Az Országgyűlés 1969-ben foglalkozott a vízgazdálkodás fejlesztési célkitűzéseivel, ezzel egyidőben az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, valamint az Országos Vízügyi Hivatal is napirendre tűzte a vízellátás és csatornázás helyzetét. Az egyeztetések után született meg a döntés: a vízközmű- és mélyépítési kapacitást fejleszteni kell. Ahol lehetséges bővítéssel, másutt új vállalatok létrehozásával. Az országban körzetenként 6 szak- vállalat alakult, köztük a mienk, kaposvári székhellyel, Somogy, Zala, Baranya és Tolna megye vonzásterülettel. A szervezéskor még egy pécsi központú vállalat megalakításáról volt szó, de mivel az ottani vezetők nem mutattak különösebb hajlandóságot erre, meg amúgy is kedvezőbb földrajzi helyzetben volt Kaposvár, így emellett döntöttek. — Szóval bedobták a vállalatot a mélyvízbe. Ezt úgy értem, hogy kezdőkként a nyakukba szakadt az ivó vízellátás gondja, a csatornázatlanság. —Az első évek nagyon nehezek voltak, de fiatalok voltunk és jól bírtuk a munkát. Napi 14—16 órát dolgoztunk, s nagyon jó érzés volt, amikor befejeztünk egy-egy feladatot. Ez egyébként ma is ugyanígy van. Víztározókat, ivóvízvezetékeket, szennyvíztelepeket építettünk mindenütt, ahová csak a jogosítványunk szólt. Sokat javult a Balaton vízminősége is az utóbbi időben, s ebben a mi munkánk is benne van. — Fő tevékenységi körük a vízközmű-építés, de mással is foglalkoznak. A változatosság kedvéért vagy kényszerűségből? Változó gazdasági környezet — Ez is, az is. Szeretnénk magunkat kipróbálni egyéb mélyépítési munkákban is, de a megváltozott gazdasági környezet is arra ösztönöz bennünket, hogy bővítsük a tevékenységünket. így részt vettünk a kaposvári gázvezeték-építésben, Pécsett egy hőtávvezeték- építésben, lakóházak és közműépületek alapozásában, valamint kisebb mértékben útépítésben. De építettünk már transzformátor- és üzemanyag- töltő-állomásokat, Siófokon uszodát. Nagyatádon a nemrég átadott strand is a mi -munkáink egyike. —A születésnapra megjelent egy könyv is a vállalatról. Ebben többek között arról olvastam, hogy bizony, meglehetősen sok tennivaló van még a vízközművek kiépítésében, nem is beszélve a csatornahálózatról, amely — hogy finoman fogalmazzak — egyáltalán nem nevezhető európainak. — A könyvben szereplő adatok tájékoztató jellegűek ugyan, ám alkalmasak az összehasonlításra. Eszerint a közműves vízellátásban részesülő lakosság aránya húsz évvel ezelőtt Baranya megyében 54 százalék volt, a múlt évben 87, Somogy megyében 33 százalékról 91-re nőtt, Tolna megyében 38- ról 80 százalékra, míg Zala megyében 32-ről 87 százalékra. Összességében tehát jó eredményt értünk el. Mára csak a néhány száz lelket számláló kis településeken nincs még vezetékes víz. Jóval rosszabb a helyzet a csatornázással, bár itt már az induláskor is kedvezőtlenebb helyzetben voltunk. — Van még mit pótolni tehát, de gondolom, az önkormányzati választások után ez már inkább egy-egy kisebb közösség feladata lesz. — Ahogy a törpevízművek építésénél, a csatornázásnál is azt tartom járható útnak, ha az adott közösség szervezésében, némi tanácsi pénzzel, de mindenképpen a lakossági pénzekre is számítva épül ki a csatornahálózat. — Ez föltehetőleg azzal is együtt jár majd, hogy adott területen szeretnék minél olcsóbban megoldani ezeket a gondokat az ott élők. Versenyképes-e a nagyvállalat a piacon sorra megjelenő más kivitelezőkkel összehasonlítva? Többet, jobbat versenyben — Korábban mindig tudtuk valamelyest növelni a termeléA töröcskei ivóvíztározó építése sünket. Az idén és a következő években az a cél, hogy a stabilitásunkat megtartsuk. A piaci verseny már néhány éve kialakulóban van, a döntő szempont a minőség. Mi — ezt szerénytelenség nélkül állíthatom — a legjobbak között vagyunk. Más kérdés a gazdaságosság. Mi is arra kényszerültünk, hogy felülvizsgáljuk ilyen szempontból is tevékenységünket: ahol lehet, takarékoskodunk. Részben azzal, hogy jobban átgondolva, többet dolgozva, kevesebben végezzük el a munkát, részben azzal, hogy olyan jól képzett szakemberekből álló csapatot foglalkoztassunk, amely képes a mai helyzetben is jó eredményt elérni. Nagy Zsóka Állja a versenyt a vas bo It NINCS PÉNZÜK A KÖZÜLETEKNEK Az új üzletek megnyitása, az eddig nem kapható áruk megjelenése versenyre sarkallja a Somogyker több boltját. Dóri János kereskedelmi igazgató- helyettes a kaposvári Ady Endre utcában levő 114. számú vasboltot hozta fel példaként. Mellette nyílt meg a hamar közkedveltté vált Willi szerszámbolt. Ez és a többi hasonló üzlet, áruház feladta a leckét a vasbolt közösségének. Schlichter János, a vasbolt vezetője kilenc áruházat, üzletet tart nyilván, amellyel föl kell venniük a versenyt. — Csak úgy lehet konkurálni velük, hogy az árakkal versenyezünk. Nem szabad teljesen kihasználni az árrést. Tizenkét százalékos árréssel dolgozhatnánk, mi azonban 9—10—11 százalékot használunk ki. így valamivel olcsóbbak vagyunk. Még a Willi boltnál is, persze, az árujuk esetleg jobb. — És ez eredményes? — Csak ez eredményes... A vevő most már megnézi — akárcsak valamikor régen — itt, aztán máshol is, hogy mennyibe kerül a portéka. Es ott veszi meg, ahol a legolcsóbb. A városban általában a legolcsóbbak vagyunk pillanatnyilag. — Milyen ötletekkel növelik a forgalmat? — Most csináltunk egy vásárt. Tizenöt-húsz százalékot engedtünk, s olcsóbban adtuk a PVC-padlót, a kapáló- és a fűnyírógépet, hogy idecsalogassuk a vásárlókat. Több mint egymillió forint pluszforgalmat értünk el így júliusban. Egyébként nem csökkent a forgalmunk: havonta 19—24 millió forint. Aki szétnéz a vasboltban, rögtön észreveszi, hogy olyan árucikkeket is beszereznek, amilyeneket azelőtt nem. — Még termeltetünk is — jegyezte meg a boltvezető. — Kapunk közvetlenül rengeteg csavart a gyártól, aztán PVC- padlót a győri Graboplasttól, szeget az osztopáni tsz-től. Hamarosan érkeznek a cserépkályhák a zalaegerszegi cse- répkályhagyártól. A kapálógépeket például Szabadszentkirályról szerezzük be. A boltvezető a dolgozókkal együtt szinte állandóan utazik. Kéthetente mennek Pestre, s ahogy mondják Győrtől Balassagyarmatig járják az országot, hogy be tudják szerezni a portékát. Az árut ott veszik meg, ahol a legolcsóbb. így tudnak a pluszáruval pluszforgalmat elérni. S a vásárlók is örülnek, hogy kevesebb a hiánycikk. Schlichter János tizennyolc éve boltvezető, ebből tíz évet a vasboltban töltött. A huszonkét dolgozó közül tizenöten 15—20 éve vannak az üzletben, s ez sokat számít. Állandóan azon törik a fejüket, miként lehetne előrelépni. — Erre azért is szükség van, mert észrevesszük: ha nem lenne a jugoszláv bevásárlóturizmus, amely kisegít bennünket, nem volna ekkora a forgalmunk. Most sok a külföldi vásárló. Ha Jugoszláviában valamilyen ünnep van, szombatonként rengetegen jönnek. Mi ugyanis vállaltuk, hogy nem zárunk be szombaton, délig nyitva tartunk, míg a konkurencia általában nem. Ez 300—350 ezer forintos szombati forgalmat jelent, s ez egy évben több millió forintra rúg. Azt hiszem, hogy ma mindent ki kell használni. Különösen igaz ez, amikor kisebb a fizetőképes kereslet. Ez sok mindenben érezhető. Például 11 millió forinttal csökkent a közületi forgalom az első félévben. A lakossági viszont nőtt. A tapasztalatok szerint a nagy gyárak sem vásárolnak, mert pénzügyi nehézségeik vannak. — Az év első felében 110 millió forintos a forgalmunk, 13 millióval több, mint tavaly ilyenkor. Ha nem esik vissza ennyire a közületi forgalom, még jobb eredményt értünk volna el. Lajos Géza Szaktanácsadók szövetsége A földtörvény-tervezet megyei vitáján többek között akörül is szikrázva ütköztek a vélemények, hogy szükséges-e, es milyen mértékű ismeret ahhoz, hogy valaki haszonnal foglalkozzon a mezőgazdasági termeléssel. A sok közül ezt a tényt csak példának említettem. Napjainkban, a föld tulajdon- viszonyának rendezésével összefüggésben, a legkülönbözőbb helyszíneken, hivatalos fórumon és magánbeszélgetésen ez a téma élénk vitát kelt. A vita forrása valójában az, hogy vannak, akik azt hirdetik — persze nem szó szerint így kimondva —, hogy a mezőgazdálkodáshoz különösebb szakértelem nem kell. Ezért a föld, az agrárágazat életteret jelenthet a ma munkanélkülivé váló ipari munkásnak. Mások, a „földközelben” dolgozók — bírjanak apáról fiúra öröklődő gyakorlati fogásokkal, avagy tudományos rangfokozatokkal — vitatják ezt. Éppen a föld, a belőle származó érték, a megannyi gyakorlati tapasztalat alapján tiltakoznak a zsákutcába vezető szem lélet ellen. Nem tagadom, ebben a vitában az utóbbiak pártján állok. Az agrártermeléshez éppúgy szükséges a szakismeret, mint bármely más szakmához, és réges rég megbukott az az alapjaiban hamis tétel: „ha másra nem vagy alkalmas elmész, fiam, parasztnak”. Mint minden esetben a szélsőségek között itt is megvan — illetve meg kell keresni — a célravezető középutat. Az évtizedekkel ezelőtt az iparba özönlő falusi fiataloknak igenis módot kell adni arra, ha a földhöz kívánnak visszatérni, visszatérhessenek oda! Ám meg keli teremteni annak a feltételét, hogy ezt a főhivatást kellő szakszerűséggel végezzék. Keserves kudarchoz vezető tévhit, ha valaki úgy véli, enélkül is megy. Á szakismeret megszerzésének számos módja van, de sietek hozzátenni: korunk feladata a Pannon Agrártudományi Egyetem keszthelyi központja. Még a tavasszal szemináriumot tartottak itt a dunántúli mezőgazdasági és élelmiszeripari szakemberek, s az ott született állásfoglalás alapján a közelmúltban létrehozták a dunántúli mezőgazdasági szaktanács- adók szövetségét. Az ő céljuk — a hazai igények és a nemzetközi tapasztalatok alapján — elsősorban az, hogy a vállalkozói mezőgazdaságot szolgálják. Nem kétséges, a nagyüzemek viszonlag jól elvannak látva szakemberekkel; ami persze nem jelenti azt, hogy nincsenek ráutalva egy-egy új ötletre, bevált szakmai fogásra. Az új vállalkozók egy részének azonban egyáltalán nincsenek szakmai ismeretei a gazdálkodáshoz! Igazi segítségre valójában ők szorulnak. A szaktanácsadók szövetsége döntő módon őket kívánja szolgálni. Nem arról kellene talán vitatkozni, hogy kell-e és milyen mértékű ismetanyag szükséges az agrártermelésre vállalkozónak, hanem inkább arról, hogy a legfontosabb tudnivalókat hogyan szerezheti meg. A Pannon Egyetem nem vitatkozott. Tett! Cselekedete nemcsak hasznos, hanem példaértékű is. Vörös Márta Sok a külföldi vásárló
