Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-07 / 63. szám
SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1990. július 7., szombat ról mindazt a rosszat, amit különböző okoknál fogva felvettek. Ezeknek a földieknek aztán egyesülniük kell a kozmoszból jött emberekkel, hogy megmentsék a világot, ellenkező esetben 2005-ben — vagy tán még előbb — elpusztul az emberiség. A civilizációnak túl kell élnie önmagát! — Ön tehát a kozmoszból jött embernek tartja magát? — Igen, és a földieknek össze kell fogniuk a kozmoszból jött emberekkel. A saját kultúrájuk fejlesztésén túl el kell mosniuk az elválasztó, megkülönböztető határokat. Vannak országok, ahol ezek már eltűntek. Az Egyesült Államokban például élnek angolok, németek, olaszok, ők magukat mégis amerikaiaknak nevezik. Az egész világot pedig földieknek kell majd benépesíteniük... — Sokan tartoznak az Ön „táborába”?... — Ma jóval többen, mint a régmúlt korokban. A világ minden pontján tevékenykednek koszmoszból jött emberek. Több az információnk egymásról, s szervezetünk, a Feno- men Pszichoenergoszuggesz- tió Nemzetközi Központja révén — melynek egyébként elnöke vagyok — figyelemmel kíséri működésünket. — Korábban említette, hogy hazánkban is létrehoz egy intézetet... — Még az idén megkezdődik — a más országokbeli gyakorlathoz hasonlóan — a gyógyítás és a tanítványok képzése, akik majd szintén továbbadják tudásukat, s másokban is kifejlesztik ezeket a képességeket. Magam is sok beteget kezeltem, gyógyítottam már, s ha ez mindenkinek javára válik, miért ne praktizálhatnánk tudományos szinten? Veizer Tamás TATABÁNYAI BESZÉLGETÉS ALBERT IGNATYENKOVAL Telepátia, fenomenális emlékezet, százötvennél is több számjegy (hibátlan) felidézése, tízezer évre „érvényes” naptár ismerete (a világon egyetlenként!) — nos, mindez csak kevéske ízelítő Albert Ignatyenko ukrán parafenomén „repertoárjából”. S mindez nem bűvészkedés— hisz nem „csaláson”, a nézők átverésén alapul — s nem is hipnózis — hisz az önkéntes médiumok a játékos kísérletek alatt mindvégig „észnél”, tudatuk teljes (?) birtokában vannak. A parafenomén csupán azt teszi velük, amire a tudomány ma még nem talált magyarázatot: akaratát képes átplántálni embertársai agyába, akik—ha akarják, ha nem — kénytelenek azt tenni, amit a parafenomén parancsol — sugall nekik. — A nyugati világban csakugyan három évtizede komoly kutatásokat végeznek a parapszichológia területén — mondja Albert Ignatyenko, két igen hatásos tatabányai előadást követően a Közművelődés Háza öltözőjében. A tömeges szuggesztiók szemmel láthatóan kimerítették a Mestert, ami érthető is: a megyeszékhelyen tartott fellépése csupán egy állomása volt hosszúra tervezett magyarországi kőrútjának. — A világ szinte valamennyi parapszichológiával, parafeno- menológiával foglalkozó tudósa megnézte előadásaimat — folytatja Ignatyenko úr. — Kísérleteket végeztek, s sok helyütt ma már széles körben alkalmazzák a szuggesztiónak ezt a módját is. Tudományként kezelik, egyesületük van, s a legtöbb intézetben gyógyászati célokra is felhasználják a para- fenoménok és parapszichológusok képességeit. Például a beszéd- és mozgáshibák, a magas vérnyomás, epilepszia és a neurózis gyógyítására. — Sokan mégsem hisznek benne... — Ha itt nem hisznek benne, akkor legalább huszonöt éves késést kell bepótolniuk. Egyébként ha a közönség kételkedne, nem tapsolna! Ez tudomány, a tudománynak pedig csak hinni lehet! — A fellépések inkább emlékeztetnek színpadi attrakciókra... — A tudományos tevékenységet sokkal könnyebb ilyen látványos, meggyőző fellépésekkel népszerűsíteni, mint könyveket, cikkeket publikálni. Azokat jobbára csak a szakemberek olvassák. — Mikor vette észre magában ezeket a képességeket? — Harminchét évvel ezelőtt — tizenkét éves voltam akkor — egy hipnotizőr előadásán vettem észre, hogy én is képes vagyok hasonló dolgokat produkálni. Az első „kísérletemet” az iskolában végeztem. Ha erősen koncentráltam, elértem, hogy a tanárnőnek becsukódott a szája, az osztálytársaim nem tudtak felállni a pádból, vagy hirtelen felugráltak, hogy árvíz van... Többször is ki akartak rúgni az iskolából... — Ilyen képességek birtokában a parafenomén „uralkodhat" embertársai felett. Megismerheti gondolatait, érzéseit... — Azokat az információkat „olvasom” ki a partnerem agyából, amikre épp szükségem van. Ezerféle mód létezik, hogy megtudjam mire gondol a másik ember, attól függetlenül, hogy milyen nyelven beszél! Természetesen, ennek mélysége függ a médium érzékenységétől, befogadóképességétől is, de a gondolatolvasásnak van egy morális gátja, szintje is. Az emberi méltóság szent! — A parafenomális képességeknek vannak-e időbeli korlátái? Hisz emlékezetében tízezer év „halmozódott” fel... — Sok dolgot látok a múltban és a jövőben. Hiszek a reinkarnációban, magam is többször foglalkoztam múltbeli életeimmel, azzal, hogyan és hol éltem. Ugyanígy látok a jövőbe is, és azt gyakran hangoztatom is. Úgy gondolom, a jövőben az emberek — akiket fajuktól, nemzetiségüktől függetlenül csak földieknek neveznek, tiszták lesznek, levetkőzik magukVilágvége 2005-ben? A kozmoszból jött ember Vakáció történelemmel és földrajzzal A fjordok visszavárják Kiemelkedő tanulmányi eredményéért történelemből és földrajzból dicséretet kapott — olvasom a kaposvári Gaál Szabolcs bizonyítványában. Jegyei azt tükrözik, a gimnazista fiú csak a reáltantárgyakkal „van haragban”. No, de sebaj: a következő tanévben talán sikerül ezeken is javítani, hiszen — s ezzel ő is tisztában van — egy leendő történelem—földrajz szakos tanárnak nemcsak az őt érdeklő témákkal kell foglalkoznia. A fiú még ha véget ért is a tanév, a nyáron újra tanul. ALóczy Lajos országos földrajzversenyen megszerzett hatodik helyezés után határozta el, hogy jövőre ismét indul a versenyen. A kaposvári Munkácsy gimnáziumban Mayer Györgynéked- veltette meg vele a földrajzot. — Ő olyan pedagógus, amilyenből kevés van. Kimagasló szakmai tudás és gyermekközpontúság jellemzi — mondta Szabolcs.—Ezért szeretik a diákok. Ő készített fel elsőben is a versenyre, de akkor nem jutottam tovább. Ez a tanév már nagyobb sikert hozott. Igaz, nem természet, hanem gazdaságföldrajz volt a téma, és én az előbbit kedvelem inkább. Az egész év tananyagát felölelő teszten kívül az OKTV-hez hasonlóan kellett szóbeliznünk. Az Északi-tenger szénhidrogén-bányászatának hatása a környező országok gazdasági életére— ez lesz a címe a dolgozatának. A jövő évi versenyre készülő tanulmány piszkozatát a nyáron szeretné elkészíteni’ Hogy honnan a téma? Megtudtam: két évvel ezelőtt egy hónapot Norvégiában töltött a barátjánál, aki 7 éve telepedett le szüleivel Skandináviában. A gyermekkori játszótárs e napokban Szabolcsék vendégszeretetét élvezi. — Öt hétig leszek Kaposváron, s megpróbálom feleleveníteni kisgyemekkori élményeimet — tudtam meg Khärt Gábortól. — Az utcákat járva szinte mindenre rácsodálkozom: örülök, hogy tovább épül, szépül a megye. Jól érzem magam itt, s a Magyarországon töltött időbe szeretnék mindent belesűríteni. Kaposvár, Pécs, a Balaton... — mondja akadozva és némi nosztalgiával a kettős állampolgárságú fiú. — Amikor nálunk volt Szabolcs, mindent megmutattam neki Oslóból és a környékből. Ez a fénykép a Christian Radice\őtt készült: ez a hajó játszotta a „főszerepet” az Onedin család című filmsorozatban — mutatja a színes fotókat. Amikor megtudtam, hogy Szabolcs dolgozatával nagy fába vágta a fejszéjét, szüleimmel rögtön elhatároztuk: megpróbálunk minél több szakkönyvet és folyóiratot összegyűjteni számára. Az angol szöveg nem okozott gondot, hiszen Szabolcs öt éve tanulja ezt a nyelvet. Szeretné mielőbb megszerezni a középfokú nyelvvizsgát. És szeretne „világot látni”. — Többször voltam a Szovjetunióban és Csehszlovákiában; Ausztria, Jugoszlávia és az NDK egy részét szintén ismerem. Norvégián kívül Dániában és Svédországban is megfordultam már—jegyezte meg Szabolcs. Kevés tizenéves mondhatja el magáról, hogy ennyi helyen járt. (Sokan még hazánk tájait sem ismerik.) Bár osztályából ketten jártak már az USA-ban is. — A földrajz iránti rajongásomat, úgy érzem, örököltem. Apai nagyanyám szerettette meg velem a természetet. Már kisgyermek koromban nagy élvezettel barangoltam: ez a vonzódás ma is tart. Eltökélt szándékom, hogy az idei versenyen jobb helyezést érjek el. Már beszereztem a szakirodalmat a megyei könyvtárból, és Budapestről is megérkezett a kért anyag. Ha marad időm, a történelemmel is foglalkozom a nyáron. A Hunyadiak kora lesz a jövő évi OKTV témája. Tóth Aranka tanárnő segítségével ezen a versenyen is indulok. Elsőben csak fél ponton múlott, hogy nem jutottam be az országos döntőbe. Amikor arról faggattam Szabolcsot, melyik útja volt a legemlékezetesebb, rögtön azt válaszolta: a norvégiai. S hogy hova szeretne legközelebb menni? Norvégiába. Az 1994-es lilleham- meri téli olimpiára szeretne eljutni. Barátján, Gáboron kívül a levegő, a tengerpart, a fjordok hívják, visszavárják... Lőrincz Sándor Fotó: Jakab Judit
