Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-06 / 62. szám
1990. július 6., péntek SOMŐGYI HÍRLAP 5 Sző, fon — nem takács A honismeret táguló horizontja Mesztegnyő faluháza a honismereti mozgalom fellegvára. Kapitánya: Kövesdi Tiborné. A község lelkes asszonyai a tisztjei, akik a várvédő gyereksereggel június utolsó napjaiban somogyi portyán vettek reszt. A hagyományos honismereti tábor idei programja, aminek szervezésében részt vállalt a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság mellett a Kilián György Városi Művelődési Központ is, új színnel gazdagította a vakációzó, az ország szinte minden részéből érkezett általános iskolások ismeret- szerzését. Az ember és környezete cím, amit a tábor programjaként fogalmaztak meg, a honismereti mozgalom táguló horizontját jelöli. —A gyerekek Belső-Somogy földrajzával, történelmével, irodalmával és néprajzával ismerkedtek — elevenítette föl a táborozás napján az elmúlt napok élményét Kövesdi Tiborné. — Nem szűkülhet le a honismeret a kézműves hagyományok ápolására, a szövés, fonás tan í- tására, ennél szélesebb ismeretek nyújtása szükséges különösképpen a legfogékonyabb korban, a gyerekévekben. Az ismert találós kérdés tehát: a sző fon — nem takács, újabb megfejtése: honismereti tábor, Mesztegnyőn, ahol ugyan fontos szerepet tölt be továbbra is a néprajzi hagyományok ápolása, ám á teljesség igényével bővíthető a program — tapasztaltuk a községben. A szenyéri kirándulásról mesélték a részvevők: — A román kori templomon kívül megtekintettük Simon pap sírját. Megelevenedett előttünk több évszázad történelme. Segesden a királynői birtok élete pergett le a szemünk előtt, Iharosberény- ben Inkei báró kastélyán kívül Eötvös József édesanyjának a sírjához zarándokoltunk el, ahol nyomasztó kép fogadott bennünket. Méltatlanul elhanyagolt a sír—tették szóvá a gyerekek. Megláttak olyat is, amit a felnőttek nem — a csurgónagymarto- ni református templom állapota megdöbbentően elhanyagolt, levéltárba való fontos iratok mennek itt veszendőbe. A természetismeretben is kalandoztak a gyerekek, megismerkedtek néhány napi gyógymóddal, a közeli to élővilágával, bejárták a környék elpusztult falvaitrGalabárdot, Kakpusztát, Löncsönpusztát, Háromközt, amelyek már csak az emlékezetben élnek. — A törpegém olyan furcsa volt — újságolta az egyik kislány — láttunk jégmadarat és gyöngybaglyot is, ami a falusiaknak is újdonság volt, ismét megjelent Mesztegnyőn az ölyv. Bálint Eszter Celldömölkről érkezett. A hetedik osztályos lány a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság tagja. — Pápa mellett, egy kis faluban születtem. Nem volt nekem idegen Mesztegnyő. — Ha titkos naplót írnál a tábori élményekről, mit jegyeznél le elsőként? — Megtanultam raffiából babát készíteni. Otthon is nagy örömömre lesz. — Megyünk a honba — terjedt el a gyerekek között a faluház újabb elnevezése—mondja lelkesülten Király Zoltánná, a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság titkára, aki a társaság célkitűzésének megvalósításában fáradozott a táborszervezőkkel. — Lehet, hogy még nem ülepedett le a gyerekekben az a sok-sok élmény, amiben részük volt, de abban biztos vagyok, meghatározóak életükben. Mesztegnyő faluháza nem zárja be kapuját a honismereti tábor lakói után, újabb vendégeket várnak. Ezúttal először a Kárpátmedence magyarlakta területeiről — gyerekeket. Legközelebb hozzájuk látogatunk el. Horányi Barna Fotó: Kovács Tibor REJTÉLY A MÉH-TELEPEN A könyveket nem nézik, ugye? Elkeseredett panaszosunk hétfőn este toppant be a szerkesztőségünkbe, kezében egy szatyor könyvvel. — Elhoztam ezeket—mondta —, mert különben aligha hinnék el a történetemet. Lukács Magdolna ingerültségének okát mi is kezdtük megérteni, miután kikerekedett - a történet. — Itt lakom az Április 4. utca 1-ben, a második emeleten. Most festettem, így néhány dolgot ki kellett pakolnom a folyosóra. Többek között egy dobozban a könyveimet is. Reggel elmentem dolgozni. Bár nyugdíjas vagyok már, vállalnom kellett egy ötórás állást. Fél kettő körül értem haza. A könyves doboz félre volt dobva, a kedvenc olvasmányaim eltűntek. Hosszú évek alatt gyűjtöttem össze őket... Az idős hölgy elkeseredésében először a rendőrséghez fordult, de ott nem foglalkoztak a panaszával. A városi kapitányság helyettes vezetőjétől megkérdeztük, hogy miért nem? Nos, szerintük ilyen bejelntést nem kaptak. A kárvalott a szomszédai tanácsára felkereste az antikváriumot. Itt sem találta kedvenc könyveit. Megérzésre hallgatva elfutott a MÉH-telepre. S csodák-cso- dája ott voltak a könyvek, már amit még nem báláztak be. Hogy ezek valóban az ő tulajdonát képezték, azt bizonyította az is, hogy az egyiken ott a neve. 1953-ban tette félre a francia nyelvkönyvét. — Hogyan kerülhettek értékes könyvek a kaposvári MÉH- telepre? — kérdeztem Pataki Tamás igazgatót. — Nekünk nem kötelességünk megvizsgálni, hogy ki és milyen papírt hoz. Csak háromszáz forint fölötti értéknél kérjük el a személyi igazolványt, vagy ha olyan hulladékot hoznak, amire külön rendelkezés van. Például színes fémet. — No, de itt is értékről van szó. Hogyan vehették át? Nem szúrt szemet ez senkinek sem? — Nézze, akik itt dolgoznak... Egyszóval erre nincs utasítás. Ezek után nem csodálkozom, hogy a MÉH-esekben még any- nyi fantázia sem volt, hogy legalább maguknak félretegyék a nem mindennapi kincset. Kilóban ők is megvehették volna. Sajnálom Lukács Magdolnát, s nem értem a MÉH-et. De talán egyetértenek abban, hogy el kellene gondolkodniuk a történteken. Például elkérhetnék ilyen esetekben is az eladó okmányait. Egyébként megjegyzendő, abban tisztességesek voltak, hogy hagyták kutatni Lukács Magdolnát a hulladék között. Mint egy guberálót. Nagy Jenő Előadókörúton az US A-ban és Kanadában Az Árpád Akadémia aranyérmével tért haza Lexikont is szerkesztett dr. Magyar Kálmán Nem mindennapi meghívásnak tett eleget dr. Magyar Kálmán, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának tudományos főmunkatársa, amikor két hónapos amerikai előadóköru- tat tett. A Körösi Csorna Sándor Társaság, a chicagói Radios Géza és a cleveland-i III. Őstörténeti Világkongresszus szervezői — Major Tibor és Molnár Lajos — által szervezett és szponzorált út tapasztalatairól kérdeztük dr. Magyar Kálmánt. Elmondta: ,,A Kárpát-medencei őshazakutatás és jelenlegi lehetőségei" valamint „Ki a magyar és mi a magyar” témákban régészeti, genetikai és antropológiai szempontú előadásokat tartott. New Yorkban két hetet töltött el, ahol előadásai mellett lektori munkát is végzett a népvándorlás és az őshaza-kutatás területén. Clevelandban részt vett azon a világkonferencián, ahol a Kárpát-medence kutatása volt a központi kérdés. Itt vetette fel a résztvevőknek tézisét, amely szerint kiemelkedő fontossága van a Kárpát-medencének az ősmagyar-kutatás szempontjából. A chicagói előadássorozat után a colorá- dói Grand Junction arról tárgyaltak, hogyan lehetne közös amerikai—magyar tudományos őstörténeti műhelyt létrehozni és a kutatások amerikai támogatását megteremteni. Dr. Magyar Kálmán több múzeummal is megismerkedett. — Amerikában két nagy profilja van a múzeumoknak — mondta. Egyrészt az őslények kutatásával foglalkoznak és nagy kiállításokat rendeztek, például a földtörténeti őskor feldolgozásából. Emellett a képzőművészeti tárlatok is jelentősek. A modern alkotásokon kívül meglepően gazdag az anyaguk a németalföldi festészetből és az impresszionistákból. Dr. Magyar Kálmán végigjárta az őslény-lelőhelyeket. Tanulságos tapasztalat volt, hogy bárhol építenek múzeumot, az esztétikus és nem teszi tönkre a környezetet. A Los Angeles-i County Art Museum hihetetlen mennyiségű anyagot állít ki, a Brea Tar Pists 30 ezer évvel ezelőtti lelőhely mellett épült. Itt is, és általában az amerikai múzeumokra jellemzően „élővé” teszik a leleteket, valóságszerűvé a kiállítási környezetet. Vagyis, az európaiaknak szokatlan módon, teljes hitelességgel rekonstruálják a leleteket, kiállítva az eredeti és belőle felépítve az elképzelt világot. Egyébként mindent meghagynak eredeti környezetében, akár mocsarat is telepítenek a kiállítóterembe, ha azt a lelet úgy kívánja. A kanadai Royal British Columbia Múzeum XIX. századi életet bemutató kiállítására egyebek között egy korabeli rekonstruált kikötőhelyet építettek fel. Vagy a Vax Múzeum, amely kiemelkedő kulturális és tudodmányos személyiségek, államférfiak hasonmás-viaszfiguráit őrzi. Dr. Magyar Kálmán járt a Drumheller Múzeumban is, amely a világ legnagyobb őslénytani múzeuma. Természetesen az indián kultúra emlékei is minden amerikai kiállításon láthatók. — Amerikában nincs akadály, félelmetes, ahogyan a múzeumokat berendezik. Az ottani dimenziók nagysága láttán döbbenünk rá, hogy milyen kicsi is Európa. Calgaryban részt vett Magyar Kálmán az Encylopedia Hunga- ricaszerkesztésében. A lexikon 670—1301. közötti történelmi időszakának régészeti és történeti anyagát ő szerkeszti. Bár ott is megkezdődött a nyári szünidő, néhány egyetemi tanárral találkozott. Mint mondta, ezek az eszmecserék előkészítői voltak egy későbbi visszatérésnek Amerika földjére. — A tíz előadásból álló körút az amerikai tudományos élettel és a magyarsággal jelentette az összekötő kapcsot. A magyar múzeumok számára minta lehet, hogy Amerikában mindent eredeti környezetében hagynak és őriznek meg, így mutatják be. Nem összecsapott és „ad hoc” kiállítások vannak. Kevesebb, de magasabb színvonalúak a tárlatok. A 12 nagyvárosban 20—30 múzeumot láttam; többségük az utóbbi időben épült. Ezekben az óriási méretű múzeumokban didaktikusán szemléltetik a kiállított anyagokat, döbbenetes hatást keltve a látogatókban. Dr. Magyar Kálmán több elismerést is kapott előadásaiért, így az Árpád Akadémia aranyérmét és a Danbury magyar— japán társaság emlékérmét is hazahozhatta. Varga Zsolt .. Fotó: Jakab Judit Ami minden tudás alapfeltétele: Az érdeklődés fejlesztéséért Általános tapasztalat, hogy arra figyelünk, ami érdekel bennünket. Már a pár hetes, hónapos csecsemő is a különböző ingerek irányába fordul. A kíváncsiság, az érdeklődés szinte a születéstől kezdve érvényesül az embernél. A járni tudó kisgyerek első szavai közé tartozik a „mi ez”, majd gyakori szavajárása lesz a „miért"? A szinte mindenre kiterjedő kíváncsiságot, érdeklődést jó lenne nekünk, szülőknek nem leállítani, elhessegetni, hanem mindig megválaszolni. Ahogy tudjuk, ahogy lehet az adott életkorú gyerkőcnek. Egyet nem szabad: leszoktatni gyermekeinket a kérdezősködesről, hogy most nem érek rá, hagyj békén, ezt úgysem érted még... Tőlünk telhetőén választ kell adni a kisebb és nagyobb kérdésekre, hogy a végtelen tudásvágyat fenntartsuk. Minden tudásnak alapvető feltétele a kérdések megfogalmazása és a válaszadás. Erre épülnek rá, ehhez kapcsolódhatnak a gyerek önálló válaszkeresései, az olvasás — könyvek és más források (tévé, rádió) segítségével. Az állandó, szinte sajtkukacként mozgó és mindent tudakoló, mindenre kíváncsi kisgyerek a legjobb alany arra, hogy érdeklődő, tudni akaró és sokat tudó gyermekké fejlődjék. A kisgyermekkori kíváncsiságot kellene szerencsésen továbbfejleszteni az iskolás korban — otthon és iskolában egyaránt. A hivatalos, iskolai tudnivalók, tantárgyak iránti érdeklődés és a gyermeknél spontán kialakuló érdeklődés determinálta tevékenységek közti eltérés olykor jelentős problémát okoz. Eltelik a gyerek ideje a spontán tevékenységekkel, s háttérbe kerülnek a tantárgyak. Viszont jelentkeznek bizonyos előnyök is a legkülönfélébb ér- deklodés-szülte tevékenységekből. Ha a gyerek valami iránt érdeklődik, azt a dolgot, tevékenységet meg akarja ismerni, el akarja sajátítani, elvégzi a különböző műveleteket, megoldja az adott problémákat, s eközben sikerélményhez jut. így fejlődik a figyelme, tud valamire koncentrálni, s a dolog tanulmányozására, a műveletek elvégzésére irányuló figyelem fejleszti az akaraterejét. A megtanult mozdulatok, az alkalmazott megoldásmódok, gondolkodási műveletek fejlesztik a gyermek gondolkodását. A spontán érdeklődés-szülte tevékenységek közben fejlődik a gyermek, gyarapodik pszichikus tulajdonságai, képességei, s testi ereje, ügyessége. Ez az egyik és nem is kis haszon. A másik: mindazt a tudást, ismeretet, képességet jártasságot, amit kifejleszt az adott tevékenység (barkácsolás, olvasás, hobbi), azt átviheti más területre, más tevékenységre, így az iskolai tantárgyak tanulására. Ott is kamatozódik mindaz, amit a szívesen vállalt tevékenységek közben, a spontán érdeklődés hatására megszerzett. Részben az iskolai oktatás- nevelés, részben a gyermek belső fejlődésének hatására — saját adottságainak, hajlamainak következtében — kialakulnak azok a fő érdeklődési körök, irányok, melyek alapvetően eldönthetik a felnőtt életre való törekvést, a pályák iránti vonzódást, a pályaválasztási döntés kellő megalapozását. Szülői és pedagógusi közös feladat, hogy szinte minden iránt érdeklődő kisgyermekből neveljünk olyan fiatalt, akinek a kíváncsisága, érdeklődése sokirányú, gazdag. Ehhez fő elv: „játszani engedd” azaz sok minden iránt érdeklődni engedd gyermekeidet — segíts nekik! Dr. Szeléndi Gábor főiskolai tanár
