Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-02 / 58. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 1990. július 2., hétfő KI TUDJA MEGÁLLÍTANI AZ OLASZOKAT? Olaszország—Írország 1—0 (1—0) mit# I oXí» Pat Bonner ezúttal is az ír csapat egyik legjobbjának bizonyult Róma, 73 000 néző. V.: Silva Valente (portugál) Olaszország: Zenga—Barest—Bergomi, Ferri—Donadoni, De Agostini, De Napoli, Gianni- ni, Maidini—Schillaci, Baggio. Írország: Bonner—Morris, Moran, McCarthy, Staunton— McGrath, Houghton, Townsend, Sheedy—Aldridge, Quinn. Csere: Quinn helyett Cascari- no (56. p.), Aldridge helyett Sheridan (77.), illetve Giannini helyett Ancelotti (63.), Baggio helyett Serena 71.). Sárga lap: Moran (44. p.), illetve De Agostini (37.). Az első félórában hatalmas iram jellemezte az olaszok játékát; védelmük egyetlen elveszett labdát sem ismert, középpályásaik pedig villámgyorsan próbálták megjátszani a Schillaci, Boggio csodaéket. Az írek meglepően hideg fejjel verték vissza ezeket a rohamokat; Bonner kapus maga volt a megnyugtató oszlop társai szemeben. A 25. percben egy jobboldali beívelés után Quinn fejese dolgoztatta meg Zengát, az itáliaiak kapusa a bal alsó sarok elől mentett gyors vetődéssel. Számítani lehetett arra, hogy a sorozatos, pergőtűzszeru hazai rohamokat nehezen állja majd a „zöld sziget” legénysége, és ez így is történt az első játékrész hajrájában. A 35. percben Maidini fejese kevéssel csúszott el a jobb kapufa mellett. Három perc múlva Giannini csúsztatott Donadoni elé, aki 19 méterről, óriási erővel célozta meg az ír kaput. Bonner kiütötte a hatalmas lövést, de Schillaci meglepte a tápászkodó kapust, és félmagasan a bal alsó sarokba küldte a labdát mintegy 8 méterről, kissé éles szögből (1-0). Szünet után valamivel több támadökedvről adott tanúbizonyságot az ír válogatott, de szemmel láthatóan sokkal nehézkesebbek voltak, mint az olaszok, így azután igazán komoly veszélyt nem is jelentettek. Az 56. percben egy közvetett szabadrúgást De Napoli Schillaci elé pöckölt, aki 20 méterről, elemi erővel találta telibe a felső kapufát úgy, hogy a labda onnan a gólvonalra, majd a mezőnybe vágódott. Jackie Charlton, az írek szövetségi kapitánya a támadósorba magasabb embert hozott be, de így sem voltak képesek a légtérben átvenni a hatalmat Aldridge-ék. A hajrára Azeglio Vicini olasz szövetségi kapitány is frissített, és új embere, Serena a 77. percben csaknem növelte az előnyt: a veterán támadó 8 méteres fejese kevéssel tévesztett célt. A 83. percben Schillaci ugrott ki a jobbösszekötő helyén, de a kifutó Bonner jól zárta a szöget, és a lövés visszapattant a mezőnybe. Néhány véleméy a mérkőzés után: Walter Zenga, az olaszok kapusa: — A szokott egy gólunkat megrúgtuk, a négy között vagyunk, és ez nem kevés. Azeglio Vicini, az olasz válogatott kapitánya: — Mérkőzésről mérkőzésre jobban játszunk, bár Nápolyban Argentína ellen nem lesz köny- nyu. Az írek ezen az estén rendkívül keményen, de sportszerűen játszottak, igen jó „partnernek” bizonyultak. Andy Townsend, az írek középpályása: — Pontosan ilyen típusú mérkőzésre számítottam, de nem erre az eredményre. Az olaszok mesterei a védekezésnek. A római mérkőzés az olyan ritka vb-találkozók közé tartozik, amelyen mindkét szövetségi kapitány joggal lehetett elégedett csapatával és az eredménnyel. A házigazdák győzelméhez nem férhetett kétség, mivel az első pillanattól látszott, hogy az olasz együttest minden csapatrészben képzettebb játékosok alkotják. Az írek viszont, mint eddig is, hősiesen küzdöttek, nem ijedtek meg a nagyobb tudású riválistól. Az is igaz viszont, hogy egyetlen komolyabb helyzetet sem tudtak teremteni Zenga kapujánál. — Fájó szívvel búcsúzunk a Mondialétól, de az ír nép büszke lehet futballistáira — nyilatkozta Jack Charlton szövetségi kapitány a találkozó után. — Csapatunkat az egész világ megismerte, ami nem kis dolog, hiszen korábban sokan azt sem tudták, hogy merre van Írország... Az írek 18 mérkőzésen át tartó veretlenségi sorozatát törték meg az „azzurrik”, és győzelmüket ezúttal is a 25 éves, Szicíliában született, „maffiózó” kinézetű Salvatore Schillacinak köszönhetik. A Viallit végleg a kispadra szorító Juventus-csa- tár ügyesen használta ki, hogy az addig magabiztos ír kapus, Pat Bonneréppen ő elé ütötte ki Donadoni jobb felső sarokra tartó bombáját. — Nem volt könnyű befejezni az akciót, hiszen csak egy pillanat állt rendelkezésemre, ráadásul pörgött a labda, amikor elém került—játszotta vissza a találat előtti másodperceket Schillaci. — Sajnálom, hogy későbbi, második gólomat les címén érvénytelenítette a játékvezető, így még nem értem utol a góllövőlistán vezető csehszlovák Tomas Skuhravyt. Teljesült az ír válogatott vágya: a csapatot az olaszok elleni mérkőzésük előtt fogadta II. János Pál pápa. Amint az várható volt, az ír labdarúgókon ez sem segített... Az olasz Salvatore Schialli a 38. percben rúgott góljával a legjobb négy közé lőtte csapatát, saját találatainak a számát pedig négyre növelte. A boldog gólszerzőnek Roberto Baggio gratulál Jogos az „azzurrik” öröme. Legyőzték Írországot, jöhet a következő ellenfél, Argentína Azeglio Vicini olasz szakvezető sportszerűen gratulált kollégájának, s dicsérte a sziget- országi együttest: — Charlton csapata nem véletlenül jutott a legjobb nyolc közé és igazolta, hogy ott a helye a világ élvonalában. Ahogy haladunk a döntő felé, mind nehezebb riválisokkal kell felvenni a versenyt, s meggyőződésem, hogy az argentinokkal szemben még jobb teljesítményre lesz szükségünk. Firenze, 30 000 néző. V.: Röthlisberger (svájci). Argentína: Goycochea — Simon — Serrizuela, Ruggeri — Giusti, Basualdo, Burrucha- ga, Calderon, Olarticoechea — Caniggia, Maradona. Jugoszlávia: Ivkovics — Hadzsibegics — Jozies, Szpa- szics — Brnovics, Vuiics, Szu- sics, Sztojkovics, Szabanad- zsovics—Prosinecki, Vujo vies. Csere: Olarticoechea helyett Troglio (52. p.), Calderon helyett Dezotti (87.), illetve Szu- sics helyett Szavicsevics (61.). Sárga lap: Serrizuela (20. p.), Olarticoechea (43.), Burrucha- ga (59.), Troglio (64.), illetve Szabanadzsovics (25.). Piros lap: Szabanadzsovics (31.). Az első negyedórában jórészt egymás védelmeit próbálgatták a csapatok, a pálya teljes szélességét kihasználva arra, hogy esetleg a szélen kerüljenek a „falak” mögé. A jugoszlá- vok tűntek passzívabbnak, de a 15. percben bizonyították, hogy ez csak látszólagos várakozó álláspont. A „plávik” ugyanis a jobb oldalon vezettek akciót, a magas beadást Ruggeri elvétette, Jozies nagy lendülettel érkezett, de 8 méterről, kapásból, jobb lábbal fölé lőtt. Tíz perc múlva Calderon 22 méteres szabadrúgása a jobb alsó sarok felé tartott, Ivkovics azonban számított a nem különösebben erős lövésre. A 31. percben Szabanadzsovics elkaszálta a kiugró, már rajta túljutott Mara- donát, s mivel korábban már kapott egy sárga lapot, nem is következhetett más, mint csak a piros. Röthlisberger következetes volt, s Szabanadzsovics- nak el kellett hacjynia a pályát. Akik arra számították, hogy az emberelőnyben lévő, s az Tovább döcög az argentin szekér... Argentína—Jugoszlávia 0—0, — 11-esekkel 3—2 Maradona boldogan nyilatkozik a találkozó után az őt körülvevő újságíróknak. Teheti, hiszen csapata — ha szerencsével is — a legjobb négy közé jutott első 45 percben valamivel átgondoltabb csapatjátékot nyújtó dél-amerikai címvédő válogatott a folytatásban gólra váltja az egy ember „pluszt”, azok nagyot tévedtek. A jugoszlávok ugyanis oroszlánként küzdöttek, igaz, ebben a játékrészben már inkább az argentinok előtt adódtak lehetősegek. A 48. percben Ruggeri 6 méterről leadott fejese végiggurult a felső kapufán, és utána a hálón landolva hagyta el a játékteret. Hét perc múlva a jugoszlávok a jobb oldalon vezettek támadást. Két argentin védő elvétette a beadást, Szusics 5 méterről rosz- szul találta el a labdát, így Goycochea nem lepődött meg, es könnyedén szedte föl a pety- tyest. A 67. percben Burrucha- ga 20 méterről, jobbal alaposan telibe találta a labdát, amely a hálóba tartott, de Ivkovics remek vetődéssel tisztázott. A 78. percben a 16-ost „körbepasz- szolgatták” az argentinok, Ruggeri volt a végállomás, ő majdnem az ötös sarkáig tört előre, de ahelyett, hogy puhán átívelt volna a kifutó Ivkovicson, nagy erővel, ballal telibe találta a kirobogó hálóőrt. A hosszabbítás első negyedórájának legnagyobb helyzete a jugoszlávok nevéhez fűződött: a 95. percben Szavicsevics 5 méterről fölé-meflé bombázott. Az argentinok kaptak ezután jobban lábra, de az európai védelem jól zárt. A 103. percben Troglio került nagy helyzetbe, de mivel Ivkovics ügyesen mozdult ki eléje, az argentin játékos zavarában mellé helyezte a labdát. Két perccel a lefújás előtt, a 118. percben Burruchaga sodorta a hálóba a labdát, de Röthlisberger — bár nem láthatta pontosan az esetet — kezezést ítélt, és nem adta meg a gólt. A120 perces csata után csak a büntetők döntöttek arról, melyik válogatott jut az elődöntőbe. A büntetőpárbaj során Maradona és Sztojkovics, a két mérkőző fél legnagyobb csillaga egyaránt hibázott, s végül az döntött, hogy a lábtörést szenvedett Pumpido „helyettese”, Goycochea Brnovics és Hadzsibegics lövésést is gyors vetődéssel hárította. A két szövetségi kapitány véleménye a találkozót követően: Carlos Bilardo (Argentína): — Végül is — most teljesen mindegy, hogy milyen úton — de bejutottunk a legjobb négy közé, és van lehetőségünk arra, hogy éremmel zárjunk. Az elődöntőben Nápolyban — bárki is lesz az ellenfelünk — úgy érzem, hogy Maradona miatt a szurkolókközül igen sokan mellénk állnak. Persze most megmosolyognak, hiszen az olaszokkal mérkőzünk, de Diegót istenként tisztelik a Vezúv tövében. Ivica Oszim (Jugoszlávia): — Egy tizenegyes „dráma” után mit is tudnék mondani? Már maga az is nagy dolog, hogy 90 percig tíz emberrel küzdöttünk a világbajnok ellen... Visszhang Argentína az újabb világbajnoki cím elnyerésének reményében készül a „döntő” mérkőzésre Olaszország ellen, kedden a nápolyi stadionban. Ami eddig előnyös volt Maradona számára, egy csapásra hátrányossá vált, hiszen nápolyi szurkolótábora ezúttal nem neki fog drukkolni, hanem természetesen az azzurriknak. Argentína nehéz 90 percnek néz elibe — vélekedtek szombat este Buenos Airesben, két órával azután, hogy legyőzték a jugoszlávokat. Az „utca népe” örömében sírt a 120 perces drámai küzdelem után, amely tizenegyesrúgásokkal ért véget. A tízmilliós argentin főváros 120 perces síri csönd után mámoros boldogságba váltott át. Ezúttal Goycochea kapust „kiáltották ki” istennek, hiszen kivédte a jugoszlávok utolsó büntetőjét és — megmentve a „nemzet becsületét”, amely Maradona kihagyott tizenegyese után már-már veszni látszott — visszaadta 33 millió argentin reményét, hogy a világbajnoki serleg a déli feltekén marad. Szinte érezni lehetett, hogy a jugoszlávok nem fognak tudni büntetlenül megúszni ennyi kihagyott helyzetet. Az elhibázott három tizenegyes csak betetőzése volt a rendes játékidőben és a hosszabbítás harminc percében látottaknak, hiszen gólhelyzetek sorát puskázták el a „plávik”. Nagy kár a remekül játszó jugoszláv csapatért, hiszen a mérkőzés közben nem egyszer már úgy tűnt, hogy az argentinok nem képesek feltartóztatni támadásaikat. Valójában nem is nagyon tudták, inkább magukon a jugoszlávokon múlott, hogy nem győztek, mintsem azon, hogy az argentinok játszottak volna jobban. Goycochea kapus, aki a Szovjetunió elleni mérkőzés első perceiben lábtörést szenvedett Pumpido örökébe lépett, óriásit produkált a jugoszlávok elleni mérkőzésen: két tizenegyest is kivédett... Drágán Sztojkovics az argentinok ellen is bizonyította, hogy nem véletlenül tartják a világ egyik legjobb labdarúgójának Az argentinok most hálát adnak az úrnak, hogy nem hagyta cserben őket, jóllehet semmi kétség sem fér hozzá, hogy válogatottjuk messze elmarad mexikói formájától. De nekik most nem ez számít, hanem a győzelem, a legjobb négy közé jutás puszta tényé. Kedden este eldől, mennyire helytálló a „Nápolyt látni és meghalni”, mondás igazsága, vagy pedig az történik, hogy a dél-amerikai együttes rácáfol a legendára és a nagyon jó formában játszó itáliai válogatottat legyűrve az örök városba, Rómába küzdi fel magát.
