Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)

1990-07-06 / 62. szám

Mellékletünk: 16 oldalas műsorújság I. évfolyam, 62. szám Ára: 4,30 Ft KÖZÉLETI NAPILAP ■’■****;■ 1990. július 6., péntek Nem lesz kopogtatócédula a népszavazás előtt ''JPQSvr' Egészséges ivóvizet leap rwi •• •• f Torocske Ülésezett a Kaposvári Városi Tanács V. B. A július 29-re kiírt népszava­zás lebonyolítása némileg el fog térni a tavaly megismert gyakorlattól — mondta Tóth Zoltán, a BM Választási Irodá­jának vezetője. A választópol­gárok ez alkalommal nem kap­nak külön értesítést (kopogtató­cédulát) a névjegyzékbe történt felvételükről. A névjegyzékek természetesen elkészülnek, és a helyi tanácsokon meg lehet tekinteni őket. Ott lehet jelezni a lista összeállításával kapcsola­tos problémákat is. A panaszo­kat a helyi vb-titkár bírálja el, de döntése ellen még bírósági fel­lebbezésre is mód van. A szavazásra ugyanazokban a helyiségekben kerül majd sor, ahol az országgyűlési képvise­lőkre is voksolhattak az állam­polgárok. A szavazóhelyiségek pontos címét plakátokról és a tanácsok ügyfélszolgálati iro­dáiban elhelyezett címjegyzé­kekből is meg lehet majd tudni. A július 1 -je előtt lakóhelyet vál­toztatott választópolgárok már az új lakásuk szerinti névjegy­zékben szerepelnek. A később elköltözötteknek azonban — ha élni kívánnak szavazati joguk­kal — igazolást kell kérniük a régi lakóhelyük tanácsától. Ez­zel a dokumentummal kérhetik felvételüket az új lakóhely vá­lasztói névjegyzékébe. Ugyanezt az eljárást kell kö­vetniük mindazoknak, akik jú­lius 29-én nem az állandó lakó­helyükön szeretnének szavazni a köztársaságielnök-vátasztás módjáról. Fontos változás a korábbiakhoz képest, hogy az igazolást csak személyesen lehet igényelni! Ez azt jelenti, hogy a tartósan ideiglenes lak­helyen élőknek, a július 29-én vakáción levőknek a következő három hét folyamán fel kell ke­resniük az állandó lakásuk sze­rinti tanácsot. Tóth Zoltán elmondta továb­bá, hogy a szavazás technikai lebonyolítása valószínűleg ez alkalommal is a tanácsi appará­tusok feladata lesz, ám ehhez a szükséges anyagi fedezetet még meg kell teremteni. A töröcskeiek minden bizony­nyal áldják a vb-tagokat, akik a városi tanács szerdai vb-ülé- sén — igaz, közel háromne­gyed órás „vajúdás” után — egyhangúlag megszavazták, hogy az elmúlt évben elkészült víztározóra csatlakozó hálózat kivitelezése lakossági erőforrá­sok bevonása nélkül, tanácsi beruházásként valósuljon meg. Októberre Töröcske lakóinak régi vágya teljesül: egészsé­ges, nitrátmentes ivóvíz csor­dogál majd mintegy 110 lakó­házban. (A kötelező 8600 forin­tos közműfejlesztési hozzájá­rulás természetesen a családo­kat terheli). Parkerdők Második napirendi pontként a város környéki parkerdők fenn­tartásáról és továbbfejlesztési lehetőségeiről esett szó. A vb- tagok — a pártok meghívott képviselőivel együtt — hangsú­lyozták, hogy a város környéki parkerdők megóvására és őr­zésére továbbra is nagy gondot kell fordítani. Annál is inkább, mert az állandó károkozás, a szándékos rongálás és a sze­metelés szinte reménytelenné teszi az európai mércével mé­rendő állapotok megteremté­sét. Ezután a közterülethasználat engedélyezéséről és a fizeten­dő díjak mértékéről szóló 3/ 1990. sz. városi tanácsi rende­let tervezetéről hangzottak el vélemények. A vb úgy döntött, a díjak övezetek szerinti megálla­pításáról szóló javaslat ajánlat­ként kerüljön a leendő önkor­mányzat elé. Később a tanácsi intézmények ez évi költségve­tésének felülvizsgálata került premierplanba. Művelődési gondok A dr. Gulyás József által ve­zetett bizottságnak az volt a megállapítása, hogy a tanácsi intézmények — kiváltképpen az óvodák, az általános és a középiskolák—súlyos működ­tetési gondj&i csak részben tud- hatók be az elmúlt hónapokban bekövetkezett szolgáltatás- és költségnövekedésnek, továb­bá, hogy az intézmények felújí­tási és (kisebb mérvű) fejleszté­si gondjai sem új keletűek. Az intézmények — köztük az utób­bi 10—15 évben épültek, illetve a felújítottak is — állagukat te­kintve leromlottak, elhaszná­lódtak, kiváltképp az alap- és a középfokú tanintézmények. A tanulólétszám gyors felfu­tásából fakadó gondok helyen­ként megoldhatatlan problémák elé állították az intézmények vezetőit: az extenzív fejlesztés közepette a munkavégzés fel­tételei ellehetetlenültek, a szak­mai felszerelés, a taneszközök fejlesztési tervei minőségi és mennyiségi szempontból is megrekedtek. Az oktatási intéz­mények, jóllehet megértették a takarékos gazdálkodás lénye­gét, és ahol lehet, érvényesítik is azt, ám az oktatás ingyenes­ségét deklaráló határozatokkal szemben álló magatartástól és intézkedésektől érthetően tar­tózkodnak. Az oktatás területén tehát már nem, vagy kevésbé lehet további szigorításokat al­kalmazni. A vb úgy foglalt állást, hogy a közgazdasági osztály a pénzügyi lehetőségek figye­lembevételével az intézmények költségvetésének korrekciójára készítsen javaslatot az augusz­tusi vb-ülésre. Új hasznosítás E döntés után a közgazdasá­gi osztály ügyrendjét fogadták el a részt vevők, majd a volt MSZMP oktatási igazgatósága (jelenleg középiskola és diák­otthon) kezelői jogának és hasznosításának rendezése került megvitatásra. Dr. Hajnal József, a Pécsi Orvostudomá­nyi Egyetem képviseletében el­mondta, hogy a létesítményt a Kaposvári Egészségügyi Főis­kola tagozatának igényei sze­rint kívánják használni. A Gábor Andor téri irodán (volt munkás- őrépület) megvásárlása szintén napirenden volt. Az Egészség- ügyi Szakiskola nyolc tanterem­mel véglegesen működhetne itt. Ezért a vb dr. Kéki Zoltán közgazdasági osztályvezetőt fölhatalmazta az árverésen való részvételre. (Lőrincz) Ülést tartott a kormány Viták a pénzügyi csomagtervről ZÖLDSÉGES Antall József miniszterelnök vezetésével csütörtökön ülést tartott a kormány. Délelőtt 10 órakor több mint egy tucat napi­rendi pont megtárgyalásához fogtak hozzá. Az előterjeszté­sek többsége a kormány idei, a pénzügyi egyensúlyt javító cso­magtervéhez kapcsolódik. Megvitatták többek között az állami kiskereskedelem, a ven­déglátó- és a fogyasztási szol­gáltatóipar vagyonának privati­zálásáról szóló törvényterveze­tet, s több, a gazdaságélénkítő programba illeszkedő téma­kört. így szó volt a vállalatirányí­tás, a privatizáció és a verseny- politika összefüggéseiről, a vál­lalati sorbanállás okairól és megszüntetésének lehetősé­geiről. Ugyancsak ebben a témakör­ben kerültek terítékre a gazdál­kodó szervezetek és a gazda­sági társaságok átalakulásáról szóló törvény módosításával kapcsolatos elképzelések, s az, hogy miként szükséges meg­változtatni az állami vállalatokra vonatkozó egyes jog­szabályokat. Megvitatták és el­fogadták a személyi jövede­lemadó módosításáról készült előterjesztést. Jóváhagyták azokat a feltételeket, amelyek között a Ford autógyár autó- alkatrészeket gyártó üzemet lé­tesíthet Magyarországon. Az ülés további részében napirendre tűzték a Foglalkoz­tatási Alap idei felhasználásá­ról, a foglalkoztatáspolitikai eszköz-, intézmény és finanszí­rozási rendszerének fejleszté­séről készített elemzést. Több, a közvéleményt már hosszú ideje foglalkoztató kérdést is górcső alá vettek, így a vállalati vezetők keresetkorlátozásáról és a minimális bérek növelésé­nek lehetőségéről is tanácskoz­tak. Tárgyaltak még az egyes KGST-szervezetek és együtt­működési bizottságok magyar képviselőinek és tagozatai el­nökeinek kinevezéséről, a rendszámtáblák megváltozta­tásáról, nyilvántartásáról, illet­ve meghatározták a kormány II. féléves munkatervét. Az éjszakai órákba nyúló ta­nácskozásról pénteken délelőtt részletesen tájékoztatják a saj­tó képviselőit. Ezen a nyáron Báli Gyula, a Zöldért igazgatója cseppet sem derűlátó. Nem azért, mert van, amiből kevesebb termett, ha­nem azért, mert szerinte a zöld­ség-gyümölcs termeltetés és kereskedelem olyan mint az ál­latorvosi ló: minden hazai be­tegség kimutatható rajta. — Az egész hazai mezőgaz­daság gondban van. Márpedig ez állítja elő az egyetlen piacké­pes terméket. Csakhogy most a Nyugatnak nem kell a porté­kánk, mert nagy a kínálat, Kele­ten pedig nem tudnak fizetni érte. Korábban a szocialista országok egyeztették piaci árai­kat. Ma viszont mindenki ke­ményvalutához akar jutni, így aztán egymás árai alá ajánla­nak. Ragyogó példa erre a málna esete is. Ma legnagyobb konku­rensünk Jugoszlávia és Len­gyelország, akik nálunk olcsób­bak. Nehéz alább menni az exportárakkal, mert valaki túl­ságosan ráfizetne. Hogy most 20 forintért vásárolják föl a ter­melőktől? Előre látható volt, hogy előbb-utóbb ez is bekö­vetkezik. Akárcsak más növényeknél. Négy-öt évvel ezelőtt született egy döntés, hogy az hozhat be tőkés gépeket, aki kitermeli a valuta ellenértékét. Erre min­denki fellelkesült, a felvásárlók, a feldolgozók egymásra licitál­tak, hogy minél többet exportál­hassanak. Nekik mindegy volt, hogy milyen áron. A termelők elkezdték növelni az ültet­vényeiket. Jött a túlkínálat, ak­kor, amikor nem lehet exportál­ni. Vagy vegyük az alma esetét. Képtelenség eladni. A Szov­jetunióba nem lehet szállítani, Nyugat-Európában pedig nem kell ez a minőség. Nincs ma az az ember, aki meg tudná mon­NYÁR dani, hogy mi lesz az almásker­tekkel. Egy érdekes felvetés! A ben­zináremelés a somogyi zöld­ségpiacon is okozhat hiányt például paprikából, paradi­csomból, s egyes gyümölcsfé­lékből. Tudniillik ezek többnyire távoli megyékbert teremnek nagy mennyiségben.,Ott a gaz­dák nem tudták eladni eddig sem, s ezért elhozták a Dunán­túlra. De ha drága a szállítás, akkor két dolog lehetséges, vagy jóval drágábban adják a piacon, vagy felhagynak a ter­meléssel, s akkor nem lesz mit vinni a boltokból. A Zöldért igazgatója szerint még azt sem tudják, hogy miből mennyit tároljanak télire. Telje­sen bizonytalan a kereskede­lem sorsa. Nagy valószínűség­gel a boltok szerződéses üze­meltetésbe vagy bérletbe kerül­nek. A boltosnak az az érdeke, hogy minél olcsóbban vásárol­jon, nem lehet tudni, hogy hon­nan szerzi majd be az áruját. — Tegyük föl, hogy talál ma­gának mondjuk januárban egy biztos krumpliszállítót. De ezt mi nem tudhatjuk előre. Ha ke­veset tárolunk be, akkor nem lesz biztosított a tárolás. Ha sokat, akkor rajtunk marad, amit megvettünk, s tároltunk. Pedig nagyon kellene az ol­csó gyümölcs és zöldség, hi­szen már ma is sokan vannak, akiknek ezekre sem telik már. Az árak az égbe mentek. Nagy Jenő Magán­ügyek Fogynak az IBUSZ részvé­nyei. A névértéknél jóval drá­gábban kínált, s esetenként még annál is magasabb áron elkelt értékpapírok példája lát­ványosan bizonyítja, hogy ha egy jól működő céget akarnak magánkézbe adni, rohamlép­tekben kerül elő a harisnyaszár­ban tartott, vagy telekbe, arany­ba, képek vásárlásába fektetett magántőke. Érdemes tehát pá­lyázni rá — a jó üzlet reményé­ben sokan hajlandók vállalni a vállalkozás kockázatát. A legjobb esélyekkel az elő­privatizációként emlegetett ak­ció indul, amelynek során a vendéglátóipar, a kereskede­lem, a szolgáltatások kerülhet­nek magántulajdonba. A kor­mányprogram ezt tekinti az első lépések egyikének, mert itt vár­ható a leggyorsabban elérhető legnagyobb haszon. Hiszen zöldséget, zoknit, vagy akár könyvet árulni, frizurát csinálni, vagy ebédet, vacsorát feltálalni alighanem akkor is lehet, ha nem „szervezi” a munkát, s vi­szi el a haszon egy részét a vál­lalati központ. S van még egy szempont, ami a kis üzletek maszekosítása mellett szól: az, hogy ehhez kell viszonylag a legkevesebb tőke. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents