Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-31 / 83. szám
2 SOMOGYI HÍRLAP 1990. július 31., kedd A népszavazás előzetes eredménye Kormányszóvivői közlemény Egy merénylő hazatért Allah „ügyfele” (Folytatás az 1. oldalról) A népszavazás végleges eredményének megállapítása augusztus 1 -jén, szerda estére- várható, és a testület ugyancsak azon a napon juttatja el jelentését az Országgyűlés megbízott elnökéhez. Végezetül az Országos Választási Bizottság köszönetét mondott valamennyi szavazatszámláló bizottság és más választási szerv tagjainak, valamint a tanácsi dolgozóknak munkájukért. Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök Óbudán, a Doberdó utcai választókörzetben adta le szavazatát. A NÉPSZAVAZÁS SOMOGYI ADATAI Sörnyepusztai akadály A szavazás vasárnap reggel 6 órakor rendben megkezdődött Somogybán is — és a szavazatszámláló bizottságok várták az arra tévedő állampolgárokat. Csak egy helyen, Sör- nyepusztán nyitott ki egy órás késéssel a szavazóhelyiség. Történt ugyanis, hogy a település egyetlen középületét, a kocsmát — amely a szavazás hivatalos helyszíne volt — ismeretlen tettesek vasárnapra virradó éjjel föltörték. Politikai indíttatást feltételezni vélhető dőreség lenne, ám amíg a nyomozóhatóság nem rögzítette az árulkodó nyomokat, addig a szavazatszedő urnát sem lehetett kihozni. így a sörnyeiék 7 óra után adhatták le voksukat. Somogybán a választásra jogosultak 14,19 százaléka járult az urnák elé. A szavazók 14,19 százaléka igennel, 13,43 százaléka nemmel szavazott. Megyénk 1. sz. választókerületében a részvételi arány 14,52 százalék volt. Igennel 88,16, nemmel 11,84 százalék voksolt. A 2. sz. választókerületben 13,65 százalék szavazott. A 3. sz. választókerületben a szavazásra jogosultak 14,71 százaléka fejezte ki akaratát. Igent mondott a megjelentek 85,22, nemet pedig 14,76 százaléka. A legtöbben a 4. sz. választó- kerületben járultak az urnák elé. Itt a részvételi arány 15,90 százalék volt. Igennel 87,38, nemmel 12,62 százalék voksolt. Az 5. sz. választókerületben 13,50 százalékos volt a részvétel, az igent 84,38, a nemet pedig 15,63 százalék választotta. A 6. sz. választókerületben voksoltak a legkevesebben. Itt a részvételi arány 12,89 százalék. Ebből az igenre 86,88, a nemre 13,12 százalék esett. Októberig újraminősítik az igazgatókat A minisztérium a gyékényesi sztrájkról — Tartalékunk a falusi turizmus (Folytatás az 1. oldalról) Sajnálatos tényként említette', hogy a számítások szerint a külföldiek összkiadásának csak 43 százaléka állami bevétel: a többi a lakossághoz kerül, kihagyva a hivatalos csatornákat. Az idegenforgalomban is erősödő piaci mechanizmusokról szólva az idegenforgalmi hivatal vezetője elmondta: mára már 900-ra nőtt azoknak a vállalkozásoknak a száma, amelyek idegenforgalmi tevékenységet folytatnak. A növekvő idegenforgalom óhatatlanul magával hozza a közbiztonság, a vagyonbiztonság romlását. Ez azzal is járhat, hogy a magyarországi turizmus elveszítheti korábbi fontos vonzerejét. A távlati fejlesztésekről szólva Gellei Imre kifejtette, hogy mindenképpen a minőségi turizmus irányába kell fejleszteni. A gyógy- és hobbiturizmus mellett hazai adottságaink jobb ki- használásval kell kezelni az úgynevezett falusi turizmus kérdését. — Meggyőződésünk, hogy a falusi turizmus fejlesztésével új, vonzó kínálatot nyújthatunk a turistáknak, s hozzájárulhatunk a falu népességmegtartó erejének növeléséhez — fejezte be tájékoztatóját az Idegenforgalmi Hivatal vezetője. Mészáros Tamás László Balázs kormányszóvivő az MTI-hez eljuttatott közleményében cáfolta azt az egyes sajtótermékekben és híradásokban nyilvánosságra került feltételezést, mintha felmerült volna Nagy Ferenc József föld- művelődesügyi miniszterfelváltásának gondolata dr. Zsíros Géza képviselővel. A közlemény szerint ezek a jelentések minden alapot nélkülöznek, semmiféle kormányátalakításról nincs szó. A Független Kisgazda és Polgári Párton belül folyó személyi, vagy egyéb viták nem érintik a kormány és a koalíció kérdését. A Kisgazdapárt vezetőinek a miniszterelnöknél tett pénteki, július 27-i látogatásán fel sem merültek személyi kérdések. A megbeszélésnek a jó együttműködés és a megfelelő törvényelőkészítő munka volt a tárgya. Ezért nem is került sor külön közlemény kiadására. Folytatódik a kivonulás 30 ezer szovjet állampolgár távozott Hétfőig 29 460 szovjet állampolgár távozott a szovjet csapatkivonás keretében — tájékoztatta az MTI-t Keleti György ezredes, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője. Összesen 14 730 katona, 4078 polgári alkalmazott és 10 652 családtag hagyta el hazánkat. A távozó alakulatok 6800 harci technikai eszközt és 147 800 tonna különböző anyagot vittek magukkal. Hétfő reggelig 215 csapatvonat és 195 anyagvonat, azaz összesen 410 szerelvény gördült át a magyar—szovjet határon. Ez a teljes kivonáshoz szükséges mennyiség 30,3 százaléka. Az előre rögzített ütemterv szerint a hónap végéig 428 csapat- és anyagvonatnak kell távoznia. A terv teljesítésével valószínűleg nem lesz probléma, ugyanis hat szerelvény berakodása folyik jelenleg is, nyolc vonat útban van a határ felé, négy vonatot pedig éppen átraknak. Ezen felül a szovjet csapatkivonás kezdete óta 31 személyszállító és 35 könténervo- nat távozott a Szovjetunióba. A csapat- és anyagvonatokkal együtt — összesen 476 szerel-- vény — a teljes távozáshoz szükséges mennyiség 26,9 százaléka. NAGY VOLT A FÜSTJE AZ MSZMP-BROSÚRÁKNAK Kétszer riasztották a tűzoltókat Ezt olvashatja a mai reggeli Pesti Hírlapban Csokit nyert a versenyen és haza akarja vinni. Erdélyi gyerekek a Balatonnál. (2. oldal) Miért vált a piciny dél-amerikai ország, Suriname, a bevándorlók paradicsomává, és miért akarnak mégis most százezrek kivándorolni? — Az NDK-ban is rehabilitációs törvény készül, amelynek életbe léptetésével a sztálinizmus 200 ezer német áldozatának sérelmeit kívánják orvosolni. (5. oldal) A Nyugat-Németországban élő ismert orosz ellenzéki filozófus, Zinovjev, rövid budapesti látogatásra érkezett, munkatársunk vele készített interjút (8. oldal) A volt szocialista országokban készülő autók várható áremeléséről munkatársunk a Merkur vezérigazgatójával beszélgetett. (9. oldal) Deviza. Piac. Valuta. Fekete árfolyamok (10. oldal) Balatoni körkép. (11. oldal) Munkatársunk helyszíni tudósítása Seattle-ből, a Jóakarat Játékok eseményeiről (15. oldal) Újabb értesülések a siófoki portasgyilkosságról. (16. oldal) i ,< 0 u. j , (X) Nagy felháborodást és ijedelmet okozott az a hatalmas füst, amely Kaposváron a Május 1. u. 12. számú kéményéből, az épület Irányi Dániel utca felőli pinceablakaiból tódult ki tegnap délelőtt. Az emberek azt mondták: nem elég a kánikula, még pernye is ellepi a sétálóutcát, ez szégyen a városra. A virágárusok is messzebb húzódtak a megszokott helyükről. A lakók mindenhova—az IKV-hoz is— telefonáltak, miért most égetnek papírokat a kazánban, amikor legnagyobb a kánikula. Benkő András azzal állított be a szerkesztőségbe az Irányi Dániel utca 2/a. lakói nevében, hogy választási iratokat égetnek'a pincében. Vafójában ilyen márciusban történt. Most azonban nem ezekkel az iratokkal rakták meg a kazánt, hanem az Ingatlankezelő Vállalat egykori MSZMP-irodájában fölöslegessé vált brosúrákkal, nyomtatványokkal, mégpedig teljesen meggondolatlanul. Kígyósi Sándor rendészeti vezető váltig bizonygatta, hogy semmi rossz szándékuk nem volt, csak most volt kocsi, hogy elvigye a négy zsák papírt, s most volt fűtő is. Nádasi Zoltán, az 1. sz. távfűtési üzem önköltséges kazánok művezetője szerint csak a Május 1. utca 12. sz. ház két kazánja — mint az egyetlen szenes tüzelésű — alkalmas papírégetésre, így máshová nem vihet- ték, J ' y * ■: : , " A kétszer riasztott tűzoltókkal együtt kiérkező Nagy Lajos százados, városi tűzoltóparancsnok azonban más véleményen volt: semmiképpen sem kellett volna most égetni, mivel a nagy kánikula miatt nem volt légmozgás. Tegyük ehhez hozzá, hogy a két kazán közül az egyik amúgyis füstöl, a kémény átszakadt, a négy zsák papírt pedig egyszerre berakták a két kazánba, ahelyett, hogy apránként égették volna el. A tűzoltók lélegeztető készülékével fölszerelt fűtő végül is kiszedte a kazánból az el nem égett és füstölgő papírt, s vízzel eloltotta. A nagy riadalom és kellemetlenség azonban elkerülhető lett volna, ha nem olyan sürgős a brosúrák elégetései (Lajos) Anisz Nakkas úgy hitte, Allah, de legalábbis az ajatollah aka- ratátteljesíti azon az 1980. júliusi reggelen, amikor négy társával együtt útnak indult Párizs elővárosába, Neuilly egyik elegáns bérháza felé. A fegyver és a hamis igazolvány mindegyiküknél készenlétben volt, s a kapu előtt álló két rendőr, aki az iráni sah utolsó miniszterelnöke, Sapur Bakh- tiaréletére vigyázott, el is hitte, hogy újságírók akarnak beszélni a politikussal. A kommandó azonban eltévesztette az ajtót: a szomszédos lakásba csengettek. Az ajtónyitáskor azonnal tüzeltek, s Bakhtiar szomszédasszonya, Yvonne Stein holtan esett össze. Amikor a merénylők rájöttek hibájukra, már késő volt: Bakhtiar ajtaja zárva maradt, hiába zúdítottak rá össztüzet, s a rendőrök is rohanvást indultak feléjük. Nakkas és társai lőttek: az egyik rendőr holtan esett össze, a másik súlyosan megsebesült, egész életére béna maradt. De addigra már befutott a készültség, Nakkast és két társát a helyszínen elfogták — az elmenekült két terroristára másnap rejtekhelyükön csaptak le. Az öttagú terrorcsoport egyszer s mindenkorra végétért, — a Nakkas-ügy azonban igazában ekkor kezdődött el. „Egyedül Allah az én védőügyvédem”— kiáltotta Nakkas, amikor a bíróság elé került. Az egykori baloldali libanoni fiatal, a palesztin ügy lelkes támogatója, majd az iráni forradalom mindenre kész híve a botrány miatt kikerült ugyan a tárgyalóteremből, de az ítélet így is megszüleltett: Nakkas és három társa életfogytiglant, a negyedik húsz évi börtönt kapott a terrorakcióért. De az ügy még korántsem ért véget. Párizsban a nyolcvanas évek közepén egymást követték a véres merényletek, s szinte mindegyiknél, legalábbis az egyik, a terroristák által bejelentett motívum ez volt: bosszút állunk Nakkas sorsáért, kierőszakoljuk kiszabadítását. Franciaország remegett, de nem engedett — a terrorista börtönben maradt. A terrorakciók nem jelentettek járható utat Nakkas kiszabadítására. Közben azonban egészen más csatornákon is folytak kísérletek az Iránnak a jelek szerint fontos komandó- parancsnok szabadságának megvásárlására. Az akkortájt mélyponton lévő francia—iráni kapcsolatok ellenére titkos tárgyalások folytak a két ország között, — annál is inkább, mert Libanonban az Irán-barát Hezbollah ekkor még francia túszokat is fogva tartott. Bár Párizs hivatalosan elutasította az alkut a túsztartókkal, felmerült a csere lehetősége. Párizsnak egy feltétele volt: valamennyi francia túszt szabadon kell bocsátani Nakkas szabadsága ellenében. Az 1985. tájban megindult tárgyalások már közel voltak a sikerhez: egy ízben állítólag a francia hatóságok foglyukat egészen a genfi repülőtér határáig elvitték — a repülőtér égy része francia terület —s ott várták a francia túszokat szállító iráni gépet, de az nem érkezett meg... Komoly formában a túszcseréről a tavalyi francia elnökválasztás előtt esett szó. A szocialista államfő, Mitterrand és a jobboldali centrum kormányának elnöke, Chirac elé ismét odakerült a túszok kicserélésének ügye. Chirac belügyminiszteréről, Charles Pasquaról azt állították, hogy meg ígérte Nakkas szabadságát a még fogságban lévő franciákért, bár Pasqua, Chiraccal együtt tagadja ezt. A sajtó nyíltan írt akkoriban arról, hogy Chirac elnökválasztási hadjárata nagy adujának szánja a foglyok kiszabadítását, s végül a jelek szerint Mitterrand is elfogadta a cserét, humanitárius okokból. A túszok ki is szabadultak — Nakkas maradt a börtönben. Hogy ki mit ígért, azt aligha lehet egykönnyen tisztázni, Nakkas azonban úgy érezte, becsapták. Őszig várt ugyan, de akkor elhatározta, maga vívja ki szabadságát — éhség- sztrájkkal. Szeptemberben megkezdte a koplalást, de a hatóságok hajthatatlanok maradtak. A terrorista kommandó vezetőjét intravénás úton táplálták, s bár ekkor még elég jelentős erők követelték — természetesen a színfalak mögött — szabadon engedését, Mitte- rand keményen válaszolt: nyomás alatt nincs tárgyalás. Hogy kik, és hogyan tárgyaltak ezután, nem tudni, az azonban bizonyos: Teherán ígéretet kapott embere elengedésére, ha a látszatot sikerül megmenteni. Az üzenet megérkezett a börtönkórházba is. Nakkas tavasszal feladta éhségsztrájkját, s Párizsban máris rebesgetni kezdték: júliusban, a francia nemzeti ünnepen kap majd kegyelmet. Ez 14-én nem következett be. Nyilván azért, mert ezt az alkalmat az elnök nem akarta ilyen célra felhasználni — csak két héttel később, de akkor villámgyorsan: mire a közvélemény tudomást szerezhetett az ügyről, Anisz Nakkas és társai már úton voltak Teherán felé. Az állítólagos alku tehát végre megvalósult: Nakkas és társai szinte napra tíz évvel a meghiúsult merényletkísérlet után szabadultak. A döntés így nem „külső nyomásra” történt, a francia túszok pedig már régen otthon vannak, vagyis nem történt közvetlen csereüzlet: mindenki arra hivatkozhat, hogy szuverén és nem jóelőre kitervelt elhatározásról van szó. A francia belpolitikában persze azonnal vita robbant ki az elnöki kegyelem ügyében. Igaz, a leginkább érdekelt, s egyben Mitterrand leghevesebb bírálója, Chirac, nem nagyon támadhatja a döntést, hiszen ismert, hogy annak idején éppen ő akarta ezt megvalósítani, helyette és rajta kívül is vannak azonban mások, akik most támadják emiatt az elnököt. Ám Franciaországban szombattól „nyári szünetet” tart a politika— egyesek még azt is megpendítették a sajtóban, hogy az elnök éppen ezért időzítette péntekre döntését. Mire a politikai idény megindul, a Nakkas-ügy hullámai is elcsitulnak majd. Bomba robbant Londonban Terroristamerénylet áldozata lett hétfőn reggel lan Gow konzervatív képviselő, a kormány- párti képviselőcsoport északírügyi bizottságának elnöke. A befolyásos brit politikus házának kocsifeljárójában robbant egy gépkocsiban elhelyezett pokolgép. A nagy erejű robbanástól többen megsérülték. ' A gyilkos merényletet valószínűleg az észak-írországi brit fennhatóság ellen terrorista akciókkal hadakozó ír Köztársasági Hadsereg (IRA) műve volt. A legutóbbi két hónap folyamán az IRA számos terrorakciót hajtott végre Londonban és Anglia - más vidékein.
