Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-28 / 81. szám
1990. július 28., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 15 * «8 íjászbemutató AZ ELMÉLYÜLÉS ÉS A MEDITÁCIÓ SPORTJA Az ősi, Magyarországon hajdan talán a legnépszerűbb sportnak, az íjászatnak maroknyi hódolója találkozott tegnap délelőtt Kaposmérőben. A honi csapathoz egy nyolc — főképp hölgyekből álló — japán íjászcsoport is csatlakozott azzal a céllal, hogy a nemzeti színeket megcsillantva bemutassa tudományát. Mert az íjászat harci és sportjellegén túl tudomány is, ha keleti barátaink szemléletét magunkévá tesszük. Az íjászatnak Japánban megvan a maga rituáléja. Az úgynevezett hakama népviseletbe (fekete nadrágszoknya, fehér blúz) öltözött vendégek rendkívüli nyugalommal figyelték azt az attrakciót, amelyet kedvükért a magyar íjászsport egyik kiválósága, Kassai Lajos, a kaposmérői íjászklub vezetője mutatott be. Szép lován vág- tatás közben — akárcsak a honfoglalás kori őseink — lőtte nyilát a szalmatáblára helyezett pajzs közepébe. S hogy a látvány még izgalmasabb legyen, a két zászló közötti úton hátrafordulva is megismételte a pontos találatot. Kassai Lajos egyébként mint íjkészítő mester is kirukkolt: elkészítette a honfoglaláskori íj pontos mását. A régi elvek alapján, de már újkori anyagokból, készített fegyver ugyancsak eltért a japán íjaktól. A várakozás percei — A kyudo nem sport — állította határozottan Szabó László újdonsült íjász, aki Győrből érkezett a bemutatóra. — Sokkal inkább az elmélyülés, a meditáció és a szellemi torna tudománya. A japán kyudo szót ha elemezzük, az is azt mutatja: a kyu íjat, a do szócska pedig szellemi utat jelent. Ezért van nagy jelentősége az előkészületeknek, a figyelem-összpontosításnak. A találat szinte nem is számít, csak abban az esetben, ha valaki a mesteriokozat elnyerésére pályázik. Vadadi Zsolt — civilben gépészmérnök — már mesteri fokozatot ért el a japán íjászatban. Egy évig tartózkodott a szigeteken, és több keleti küzdősportot művel egészen magas színvonalon. Neki köszönhető, hogy a kamakurai (Tokió melletti) egyetemről ellátogattak hazánkba a kyudo képviselői. Tőle tudtuk meg azt is, hogy nem véletlenül található oly sok hölgy e sportág művelői között: e szellemi sport nem kíván any- nyi fizikai erőt, küzdelmet, mint a többi. Győrből érkezett Vági Miklós, a dzsúdószövetség elnöke is. Kedvelője az íjászatnak. . — Csak az a gond, hogy nekünk nem a japánokat kellene** másolnunk — magyarázta. — Hiszen olyan erős, szép hagyományai vannak a magyar íjász- ~ sportnak, hogy vétek elfelejteni.-.. Ezt kellene felújítani! Ha belegondolok, hogy egy japán íjhoz 680 nyugatnémet márka kell, a hozzátartozó bőrkesztyű 710 márka, s a hakama árát meg a tanító- mester díját még nem is említettem... S hol van még akkor a meditáció? Ezért talán még mindig ajapá- nokhoz kellene fordulnunk... Várnai Ágnes Fotó: Kovács Tibor Kassal Lajos kaposmérői íjászmestér vágtató lóról pajzsra céloz Hakamába öltözött japán íjászlányok lövésre készítik íjaikat Kozai Takasi szertartásos felkészülése Somogybán az A.S. Virtus olasz csapat Öttusa-vb Az összetettben négy szám jtán a szovjet Eduard Zenovka /ezetett 4576 ponttal, Fábián -ászló a harmadik (4420), Mi- rsér Attila a 10. (4341), Martinék János a 23. (4226) helyet oglalta el. Csapatban a Szov- etunió 13535 pontot gyűjtött, Jlagyarország (12987), második. Már egy hete Somogybán tartózkodik az A.S. Virtus nevű olasz együttes. A csapat egy Milánó melletti kisvárosból érkezett, ahol egyszerre hat labdarúgócsapat is működik. Mint megtudtuk, kizárólag csak az utánpótlással foglalkoznak az olasz kisvárosban. Az A.S. Virtus látogatásának elsősorban az' a célja, hogy kapcsolatokat alakítson ki magyar együttesekkel. Szerdán a Rákóczi FC ifjúsági csapatával mérkőzött, és a színvonalas találkozón 2—2 arányú döntetlent ért el. Tegnap délután Fonyódon a helyi csapat volt az ellenfele. Vasárnap a csapat hazautazik Olaszországba. NEMZETKÖZI TENISZVERSENY BOGLÁRLELLÉN Ma kezdődik és várhatóan hétfőn délelőtt a döntőkkel ér véget az I. osztályú nemzetközi pénzdíjas BB-kupa, illetve az ezzel párhuzamosan rendezett II. osztályú Harmath Lajos-em- lékverseny Boglárlellén a BBSC tenisztelepén. Mindkét verseny során női, valamint férfi egyéniben hirdetnek bajnokot. A nemzetközi versenyen a hazai élgárda mellett (a ranglista első 15 helyezettjéből 1 ö eljön a Balatompartl városba) szovjet, román, csehszlovák, valamint ausztrál versenyzők is indulnak. Az I. osztályúak mezőnyében 72 férfi, illetve 40 hölgy próbál szerencsét, míg all. osztályúaknái 62 férfi és 40 női versenyző áll rajthoz. Szombaton már reggel nyolc órakor megkezdődik a II. osztályú teniszezők küzdelme, majd 10 órától már az I. osztályú főtábla csatározásai is elkezdődnek. Vasárnap nyolc órától folytatódik a két verseny; 16 óra felé kerül sor a II. osztályúak döntőjére. Az I. osztályúak döntője — várhatóan — hétfőn 10 órakor lesz. EZ (NEM) AMERIKA... Biztató a jövő Volt egyszer egy Magyarország—USA válogatott ökölvívó-találkozó Ünnepre készülődött szerdán Kaposvár, az ökölvívás hazai nagy ünnepére. Ezen a napon ugyanis a somogyi megyeszékhely adott otthont a Magyarország—USA válogatott ökölvívó-találkozónak. Eddig öt alkalommal „randevúzott” egymással a két nemzet válogatottja. A mérleg a tengerentúliakra nézve volt hízelgő: háromszor ők győztek, míg a magyaroknak ugyanez csak egyszer sikerült, s egy ízben döntetlen született. A nagy kérdés tehát az volt, hogy sikerül-e javítanunk ezen a számunkra kedvezőtlen arányon. Az amerikaiak névsorát böngészgetve egyetlen ismerős névre sem bukkantunk. Valamennyien 20 év körüli, tehetséges fiatalok, akiket már az 1992-es barcelonai olimpiára gondolva válogattak ki. Ebből mindenesetre sejteni lehetett, hogy azért ők sem lehetnek akárkik. Igaz, mi sem a legjobb előjelekkel készültünk az összecsapásra. A magyar csapat három „nagyágyúja” — Isaszegi Róbert, Füzesy Zoltán és Hranek Sándor—épp a mérkőzés napjának reggelén utazott el Seatt- leba a Jóakarat Játékokra. Mindezek ellenére a közönség szinte dugig megtöltötte a sportcsarnokot, s akik kilátogattak az összecsapásra, azok bizony, nem is csalódtak. Egyébként az amerikai csapat külön színfoltot jelentett. Nemcsak a bőr színe miatt—az egész népes amerikai küldöttségben alig hárman-négyen voltak „fehérek” —, hanem a megjelenésük, a viselkedésük miatt. Míg a magyarok összeszorított fogakkal, mindenre elszántan melegítettek, addig ellenfeleik széles vigyorral az arcukon, fülhallgatón keresztül zenére mozogva vették lazára a „figurát”, hálás témát nyújtva a fotóriportereknek. S amikor felhangzott az amerikai himnusz, mintegy varázsütésre megváltoztak. Az USA lobogója felé fordulva, szívükre tett kézzel, átszellemült arccal — többségük néhány könnycseppel a szemében — énekelték a himnuszukat... Majd az elsőként szorítóba lépő versenyzőjüket a „Bújj, bújj, zöld ág” kezdetű gyermekjáték mintájára engedték a kötelek közé, jó adag biztatást adva neki. Azt hiszem, hogy a meghívott vendégek nemigen zárták őket a szívükbe, mert a tengerentúli versenyzők pontosan eléjük telepedtek le, s a rájuk jellemző fiatalos lendülettel, sűrűn felugrálva helyükről, kísérték figyelemmel éppen soros társuk mérkőzését. Az már más lapra tartozik, hogy az első összecsapáson, bizony, nemigen volt okuk az ugrálásra. Mert az Isaszegit helyettesítő Lakatos Pál úgy megpüfölte szerencsétlen ellenfelét, hogy a találkozó végét jelző gongszó után talán egyszerre két oxigénmaszk is kevés lett volna neki. Mellesleg: azért sejteni lehetett a találkozó előtt, hogy az a „Lakatos-gyerek” sem lehet olyan puhány, hiszen az idei országos bajnokság döntőjében épp Isaszegit taszította le a 48 kg-osok trónjáról. Aztán itt van Kalocsai Zoltán is, aki olyan hanyag eleganciával verte meg Michealt, hogy az amerikai fiú lehet, még mindig azon rágódik: minek is jött ő Magyarországra. A nap mérkőzésének kikiáltott csetepatéban pedig Mizsei György úgy intézte el ellenfelét, hogy közben — a közönség legnagyobb örömére — egész sor technikai bravúrt bemutatott. S ekkor még nem is szóltunk Hart Péterről. Őszintén megvallom; amikor megláttam robusztus ellenfelét, ugyancsak féltettem a magyar fiút. Sokáig úgy látszott, hogy nekem lesz igazam. Egészen a második menet közepéig. Akkor Hart egy hatalmas erejű jobb egyenessel úgy eltalálta Connollyt, hogy talán egy egész locsolókocsi tartalma is kevésnek bizonyult volna, hogy teljesen kitisztuljon az amerikai. A többiek is mind — akik ugyan vereséget szenvedtek— küzdeni tudásukkal és határtalan lelkesedésükkel elnyerték a közönség rokonszenvét. Mert például esküdni mernénk rá: ha Szűcs László és Béres Zoltán mérkőzését nem amerikai bírák pontozták volna, a találkozó végén a két magyar keze emelkedett volna a magasba. Kikaptunk, igaz. A látottak azonban örömre és bizakodásra adnak okot. S ezt nemcsak mi, egyszerű szemlélődök éreztük így, hanem a magyar és az amerikai szakemberek is. A vereség ellenére mindkét válogatott szakvezetője dicsérte a magyarokat. S épp ezért merjük leírni: ez a fiatal magyar ökölvívó-válogatott nagy jövő előtt áll. Fenyő Gábor
