Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-24 / 77. szám
1990. július 24., kedd « > SOMOGYI HÍRLAP 3 ÁTALAKULÁS UTÁN Jobb utakon A Közúti Építővállalat nemcsak szemléletet, technikát, hanem nevet is változtatott, július elseje óta a Strabag Hungária Építőipari Kft. területi igazgatóságként működik. Pusztai Jánosné igazgató a változásokról ennyit mond: — A Strabag Hungária Kft. január elsejével alakult három magyar (a zalai, a kecskeméti, a budapesti) és egy osztrák vállalat részvételével. Mi egy fél évvel később csatlakoztunk. Alapvetően lényeges gazdasági érdekek vezettek a döntésben... Mi vállalkozók vagyunk. Akkor építünk utat, ha valaki — tanács, tsz, állami gazdaság stb. — megrendeli. A múlt héten a Balaton-parton a tanácsokat sorra felkerestem, felhívtam a figyelmüket az elvégzendő feladatokra, de úgy érzem, a hely- hatósági választások előtt nem akarnak semmibe belekezdeni. Pénzük van, de teljes az elbizonytalanodás. Az útépítés mellett nagyon széles a tevékenységi körünk, vállaljuk pélPusztai Jánosné igazgató dául hidak, gabonasilók, benzinkutak építését is. Szinte mindent a lakóházakon kívül. 650 dolgozójuk van, a többségük segédmunkás. — Az órabérük 50—80 forint között mozog. Látom, meglepődött azon, hogy órabért és nem teljesítménybért fizetünk. Talán az embereket is irritálja sokszor, ha látják a munkásokat a lapát nyelén támaszkodni, de higgye el: sokszor nem ők tehetnek róla. Mint mondtam, megrendelésre dolgozunk, és sokszor előfordul, hogy két hétig nem tudunk munkát adni, utána pedig „összetornyosulnak” a feladatok. Nem lehet hetente elküldeni és újra felvenni embereket. — Pillanatnyilag milyen megbízásaik vannak a megyében? — Hamarosan befejezzük a 61 -es út nagybajomi szakaszát, az andocs—nágocs—-zicsi utat, a 68-as út Barcs—Bala- tonszentgyörgy közötti szakaszát, a kaposvári kórház 3000 adagos konyháját. Meglepett, amikor megtudtam, hogy egy közúti építővállalat élén nő az igazgató. —Osztrák partnereink is csodálkoztak; úgy tudom, hogy építőipari vállalatnál nincs női vezető Ausztriában, és az NSZK- ban sem. Húsz éve már, hogy itt dolgozom, ebből tíz évet gazdasági igazgatóként. Közgazda- sági egyetemen szereztem diplomát. A férjem is a vállalatnál dolgozik; kezdő szakemberként jöttünk ide. Úgy szoktam vigasztalni, hogy ő az okosabb, én meg a rátermettebb. Nagyon szeretnék bizonyítani. Életemnek fontos része a munkám; még az útépítési technikumot is elvégeztem kínomban. Optimista azért vagyok, mert hiszek a kollégáimban: valamennyien bizonyítani akarunk. — A Strabag mit kíván önöktől? — A vezetőktől tárgyalóképes megjelenést, új munkastílust. Linzbe kellett például mennem egy tárgyalásra; reggel indultam, késő este fejeződött be a program, éjszaka visszatértem, és másnap ugyanúgy dolgoztam, mint máskor. A rendhez az is hozzá tartozik, hogy a gépek ne legyenek sárosak, az emberek meg slampo- sak. H. I. Telt házak, még elfogadható árak a szakszervezeti üdülőkben Támogatás nélkül nem lesz vendég Szakmai gyakorlaton SZÁZ DIÁK A MUNKÁVAL ISMERKEDIK Fokozott balesetveszély Veszélyes anyagok szállítása A közelmúltban több napilap is foglalkozott veszélyes anyagok szállítása közben bekövetkező balesetekkel, illetve ennek kapcsán a hazai baleset- és katasztrófaelhárítás hiányosságaival. Olyan írás is megjelent, amely a veszélyes vegyi áruk közúti szállításáról többek között azt állítja, hogy a tartálykocsikra egyetlen biztonsági rendelkezés vonatkozik: a sofőrök nem hagyhatják el jármüvüket. Kupfer Dezső, a Közlekedési és Hírközlési Minisztérium főosztályvezető-helyettese szerint ez nem felel meg a valóságnak. Magyarország 1979-ben húsz európai ország mellett — csatlakozott a „Veszélyes áruk nemzetközi közúti szállítására vonatkozó megállapodáshoz” (ADR), s ennek előírásait a közlekedési miniszter a belföldi forgalomra is kiterjesztette. Az ADR ugyanakkor nem szabályozza — ez nem is feladata — az ellenőrzést vagy a katasztrófaelhárítást. A minisztérium további intézkedéseket is tett, így március óta az etilén és más, különösen veszélyes anyag is csak olyan, hatóságilag kijelölt útvonalon szállítható, amely — a régebbi gyakorlattól eltérően—a fővárost teljesen elkerüli. Túl vagyunk a nyár felén, de ha a hivatalos dolgainkat intézzük, tapasztaljuk, milyen sokan vannak szabadságon. Üdülési lehetőségekről kérdeztünk meg néhány nagy vállalatot. Vállalati körkép CzárErzsébet, a Pamutfonóipari Vállalat szakszervezeti titkára azt mondta: a gyárnak Ba- latonszemesen és Szilvásváradon van üdülője, itt száz embert tudnak elhelyezni. Egy személynek két hétre, teljes ellátással, 1800 forintba kerül a pihenés. Ez az összeg a tényleges költségeknek csak a harmadát fedezi, a többit a gyár „teszi hozzá.” Az idén hatvanan kaptak szakszervezeti beutalót. Nem tolongtak értük az emberek, mert az áruk borsos volt és sok volt közöttük a szezonon kívüli ajánlat, kevés viszont a melegvizes és a családos beutaló. A szakszervezeti titkár elmondta azt is, hogy a múlt évihez képest csökkent az igény és az érdeklődés. A Kaposvári Ruhagyárban Papp Borbála szakszervezeti titkár azt mondta, hogy Fonyódon a vállalati üdülőjükben 396- an tudnak egyszerre pihenni. Az árak még mindig kedvezményesek, hiszen teljes ellátással egy nap 115 forintjába kerül a dolgozónak. Gödön pedig faházak állnak a pihenni vágyók rendelkezésére napi 70 forintért. Kaptak szakszervezeti beutalót is: mind elkelt. Az igény és az ajánlat itt fedte egymást. A ruhagyár az idén 561 ezer forinttal járul hozzá a dolgozók üdültetéséhez, igaz, ennyivel kevesebb jut majd segélyekre és nyugdíjas-találkozókra. A cukorgyárban is hasonló lehetőségekről számolt be Beke István szakszervezeti titkár. Balatonboglári üdülőjükben már napi 100 forintért teljes ellátást biztosítanak, bár a vállalatnak egy nap 490 forintjába kerül. A szakszervezeti üdülőjegyekhez is hozzájárul a vállalat. Az előés utószezonban nehezebb A dél-balatoni SZOT-üdülők igazgatóját, Bakai JánosQjér- deztük: — Hányán töltik az idén a szabadságukat szakszervezeti beutalóval? — 9500 helyünk van, és az üdülők száz százalékig foglaltak; 1200 vendégük nem beutalóval jött. Az áraink még mindig elfogadhatóak, a beutaló jellegétől függően napi 130—170 forint. Ami talán szokatlan, hogy külön szolgáltatásért lehet csak igénybe venni a teniszpályát, a csónakokat és mindazt, ami eddig ingyen járt a vendégnek. Változás van a gyermeküdültetésben is, megerősítettük a szaktábori jelleget és a lisztérzékeny gyermekeknek is szerveztünk üdülést. Az idén 280 ezer ember kapott SZOT-beutalót, ebből 90 ezren nyaralnak a dél-balatoni üdülőkben. — Volt vállalat, amelyik szóvá tette, hogy főidény helyett elő- és utószezonra kaptak beutalót. — Mi itt a vendégeket fogadjuk, a szétosztást a budapesti központ végzi, a taglétszám arányában. — Tapasztalnak-e a múlt évihez képest változást? — Igen, különösen az elő- és utószezonban nehezebb az értékesítés. A Nyugatról érkező vendégek számra is visszaesett pedig a kereskedelmi értékesítés azért volna fontos, mert részben az fedezi a kedvezményes beutalók értékét. Összehasonlításképpen mondom, hogy beutaló nélkül 400— 1000 forintba kerül a szállás a vendégeinknek. Egymilliárd a közösből — Ön hogyan látja a szak- szervezeti üdülés jövőjét? — Az idén a kormány egymilliárd forintot fordított erre a célra. Jó lenne, ha jövőre is hasonló összeget költhetnénk a dolgozók pihenésére, de ez ügyben kormányszinten mér nem történt állásfoglalás. Támogatás nélkül az üdülőket egyszerűen nem lehet megtölteni, mert a nyugati vendégek száma csökken, a belföldiek pedig ezt az összeget nem tudják megfizetni. Hunyadkürti Ilona A tabi Rudnay Gyula Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet tanulói közül több mint 250-nek nem kezdődött meg a vakáció a tanév befejezésével. Takács Mihály, az iskola gyakorlati oktatásvezetője mondta: — Majdnem száz elektroni-. kaiműszerész-tanulónk a tabi Videotonban, illetve az Orion tamási gyáregységében, a Siófoki Kőolajvezeték-építő Vállalatnál, a siófoki vízműnél, valamint a Mechanikai Művek marcali gyáregységében ismerkedik a különféle mérőeszközök működésével, kezelésének fortélyaival, a szereléstechnológiával és a hibafelderítő mérő- rendszerekkel. A mezőgazdasági gépszerelők közül legtöbben a tabi és a kapolyi termelő- szövetkezetben, az iskolai tanműhelyben, a Kaposgép tabi gyáregységében, a siófoki Afit- nál, valamint a lakhelyük szerinti tsz-ek gépműhelyében kaptak lehetőséget a szakmai gyakorlatra. A nőiruha-készítő szakmunkástanulók a Campingcikknél, illetve a Május 1. Ruhagyár ka- rádi telepén dolgoztak. A csoportos képzésben részt vevő esztergályos, vas- és fémszerkezet-lakatos, valamint hegesztőtanulóknak a BVG gyáregysége, a kőműveseknek pedig a tanács költségvetési üzeme adott munkát. Léner Ferenc, a Budapesti Műszaki Egyetem negyedéves villamosmérnök hallgatója. Vele a gyakorlat utolsó napján beszélgettem. — Mint a tabi gyáregység társadalmi ösztöndíjasa második alkalommal töltöttem nyári szakmai gyakorlatomat a Videotonnál — mondja. — Három hétig a műszaki osztályon dolgoztam. — Hogyan fogadták? Milyen kapcsolat alakult ki azott dolgozókkal? Az osztályvezető személyesen kísért végig és mutatott be munkatársainak. Úgy érzem, hamar befogadtak. — Mi volt a feladat? — Az SMD-technológiával ismerkedtem. A gyáregység az ehhez kapcsolódó szakirodalmat a rendelkezésemre bocsátotta, így bekapcsolódhattam a gyártási folyamatba is. A másik feladatom egy javítóberendezés vázlatszerű áttervezése volt javításra és kis sorozatok gyártására. — Összességében milyen volt ez a gyakorlat? — A feladatok elvégzéséhez a segítséget mindenütt megkaptam. Ugyanezt mondhatom a „kollégákkal” kialakított kapcsolatomra is. Hogy szakmailag ez a gyakorlat mennyi előrelépést jelentett? Erre nem tudtok egyértelmű választ adni. Úgy tapasztaltam, hogy a jövőt illetően a gyáregységben is — akárcsak országos szinten — mindenki bizonytalan, sok a tanácstalanság. Mindenki vár: ki a fellendülésre, ki másra... (Krutek)
