Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-04 / 60. szám
1990. július 4., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 7 200 m-en bár megjavította hazai legjobbját, így is hetedik lett a selejtezőben. Igaz, az előtte végzők valamennyien egy két évvel idősebbek voltak. Úszásban Hegedűs József 200 m-es mellen negyedikként ért célba a B döntőben 2:44,8- as egyéni csúccsal. Ugyan ő a 100 m-es mellúszásban ugyancsak a B döntőben 1:15,7-el ütött be ötödikként. Böröczi Viktória is két B döntős számban szerepelt 100 m-es mellúszásban 1:26,44-el ötödik — ezzel megközelítette legjobb idejét. 200 m-es mellúszásban sajnos nem tudta megismételni az előfutamban úszott idejét, így ott a hatodik helyet szerezte meg. Bár szemre nem tűnnek tetszetősnek ezek az eredmények, ismerni kell a többiekét. Azokból kiderül, hogy van mit tanulnunk. Úszásban és atlétikában elsősorban az olaszok uralták a mezőnyt, nagyszerű időkkel utasították maguk mögé vetélytársaikat. Ezt hozta hát a 8., de a számunkra első Alpok—Adria Nyári Játékok. Sok-sok tanulságot, maradandó élményt és megannyi hasznos tapasztalatot. A somogyi küldöttséget vezető megyei sportiroda vezető Klencsár Gábor így foglalta össze a négy nap tanulságait: — A múlt év szeptemberében kértük az Alpok—Adria Munka- bizottságától felvételünket, mert nagyon jó hírek érkeztek a korosztályos játékokról. A legnagyobb eredményünk, hogy első ízben mi is ott lehettünk. Megyénkben kiemelt négy sportágban indultunk és elégedett vagyok összeredménye- inkkel, megjegyezve, hogy kis szerencsével, jobb odafigyeléssel még többre lehettünk volna képesek. Ezt részben a tapasztalatlanság számlájára írjuk. Tehát nem vagyok csalódott, nekem is nagy élmény volt ez a négy nap. Bízom abban, hogy a velünk tartott szakemberek bőségesen profitálnak a látottakból. Van mit tanulnunk versenyrendezésből, annál is inkább, mert a két év múlva sorra kerülő nyári játékokat hazánk rendezi meg Zalaegerszegen és ebbe nekünk is feladatunk lesz. Külön öröm, hogy fegyelmezettsportolóinkról mindenütt az elismerés hangján beszéltek, azt hiszem, hogy ez egyik előfeltétele, jó hírünk megszerzésének és a későbbi jobb eredményeknek. Szöveg és fotó: Jutási Robert £ Alpok—Adria Nyári Játékok Somogyiak a linzer városában Linz főtere a nevezetes Szent-háromság szoborral Némi vigaszként hatott, amikor híre érkezett, hogy a játékokon kint levő két úszónk bevere- kedte magát a B-döntőbe. Szó, ami szó, Hegedűs Józseftől és Böröczi Viktóriától a nagyon erős mezőnyben senki'sem várt érmeket. De erről majd később. Most már kísérjük nyomon két csapatunkat. A Landessporthalle hatalmas tornacsarnokát leereszthető műanyagfallal három részre osztották. Itt folytak egyidejűleg tovább a röplabdacsatározások. A somogyiaknak megint csak egy olasz ellenfél, ezúttal Trentinó jutott, s bár az előző mérkőzés negatív hatása elbizonytalanította csapatunkat, az elején úgy tűnt, hogy egyenlíthetünk Itáliával szemben. 15- 11-re nyertünk jó csapatmunkával az első szettet, de aztán éppen ettől a sikertől ijedtek meg fiataljaink. 11-nél ugyan még együtt voltak ellenfelükkel, de egy-két megingás elég volt a vesztéshez. Ennek a hatása aztán a harmadik játszma — most már sima — elvesztéséhez vezetett. Elúszott egy jó helyezés lehetősége. Bár csapatunk — vigaszként — két játszmában simán verte ezután Steiermark válogatottját, ez már csak a hetedik helyhez volt elég a tizenhármas mezőnyben. Kissé jobb összpontosítással két-három hellyel előrébb végezhetett volna tehetséges csapatunk. Kökényessy Péter edző: együttesünk nem játszott igazi tudásához mérten. Ezt részben indokolja, hogy az itteni már nem használt, s nemzetközileg is mellőzött típusú japán labdákkal kellett játszanunk. Ennek tudható be részben, a feltűnően sok nyitásrontásunk. Pedig a mezőnyből kiemelkedő két olasz együttes mögött tudásunk alapján esélyünk lehetett volna, akár a dobogó harmadik fokának megpályázására is. A Sasvári, Tuba, Zalavári, Csepregi, Valek, Varga kezdő hatos mellett Gelle, Antal, Vu- kov és Kosaras jutott még szóhoz. Közülük Tuba és Csepregi nyújtotta a legegyenletesebb teljesítményt, időnként Sasvári és Zalavári is méltó társaik voltak. Megvan a kosár És most ismét kosárlabda. Kit verünk meg, ha Burgenlandot sem sikerült? Ez a kérdés foglalkoztatta kosarasainkat az utolsó játéknapjuk reggelén. Úgy tűnt, hogy a fiúk is restelték előző vereségüket és villámrajttal kezdtek a Stájer válogatott ellen. Már a 6. percben 20-3-ra vezettek, így szünet után már a cserék léptek pályára. Csapatunk így is 29 pontos győzelemmel vigasztalódott. Következett Karintia. Mintha nem az előbbi csapatunk kezdett volna. Gyenge dobásaink után az ellenfél zárt 3 pontos előnnyel. Végre időkérések után fordulat következett, s a második félidő közepén már 19 pontos somogyi vezetés mellett lényegében el is dőlt a mérkőzés. Kosarasaink összességében ötvenszázalékos teljesítményt értek el, de ez mint említettem, a sajátosan irányított sorsolás miatt a helyezésben nem tükröződhetett. A tizenkét résztvevő között ezzel is csak tizedik lett együttesünk. Biz azzal a vesztett burgenlandi mérkőzéssel a 6—7. helyezésünk veszett oda. Nagy Gábor edző: fiatal csapatunknak első nemzetközi megméretése volt ez a sorozat. Ennek megfelelően nem is tápláltunk túlzott illúziókat. Elégedettek is lehetnénk, ha az a sokat emlegetett burgenlandi fiaskó nem jön közbe. Hullámzó volt a teljesítményünk, nekem elsősorban a Friaul elleni második félidei játékunk tetszett. Egy jobb sorsolási szisztémával előbb végezhettünk volna és az reálisabb képet adna a linzi mezőnyben nyújtott teljesítményünkről. A tornán szereplő játékosok (zárójelben a dobott pontjaik össz-száma) Fekete (80), Balogh (60), Vörös G. (51), Váli (25), Tombor (21), Gulyás (18), Vörös B. (13), Heffer(10), Biró (8), Ivánfi (4), Nagy G. Játé- kosainkközül VörösG., Fekete, Balogh, Biró és Tombor teljesítménye dicsérhető. Atlétikában és úszásban két- két versenyző képviselte megyénket. Atlétikában nagyon színvonalas versenyek folytak és köztük több magyar sikerrel végződött. Elsősorban a győriek jeleskedtek. A hazai serdülő mezőny eredményeinél jobb idők kellettek a sikerekhez. A mieink közül Rumi Csaba 12 résztvevő között szerzett nyolcadik helyet 300 m-en 9:19,75- ös idővel, Szalai Szilveszter Linz ötszáz éves! Öles plakátok, zászlók sokasága, megannyi felirat hívja fel a járókelők figyelmét az ünnepi eseményre. Felső Ausztria székhelye, az ország harmadik legnagyobb városa 1990-ben jubileumának lázában ég. Az érkezőt már az első pillanattól rabul ejti ez a sajátos arculatú város. A Duna két partján elterülő acélcentrum nyomát sem viseli ipara negatív hatásainak. Linz nemcsak varázslatos panorámájával, hanem patyolattiszta utcáival, az ózont árasztó zöldövezeteivel, nagymúltú történelmét sugalló belvárosával, templomaival és mutatós középületeivel fogja meg a látogatót. És minket még valamivel: a pazar kivitelű, korszerű sportlétesítményeinek sokaságával. Röpke néhány óra feleletet adott arra, hogy miért is esett az Alpok—Adria Nyári Ifjúsági Játékok helyszínének kiválasztása erre'a városra. Somogy megye sportdelegációja első ízben szerepelt ezen a négynapos rendezvénysorozaton, melynek során atlétikában, úszásban, röp- és kosárlabdában mérte össze tudását az érintett öt ország tizenöt régiójának mintegy ezerkétszáz fiatalja. Az ünnepi díszbe öltöztetett linzi stadionbeli megnyitó mindnyájunk számára emlékezetes marad. Lehet-e felemelőbb érzés egy tizenhét éves fiatal számára, mint ott a zöld gyepen állva nemzeti himnuszát hallgatni. Mi somogyiak is átéreztük e percek rendkívüliségét, szinte valamennyiünkre rátört az a semmivel sem helyettesíthető érzés, amit csak felfokoz az idegen környezet, no meg annak a tudata, hogy e fennkölt dallamokat a mi tiszteletünkre játsszák. Fiatalok között a barátságok gyorsan szövődnek. Alig sorakoztak föl a résztvevők, máris meleg kézfogásoknak, jelvények és zászlócskák cseréinek lehettünk szemtanúi. A rendezők kifogyhatatlan ötleteit és bőkezűségét demonstrálta a megnyitó műsor. Talán csak a szervezőbizottság által előírt ötnyelvűén mondott üdvözlőbeszédek tették vontatottá és a kívántnál hosszabbá az estét. De mindezt ellensúlyozta a hegyi vadászok fúvós zenekarának remek produkciója, az égbőt pottyanó ejtőernyősök mutatványa, és a művészi tornászok bemutatója. Szinte felrázta az utazástól gyötört társaságot Strauss örökszép melódiája, a Kék Duna keringő, amely itt a Duna partján, a dallam szülőhazájában még hatásosabbnak tűnt. Sajnos az est szó szerinti fénypontját jelentő tűzijátéknak már kevesebben lehettek szemtanúi. Hiába no, gondolni kellett a holnapra is, hisz másnap reggel korán kezdődtek a játékok... Felkészültünk! Rajt! A harminchat tagú somogyi delegáció másnap korán talpon volt. A Tungsram és a Kasira épülő megyei röplabda válogatottnak sajnos nem kedvezett a szerencse. A résztvevőket ugyanis csoportokba osztották és a somogyiak az egyetlen négyes létszámúba kerültek. Ennek következményeként közvetlen egymás után két, majd kora délután egy újabb mérkőzés várt rájuk. Az impozáns Pedagógiai Főiskola tornacsarnokában először Szlovénia válogatottjával kellett „megküzdeniük”. Azt hiszem, hogy ez a kifejezés a helytálló. Valóban küzdelmes találkozót vívtak a mieink, s izgalmas csatában többszöri vezetés után veszítették el az első játszmát 15—12-re. Ez mintha békjót rakott volna lányaink kezére, szinte állva nézték, amint a második szettben a jugoszlá- vok 11 -6-ra elhúznak. Ami ezután történt, az a mi számunkra volt szívderítő. Mintha kicserélték volna a csapatot, több pontszerzést már nem engedélyeztek ellenfelüknek, s innen fordítva egyenlítettek. Következett a döntő játszma, amelyet a nálunk az ötödik játszmákból ismert gyorsított formában bonyolítottak le. A jugoszlávok magassági fölénye azonban meghozta a sikerüket. Alig volt szusszanásnyi idő, máris újra pályán volt csapatunk. Simának indult a találkozó, de az első játékrész hajrájánem sikerült később sem eltüntetni. A számunkra szokatlan és ismeretlen hangos énekléssel és harci kiáltásokkal fűszerezett bemelegítésük szinte sokkolta lányainkat, akiknek a lábában, no és a kezében ráadásul eggyel több mérkőzés is volt ellenfelüknél. A magabiztosan ütő, jelentős magassági fölénynyel rendelkező olaszok az első játszmában szinte kiütötték megszeppent csapatunkat, amely mindössze négy pontot volt képes összehozni. Feltűnően sok rossz nyitás, és nyitásfogadás, „szellős” sáncmunka jellemezte játékunkat, amit csak tetézett, hogy a játékvezetők sem vették kegyeikbe őket. Ennek ellenére sokat változott a kép a második játszmára. 10-6-ra elhúztunk, s amikor éledni láttuk a reményt, az el is illant. Több pontra már nem futotta. Csapatunk a saját bőrén győződhetett meg arról, amit eddig is tudtak: nevezetesen az olasz női röplabda, kontinens- szerte elismert magas színvonaláról. És most ugorjunk át a palán- kok tájára. A Kaposcukor és a sportiskola alkotta fiú kosárlabda csapat, a Linz kertvárosában levő sportiskola tornacsarnokában játszotta mérkőzéseit. A nyitányon az olasz, Friaul tartományi válogatottal néztek farkasszemet Feketéék. Itt is ban kis fáradság jelentkezett, s csak a nyolcadik játszmalabda hozott döntést a javunkra. Gyorsan elveszítetük a második szettet, hogy aztán a tartalékolt erővel hatalmas fej-fej melletti küzdelemben 17-15-re nyerjék a mieink az újabb játszmát, s egyben a mérkőzést. Jól jött egy kis pauza, melynek hatása délutáni Salzburg elleni mérkőzésen már az eredményben is megmutatkozott. Válogatottunk simán nyerte mindkét játszmáját, s csoport másodikként jutott a következő körbe. Venetó-venetó Még nem tudtuk, csak sejtettük, hogy megjön a böjtje ennek a második helynek, mert így az A csoport győztes Venetó várt lányainkra a második napon. A későbbi ezüstérmes olaszok már a mérkőzés előtt olyan lélektani hatást gyakoroltak a mieinkre, amelynek nyomait szembetűnő volt ellenfelük magassági fölénye, ami ugyebár ebben a sportágban is meghatározó. Az első félidőben nem is találták meg ennek az ellenszerét kosarasaink, de a szünetben sikerült rendezni a soraikat. Jó védekezéssel, pontos dobásokkal megnyerték ugyan a második félidőt, de a mérkőzést nem. Ez még megbocsátható volt, hisz alkalom kínálkozott a javításra. Egy szemre is könnyű ellenfél következett Burgenland „személyében”. Sajnos a fiúk is túl könnyűre vették a dolgot, hosz- szú percek teltek el anélkül, hogy kosarat dobtak volna, de még a büntetődobások is szemre „nehezükre esett”, így aztán szépen elúszott ez a mérkőzés is; amely több volt egy vereségnél. Az irányított sorsolás következtében hiába támadt fel később csapatunk, ezt a sikertelenséget nem tudta helyrepofozni.