Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)

1990-07-21 / 75. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP—BALATONI NYÁR 1990. július 21., szombat A jövő héten megszólalnak a szirénák Veszély a szeszélyes Balatonon NEM LÁTSZIK A FÉNYJELZÉS E nyáron már 15 áldozatot követeit a magyar tenger, s a hálálesetek többnyire azzal magyarázhatók, hogy az önfeledt fürdőzők, szörfözők, csónakázók nem veszik komolyan a viharveszélyt jelző sárga fényt. Ennek elle­nére is sokan a vízben maradnak, s csak az utolsó pilla­natban mennek a partra. Mivel a jelenleg működő riasztási módszerek és eszkö­zök nem elegendőek a sze­mélyi katasztrófák megelőzé­sére, a Belügyminisztérium PoJ- gári Védelem Országos Pa­rancsnoksága a héten beszél­getésre invitálta az érintett szer­vek képviselőit, hogy díjmente­sen felajánlja szolgálatait és a rendkívüli időszakra rendszere­sített riasztóeszközeit. Megíté­lésük szerint a kellő időben le­adott, a víztükörre irányított nagy hangerejű szirénajelzés a már működő rendszerrel együtt jobban felhívná a vízben tartóz­kodók figyelmét a közelgő ve­szélyre. A hang hatása Sztanek Endre ezredes, a BM. Polgári Védelem Országos Parancsnokságának parancs­noka elmondta: Siófokon és Balatonfüreden kísérleti jelleg­gel szeretnének fölszerelni né­hány szirénát. Ha azok haté­konynak bizonyulnak, jövőre — az önkormányzatok és a bizto­sítók bevonásával — az egész Balaton-parton rendszeresíte­nék. Fekete Gyula, a Magyar Vil­lamosművek Tröszt Vállalat képviseletében megjegyezte: igaz, hogy az élőszavas tájé­koztatással többet érnének el, ám az itt nyaralók, az évről évre cserélődő külföldi turisták köré­ben ez lehetetlen. Egyetértett azzal, hogy a szirénák — a ve­rőfényben alig látható sárga fényjelzések mellett — jó szol­gálatot tennének. Felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a lakossági reagálásra is számítani kell, hiszen az emberek a vijjogó szi­rénák hangjára tüstént össze­rezzennek, s a második világ- háborús légi veszélyre asszo­ciálnak. — A 3,5 kilowattos, 3-szor 25 amperos hangjelzőknek 400— 800 m között van a hallótávolsá­ga — mondta —, s ez a szabad víztükrön csak hatványozódik. Lehet, hogy a túlsó partra is áthallatszik majd. Hogy a falvak lakosságát ne zavarja, kétréte­gű terelőlapátot is szerelnek rá, s nem a légiriadó jellegzetes jele fog majd megszólalni egy- egy közeledő vihar esetén. Segít az Aquacaritas Dobai Sándor., az Aquacari­tas egyesület vezetője felaján­lotta, hogy a vezérlést ingyen elkészítik. Simon Antal, az Országos Meteorológiai Intézet képvise­letében a különféle jelzőberen­dezésekkel folytatott kísérle­tekről tájékoztatta az egybe­gyűlteket. Megtudtuk, hogy a ködgyertyák, a hajón levő forgó fény- és hangjelzők mind-mind eredménytelennek bizonyultak. Ő is bízik abban, hogy a sziréna és a fényjelzőrendszer együttes alkalmazása csökkenti az em­beri gondatlanságból bekövet­kező tragédiákat. Molnár Árpád, Siófok főmér­nöke a szirénák mielőbbi föl­szerelését szorgalmazta. Takács Imre, a Balatoni Inté­zőbizottság főmunkatársa azt javasolta, hogy e hangjelzése­ket csak módjával használják, s a szakemberek állapítsák meg a vihar előtti optimális időpon­tot. A fény és hangjelzés táv­kapcsolása a meteorológiai ál­lomáson történjen. — Vendégeink azt sem tud­ják, milyen veszélyes a mi sze­szélyes Balatonunk—jegyezte meg Szabó István, Siófok ren­dőrkapitánya. A kísérletekben mi is szívesen részt veszünk, de az megfontolandó, hogy egy másodfokú viharjelzésnél szük­séges-e „bevetni” a szirénákat. Ahol kell és ahol nem Az illetékesek valamennyien elmondták véleményüket, így Siófokon már a jövő héten kí­sérletijelleggel üzembe helyez­nek két szirénát. Balatonfüre­den ugyanezt nem tehetik meg, hiszen a helyi tanács azt jelezte, nem kíván semmiféle hangjelző berendezés fölszereléséhez és működtetéséhez hozzájárulni. Csak azt tudnám, hogy ők mi­lyen preventív hangeszközöket használnak majd egy-egy bala­toni vihar esetén. Lehet, hogy a környék kakasait hívják segítségül? Lőrincz Sándor Egyetlen lehetőség Üdülhet a baba is A boglárlellei Fémmunkás üdülőben turnusonként huszonegy család üdülhet. Má­justól a nyár végéig mintegy kétszázötven család fordul meg a hazai egyetlen olyan üdülő­ben, ahol akár a féléves kisba­bát is szívesen látják szüleivel. Beutalót is csak olyan családok kaphatnak, amelyben a legfia­talabb gyermek még nem töltöt­te be a hatodik évét, a nővér, a báty akár tíz-tizennégy éves is lehet már. Először üdül a Balaton-par- ton a Fejér megyéi Vál község­ből érkezett Nagy Imre és csa­ládja. A legkisebb gyerek, ifjabb Nagy Imre háromesztendős. A váli termelőszövetkezet te­tőfedő szakmunkása házassá­ga eddigi hat évében nem tehet­te, hogy családját üdülni viszi. Nagy Imréné pedagógus: — Évekig a pedagóguslakás­ban húzódtunk meg. Az épület szűkös volt a létszámában gya­rapodó családnak, így belefog­tunk az építkezésbe. Évekig dolgoztunk, hogy elkészüljön az otthonunk. Száz négyzetmé­ter alapterületű lakásunkban most kényelmesen élhetünk a gyerekekkel. Az OTP-tartozás havi törlesztése se több, mint amennyit a pedagóguslakás használatáért fizettünk. Most egyet szusszanunk: kipihenjük a sokéves fáradtságot. Sokat kirándulunk; a gyerekeket alig lehet a vízből kihozni, annyira szeretnek fürdeni, pancsikálni. — Mennyibe került a család­nak a beutaló? — Két felnőttnek és egy gye­reknek szóló beutalót kaptunk a váli termelőszövetkezetben; ez 4620 forintba került. Az egyik gyerek üdültetése önköltséges, de azt sem drágáljuk. Naponta 200 forintot fizetünk az elhelye­zésért és az étkeztetésért. Ott­hon se jönnénk ki olcsóbban, mint itt, az üdülőben. — Elégedettek az ellátással? — Az üdülő környezete ideá­lis; mintha egy szigeten lak­nánk, oly békés itt a pihenés. Az ellátás? Otthon sem tudnékjob- bat biztosítani a családnak. A személyzet pedig kedves, szol­gálatkész. Kitörölhetetlen em­lékekkel gazdagodtunk. A gyerekek sem fogják elfelejteni, hogy 1990 nyarán a Balatonon nyaralhattak. Biztosan vissza­vágynak majd... H. B. Zamárdinál kiürült a buksza AUTÓPÁLYA­REMÉNYEK A légáramlat nem lebegteti az újság lapjait. Zavartalanul lehet olvasni. Mert a kocsisor csak araszol a Balaton déli partján. Kollégám fáradhatatlanul kap­csolgat: öt méter gurulás, megál­lás, ismét indulás, és ismét meg­állás... Az itt élőktől, a bennszülöttek­től, a „benfentesektől” pedig egy- re-másra azt hallom: harmadany- nyi vendég és forgalom sincs a déli parton, mint a korábbi évek­ben. Nem tudom. Lehet, hogy nekik igazuk van, de nekem, itt a harmincfokos, párás hőségben való araszolgatás közben, az az érzésem: igencsak sokan va­gyunk ezen a közúton. Olyanok is — pótkocsis teherautók, kamio­nok — amelyek nem Ledéről Szárszóra vagy Fonyódról Feny­vesre igyekeznek, hanem távo­labbi állomásról jóval messzebb a célhoz. Vagyis: akiknek nem itt kellene araszolgatniuk. Csakhát... Jól tudjuk—jó ideje jól tudjuk! —, hogy Zamárdinál elfogyott a pénz. Abbamaradt az autópálya építése. (Azóta jó, ha arra futja, hogy a használat okoz­ta hibákat kijavítsák.) Igazán örül­ni lehet annak, hogy itt-ott (pél­dául Szemes és Szárszó között) újonnan épült kerékpárút enyhíti a közút zsúfoltságát. Ilyenkor, dél körül ugyan nem sokan veszik igénybe. Érthető. Ki ebédel, ki a strandon van; de gondolom, reg­gel meg alkonyatkor itt is megsű­rűsödik a most irigylésre méltóan laza forgalom. Araszolgatunk. S megakad a szemem az újság egyik címén: „Autópálya Budapesttől Triesz­tig?” Nocsak! Az információ re­ményt keltő. Az olasz Eastital vál­lalkozócsoport és a Technika Kül­kereskedelmi Vállalat Hunital né­ven magyar—olasz konzorciumot alakított, ehhez harmadikként csat­lakozott a System Consulting Kft. A konzorcium fő célja a magyar infra­struktúra fejlesztése, „például ki­dolgozták a Budapest—Trieszt au­tópálya létesítésének — és a vasúti összeköttetés fejlesztésének prog­ramját” — olvasom. A tervek szerint az első ütemben Szemestől Ke­resztúrig épül az M7-es, a második ütemben pedig Letenyéig. Közben az autópálya mellett szolgáltatóhá­zak, kereskedelmi központok léte­sülnek, sőt, a koncepció magába foglalja a déli part komplex infra­strukturális fejlesztését. Nagyszerű! Végre! — ez volt az első gondolatom. Oe miért van a cím után kérdőjel? Valószínű, még jó pár tárgyalástól függ, hogy a biz­tató remények cselekedetté válhas­sanak. Ma még araszolgatunk. Ám ha kérdőjelesen is, de már vannak au­tópálya-reményeink! (Vörös) A Siotour szabad kempinghelyei: Gamásza 1300 Hullám 200 Lidó 100 Bagódomb 1100 Sellő 100 Fonyód-Bélatelep Napsugár 300 Kócsag 200 Határ (Barcs) 75 L.tóti üdülőfalu 500 L.tóti szálloda 64 Nudistaparadicsom Balatonberényben Öt év alatt tízmilliót hozott Balatonberény ha nehezen is, de befogadta a nudistákat, akik eddig — az elmúlt öt évben — tíz­millió forinttal gyarapították a tele­pülés kasszáját. A hét elején ott­jártunkban fölkerestük a naturis­tastrandot, a nudisták kedvelt pa­radicsomát. Európa naturista he­lyei között is megkülönböztetett a berényi — mesélték azok a külföl­dről érkezettek, akik már vissza­térő vendégek a magyar tenger partján elsőként létesült ádám- kosztümös strandon. Néhány la­kókocsi tartózkodik a strand kö­zelében, a vendégek zöme beré­nyi családoknál lakik. A strandon beszélgettünk Nagy Károly berényi tanácsel­nökkel, aki ugyan még sosem vetkőzött pucérra a naturisták strandján, mégis szívügyének tekinti. — Az elöljáróság tántoríthatat- lanságának köszönhető, hogy községünkben megvalósulhatott ez a strand. A katolikus érzeletű helyi lakosság kezdetben fölhá­borodott, hogy mit akarunk mi itt a faluban, később rájöttek, jövedel­mező vállalkozás a nudistastrand működtetése. Nemcsak a községi tanács bevételi forrása emelkedett az elmúlt öt évben, hanem a lakos­ság közvetlenül is részesül az üdültetés hasznából. A nudista­strandot ezerszemélyes kem­pinggel kívánjuk bővíteni. Külföldi tőke is rendelkezésünkre áll a fej­lesztéshez, a tervet már elkészí­tettük. Nyugati mintájú, lakóko­csis kempinget alakítunk ki a strand közvetlen szomszédságá­ban. A terület egy részét már fel- töltöttük. Ötven faház felépítése szerepel még a tervünkben, sváj­ci vállalkozásban pedig egy lu­xusszálló épül a Csicsergőnek nevezett parti szakaszon. Német és holland a vendégek zöme. A magyar ritka vendég a nudistastrandon Berényben. Igaz, a legtöbb szabadstrandon és fizetőstrandon már a monokini hódít. Hétköznap olyan két-há- romszázan, hétvégeken ezren keresik föl a legtöbb strandhoz képest nagyobb rendet tartó nu­distastrandot, ahol kiépült a szol­gáltatóhálózat is. A századelőn Balatonberény volt a legfejlettebb üdülőtelep a Balatonon; a kéthelyi Hunyady gróf sokat tett azért, hogy Berény patinás fürdőteleppé váljon. A te­lepülés néhány éves társközségi házasság után önállósodott újra. A nudistastrand Berény egyik gyöngyszeme lett. A kíváncsisko­dók, leskelődők elkoptak az el­múlt öt évben, békésen nyaralnak a naturisták. Hans-Joachim Rie­sen úr és családja sem érezte magát kellemetlenül, amikor megszólítottuk őket, hajlandók-e arra, hogy fényképet készítsünk róla s fürdeni készülő feleségéről és két lányáról. — Mi sem természetesebb. Abból, hogy meztelenül fürdünk, napozunk, nem csinálunktitkot— mondta Hans-Joachim Risen. — A feleségemmel egy naturista- strandon ismerkedtem meg. 1969 óta hódolok a nudizmusnak. A gyerekeimnek már születésük­től kezdve természetes ez az élet­mód. — Hogyan talált rá a berényi nudistastrandra? — Tavaly Keszthelyen üdül­tünk. Ott értesültünk róla, hogy Balatonberényben nudistastrand nyílt. Az idén újra itt vagyunk. Egy berényi családnál lakunk. Jövő­re? Azt hiszem, újra csak itt töltjük a vakációt. Vajon elterjed-e a Balatonon és más fürdőhelyeken a nudizmus? Berényben hallottuk, a túlsó par­ton is megnyílt egy naturista­strand. Az „illegális" éjszakai meztelen fürdőzés „varázsát” a nudizmus hódításával elveszít­jük? Horányi Barna Fotó: Gyertyás László A két Riesen lány, akinek természetes a naturista-életmód...

Next

/
Thumbnails
Contents