Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)

1990-07-19 / 73. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1990. július 19., csütörtök melyről azonban éppen a ma nyugdíjaskorban levők jól tudják: dehogyis új az! S amikor arról ol­vastam, hogy elkészült már az új ötezerforintos bankjegy terve, csak éppen a címer helyét hagy­ták rajta üresen (mert akkor meg nem tudták, melyik változatot fo­gadja el az Országgyűlés), elő­szedtem néhányat azok közül a bankjegyek közül, amelyeken ez a most elfogadott címer látható... Pontosabban szólva az egyi­ken nem látható. Mert nincs rajta. Semmilyen címer sincs rajta. Ezen a bankón az áll: „Egymii- tiárdpengő". Nyomták 1946. már­cius 18-an, Budapesten. Ott van viszont a koronás címer az 1945. október 23-án és az 1945. no­vember 16-án nyomott százezre­sen és egymillióson... Ezek a (bankjegyemlékek) kis­sé rossz fényt vetnek ugyan ké­szülő ötezerforintosunkra, de hát, mint tudjuk akkor infláció volt és annak mértékét nem forintban, hanem pengőben mérték, még ha a címer azonos is volt... Volt idő, amikor a koronás cí­mer sokat nyomott a latba, azaz, az ilyen bpnkó a pénzjegyforga­lomban. íme néhány koronás címeres papírpénz — ezeket a tíz-, húsz-, ötven- és százpengő­söket 1930 és 1941 között adta ki a Magyar Nemzeti Bank. Kutatom, de nem lelem a régi bankókon látható és az Ország­gyűlés által a közelmúltban elfo­gadott koronás címer között a kü­lönbséget. Nem baj. Csak az ötezresnek legyen nagyobb érté­ke, amire majd fölkerül, mint amekkora pengős elődeinek volt. De igyekezzenek! Ne késsenek soká a nyomásával, a forgalomba hozásával, merj az idő pénz. Egy­re több pénz... Es egyre keveseb­bet érő... — Hernesz— Fotó: Jakab Judit AGGLEGÉNY Júniusi verőfényes délelőttö- kön gyakran odakönyöklök az óvoda kerítésére, s elgyönyör­ködöm a gyermekek játékában. Mintha száz meg száz üvegpo­hár csilingelne, ahogy egymás­sal kergetőzve kiáltoznak. A fi­gyelem persze nem önzetlen, mert köztünk van a lányuno­kám, Gabika, aki nagycsopor­tos, és néhány napon belül vég­leg itthagyja az óvodát. Amikor észreveszi, hogy ott állok, odafut hozzám, s a gyer­mekek örök kérdését teszi föl: — Mit hoztál, nagyapa? Ilyenkor átadok neki egy zacskó cukrot vagy ropit, amit ő aztán a barátai közt szétoszto­gat. De nem egyformán ad mindegyiknek! Van, aki kettőt kap, van aki egyet sem. A gyer­mek nem irgalmas szamaritá­nus, a maga önzése szerint vá­logat a barátnők és verekedős fiúk között. Szinte észre se veszem, ami­kor a kerítésnél mellém kö­nyököl egy ősz hajú, ráncos arcú férfi. A korát 70 felettire becsülöm. Finom vászonruha van rajta, lábán elegáns cipő. — Az unokáját nézi? — kér­dezi tőlem köszönés nélkül. — Igen. Azt a kis rózsaszín ruhás copfos lányt. Éppen ropit osztogat...Az ön unokája me­lyik? — Egyik sem. Nincs unokám. Gyermekem se volt soha. — Hát akkor mit néz? — A bűneimet, uram! Az én soha jóvá nem tehető ifjúkori bűneimet. Mert én fiatalkorom­ban úgy éltem, hogy sohase vágytam gyermekre. De ne­hogy azt higgye, hogy ágrólsza- kadt szegény voltam, akinek még gyerekre se tellett volna. Úgy gondoltam, ahogy ma is sok könnyelmű fiatalember: minek megnősülni, amikor a vi­lág tele van nőkkel, akiket meg­hódítani se kell, mert szinte maguktól jelentkeznek. S most itt állok gyermek nélkül, unoka nélkül, rokon nélkül. Van ugyan egy öcsém, aki Ausztráliába ment ki 56-ban, s annak van két gyermeke, de ők sose térnek vissza Magyarországra. Az öcsém azt írta utolsó levelében, hogy köszöni az örökséget, de legjobban teszem, ha eladom a családi házat, a kertet az ősi diófákkal, a szőlőt, amit még az apám ültetett, s a pénzt befekte­tem valami üzleti vállalkozásba, vagy részvényekbe. Azt szíve­sen elfogadják a gyermekei, de haza nem jönnek! — S most mit fog csinálni? — Nem tudom. Élem a ma­gam reménytelen életét. Uram, én nem vagyok szegény ember. Tizenhat évig dolgoztam Auszt­riában, mint műbútorasztalos. Az én intarziás bútoraim előkelő családoknál vannak egész Eu­rópában. Én osztrák nyugdíjat kapok, meg magyart is... Ilyen­kor, az élet végén fölteszem magamnak a kérdést: mivégre éltem? Miért nem mondta ne­kem 30 éves koromban senki, hogy nem az az igazi élet, ha egyik barátnőtől a másikig tán- torgom, ha néhány évig egy fia­talasszonynak udvarolok (aki lopva jött el hozzám, míg az ura éjszaka részegen hortyogott), hogy nem kellett volna éppen akkor Ausztriába mennem, amikor a barátnőm, akivel há­rom évig harmonikusan együtt éltem, azt mondja nekem egy este: ,,Az orvostól jövök, gyer­mekem lesz!”, s én azt válaszol­tam neki: „Itt van rá bőségesen pénz, még 12 héten belül vagy! Nekem el kell mennem!” — Hát bizony uram, ez így nagyon szomorú! — Én mindennap örök lelkiis- meret-furdalással ébredek, és öngyilkos gondolatokkal fek­szem le. Most, vénségemre lá­tom csak át az élet igazi érté­keit. Én sohasem nézhetek rá egy gyermekre úgy, ahogy ön azt a kis copfost nézi. Arról nem is beszélve, ahogy ez a kis sző­ke néha a nyakába ugrik! Hoz­zám pontosan megérkeznek havonta a schillingek, az ezres hazai bankók, de az, uram, nem gyermeki ölelés, nem az unoka simogatása, ölbekívánkozá- sa... Mindig vonzódtam az iro­dalomhoz, érettségi után egy­két versem is megjelent a helyi lapban. S mostanában egyre többször jut eszembe Ady né­hány sora: „Ahogy nőnek az árnyak, ahogy fogynak az esték, úgy fáj jobban és jobban áz eljátszott öregség!’’ Mert ha ő nem is az én helyzetemre, ha­nem saját korai öregségére gondolt, azért a szomorúság ugyanaz! Önnek legalább van egy unokája! Nem akartam a fájdalmát fo­kozni, ezért nem mondtam, hogy van nekem még egy fiú­unokám ' is. Ősszel lesz óvodás... Tari János ...és 1945—1946 Politika, politika... (Egy nyugdíjas feljegyzései) Illyés Gyula írja 1975-ös Nap­lójegyzeteiben: „ A világot nemcsak a politika vezeti. Ha­nem — hinnünk, remélnünk kell — az is, ami magát a politikát is irányítja, befolyásolja. Az em­beri tudat, a köztudat, a közvé­lemény.” Úgy gondolom: ezért lehet a napjainkban végbemenő forra­dalmunk vértelen, békés forra­dalom, vagyis olyan gyökeres átalakulás, amely a tudatban fogant. Hosszú lesz ez a vajú­dás, az emberek tudatában fel­épült korlátok szétesése, rom­jainak eltakarítása végtelen tü­relmet igényel... * * * Naplójegyzeteimben bön­gészgetek. Ma (1990. IV. 17- én) hallgatom a SZER-ben egy amerikai újságíró eszmefutta­tását arról, miért bukott (bukik?) meg Közép-Európában és a Szovjetunióban a marxizmus— leninizmus, a diktatúrák. Eszembe jut: a brit világbiro­dalom szétesésekor a „mi olda­lunk” temette a kapitalista rendszert, amely ma rene­szánszát éli... 1990. IV. 23., a Lovak és lova­sok című tévéműsor a kaukázu­si pásztoremberek, kabardinok életéről, hétköznapjairól szól. Vékony a gyapjú a birkáikon, nemtörődömség a pásztorok arcán. Felmerül az emberben a kérdés: jó-e az a rendszer (poli­tikai és gazdasági), amely az embereket lustává, züllötté for­málja? Meggyőződésem: kell a mindennapos küzdelem, enél­kül elkorcsosul az ember! * * * Napjaink valóságából. Isme­rősöm munkatársa egy hónapja „betegállományban'' a kocs­mákat járja. Most viszont a ke­zéhez kapott munkakönyvé lát­tán átkozódik és munkanélküli segélyre ácsingózik. Adni vagy nem adni? — ez itt a kérdés... Kerner Tibor A GYÓGYSZERSZEDÉSRŐL Ezekkel, az eddig múzeumban őrzött pisztolyokkal párbajozott Pus­kin, az Anyegin szerzője és Georges D’ Anthes francia katonatiszt 1837. januar 27-én. A világhírű költő halálát okozó párbaj „tárgyi sze­replőit” Mihail Gorbacsovnak ajándékozták múlt évi franciaországi látogatása során (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) Nyugdíjas ki mit tud? Batéban október 27-én rendezik meg a megyei nyugdíjas ki mit tud?-ot. Nevezési lap nem szükséges, egyszerű kézzel írt jelentkezés is jó. Lesz népdal, nótacsokor (egyéni és kórus), operett, próza, ballada, vers (külön öröm a Bella István és Kányádi Sándor versválasztási), citera, nép­tánc. Kevés a hangszeres és táncos fellépő, és nincs még jelenettel, szín­darabbal, villámtréfákkal bemutatkozó. A kiállítás anyaga is gazdagnak ígérkezik. Az ide szánt anyagot augusztus végéig, szeptember közepéig kéri a batéi faluház, hogy a zsűrizésre, berendezésre maradjon idő. A batéi faluház levelezési címe: 7258 Baté. További jelentkezéseknél, illetve az eddigiek pontosításához kérik közölni a név és cím, választott kategória mellett az életkort (a tíz legidősebb ebédbefizetését visszatérítik), hölgyeknél a keresztnevet is. Az 50 forintos ebédbefizetéseket is szeptem­ber közepéig kérik eljuttatni a faluház címére, az utalvány hátulján össze­sítve: hány darab 1-es vagy 2-es menüt rendelnek. A faluház kéri a megye vállalatait, kiskereskedőit, hogy ajánljanak föl kisebb díjakat (akár reklámjellegű tárgyakból is), esetleg különdíjakat, hogy az emléklap mellé minden résztvevő kaphasson ajándékot is. A helyi nép­művelői tanács eredményes felkészülést kíván! Palásti Szabó János „Új” címerünk — régi pénzeken Magyar bankók, koronás címerrel, anno 1930—1941... Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Történelmi esemény: 1990. jú­lius 3-án a kormány javaslatát el­fogadva úgy döntött az Ország- gyűlés, hogy a Magyar Köztársa­ság nemzeti jelképe immáron a koronával ellátott címer lesz. Új címer — így is emlegették a honatyák által elfogadott jelképet, A családi házipatikában hó- napról-hónapra gyűlnek a leg­különbözőbb gyógyszerek, hol ezt, hol azt a tablettát kapjuk be, vagy kínálgatjuk velük fejfájás ellen ismerőseinket. Legtöbb­ször figyelemén kívül hagyjuk, hogy a gyógyszerek szedésé­nek rendkívül szigorú szabályai vannak (nem szólva lejárati ide­jükről, amivel szintén nem törő­dünk.) Ha például egyidejűleg többféle gyógyszert kell szed­nünk, különösen fontos, hogy betartsuk az orvos utasításait, hiszen a gyógyszerek egymás­ra gyakorolt hatása káros, oly­kor végzetes következmények­kel járhat. Néhány példát ismer­tetünk arra, milyen káros mel­lékhatásai lehetnek a különféle gyógyszerek, illetve drogok együttes szedésének: Ugyancsak problémát okoz, ha a gyógyszereket nem az előírt adagban szedi a beteg, nem beszelve arról, hogy a sze­métbe dobott gyógyszerek mennyire felduzzasztják az egészségügyi kiadásokat. Ezt a helyzetet csak az orvos és a beteg közötti optimális kapcso­lat képes megváltoztatni. Külö­nös figyelmet kell fordítani azokra a betegekre, akik hosz- szú távú gyógykezelést igé­nyelnek (magas vérnyomás, cukorbetegség, szívelégtelen­ség stb.) Még a gyógykezelés meg­kezdése előtt tudja meg a be­teg, miért kell életmódját meg­változtatni, például felhagynia a dohányzással, lefogyhia, vala­mint a szükséges gyógyszert rendszeresen, meghatározott időszakonként bevennie. Kellő belátás nélkül ugyanis hamar abbahgyja a szabályszerű élet­módot és a gyógyszerek szedé-. sét. Éppen ilyen fontos félvilá­gosítani a beteget a gyógyszer pontos hatásáról, valamint az esetleges mellékhatásokról. Ha Kombinációk Vérnyomáscsökkentők + alkohol Kalmopyrin, Aspirin, lázcsillapí­tók + véralvadásgátlók Antibiotikumok + hashajtók Antihisztaminikumok, nyugtatók + alkohol Diabetes elleni szerek, antibioti­kumok + alkohol Hormonkészítmények + altatók Digitalis készítmények + Corti­son Diabetes elleni szerek + Cortison Vizelethajtók + antibiotikumok Nyugtatók + alkohol Mellékhatások: veszedelmesen megnövekszik a szer hatása belső vérzések fellépése az infekciók elleni védőhatás je­lentősen csökken aluszékonyság, a központi ideg- rendszer kábulata hányinger, a gyógyszerek hatása csökken a hormonkészítmények hatása csökken fokozott Digitalis hatás a diabetes elleni szerek hatása csökken halláskárosodás aluszékonyság, a központi ideg- rendszer kábulata az orvos a magas vérnyomás gyógyszeres terápiája mellett dönt, fel kell hívnia a beteg fi­gyelmét arra, hogy milyen szer­vezeti, közérzetbeli változások­ra szám íthat vérnyomása tartós csökkenésétől. Ugyancsak lényeges fehívni a beteg figyelmét az úgyneve­zett ellenjavallatokra (kont­raindikációk), azokra a za­varokra, amelyek egy meghatá­rozott gyógyszer szedésénél számításba jöhetnek. Ha a be­teg a várható kedvezőtlen válto­zások miatt elbizonytalanodik és kétségei támadnak, hogy az adott gyógyszer bevétele feltét­lenül szükséges, úgy meg kell nyugtatni őt, és pontosan meg kell magyarázni neki, melyek a relatív, es mejyek az abszolút kizáró tényezők az adott szer esetében. Például, ha a gyógy­szerhez mellékelt használati utasításban ellenjavallatként van feltüntetve a vesefunkciók zavara, nem kell feltétlenül megrémülnie annak aki valaha is életében átesett egy fertőzé­sen, vagy felfázott: ebben az esetben heveny megbetege­dést kell érteni, a gyógyszer szedésének kontraindikaciója- ként. Soha se álljon le senki önha­talmúlag a gyógyszerek szedé­sével. A leggyakoribb hiba, hogy amint a beteg jobban érzi magát, máris abbahagyja a gyógyszer szedését. Az átme­neti javulás nem jelent gyógyu­lást! Azonnal közölni kell a keze­lőorvossal, ha bizonyos készít­ményekre allergiás valaki! Flamm Zsuzsa A Puskin—D’Anthes-párbaj pisztolyai Lehet jelentkezni!

Next

/
Thumbnails
Contents