Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-19 / 73. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1990. július 19., csütörtök melyről azonban éppen a ma nyugdíjaskorban levők jól tudják: dehogyis új az! S amikor arról olvastam, hogy elkészült már az új ötezerforintos bankjegy terve, csak éppen a címer helyét hagyták rajta üresen (mert akkor meg nem tudták, melyik változatot fogadja el az Országgyűlés), előszedtem néhányat azok közül a bankjegyek közül, amelyeken ez a most elfogadott címer látható... Pontosabban szólva az egyiken nem látható. Mert nincs rajta. Semmilyen címer sincs rajta. Ezen a bankón az áll: „Egymii- tiárdpengő". Nyomták 1946. március 18-an, Budapesten. Ott van viszont a koronás címer az 1945. október 23-án és az 1945. november 16-án nyomott százezresen és egymillióson... Ezek a (bankjegyemlékek) kissé rossz fényt vetnek ugyan készülő ötezerforintosunkra, de hát, mint tudjuk akkor infláció volt és annak mértékét nem forintban, hanem pengőben mérték, még ha a címer azonos is volt... Volt idő, amikor a koronás címer sokat nyomott a latba, azaz, az ilyen bpnkó a pénzjegyforgalomban. íme néhány koronás címeres papírpénz — ezeket a tíz-, húsz-, ötven- és százpengősöket 1930 és 1941 között adta ki a Magyar Nemzeti Bank. Kutatom, de nem lelem a régi bankókon látható és az Országgyűlés által a közelmúltban elfogadott koronás címer között a különbséget. Nem baj. Csak az ötezresnek legyen nagyobb értéke, amire majd fölkerül, mint amekkora pengős elődeinek volt. De igyekezzenek! Ne késsenek soká a nyomásával, a forgalomba hozásával, merj az idő pénz. Egyre több pénz... Es egyre kevesebbet érő... — Hernesz— Fotó: Jakab Judit AGGLEGÉNY Júniusi verőfényes délelőttö- kön gyakran odakönyöklök az óvoda kerítésére, s elgyönyörködöm a gyermekek játékában. Mintha száz meg száz üvegpohár csilingelne, ahogy egymással kergetőzve kiáltoznak. A figyelem persze nem önzetlen, mert köztünk van a lányunokám, Gabika, aki nagycsoportos, és néhány napon belül végleg itthagyja az óvodát. Amikor észreveszi, hogy ott állok, odafut hozzám, s a gyermekek örök kérdését teszi föl: — Mit hoztál, nagyapa? Ilyenkor átadok neki egy zacskó cukrot vagy ropit, amit ő aztán a barátai közt szétosztogat. De nem egyformán ad mindegyiknek! Van, aki kettőt kap, van aki egyet sem. A gyermek nem irgalmas szamaritánus, a maga önzése szerint válogat a barátnők és verekedős fiúk között. Szinte észre se veszem, amikor a kerítésnél mellém könyököl egy ősz hajú, ráncos arcú férfi. A korát 70 felettire becsülöm. Finom vászonruha van rajta, lábán elegáns cipő. — Az unokáját nézi? — kérdezi tőlem köszönés nélkül. — Igen. Azt a kis rózsaszín ruhás copfos lányt. Éppen ropit osztogat...Az ön unokája melyik? — Egyik sem. Nincs unokám. Gyermekem se volt soha. — Hát akkor mit néz? — A bűneimet, uram! Az én soha jóvá nem tehető ifjúkori bűneimet. Mert én fiatalkoromban úgy éltem, hogy sohase vágytam gyermekre. De nehogy azt higgye, hogy ágrólsza- kadt szegény voltam, akinek még gyerekre se tellett volna. Úgy gondoltam, ahogy ma is sok könnyelmű fiatalember: minek megnősülni, amikor a világ tele van nőkkel, akiket meghódítani se kell, mert szinte maguktól jelentkeznek. S most itt állok gyermek nélkül, unoka nélkül, rokon nélkül. Van ugyan egy öcsém, aki Ausztráliába ment ki 56-ban, s annak van két gyermeke, de ők sose térnek vissza Magyarországra. Az öcsém azt írta utolsó levelében, hogy köszöni az örökséget, de legjobban teszem, ha eladom a családi házat, a kertet az ősi diófákkal, a szőlőt, amit még az apám ültetett, s a pénzt befektetem valami üzleti vállalkozásba, vagy részvényekbe. Azt szívesen elfogadják a gyermekei, de haza nem jönnek! — S most mit fog csinálni? — Nem tudom. Élem a magam reménytelen életét. Uram, én nem vagyok szegény ember. Tizenhat évig dolgoztam Ausztriában, mint műbútorasztalos. Az én intarziás bútoraim előkelő családoknál vannak egész Európában. Én osztrák nyugdíjat kapok, meg magyart is... Ilyenkor, az élet végén fölteszem magamnak a kérdést: mivégre éltem? Miért nem mondta nekem 30 éves koromban senki, hogy nem az az igazi élet, ha egyik barátnőtől a másikig tán- torgom, ha néhány évig egy fiatalasszonynak udvarolok (aki lopva jött el hozzám, míg az ura éjszaka részegen hortyogott), hogy nem kellett volna éppen akkor Ausztriába mennem, amikor a barátnőm, akivel három évig harmonikusan együtt éltem, azt mondja nekem egy este: ,,Az orvostól jövök, gyermekem lesz!”, s én azt válaszoltam neki: „Itt van rá bőségesen pénz, még 12 héten belül vagy! Nekem el kell mennem!” — Hát bizony uram, ez így nagyon szomorú! — Én mindennap örök lelkiis- meret-furdalással ébredek, és öngyilkos gondolatokkal fekszem le. Most, vénségemre látom csak át az élet igazi értékeit. Én sohasem nézhetek rá egy gyermekre úgy, ahogy ön azt a kis copfost nézi. Arról nem is beszélve, ahogy ez a kis szőke néha a nyakába ugrik! Hozzám pontosan megérkeznek havonta a schillingek, az ezres hazai bankók, de az, uram, nem gyermeki ölelés, nem az unoka simogatása, ölbekívánkozá- sa... Mindig vonzódtam az irodalomhoz, érettségi után egykét versem is megjelent a helyi lapban. S mostanában egyre többször jut eszembe Ady néhány sora: „Ahogy nőnek az árnyak, ahogy fogynak az esték, úgy fáj jobban és jobban áz eljátszott öregség!’’ Mert ha ő nem is az én helyzetemre, hanem saját korai öregségére gondolt, azért a szomorúság ugyanaz! Önnek legalább van egy unokája! Nem akartam a fájdalmát fokozni, ezért nem mondtam, hogy van nekem még egy fiúunokám ' is. Ősszel lesz óvodás... Tari János ...és 1945—1946 Politika, politika... (Egy nyugdíjas feljegyzései) Illyés Gyula írja 1975-ös Naplójegyzeteiben: „ A világot nemcsak a politika vezeti. Hanem — hinnünk, remélnünk kell — az is, ami magát a politikát is irányítja, befolyásolja. Az emberi tudat, a köztudat, a közvélemény.” Úgy gondolom: ezért lehet a napjainkban végbemenő forradalmunk vértelen, békés forradalom, vagyis olyan gyökeres átalakulás, amely a tudatban fogant. Hosszú lesz ez a vajúdás, az emberek tudatában felépült korlátok szétesése, romjainak eltakarítása végtelen türelmet igényel... * * * Naplójegyzeteimben böngészgetek. Ma (1990. IV. 17- én) hallgatom a SZER-ben egy amerikai újságíró eszmefuttatását arról, miért bukott (bukik?) meg Közép-Európában és a Szovjetunióban a marxizmus— leninizmus, a diktatúrák. Eszembe jut: a brit világbirodalom szétesésekor a „mi oldalunk” temette a kapitalista rendszert, amely ma reneszánszát éli... 1990. IV. 23., a Lovak és lovasok című tévéműsor a kaukázusi pásztoremberek, kabardinok életéről, hétköznapjairól szól. Vékony a gyapjú a birkáikon, nemtörődömség a pásztorok arcán. Felmerül az emberben a kérdés: jó-e az a rendszer (politikai és gazdasági), amely az embereket lustává, züllötté formálja? Meggyőződésem: kell a mindennapos küzdelem, enélkül elkorcsosul az ember! * * * Napjaink valóságából. Ismerősöm munkatársa egy hónapja „betegállományban'' a kocsmákat járja. Most viszont a kezéhez kapott munkakönyvé láttán átkozódik és munkanélküli segélyre ácsingózik. Adni vagy nem adni? — ez itt a kérdés... Kerner Tibor A GYÓGYSZERSZEDÉSRŐL Ezekkel, az eddig múzeumban őrzött pisztolyokkal párbajozott Puskin, az Anyegin szerzője és Georges D’ Anthes francia katonatiszt 1837. januar 27-én. A világhírű költő halálát okozó párbaj „tárgyi szereplőit” Mihail Gorbacsovnak ajándékozták múlt évi franciaországi látogatása során (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) Nyugdíjas ki mit tud? Batéban október 27-én rendezik meg a megyei nyugdíjas ki mit tud?-ot. Nevezési lap nem szükséges, egyszerű kézzel írt jelentkezés is jó. Lesz népdal, nótacsokor (egyéni és kórus), operett, próza, ballada, vers (külön öröm a Bella István és Kányádi Sándor versválasztási), citera, néptánc. Kevés a hangszeres és táncos fellépő, és nincs még jelenettel, színdarabbal, villámtréfákkal bemutatkozó. A kiállítás anyaga is gazdagnak ígérkezik. Az ide szánt anyagot augusztus végéig, szeptember közepéig kéri a batéi faluház, hogy a zsűrizésre, berendezésre maradjon idő. A batéi faluház levelezési címe: 7258 Baté. További jelentkezéseknél, illetve az eddigiek pontosításához kérik közölni a név és cím, választott kategória mellett az életkort (a tíz legidősebb ebédbefizetését visszatérítik), hölgyeknél a keresztnevet is. Az 50 forintos ebédbefizetéseket is szeptember közepéig kérik eljuttatni a faluház címére, az utalvány hátulján összesítve: hány darab 1-es vagy 2-es menüt rendelnek. A faluház kéri a megye vállalatait, kiskereskedőit, hogy ajánljanak föl kisebb díjakat (akár reklámjellegű tárgyakból is), esetleg különdíjakat, hogy az emléklap mellé minden résztvevő kaphasson ajándékot is. A helyi népművelői tanács eredményes felkészülést kíván! Palásti Szabó János „Új” címerünk — régi pénzeken Magyar bankók, koronás címerrel, anno 1930—1941... Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Történelmi esemény: 1990. július 3-án a kormány javaslatát elfogadva úgy döntött az Ország- gyűlés, hogy a Magyar Köztársaság nemzeti jelképe immáron a koronával ellátott címer lesz. Új címer — így is emlegették a honatyák által elfogadott jelképet, A családi házipatikában hó- napról-hónapra gyűlnek a legkülönbözőbb gyógyszerek, hol ezt, hol azt a tablettát kapjuk be, vagy kínálgatjuk velük fejfájás ellen ismerőseinket. Legtöbbször figyelemén kívül hagyjuk, hogy a gyógyszerek szedésének rendkívül szigorú szabályai vannak (nem szólva lejárati idejükről, amivel szintén nem törődünk.) Ha például egyidejűleg többféle gyógyszert kell szednünk, különösen fontos, hogy betartsuk az orvos utasításait, hiszen a gyógyszerek egymásra gyakorolt hatása káros, olykor végzetes következményekkel járhat. Néhány példát ismertetünk arra, milyen káros mellékhatásai lehetnek a különféle gyógyszerek, illetve drogok együttes szedésének: Ugyancsak problémát okoz, ha a gyógyszereket nem az előírt adagban szedi a beteg, nem beszelve arról, hogy a szemétbe dobott gyógyszerek mennyire felduzzasztják az egészségügyi kiadásokat. Ezt a helyzetet csak az orvos és a beteg közötti optimális kapcsolat képes megváltoztatni. Különös figyelmet kell fordítani azokra a betegekre, akik hosz- szú távú gyógykezelést igényelnek (magas vérnyomás, cukorbetegség, szívelégtelenség stb.) Még a gyógykezelés megkezdése előtt tudja meg a beteg, miért kell életmódját megváltoztatni, például felhagynia a dohányzással, lefogyhia, valamint a szükséges gyógyszert rendszeresen, meghatározott időszakonként bevennie. Kellő belátás nélkül ugyanis hamar abbahgyja a szabályszerű életmódot és a gyógyszerek szedé-. sét. Éppen ilyen fontos félvilágosítani a beteget a gyógyszer pontos hatásáról, valamint az esetleges mellékhatásokról. Ha Kombinációk Vérnyomáscsökkentők + alkohol Kalmopyrin, Aspirin, lázcsillapítók + véralvadásgátlók Antibiotikumok + hashajtók Antihisztaminikumok, nyugtatók + alkohol Diabetes elleni szerek, antibiotikumok + alkohol Hormonkészítmények + altatók Digitalis készítmények + Cortison Diabetes elleni szerek + Cortison Vizelethajtók + antibiotikumok Nyugtatók + alkohol Mellékhatások: veszedelmesen megnövekszik a szer hatása belső vérzések fellépése az infekciók elleni védőhatás jelentősen csökken aluszékonyság, a központi ideg- rendszer kábulata hányinger, a gyógyszerek hatása csökken a hormonkészítmények hatása csökken fokozott Digitalis hatás a diabetes elleni szerek hatása csökken halláskárosodás aluszékonyság, a központi ideg- rendszer kábulata az orvos a magas vérnyomás gyógyszeres terápiája mellett dönt, fel kell hívnia a beteg figyelmét arra, hogy milyen szervezeti, közérzetbeli változásokra szám íthat vérnyomása tartós csökkenésétől. Ugyancsak lényeges fehívni a beteg figyelmét az úgynevezett ellenjavallatokra (kontraindikációk), azokra a zavarokra, amelyek egy meghatározott gyógyszer szedésénél számításba jöhetnek. Ha a beteg a várható kedvezőtlen változások miatt elbizonytalanodik és kétségei támadnak, hogy az adott gyógyszer bevétele feltétlenül szükséges, úgy meg kell nyugtatni őt, és pontosan meg kell magyarázni neki, melyek a relatív, es mejyek az abszolút kizáró tényezők az adott szer esetében. Például, ha a gyógyszerhez mellékelt használati utasításban ellenjavallatként van feltüntetve a vesefunkciók zavara, nem kell feltétlenül megrémülnie annak aki valaha is életében átesett egy fertőzésen, vagy felfázott: ebben az esetben heveny megbetegedést kell érteni, a gyógyszer szedésének kontraindikaciója- ként. Soha se álljon le senki önhatalmúlag a gyógyszerek szedésével. A leggyakoribb hiba, hogy amint a beteg jobban érzi magát, máris abbahagyja a gyógyszer szedését. Az átmeneti javulás nem jelent gyógyulást! Azonnal közölni kell a kezelőorvossal, ha bizonyos készítményekre allergiás valaki! Flamm Zsuzsa A Puskin—D’Anthes-párbaj pisztolyai Lehet jelentkezni!
