Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)

1990-07-18 / 72. szám

1990. július 18., szerda SOMOGYI HÍRLAP 5 Somogyi fotósok nemzetközi sikere A Nemzetközi Fotóművészek Szövetsége (FIAP) tagjai közé választotta Péter János és Szentiványi Árpád fotóművé­szeket. A Somogyi Fotóklub két alkotója ugyanakkor elnyerte a FIAP művésze kitüntető címet. Ezt az elismerést azoknak ítéli oda a szövetség, akik a fotózás­ban kiváló személyiségeknek bizonyultak és akik e művészet­ben az egész világon ismertté váltak. A Nemzetközi Fotóművészek Szövetségének tagságát olyan tíz-tíz képpel pályázta meg Pé­ter János és Szentiványi Árpád, amely már legalább két — a szövetség által is patronált — külföldi kiállításon vett részt. A megtisztelő cím elnyerésének további kritériuma az volt, hogy a szerzők felvételei magas technikai és művészi színvona­lúak legyenek. A két kaposvári alkotó eddigi munkássága során már sok hazai és külföldi elismerésben részesült. Ám a sikert kissé beárnyékolja az a tény, hogy a Magyar Fotóművészek Szövet­sége mind ez ideig nem támo­gatta felvételüket a szervezet­be. Ugye, senki sem lehet pró­féta... (Várnai) EMLÉKEZET Kilencvenöt évvel ezelőtt született Eperjesen dr. Merényi Oszkár (1895—1981), a neves pedagógus és irodalomtörté­nész. A budapesti egyetemen végzett. 1919-ben a kaposvári, 1920—22 között a nagykállói gimnáziumban tanított, 1922— 1941 között a kaposvári felső­kereskedelmi iskola tanára volt. Az évtizedek folyamán diákok . ezreit nevelte a haza és a kultú­ra szeretetére. A Berzsenyi Társaság főtitká­raként a 30-as években jelentős népművelő tevékenységet foly­tatott. Az egyesület akkor a vá­rosi közművelődés központjává vált sikeres rendezvényeivel. A Berzsenyi Társaság az ő veze­tése alatt lépte túl a megyei ke­reteket. Dr. Merényi Oszkár irodalom- történeti munkássága országos viszonylatban figyelemre mél­tó. 46 könyvet írt. A felvilágoso­dás és a reformkor irodalmával foglalkozott; ilyen tárgyú köny­veinek jelentős részét Kapos­váron adta ki. Nagy érdeme, hogy a sokáig feledésbe merült Berzsenyi Dánielt ő állította az érdeklődés középpontjába. Somogy nagy költőjének rejtett értékeit kutatásai során ő tárta föl. Több mint húsz műve foglak kozott Berzsenyivel. Könyvet írt Somogy másik két jelentős köl­tőjéről: Kozma Andorról és Bárd Miklósról. 1941-ben Nyíregyházára ke­rült át, ahol tanár, majd igazgató lett. Itt — miközben folytatta Berzsenyi-kutatásait — Besse­nyeiről és Kölcseyről is írt köny­veket. 1966-ban ment nyugdíj­ba. Élete utolsó tizenöt évében Budapesten élt és alkotott, Ka­posvárral azonban mindvégig kapcsolatban maradt. Az általa szerkesztett, 1976-ban megje­lent Berzsenyi emlékkönyv az elmúlt évtizedek legszebb so­mogyi kiadványa volt. Magyarul tanulnak élni, gondolkodni A közös „haza”: Mesztegnyő A határainkon túl élő magyar kisebbség fiatal követei Mesz- tegnyőn adtak egymásnak ran­devút. Szlovákiából, illetve a Kárpátaljáról, a Vajdaságból és Erdélyből 93 általános iskolás kisdiák ismerkedik e somogyi településen — két hétig — a magyar történelemmel, a nép­művészettel, a szokás- és hie- .delemvilággal, s legfőképpen a magyar nyelvvel. Kövesdi Ti- borné tanítónő — a meszteg- nyői honismereti kör vezetője — négy tanítványával és sok­sok alkalmi segítőtársával együtt az idén első ízben szer­vezte meg a nemzetközi tábort. A volt faluház romosodó épüle­te és az iskola adott otthont, szállást a vendégeknek. Ottjártunkkor az árnyas fák alatt lányok és fiúk szorgoskod­tak a kerti asztaloknál. Készül­tek a hétköznapi és ünnepi nép­viseletbe öltöztetett csutkaba­bák s közben magyarul folyt a disputa. —A székely udvarhelyi tiszte- letes küldött el, hogy ismerjük meg egymást — mondta Szűcs Attila, amikor jöttének okát tu­dakoltam. A 18 éves fiatalem­ber meglehetősen jól érzi magát a kisebbek társasagában is. — Le a kalappal! — mondta tömören a tábor hangulatára és a programokra utalva. — Más­kor is eljövünk! — ígérte, majd udvariasan elbúcsúzott. Sebastian Bohács örömmel tájékoztatott a lembergi kulturá­lis szövetség létrejöttéről. — Háromszáz tagja van már a szövetségnek, és igyekszünk még többet toborozni, hiszen sokan nem is beszélnek már magyarul — magyarázta. —Szeretnének alapítani Kár­pátalján egy magyar nyelvű színházat, de senki sem vállalta az ottaniak közül a beszédtech­nika tanítását — vette át a szót Kövesdi Tiborné. — Talán ha a kaposvári színház művészei közül meg lehetne nyerni vala­kit... — meditált félhangosan. Lelkesedése, fáradhatatlan munkája egyébként minden táborlakóban tiszteletet keltett. — Az a csodálatos ebben a táborban — magyarázta —, hogy ezeknek a szegény gyere­keknek mindent előteremtenek az emberek. A helybeliek épp­úgy, mint a különböző megyei szervezetek. A volt HNF, a Ba­laton Fűszért, a Magyarok Vi­lágszövetsége, a Somogy Me­gyei Ifjúsági Bizottság, és sorol­hatnám még... Egyik segítője Szalavári Já- nosné rokkantnyugdíjas már a délutáni lángossütést szervez­te. Dr. Gál József marcali törté­nelemtanár vetített képes elő­adást tartott a nagy történelmi városokról, dr. Szili Ferenc, a levéltár igazgatója arról beszél­getett a gyerekekkel,, hogy mit jelent magyarnak lenni. Ä kör­nyék állat- és növényvilágával Farkas Tibor vízügyi szakem­ber ismertette meg a táborlakó­kat egy szép kiránduláson. A legnagyobb élményt Budapest és a Vidám Park jelentette a gyerekeknek. Sebtében megtudtam még, hogy Erdős Péter helybeli kocs- máros jóvoltából az országos Csobánc-kupa sárkányrepülő­versenyre is eljutottak a fiata­lok. —Csak a helybeli iskola igaz­gatója nem tudta megoldani úgy a gyerekek étkeztetését, hogy az a napi száz forintból kikerül­jön — fűzte hozzá Kövesdi Ti­borné. — Nincs rajta nyereség, mondta, és hozzácsapott még harmincat... Janus-arcú világunkban ta­lán nem is lehet egyoldalúan elítélni ezt a szemléletet. Ám ha végignézek az egyszerű, sze­gényes ruházatú vendégeken és eszreveszem azt a sok kis örömet, amit egy jó szó, szíve­sen nyújtott falat vagy apró ajándék kelt, elgondolkodom. Mint ahogy elgondolkodom azon is, hogy a 16—18 éves fia­talemberek bemutatkozáskor kezet csókolnak... Léváról, Gyergyótölgyesről, Lembergből, Nagygalambfáról a gyerekek tanulni jöttek hoz­zánk. Tanulni a magyarságot, az együttélést, az emberséget. Lehet, hogy valamit mi is ta­nulhatunk tőlük? Várnai Ágnes Fotó: Kovács Tibor Iskolák, lehetőségek, választások (2.) A Zsolnai-féle iskola Már megkezdődött orszá­gunkban a pedagógiák (iskola- koncepciók) versenye. Remél­hetőleg fokozatosan kielégítik a társadalom tagoltságának (plu­ralitásának) igényeit azok az iskolák, amelyek eddig létrejöt­tek s várhatóan egyre nagyobb számban létre fognak jönni a közeljövőben. Az isolák közötti verseny megindult, s ebben el­dől, hogy a pedagógiai koncep­ciók közül melyek az értékesek és melyek a silányak. Szakmai viták és a kísérleti kipróbálások mutatnak rá az új — más-más tartalmú — iskolaprogramok jellemzőire, korszerűségére, eredményességére. Információt lehet és szüksé­ges nyújtani az iskolás korú gyerekeket nevelő családok számára: a döntés — az igé­nyeknek megfelelő iskola kivá­lasztásának felelőssége — azonban a szülőké. Akciókutatásos munkamódszer Egy-egy ember értékeire — tudására, tevékenységének hasznosságára — gyakran ak­kor figyel föl a közvélemény, amikor mások ezt már megtet­ték. Ez történt Zsolnai tanár úrral is. Itt dolgozott Kaposvár tanító­képző főiskoláján, s docens­ként oktatómunkájában és ku­tatói tevékenységében egy­aránt bizonyította kiemelkedő tehetségét. Országos és hatá­rainkon túli sikereire most figyel föl megyénk is, amikor már ré­gen máshol dolgozik. Kaposvárott kezdte el kon­cepciójának megvalósítását. Pedagógiai törekvéseit kutatá­sai kezdetén (az általános isko­la alsó tagozatában) a gyerekek szóbeli és írásos kommuniká­ciós képességeinek fejleszté­sében jelölte meg. Tizenöt év múlva Törökbálinton kísérleti iskola megszervezésére került sor. Ekkor már az elképzelés arányaiban és hatásrendszeré­ben kiszélesedett. Olyan iskola működik ma Törökbálinton, ahol az iskolában kifejleszthető képesség pedagógiai kérdései­vel foglalkoznak, s bevezették a művelődési hátrányok felszá­molását szolgáló stratégiákat is. Zsolnai József kutatói mun­kájának legfőbb jellemzője a tu­dományosság. Akciókutatásos kísérletezéssel jut el a bizonyí­tottan eredményes pedagógiai megoldásokig. Racionális mun­kamódszeréről ő maga így ír: „Az akciókutató nem föltárni, fölmérni akarja a valóság egy- egy területét, hanem akcióin keresztül meg akarja változtatni azt. Akcióit szembesíti a való­sággal, majd a valóságból ta­nulva jobbítja elgondolásait, és újra kipróbálja őket’’. A kutató az eredményességet azzal is fo­kozza, hogy az érdekelteket — a szülőket és a gyerekeket—az akciók tudatos résztvevőivé teszi. Naptár a kísérletekről Az 1970-es évek elején a kaposvári gyakorlóiskolában kezdődött el a kísérlet. Bebizo­nyosodott, hogy a gyerekek sokkal nagyobb teljesítőképes­séggel rendelkeznek, mint amit a szakemberek róluk feltételez­nek. Sárszentlőrincen a kísérlet igazolta, hogy a hátrányos hely­zetű tanulók nyelvi-irodalmi- kommunikációs képességeit a Zsolnai-program eredménye­sen alakítja. Ebben a községben a gyere­kek többsége hátrányos hely­zetű volt, mégis hasonló képes­ségszintet ért el, mint gyakor­lóiskolai társaik. 1975—1989-ig Csököly, Pécs, Szekszárd, Budapest és Kaposvár iskoláinak hat osz­tályában vezették be a Zsolnai­módszert. Ezt követően Tolna és Veszprém megyében 25-26 iskolában indult meg a nyelvi­irodalmi kísérlet (NyIK). 1984- ben a Művelődési Minisztérium a programot alternatív anya­nyelvi tantervvé nyilvánította. Ma már több száz iskola dol­gozik a Zsolnai-koncepció sze­rint. A második jellemzője a kísér­letnek a népszerűség, s biza­lom a nyelvi-irodalmi képesség- fejlesztő program iránt. Nagy eredménye dr. Zsolnai József kandidátus kísérletének a Tö­rökbálinti Kísérleti Iskola meg­szervezése. Tartalmi kérdések Két — egymással szorosan összefüggő — kísérletet valósít meg dr. Zsolnai József. Nyelvi­irodalmi kísérlet keretében va­lósítják meg a tanítók az olva­sás és a gyorsolvasás fejleszté­sét. Változatos és érdekes fel­adatok, gyakorlatok elvégzésé­vel az írás és helyesírás kész­ségeinek kimunkálására kerül sor. A tanulók elsajátítják a he­lyes artikulációt, a kulturált be­szédet, a fogalmazás tudniva­lóit. A nyelvi illem és az önmű­velés is bennefoglaltatik a prog­ramban. Öt tantárgyi blokkba sorohatók az elsajátítandó is­meretek és képességek: ol­vasás—önművelés; írás—he­lyesírás—anyanyelvismerett beszédművelés—kommuniká­ció—illem; fogalmazás és iro­dalom. Egy neves szakértői csoport a nyelvi—irodalmi kísérletről így ír: „A kísérletben tanuló, nevelődő gyerekek hét száza­lékkal, a harmadikban tizenhá­rom százalékkal jobb nyelvi tel­jesítményeket nyújtottak, mint a nem kísérleti osztályok növen­dékei.” A képességfejlesztő prog­ramban dr. Zsolnai József olyan tananyag- és tevékenység- rendszert dolgozott ki, amelyek speciális és feltétlenül szüksé­ges képességek fejlesztését eredményezi. A kísérleti iskola tanterve hét tantárgyblokkot tartalmaz. Ilyen a nyelvi-kom­munikációs nevelés, a matema­tikai nevelés (számítástechni­ka, sakk, rejtvényfejtés). A ter­mészettudományos neve­lés magába foglalja a kémia, a fizika, a biológia, a genetika, a földrajz, az űrkutatás, a csilla­gászati földrajz ismeretkörét. Külön tantárgyblokk foglalkozik a technikával (mindennapok technikája, információtárolás és -továbbítás, technikai rend­szerek, barkácsolás — model­lezés —műszaki rajz). A törté­nelmi, társadalomtudományi, fi­lozófiai nevelés magába foglal­ja a honismeretet, a helytörté­netet, a történelmet és a társa­dalomismeretet. Az esztétikai nevelés tantárgyblokkjába tar­tozik az ének-zene, a környe­zet- és vizuális kultúra, a virág­rendezés, a kertépítés, a bábo­zás, mozgáskultúra-pantomim. A szomatikus nevelés egyik tantárgy» az emberismeret­egészségkultúra, a másik pedig a testnevelés és sport. Befejezésül dr. Kovács Sán­dor egyetemi docens szakmai véleményét idézem: „A közok­tatás-irányítás hamar fölismer­te a Zsolnai-féle innováció érté­keit. Jó támogatást kapott az ügy nyelvész szakmai csopor­toktól és szociológusoktól. Hite­lét az is növelte, hogy valami­lyen felsőoktatási intézmény vagy kutatóintézet mindig ott állt a munkálatok mögött.” Az idézethez hozzá kell még tenni, hogy a Zsolnai-féle iskola jel­lemzője az eredményesség és a minőségre törekvés. (Folytatjuk.) Dr. Bóra Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents