Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-17 / 71. szám
1990. július 17., kedd SOMOGYI HÍRLAP 3 Gyógyfürdők — gyógyulásra várva (Folytatás az 1. oldalról) Az átgondolatlanság más tekintetben is föllelhető. Még mindig nem döntötték el, hogy a fürdőknek mi legyen a profiljuk. Másként kell ugyanis működtetni a sportcélokat is szolgáló melegvizes strandot — például a kaposvárit —, mint a gyógyfürdőt, amilyen az igali és a cso- konyavisontai is. Nincs még tisztázva, hogy üzleti alapon kezeljék-e őket vagy — mivel fontos társadalmi igényeket elégítenek ki — részesüljenek- e jelentős állami támogatásban. Vendég kellene Ha nem történik valami, köny- nyen veszélybe kerülhet a fenntartásuk, hiszen a magyarok már a viszonylag kis belépődíjat sem tudják megfizetni. A hétvégeken is mind többen elmaradoznak. Indokuk: ha ketten-hár- man eljönnek lubickolni — tekintettel a magas étel- és italárakra, a benzinköltségre—ezresekben mérhető a kiadás. A külföldiek pedig egyrészt a kellő propaganda hiánya, másrészt a szolgáltatás alacsony színvonala miatt alig-alig keresik föl gyógyvizeinket. Pedig hát vendég kellene, mert — mint dr. Molnár László gazdasági igazgatóhelyettes mondta—bárminemű fejlesztés alapja csak a forgalom növekedése lehet. Kínálkozna tehát a bevétel* növelésére a belépődíj emelése. Ám ez csak ideig-óráig lenne megoldás; ugyanis a látogatottság további csökkenéséhez vezetne. A DRV vezetői szerint úgy lehet kilábalni ebből a bajból, ha —akár külföldi részvétellel is— részvénytársaságot hoznak létre; továbbá a „fürdőből élő” kereskedőket, vendéglátósokat arra késztetik, hogy jövedelmükből támogassak a fürdők üzemeltetését, fejlesztését. Kié volt a haszon? Ez egyébként elemi érdekük, hiszen ha nincs fürdő, rájuk sincs szükség. A DRV tapasztalata szerint eddig elsősorban ők vágták zsebre a hasznot. (Bizonyára ezzel sok kereskedő, vendéglátó vitatkozna.) Egy azonban biztos, ha vendég nincs, a fürdőt nem sikerül a tömegek számára vonzóvá tenni, akkor ők is lehúzhatják a rolót. Közös érdek tehát a megfelelő szintű fenntartás és fejlesztés. Igái és Csokonyavisonta esetében várnak bizonyos állami támogatást is, hiszen véleményük szerint egyetlen kormány sem hagyhatja figyelmen kívül az olyan fontos társadalompolitikai célt, mint a betegek gyógyítása. Egyelőre azonban e téren érdemi információval nem rendelkeznek, mint ahogy a földtörvény hiányában a részvénytársaságok megalakítására sem gondolhatnak. Ami ma biztos kiindulópont, az a DRV említett koncepciója az igali éscsokonyavisontai fürdő fenntartására, fejlesztésére. A kaposvári Termál sorsa... Ebben nem szerepel viszont a kaposvári Termál. Ezt — mivel elsősorban nem gyógyászati célokat szolgál — a DRV át akarja adni a városi önkormányzatnak; tegyen vele a legjobb belátása szerint, használja sportuszodaként, városi strandként, és így tovább. Ismérve Kaposvár szűkös pénzügyi helyzetét^ nem nehéz megjósolni, hogy eredményesen az önkormányzat is csak akkor tudja üzemeltetni a fürdőt, ha — a DRV-hez hasonlóan — a különböző érdekeket egyeztetve elsősorban üzleti alapra helyezi működését. Szegedi Nándor Öngyulladás okozta a sajóbábonyi robbanást? Sajóbábonyban, az Észak— magyarországi Vegyiművekben szombaton hajnalban robbanás történt a már húsz éve használaton kívül helyezett üzemcsarnokban. Mint azt Fadványi László tűzoltó őrnagy, Borsod-Abaúj- Zemplén megyei tűzoltóparancsnok az MTI munkatársának elmondotta: a tűzoltóság a rendőrséggel együttműködve, a vegyi és robbanási felügyelet szakértőit bevonva folytatja annak vizsgálatát, hogy az 50 méteres csarnokot romba sdöntő detonáció előtt keletkezett-e a tűz, vagy pedig a robbanás okozta a tüzet. A hatalmas mennyiségű törmelék eltávolítása, a környék megtisztítása nagy erőkkel folytatódik, s valószínűleg csak ezútán tudnak válaszolni arra a kérdésre: történt-e szándékos gyújtogatás? A gyáriak feltételezése szerint a két évtizede elhagyott, s most felrobbant üzemcsarnok balesetét öngyulladás, illetve korábban otthagyott, s a falakat átitató vegyszerek kölcsönhatása idézte elő. EGYSZERŰ MATEMATIKA A szentgyörgyi „csoda” A balatonszentgyörgyi téglagyár igazgatója, Németh Rezső közel hatvanévesen abból a kiváló „fajtából” való, aki a mögötte levő csapatra támaszkodva irányít és fegyelmez. Negyven évet töltött a szakmában, ebből húszat itt, ebben a gyárban. Az idő persze nem múlt el felette' nyomtalanul. A múlt évben infarktust kapott; azóta igyekszik jobban vigyázni magára, bár találkozásunkkor is éppen „táppénzen dolgozik”. Sok a gond — mondja — ilyenkor nem ér rá az ember betegnek lenni. — A gyárat mennyire érintik a gazdaságban végbemenő változások? — A mi vállalatunknál ezek a gondok még nem érzékelhetők. Létszámleépítés nem volt? és nem is várható. 101 -en dolgoznak nálunk, ebből 11 adminisztrációs munkakörben, a többi a műszaki állomány. Ezzel a gyárral mindig elégedett volt a szakma, mind a minőség, mind a mennyiség szempontjából. Évi 18 millió kisméretű téglára tervezték a gyárat, s ehelyett 50 milliót csináltunk. Ez volt a szentgyörgyi csoda. így nevezték a szakmában. — Nem lehet, hogy mérce alatti volt a terv? — Az országban még három ehhez hasonló téglagyár van, teljesen azonos feltételekkel, de sehol nem tudtak egy év alatt 20 milliónál több téglát gyártani. Az új gyárunk is hasonló elismerést vívott ki, már azzal is, hogy egy év alatt fölépült, pedig háromszázmillió forintos beruházás volt. Mi magunk végeztük el a munkálatokat is. Az új gyár évi terve 38 millió tégla volt, de már június 8-ig 32 milliót kitermeltünk, és ha a piaci helyzet nem romlik, a 65—70 milliót is elérjük az év végére. — Kérem, mondja el, mi a „csoda" titka. — Egyszerűen az, hogy akarjuk. Nem tudok mást mondani. A munkát megszervezzük és az embereket érdekeltté tesszük. Az egy személyre jutó átlagkereset elérheti az évi kétszázezer forintot. Intenzív, kemény munkát, technológiai fegyelmet várunk el az embereinktől. Mégsincs fluktáció. A munkásállomány hetven százaléka szakmunkás; igaz, olyan magas a gépesítés, hogy igény van a szakképesítésre. A betanított munkások többsége nő, mivel fizikailag nem megterhelő a munkájuk. S nemcsak a termelési, hanem a gazdasági eredményei is jók a gyárnak. Nyereségtervünk egész évre 18,4 millió forint volt, ezzel szemben 5 hónap alatt 29 milliót értünk el. — Még egyszer megkérdezem: nem lehet, hogy „aláterveztek"? — Nem. A volumen növelésével a nyereséghányadunk is kedvezőbb. Minél többet termelünk, annál jobban járunk. Jó minőségben, de maximális mennyiségben! Egyszerű matematika. Ez találkozik a dolgozók érdekével is, a darabbér miatt. A múlt év azonos időszakához képest 50—60 százalékkal nőtt dolgozóink jövedelme. Lehet ennél nagyobb ösztönzést adni? — Milyen piacra termelnek? — Csak belföldi piacunk van. Budapest és környéke, az Alföldi Tüzép és Somogy megye a mi területünk. Bővíteni is szeretnénk, rá is kényszerülünk, hiszen a fizetőképes kereslet várhatóan csökken, egyre kevesebben építkeznek. Szeretnénk az Észak-Dunántúlt is meghódítani. Alacsonyabb árainkkal van is rá esélyünk. — Beszélgetésünk elején említette, hogy sok a gondjuk. Ilyen szép eredmények mellett milyen gondjaik lehetnek? — A beruházás műszaki színvonala kívánnivalót hagy maga után. A gépi berendezés nagy része nyugatnémet licenc alapján' csehszlovák kivitelezésben került hozzánk, mert valutánk nem volt. Sajnos, sok a pontatlanság. A műszaki színvonal korszerű, de a tartalom alacsony. A tégla gyártásában leállások nincsenek ugyan, de a felmerülő problémák állandó készenlétet igényelnek. — Ön nyugdíj előtt áll. Pár hónapon belül szeretne elmenni a gyártól. Ki veszi át ezt a sikeres örökséget? — Szerettem volna, ha az egyik munkatársam vállalná, de sajnos, ez nem valószínű. Úgy érzékelem, hogy a vállalatvezetés meg van győződve róla, hogy tovább dolgozom. De már elfáradtam, és nem akarok mártír lenni. Félgőzzel pedig nem tudok dolgozni. A munkatársaimat sem lehet már tovább terhelni, mert magas mércét teljesítenek így is. Nyugodtan megyek el, mert tudom: akik itt maradnak, presztízskérdést csinálnak abból, hogy a gyár munkája továbbra is magas színvonalú legyen. Egyszerű matematika. Ez a szentgyörgyi „csoda” titka. Hunyadkürti Ilona Az újrakezdési kölcsön körül mind több zavar volt az elmúlt hetekben. Először a fölvehető összeget csökkentették, majd a hitelhez jutás feltételeit szigorították, újabban pedig már egyre kevesebb bank folyósított egyáltalán hitelt a munka nélkül maradt és vállalkozásba kezdő személyeknek. Miért halt el az újrakezdési kölcsön? A hazai kereskedelmi bankok kcfcül az Országos Kereskedelmi és Hitelbank tartott ki legtovább. Ők — banktársaikkal ellentétben — vették legalább azt a fáradságot, hogy a napokban nyilvánosan bejelentsék, bizonytalan ideig szüneteltetik a kölcsön folyósítását. A bankok sok mindenre hivatkoznak: túl sok az igénylő, az OKHB-nél például egy időben a napi kifizetés elérte a húszmillió forintot, s ez épp a háromszorosa a tervezettnek. Túl sok a munka a pénzek odaítélésével — állítják a bankosok —; sok munkanélküli egyszerűen feléli az újrakezdési kölcsönt, s aztán futhat a pénze után a pénzintézet. Valószínűleg azonban nem ez az igazi magyarázat. Egyfelől a költségvetés szorongatott helyzete lehet az oka a kedvezményes hitelek befagyasztásának; egyszerűen többen kértek ilyen kölcsönt, mint amennyire a pénzügyi kormányzat számított, amennyit tervezett. Ezt az érvet legalábbis tudomásul lehet venni. Más kérdés, hogy igen sötét jövő elé nézhetnek az ezután ugrásszerűen növekvő számú munkanélküliek, ha ez a számukra szinte egyetlen újrakezdési lehetőség is megszűnik. Sokkal nehezebben érthető és védhető a bankok álláspontja, nevezetesen, hogy túl sok munka van az újrakezdési kölcsönnel, és túl nagy a kockázat, veszélybe kerülhet a kihelyezett pénzük, hiszen akad, aki kocsmára költi a kedvezményes hitelt. Mind többjei mutat arra, hogy a kereskedelmi bankok, különösen ha védtelen kisemberekkel állnak szemben, igen hamar visszacsúsznak az elmúlt évtizedek rossz emlékű stílusába és kegyként gyakorolják üzleti tevékenységüket. Az állástalan, kölcsönre váró a jelek szerint mind kevésbé illik bele az egyre elegánsabb, bőrkanapés banktermek miliőjébe. A jelek szerint a hazai kereskedelmi bankoknak az állástalanok kölcsöne nélkül is jól megy, egyre-másra épülnek a székházak; ma már banktisztviselőnek lenni sem utolsó foglalkozás. A tisztes havi javadalmazás mellett például a dolgozók másutt elképzelhetetlen összegű kedvezményes kölcsönhöz jutnak, ha lakásgondjuk van, és jó néhány pénzintézet épített az elmúlt években a pompás székházakon kívül pazar nyaralókat, hétvégi pihenőket. Azaz jól megy a bankoknak, ezt igazolják éves mérlegek, amelyek a gazdaságban másutt szinte elképzelhetetlen nagyságú nyereségről tanúskodnak. Érvényesüljön a szabad piac minden mechanizmusa — mondhatja erre bárki —; legyenek nyereségesek a bankok, ha jól tudnak gazdálkodni tőkéjükkel. Csakhogy a bank sem egyszerűen a tőke hozadékáért felelős, talán az sem egészen mindegy, hogy hol forognak a milliók: ott ahol termelés, érték- alkotás zajlik vagy pusztán pénzpiaci manőverezéssel, bankközi hitelezéssel keletkezik a haszon. Talán nagyobb hitelt ad ezeknek a gondolatoknak, ha felidézzük, hogy a miniszterelnök legutóbbi bonni látogatása során német pénzügyi szakértők nyomatékkai tették szóvá a szerintük indokolatlanul magas kamatokat, amelyekkel a kedvezményes nyugati vállalkozásfejlesztő hiteleket itthon továbbadják a hazai bankok. Márpedig a németeket talán mégsem lehet megvádolni azzal, hogy nem engedik érvényesülni a szabad piac hatásait. De valószínűleg ők hosszabb távra gondolkodnak, és— bármilyen hihetetlen — bankárként is felelősséget éreznek a súlyos szociális problémák, például a munkanélküliség csökkentéséért. Ugyanis ez is az Európa- ház házirendjében szerepel. P. É.
