Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-16 / 70. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP • 1990. július 16., hétfő A háló két oldala Röplabdaszövetség, nem éppen gondtalanul A sportág somogyi múltja — hasonlóan más megyékhez —, mindössze negyvenöt évre tekint vissza. A háborút követő esztendőben szélvész sebességgel terjedt el szinte valamennyi településen. Gombamódra nőttek ki a földből a pályák, és nemcsak a tanintézetek, hanem szinte valamennyi üzem, gyár udvarán ott feszült a röplabdaháló. 1947-ben megérett az igény arra, hogy önálló szövetséget alakítson a sportág. A szervezett megyei bajnokságban tizenkét csapattal folytak a küzdelmek mindkét nemnél. Kuriózum, hogy az első megyei szövetség elnöke egy volt labdarúgókapus, Kovács Rezső volt, aki ebben a sportágban is oly maradandót alkotott, hogy az 1956-ban bekövetkezett tragikus halála után a megye legrangosabb kupaküzdelmét róla nevezték el. Kaposváron a férfiaknál előbb a Kinizsi (a Rákóczi átmeneti jogutódja), valamint a Dózsa adták a minőséget. Igaz, akkoriban ez a harmadik, majd később a második vonalat jelentette. A Kaposvári Lendület Az első nagy ugrást viszont a nők szolgáltatták. A Kaposvári Lendület előbb az NB ll-be ver- ekedte magát, majd feljutott két ízben is az élvonalba. Egyik fénykorát élte ekkor a röplabda, s a megyeszékhelyen kívül Tab, Siófok, Marcali, Nagyatád, Fonyód és a kis Felsőbogát voltak a legfőbb bázisok. 1957-ben újjászervezték a megyei szövetséget; ekkor lett tagja az elnökségnek Kökénye- sy Péter, aki jelenleg az elnöki A hazai Ha valaki napjainkban a röplabda hazai térképére tekint, azonnal szembetűnő, amit Somogybán felfedez. Az ország egyetlen megyéje, ahol egyidejűleg három NB l-es — köztük immár két A csoportos — röpladacsapat található. Joggal hihetné az ember, hogy ezt a minőségi szintet csak széles alapokra lehetett felépíteni. — A röplabdasport megyénkben egy fordított piramisra emlékeztet — mondja Kökényesy Péter, majd így folytatja: — Lényegében ezen a három egyesületen nyugszik a somogyi röplabdasport. Hogy az elmúlt évtizedekben mennyire elcsö- kevényesedett a röplabda, az szinte hihetetlen. Ott tartunk jelenleg, hogy a három élvonalbeli csapat mögött két másodoszfunkciót tölti be. Szakberkekben aligha kell őt bemutatni. Érdekes módon ő is labdarúgóként kezdte, de mint röplabda- edző érte el legszebb sikereit. Ő volt a Kaposvári Lendület NB I- be kormányzója, jelenleg pedig nyugdíjasként teljes energiával oktatja az utánpótlást, és látja el az elnöki funkcióját. Vele és főtitkárával, Burcsa Tiborral beszélgettünk a sportág gondjairól, életképességének megtartásáról. térképen tályú együttes sorakozik. És a megyei bajnokság? Nyolc leány és mindössze öt férfi együttes alkotja a mezőnyt. Még szomorúbb a kép, ha hozzáteszem, hogy az említett, összesen tizenhárom csapatból csak kettő nem kaposvári. — Hol vannak már a vidéki bázisok — szól közbe Burcsa Tibor. — Bármily szomorú, egyedül csak Nagybajomban van egy-egy férfi és női röplabdacsapatunk. Hogy a két szakember miben látja a sorvadás legfőbb okait? Erről a főtitkár fejti ki először véleményét. — A tanintézetekben kevés a szakember, általában más sportágakat helyeznek előtérbe. Hogy miért? Egyszerű a magyarázat. A röplabda egyike a legnehezebben elsajátítható labdajátéknak. Oktatása soksok munkát igényel, és általában nem kecsegtet gyors sikerrel. így aztán a legtöbben le is mondanak róla. Kökényesy Péter: — Én a visszaesés legfőbb okát abban látom, hogy egy országos rendelkezést követően a sportágat vagy húsz évvel ezelőtt bevitték aterembe. NB ll-es mérkőzéseket nem is lehet a szabadban játszani, így aztán sokaknak korlátozták a lehetőségét. A kis települések pályái sorra megszűntek, s hiába akadt lelkes, tenni kész szakember, ha nem akadt terem, tehetetlen volt. Én ezt sok mással együtt megfontolatlan, előrelátást nem tükröző lépésnek tekintettem és tekintem ma is. Mert később hiába épült annyi tornaterem, ahol megszakadt a folyamat—íme a somogyi példák — ott nem sikerült újjáéleszteni a röplabdát. Legalább is alsóbb szinten. Egy helyben járunk? Hát ilyen körülmények között várnak hathatós intézkedéseket a márciusban újjáalakult szövetségtől. Vajon megtalálták-e azokat az embereket, akik nemcsak egy magukra kény- szerített funkciónak tekintik elnökségi tagságukat, hanem tettre készek is? Mint beszélgető partnereimtől megtudtam, senkit sem „kényszerítettek” a szövetségükbe. Még az agitációtól is eltekintettek, éppen azon megfontolásból, hogy önzetlen munkát csak teljes önkéntesség szavatolhat. Megvizsgálva az összetételt, azonnal szembetűnik, hogy a tizenegy személy közül mindössze csak kettő a vidéki. Tab és Nagybajom „delegált” egy-egy főt. Tehát egyhelyben járunk? Az egykori nagy röplabdabázisok továbbra is hallgatnak? A válaszokból kiderül, hogy a jelenlegi szövetség sem lát több alternatívát, mint a szintentar- tást. Sőt, határozottan megfogalmazták, hogy ezt is sikerként könyvelnék el. És kérdezés nélkül elhangzik az indoklás is. Sikerül az iskolákban? Szomorú tényként állapítják meg, hogy a termek számának bővítésével sem kapott nagyobb teret a sportág. Sőt, egyre több helyről egyszerűen kiszorulnak. Még az NB l-es csapatok utánpótlás-gárdája sem tud annyi edzéslehetőséghez jutni, mint amennyi szükséges lenne. Évek óta meddő kísérlet egy röplabda tagozatos osztály elindítása a megyében, holott már négy sportágban is működik ilyen. Alapvető kérdés, hogy miként sikerül újra betörni az iskolákba. A szövetség elsősorban a DSK-kat tartja alkalmasnak arra, hogy népszerűbbé váljon a röplabda. Szomorú tény, hogy még a kifejezetten sporttagozatos iskolák repertoárjában sem szerepel a röplabda. Ebben, is lépni kívánnak. Mint elhangzott, mindent megtesznek, csak egyet nem tudnak biztosítani: a pénzt. Sajnos, a jelenlegi gazdasági helyzetben aligha képesek megtölteni az egyesületi kasz- szákat. Elsősorban a vidéki előrelépést tartják elképzelhetetlennek, ahol az anyagiak mellett a tárgyi és személyi feltételek sem biztosítottak. S bár új alapszabályukban tizenkilenc pontban foglalták össze legfontosabb tennivalóikat, tisztában vannak azzal, hogy azok megvalósítása nemcsak a szövetségi munka hatékonyságától függ. Végezetül azzal váltunk el, hogy sok nyitott kérdésre jelenleg még nem képesek választ adni, de arról biztosítanak mindenkit, hogy a tőlük telhetőt megteszik a röplabdáért, s egykönnyen nem nyugodnak bele, hogy itt-ott kudarcveszély fenyeget. Jutási Róbert Szomorú kaposvári teniszhétvége A kaposváriak egyetlen győzelmét az MTK-VM ellen Makray Péter szerezte A hét végén kétszer is pályára lépett az OB I. csapatbajnokság felső ágában szereplő KVGY Vasas SE. Pénteken Nyíregyháza csapata volt a kaposváriak ellenfele. A KVGY Vasas megismételte a hét közben sorra került BSE elleni találkozóját, hiszen 6:3 arányban veszített. Az egyesek után még 3:3 volt a mérkőzés állása, és a párosok is jól kezdtek. Végül azonban a hazai pályán játszó Nyíregyházának sikerült a maga javára fordítania a találkozót. Nyíregyházi VSSC—KVGY Vasas SE 6:3 Eredmények (dőlt betűvel a KVGY Vasas teniszezői): Krocskó—Dávid 6:2, 6:1. Makray— Pázmándy 6:1, 6:4. Galgóczy— Koczka 7:5, 3:6, 6:1. Kulifai—BaranyaiQA, 6:4. Úr— Szabados 6:2, 6:2. Hajas— Erős 6:3, 6:4. Párosok: Krocskó, Koczka—Dávid, Makray 6:2,1:6,6:4. Pázmándy, Erős— Galgóczy, Szabados 7:5, 6:2. Úr Kulifai—Baranyai, Hajas4:6, 6:3, 6:3. Vasárnap Kaposváron a Fá- ber Kft.—KVGY Vasas Iszák utcai teniszcentrumában fogadták a kaposvári teniszezők a bajnokesélyes MTK-VM-t. Beigazolódott a papírforma, s amint ez várható volt, a KVGY Vasas SE csapata 8:1 arányú vereséget szenvedett. A kaposváriak egyetlen győzelmét Makray Péter szerezte. MTK-VM—KVGY Vasas SE 8:1 Eredmények: Prajó—Dávid 6:2, 6:4. Makray—Vad 6:4, 6:4. Tóth A.—Galgóczy 6:3, 6:4. Németh—Baranyai 4:6, 6:3, 6:2. Bán—Szabados 6:4, 6:1. Meznerics—Tóth P. 6:3, 6:0. Párosok: Rajó, Tóth A.—Dávid, Baranyai 6:1, 6:1. Németh, Kirchkompf—Makray, Hajas 6:1, 2:6, 6:3. Lázár, Meznerics—Szabados, Tóth P. 6:4,6:2. Ezzel véget ért a bajnokság első szakasza. Legközelebb majd szeptemberben lépnek újra pályára a KVGY Vasas SE teniszezői, amikor is a keresztbejátszásokra kerül sor. Fotó: Lang Róbert Egy pont és más semmi... Siófoki Bányász—Maccabi Haifa 0-0 Kolovics időnként stílusosan, látványosan játszott Siófok, 1500 néző. V: Kovács L. (Szabó, Vad). Siófoki Bányász: Bíró—Kolovics, Aczél, Olajos, Szabó B.— Marozsán, Zsadányi, Zare, Keszeg (Páli a szünetben)— Magyar, (Ozsváth a 72. percben), Meksz. Vezetőedző: Varga István. Maccabi Haifa: Antman— Harazi, Balbul, Gihol, Grimberg—Zarfati, Abukarat, Swisa, Aizenberg—Atar, Itay. Vezetőedző: D. Yavon. Ugyancsak bosszankodhattak azok a nézők, akik a totóban fix egyesre vették a mérkőzést. Mert amellett, hogy pontosztozkodással végződött a találkozó, még végig is kellett szenvedniük kedvenceik elképzelés nélküli játékát. Az unalmas szomA csereként pályáralépö Ozsváth játéka kellemes színfolt volt labdát a hazai 16-oson belül, s hogy nem lett nagyobb baj, az csupán körülményeskedésüknek köszönhető. Ha cinikus lennék, akkor azt kellene most írnom, hogy eddig is túl sok sort pazaroltam erre a mérkőzésre. De mindenképp meg kell említenem: Kolovics néhol valami fantasztikus eleganciával oldotta meg feladatát, Meksz pedig a tőle nem igazán megszokott bátorsággal vette fel a test-test elleni harcot (többnyire sikerrel) védőivel szemben. Bíró két esetben is bravúrral hárítva őrizte hálója érintetlenségét. Az utolsó negyedórára csereként lehetőséget kapott Ozsváth játéka pedig az est színfoltját jelentette. Tisztáznak a sötétmezes izraeli védők bat esti szieszta első félidejében a Balaton-parti piros-feketék mindössze háromszor jutottak el a vendégcsapat 16-osáig és az első lövés csak a 40. percben riogatta Antman kapust. A Maccabi játékosai közben rendre rövidpasszos kényszerítőzéssel lendültek támadásba, s az első negyedóra elteltével mezőnyfölénybe kerültek. Bizonyos, hogy a gyenge világítás okozta: nem sikerült tudatos hazai akciót észrevennie az egyre türelmetlenebb és belépőjegyének árát visszakövetelő közönségnek. Ebben az időszakban Swisa, Atar és Itay több alkalommal is haláli nyugalommal húzogatta a Elképzelhető persze, hogy a szakemberek órák hosszat elcsemegéznek a látottakon, de az „egyszerű” szurkoló csak bosszúságot kapott ezen az estén, focit nem. Az igazsághoz hozzátartozik azonban az is, hogy a Bányász 7—8 edzés közepette vívja az Intertoto Kupa mérkőzéseit, amelyek a felkészülését szolgálják. Bizonyos: a játékosok túlzott bizonyítani akarása az új (és kitűnően felkészült) edző előtt is görcsös igyekezetei okozhat. Gyorsan felejtsük el ezt a mécsesét, fiúk — menni fog ez még jobban is... Czene Attila Fotó: Gerendássy Tamás Harmadszor is Prost nyert A Forma—1-es autós gyorsasági világbajnokság Sil- verstone-ban megrendezett brit futamát a francia Alain Prost (Ferrari) nyerte a belga Thierry Boutsen (Williams) és a brazil Ayrton Senna (McLaren) előtt Ez volt a háromszoros világbajnok Prost 43. Grand Prix-győzelme.
