Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)

1990-07-14 / 69. szám

1990. július 14., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 15 Intertotó-kupa mérkőzésén: Mérlegen a Kaposvári Építők NB I-es röplabdacsapata Vízparti visszavágás!?) villanyfényben Ma este 20.30 órakor újra .kí­gyóinak a Bányász sporttelep fényei. A Balaton-parti piros­feketék Intertotó-kupa mérkő­zésén lépnek pályára a Macca- bi Halfa együttese ellen. A csapatnak még van esélye — igaz, esak matematikai — a csoportgyőzelem megszerzé­sére. A fő oél persze a csapat szerkezetének kialakítása, a játék összeGsíszolása. A len­gyel Leóh Poznan ellen a véde­kezés begyakorlásán volt a hangsúly — a két gólt egyéni hibákból kapták. Az Izraeliekkel szemben ma este a csapatjá­tékra, az akciók pontos befeje­zéseire figyelnek inkább. Mint Varga István vezetőedző el­mondta, ellenfelük csapatában (amelytől idegenben 3-0 arány­ban vereséget szenvedtek) 3-4 olyan játékos is futballozik, aki­ket szívesen látna színeiben bármely magyar csapat. Ettől függetlenül mindenképpen győ­zelmet vár együttesétől. Heti 7-8 edzés közepette vonul pályára a siófokiak kezdő tizenegy: a Bíró—Kolovics, Aczél, Olajos, Szabó B.— Ma­rozsán, Keszeg, Zare, Zsadá- nyi—Magyar, Meksz összeállí­tású csapat. A kispadon Páli, Katona és Ozsváth ül majd be­vetésre készen. (Czene) Páli Siófokon edz Mint arról már beszámoltunk lapunk hasábjain, a Siófoki Bá­nyász labdarúgócsapatának játékosai együttmaradtak, a meghatározó és az együttes­ben rendszeresen szereplő já­tékosok nem igazoltak el más csapatokhoz. Katona Sopron­ból, Szajcz pedig Kaposvárról érkezett erősítendő a piros-fe­ketéket. Az együtteshez most egy ismert befejező csatár ér­kezett Tatabányáról. A futballt szeretők és ismerők fülében bizonyosan nem cseng isme­retlenül Páli Attila neve. A 26 éves játékos két esztendőre érkezett a Balaton-partra. Mint Illés János ügyvezető elnök elmondta, a játékos szerződése lejárt, és már meg is állapodtak vele. Előző egyesületével a jövő héten öntik végleges for­mába a szerződést. Akadály nem fog gördülni a megegye­zés elé, mert a Tatabánya már azt is megengedte, hogy Siófo­kon edzhessen és barátságos mérkőzéseiken, illetve az Inter- totó-kupa találkozóin már új egyesületében léphessen pá­lyára a népszerű játékos.-C­Győri helyzetkép Három romániai játékos hárommillióért Három romániai labdarúgó­val erősít a Rába ETO NB l-es csapata. A 31 esztendős Bíró Imre az első ligából, az U. Cluj csapatából szerződik magyar földre. Bíró Béla kapus (21) és Szántó Csaba középpályás (20) a második ligában szereplő AS Armata Tirgu Mures színeit 'viselte eddig. A három játéko­sért összesen hárommillió fo­rintot fizetett a magyar klub. A Rába ETO és az „átadó klubok’’ már meg is egyeztek, ámde a Román Labdarúgó Szövetség hivatalos játékengedélye még nem érkezett meg Győrbe. Augusztus 5-én: Hungalu Mentor Nagydíj Sztárok pedig az idén is lesznek... Az elmúlt hónapokban sokan latolgatták atlétikai körökben: lesz-e az idén is Budapest Nagydíj, sikerül-e előteremteni a rendezéshez szükséges ösz- szeget, s egyáltalán szükség van-e erre a versenyre? A gon­dok aztán megoldódtak, s ezút­tal is megtartják az immár ha­gyományosnak nevezhető via­dal 13. „kiadását". A változás „csupán” annyi, hogy a főváros neve eltűnik a plakátokról, mi­után a tanács nem volt hajlandó jelentősebb összeget áldozni a Nggydíjra. így a Hungalu mellett a másik főszponzor a Mentor Kisszövet­kezet lett, és mint azt Erdélyi Péter, a Magyar Atlétikai Szö­vetség menedzsere elmondta, a szervezők is jól jártak az új támogatóval. Az idén ugyanis lényegesen nagyobb összeg­gel gazdálkodhatnak a Nagydíj előkészítésén munkálkodók, mint a korábbi években. Igaz, a pénzre szükség is lesz, hiszen mint az köztudott, a nagyobb sztárok ma már igencsak meg­kérik a szereplés árát. — Örömmel közölhetem: meghívásunkat több nagy sztár is elfogadta, s már egészen biz­tos, hogy a mostani Nagydíj méltó lesz a korábbi évek verse­nyeihez — mondta Erdélyi Pé­ter. — Hogy csak néhány nevet említsek a Budapestre érkezők listájáról: eljön Lee McRay, aki fedettpályán világcsúcstartó a 60 méteres síkfutásban, Mi­chael Johnson, aki 200 méteren az idén 19.85-öt futott, valamint a világ második legjobb távol­ugró eredményének birtokosa, Robert Emmijan. A tengerentúliak közül töb­ben jelenleg is Európában ver­senyeznek, de lesznek olyanok is, akik részt vesznek a Seatt- le-i Jóakarat Játékokon, s on­nan jönnek a Nagydíjra. A szer­vezők igyekeznek a közönség kedvében járni: azok a nézők, akik megvásárolják a Nagydíj programfüzetét, személygép­kocsit nyerhetnek a sorshúzá­son. Az augusztus 5-i Hungalu Mentor Nagydíjra eddig a kö­vetkező neves külföldi atléták fogadták el a meghívást: Férfiak: 100, 200 m: Lee McRay (amerikai), Calvin Smith (ameri­kai), Dennis Mitchell (amerikai), Michael Johnson (amerikai), Robson da Silva (brazil). 800 m: Nixon Kiprotich (ke­nyai), Robert Kibet (kenyai), Joaquim Cruz (brazil), Jose Luis Barbosa (brazil), Johnny Gray (amerikai). 3000 m akadály: Julius Korir (kenyai). Távolugrás: Robert Emmijan (szovjet). Nők: 200 m: Grace Jackson (ame­rikai), Mary Onyali (nigériai). Ötvenszázalékos teljesítménnyel osztályozóra kényszerítve Vajon létezik-e olyan bajnok­ság, ahol egy csapat ötvenszá­zalékos teljesítményt nyújtva kényszerül keserű búcsúra, vagy legalábbis^ kiesés elkerü­léséért folyó osztályozókra? A tisztelt olvasóink közül most bizonyára sokan rávágják azonnal a választ: nem, ez lehe­tetlen, Ilyen nincs. Pedig —- bár­milyen hihetetlenül Is hangzik — igenis létezik ilyen, A Kapos­vári Építők újonc NB l-es röplabdacsapata egyaránt 16 győzelmet és 16 vereséget könyvelhetett el a bajnokság során, s mégis az osztályozón kellett kivívnia további előosztá- lyú tagságát. A magyar röp­labdabajnokságok történeté­ben talán nem is fordult elő eh­hez hasonló példátlan eset. De ne vágjunk a dolgok elébe! A legelső NB l-es bajnoki idé­nyét kezdő Kaposvári Építők a biztos bentmaradást, azaz a hatodik hely megszerzését tűz­te ki maga elé célul. Nos, az NB l-ben való megkapaszkodás — igaz, ha osztályozóval is, de végül — sikerült. Az Építők a bajnoki küzdelemsorozat zárá­sakor a hetedik helyet bérelte ki magának. Hogy a hatodik hely megszerzése nem volt irreális elképzelés, azt mutatja, hogy a végelszámoláskor előttük vég­zett két csapat — a BKV Előre és a Zalaegerszegi TE — mind­össze csak egyetlen ponttal gyűjtött többet. A mögöttük lévő három együttes viszont — a Debrecen, a Ganz-Mávag és a Szombathelyi Spartacus Styl — egyszer sem tudta legyőzni a kaposvári gárdát. A bajnoki küzdelmek során e három csa­pattal négy-négy alkalommal csapott össze az építőslegény­ség, és mindegyik alkalommal ők vonulhattak le győztesen a pályáról. Az első osztályú bajnoki küz­delemsorozatnak a Kaposvári Építők lényegében az NB ll-őt nyert bajnokcsapatával vágott neki. Senki nem távozott az együttesből, viszont egyszerre hárman is érkeztek más csapa­tokból. Búzás Csabát és Kara- gity Zoltánt a Kapos Volánból, Bozóki Antalt pedig a Szegedi Építőkből igazolták le. Hozzá­juk érkezett még menet közben Sárdi Zoltán az Újpesti Dózsá­ból, aki a somogyi megyeszék­helyen volt katona, s így lett az Építők játékosa. Nagyszerű bemutatkozás azNB l-ben A kaposvári röplabda-bará­tok legnagyobb örömére reme­kül kezdett az Építők. A bajnok­ság első felében nagyon jól szerepelt a kaposvári csapat, szinte berobbant az élvonalba. A csapat játékán nem igen lehe­tett érezni, hogy újoncok lenné­nek az NB l-es mezőnyben. A Szolnok kivételével valamennyi ellenfelét végigverte, és a baj­nokság első szakaszát végül 10 győzelemmel és 8 vereséggel zárta. Sajnos, a'folytatás már nem sikerült ilyen fényesre. A téli alapozásnál is gondok sora merült fel, amely nagyrészt a bajnokság rossz időbeosztásá­nak köszönhető. (A bajnoki küz­delemsorozat első felében ért­hetetlenül volt egy több, mint egy hónapos szünet.) Hogy az Építők ennyire megtorpant, majd visszaesett, az nem játé­kosainak a képességein és hozzáállásán múlott, hanem elsősorban a mérkőzések nagy számának és az idegi fáradt­ságnak tudható be. Bebizonyo­sodott, hogy túl nagy terhet jelen(tett) a 32 tétmérkőzés az újonc kaposvári csapat számá­ra. Az Építőknek érdekes módon inkább idegenben ment jobban a játék. Bár eleinte még a ka­posvári sportcsarnokot is meg kellett szoknia a csapatnak, hi­szen egy esztendővel korábban a Tóth Lajos Általános Iskola tornacsarnoka volt NB ll-es ta­lálkozóiknak az otthona. A Kaposvári Építőket a szak­emberek alapjában véve egy jól védekező csapatnak tartják. Az együttes legfőbb erénye abban rejlett, hogy sokszor vert hely­zetből volt képes talpra állni. Nem is egy esetben a játékosok szinte emberfeletti teljesítmé­nyt nyújtva hozták vissza a sír­Török Tamás, aki egy személy­ben játékos és szakosztályveze­tő is ból a mérkőzéseket. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a puszta tény, hogy az Építők 10 ötjátszmás mérkőzése közül nyolcat megnyert. Amiben viszont feltétlenül javulnia kell a csapatnak az a sáncmunka. A legnagyobb problémák tulajdonképpen a hálónál vannak. Nem kis gon­dot jelent az is, hogy a támadó­játékosok gyakorlatilag semmi­vel sem támadnak jobban, mint az előkészítők. Nos, leginkább ezek azok a hiányosságok, amelyben az Építőknek még fel kell zárkóznia, hogy a többi csapathoz képest ne kerüljön hátrányba. Mindenkinek voltak jó mérkőzései A játékosok teljesítményeit vizsgálgatva nehéz, szinte le­hetetlen köztük bármiféle rang­sort is felállítani. Hiszen mind- annyiójuknak voltak remek fel­villanásaik, jó mérkőzéseik, és természetesen akadtak bosz- szantó hibák is. Ha mégis el kellene készíteni ezt a bizonyos rangsort, akkor elsőként talán a csapat egyik legrégibb játékosát, Bogár Zol- tántkeW megemlíteni, aki csere- játékosból lépett elő kezdő emberré a bajnoki küzdelemso­rozat vége felé, s azóta — mind a bajnoki találkozókon, mind az osztályozón — kiváló teljesít­ményt nyújtott, tökéletesen beépült a csapatba. Búzás Csaba kapta mindig a legnehezebb feladatot. Neki még az összpontosítást kell jobban megtanulnia, és sánc­munkában is többet várnak tőle jövőre. Bozóki Antal elsősorban mezőnymunkában és terület­védelemben nyújtott jó teljesít­ményt. Egyelőre még keresik helyét a csapatban. Mindkét já­tékosra egyaránt érvényes, hogy főleg a támadások befeje­zésénél az eddigieknél még többet kell nyújtaniuk. Hiszen ehhez minden képességük adva van. Nem véletlen, hogy Török Ta­mást és Jezeri Tibort egy kalap alatt említjük, ők a csapat meg­határozó egyéniségei. Végig megbízható, egyenletes telje­sítményt nyújtottak. Feladatuk­nak megfelelően elsősorban az együttes irányításában, a táma­dások előkészítésében és sokszor a támadások befejezé­sében is jeleskedtek. Külön fejezet Katona János. A „tanár úr” (a szegedi egyete­men tanít) sokszor a pályán is az egyik legjobb játékosnak bi­zonyult. Ő az a tipikus játékos, aki minden poszton használha­Kozma Györgyné edző tó. Nem ismer elveszett labdát, s a bajnokság során egysze­rűen nem volt rossz napja. Hoz­záállásával, játékfelfogásával mérkőzéseket képes nyerni. Három találkozót is ő „hozott” az Építőknek. Pácsonyi Csaba fő erőssége a nyitásfogadás, de a támadá­soknál is a csapat hasznára volt. Nem egy összecsapáson a mezőny legjobbjának bizonyult. A mérkőzéseken sajnos még hiányzik a kellő önbizalma: ez miatt sokkal eredményesebb is lehetne. A csapatkapitány Torma Jenő jelenléte mindig meg- nyugtatólag hatott a gárdára. Higgadtsága, munkavállalása példamutató a többiek számá­ra. A legtehetségesebb játékos­nak a fiatal Zarka Pétert, a Ka­posvári Építők saját nevelésű játékosát tartják. Nagyon sokat fejlődött, és á bajnokság végé­re teljesen beépült a csapatba. (Ne felejtsük el: a játékos még csak 15 éves!) Biztos, hogy még sok örömet fog szerezni a röplabda-sport barátainak, hiszen ehhez meg­vannak a képességei. Furcsa és megmagyarázhatatlan, hogy bár a szakemberek Zarka Pétert korosztálya legjobb játé­kosának tartják, mégsem tagja a serdülő-válogatottnak. Méng Zoltánra hárult a legne­hezebb feladat: a támadások befejezése. Ez túlságosan nagy tehertételnek bizonyult a fiatal és tehetséges játékos számára. Ezért néha az idegi fáradtság jelei mutatkoztak nála. Többszöri sérülése is gá­tolta a folyamatos edzésmun­kában. Angyal József sokáig sérü­léssel bajlódott. Ha játszott, el­sősorban védekezésben és támadásban vette ki a részét. Karagity Zoltán főként ma­gassága és küzdőszelleme miatt vált sokszor a kaposvári sikerek részesévé. Sajnos, munkahelyi elfoglaltsága aka­dályozta abban, hogy nem tu­dott folyamatosan a csapat ren­delkezésére állni. A fiatal, nagyon tehetséges Tillmann Gyula sikeresen mu­tatkozott be az NB l-ben. Fiatalodik az Építők A nyári holtszezonban több változás is történt a Kaposvári Építők soraiban. Egy nagyon jó szellemű játékossal lett szegé­nyebb az együttes, ugyanis Angyal József befejezte röplab­da-pályafutását. Méng Zoltán pedig úgy döntött, hogy sérülé­sei miatt visszavonul. Remény­kedünk abba, hogy a fiatal „bombázó” csak átmenetileg fordít hátat a röplabdának. S még több olyan játékos is van, akiknek a sorsa egyenlőre nem tisztázott. Az Építők a következő bajno­ki idényre jelentősen fiatalodni fog, hiszen elsősorban a saját utánpótlásából erősít. Ezt nyu­kezik. A feltörekvő fiatalokkal foglalkozó Zádor Tibor és Jeze- ri Tibor munkájára mindig bizto­san lehet építeni. Ősztől a nagycsapat tagja lesz Kadlics- kó Roland és Porkoláb Tamás. Az egyesület előrehaladott tár­gyalásokat folytat Györke Pé­terrel, a Veszprém SE somogyi származású kitűnő játékosá­val. A Kaposvári Építők játékosai augusztus első napján kezdik meg a felkészülést az új bajnok­ságra, és napi két edzéssel készülnek majd a minél sikere­sebb szereplés reményében. Fenyő Gábor godt szívvel meg is teheti, mert nagyon jó utánpótlással rendel­Egy a kaposvári győzelemmel végződött ötjátszmás mérkőzések kö­zül. Ezúttal a sötét mezben játszó BKV Elörének kellett fejet hajtania az Építők előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents