Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-14 / 69. szám
8 1990. július 14., szombat SOMOGYI HÍRLAP —TESTVÉRMEGYÉNK, HARGITA Szülőház Hargitai üzenethozók Hátracsapja a szél a kaput égnek feszíti két karját a kétágas mint aki jajong és megalvad a víz a kútban és házkutatást tart a csend felleitározza elhasznált életünk megkímélt ruhadarabjait s nem marasztal ' senkit már a bojtorján az udvaron ha ti is megszöktök innen valami jóelőre kész alattomosan szervezett hallgatólagosan elfogadott félelmetes terv szerint szüleim Gátkötők példája Minap Csíkszentgyörgyön jártam, és felkerestem a Czikó- féle malmot, amelyet hajdanán a Fiság vize üzemeltetett. A malom és a molnárdinasztia sorsáról beszélgettünk el, és beszélgetés közben kiderült, hogy a község nagy szülöttje, a festő Márton Ferenc, híres vásznát, a Csíki székely gátkötők című festményét a Czikó- féle malom gátjánál látottak alapján festette. Ez volt ugyanis a legrégibb gát a Fiságon, itt láthatta a festő gyermekkorában a gátkötés kemény, virtuóz munkáját. Felfedezésem élményét másnap fokozta, hogy a Hargita Népében cikk jelent meg az ötven éve elhunyt festő emlékére A gátkötés időszerűsége címmel. A megemlékezés is időszerű volt: Márton Ferenc helye ott van Csík három jeles művésze között, Nagy István és Nagy Imre mellett. Az 1884-ben született művész 1940. június 8-án hunyt el, érettségi után Budapesten tanult, tanárai közül Székely Bertalan volt rá nagy hatással. Csík vármegye gazdag nevelési alapjai tanulmányúthoz is hozzásegítik. Strassbourgban jogot tanul, teológiai tanulmányait Bécsben és Budapesten végzi. 1887. október 7-én szentelték pappá. Komáromban plébános. 1897-től az erdélyi egyházmegye püspöke. A gyermekkori élményeket ösz- szegezik a Csíki székely gátkötőkés az Erdőirtás Csíkországban című vásznai. Az előbbi képről Zsögön Zoltán, a csík- somlyói gimnázium tanára, költő, Ady barátja a következőket írta a Csíki Lapok 1913. évi április 2-i számában: „ Ebben a képben nemcsak egy—sok szenvedés, nélkülözés és megfeszített munka árán — a nyűgös ismeretlenségből kiemelkedett testvéreimnek ismerem fel már világosan minden nehézségeket lebíró akaraterejét, karakterét, elszántságát és fényes győzelmét a jövő felett, hanem a her- kulesi izmokban a mindig sajnált, de mindig büszke — a támogatásra szoruló, de a maga erejére hagyott — sovány kenyerű, de dicső múltú, s még dicsőbb jövendőjű székely fajtámnak az apotheozisát látom...’’ Nincs gát már a Fiságon, de a gátkötőkre továbbra is szükség van. Gátat emelni az elvándorlásnak, a szétszóródásnak — maradni, megmaradni. Küzdeni kitartóan. Márton Ferenc festményének üzenete időszerű. Ferenczlmre Ferencz Imre vagyok, a Hargita Népe napilap belső munkatársa, a közügyi rovat vezetője. 1948. szeptember 28-án születtem Kászonim- pér faluban, Kászonaitiz községben. A középiskolát a közeli Csíkszentmártonban végeztem. Katonaság után a maros vásárhelyi pedagógiai főiskolán látogatás nélküli (levelező) tagozaton román—magyar szakot végeztem. 1972 őszén kerültem a Csíkszeredái Hargita napilaphoz. 1974-ben megszűnt a napilap. Hetilappá vált és akkor leépítettek engem néhány társammal együtt. Két évig beszerző voltam, aztán alkalmi munkás, utána helyettesítő tanár. 1976 őszén ismét létrejött a napilap s visszahívtak. Közben beiratkoztam Bukarestben a román—magyar szakra. Államvizsgáztam, elvégeztem az újságírói fakultást is. Azóta a Hargita Népénél dolgozom. Most, a forradalom után lettem rovatvezető. Mára középiskola elvégzése után jelentkeztem írásaimmal különböző lapokban: ifjúsági lapban, irodalmi lapban — főleg versekkel. 1980-ban jelent meg Forrás sorozatban a Kriterion Kiadónál A hetedik évad című verseskötetem. Azóta ritkábban jelentkeztem irodalmi lapokban versekkel, és még kötetet sem adtam le. Nagy P. Zoltán a nevem, születtem 1943. július 28-án, egyetlen gyermekeként anyámnak. Apám a 44-es háború áldozata. Iskoláimat szülővárosomban Csíkszeredán végeztem. 1960-tól 1968-ig fényképész szakmunkásként dolgoztam, később főnöke lettem a stúdiónak. A megyésítés első napjától alapító tagja vagyok a Csíkszeredái Hargita napilapnak, legalább huszonnégyezer képem jelent meg itt. Ezen kívül jelentek meg képeim az ország majd mindegyik magyar nyelvű szépirodalmi és más profilú lapjában. Szerencsés pillanat volt, amikor a mesterségem egybeesett a hobbimmal. Ennek folytán nem is annyira fotóművészként, mert én nem nevezném így, hanem az átlagnál jobb képeim az ország különböző kiállításain szerepeltek. 1970-től rendszeresen kiállítója vagyok az ország valamennyi fotóművészeti szalonjának. Közel 70 díjat nyertem, és nemcsak hazai kiállításokon, hanem külföldi kiállításokon is szerepeltem. Azlnterpress Nemzetközi Fotókiállításokon Damaszkuszban, Ulánbátorban, a Szovjetunióban, azonkívül Bulgáriában. Örömömre szolgai, hogy a legutóbbi Kaposváron megrendezett 14. Barátság Hídja fotószalonon is jelen voltam. 17 könyvet illusztráltam, lemezborítót készítettem a Kaláka együttesnek; illusztráltam képzőművészeti katalógusokat is. A Hargita fotóklub elnöke, és az országos szövetség vezetőségi tagja vagyok. Ennyit tartottak szükségesnek elmondani önmagukról. Hargitáról, Erdélyről annál többet, jóval szívesebben és színesebben! Mert „üzenethozókként” jártak nálunk, a Hargita Népe és a Somogyi Hírlap — remélhetően most már folyamatos — együttműködése jegyében. Őszinte szóval beszéltek reményeikről, aggodalmaikról az értékeit őrző-feltámasztó Hargita népérőlés a megújuló Hargita Népéről. Az egy hét alatt alig pihent Zoltán fényképezőgépe, nagy érdeklődéssel ismerkedtek Somoggyal — lévén „üzenetvivők” is. Nem jöttek üres kézzel, bizonyítja ezt a teljességre ugyan nem törekvő, de mégis betekintést nyújtó két oldal, melyet Ferencz Imre verseiből és tudósításaiból valamint Nagy P. Zoltán képeiből örömmel állítottunk össze. TUDNIVALÓK HARGITA MEGYÉRŐL Gyilkos-csúcs között (CsíkszeredáFÖLDRAJZI FEKVÉSE: Hargita megye a Keleti-Kárpátok központi hegycsoportjának, Erdélyi-medence felőli részén fekszik. Keleten Neamt és Bacau, északon Suceava, délen Kovász- na és Brassó, nyugaton Maros megyével határos. Területe 6610 négyzetkilométer, az ország területének 2,8 százaléka. FELSZÍNE: Hegyek, hegyközi medencék és dombvidékek váltakoznak területén. Keleten a Gyer- gyói-havasok, a Nagyhagymás hegycsoport és a Csíki-havasok vonulatai uralkodnak. Középen a Görgényi-havasok és a Hargita vulkáni vonulata emelkedik ki, közre zárva a Gyergyói- és a Csíki-medencét. Nyugat, délnyugat felé a Hargita-hegység széles vulkáni fennsík közbeiktatódásával kapcsolódik a Küküllők dombvidékéhez. ÉGHAJLATA: A hegyközi területek sajátos éghajlati vonásai jellemzik: hosszú és hideg telek, rövid de viszonylag meleg nyarak. Az ország hideg pólusának.számít, a fagyos napok átlaga eléri a 160-at. VIZEI: Három jelentős gyűjtőmedencéhez tartoznak. Nyugaton a Maros a Nagy- és Kis-Küküllővel, délen az Olt a Nagy- és Kis-Homo- róddal, keleten a Beszterce és a Tat- ros gyűjti össze vizeit. A felsorolt fo- lyóknak a forrásvidéke többnyire a megye területére esik. A megyében mintegy kétezer bor- vízforrás tanúskodik a vulkáni tevékenység utóhatásáról. A Csornád kráterében, 950 méter tengerszint feletti magasban található a legendás Szent Anna-tó. A Cohárd és a tol eszak-keletre) fekszik Románia legnagyobb természetes torlasztava, a Gyilkostó. TALAJ- ÉS AL TALAJKINCSEI: Legjelentősebb altalajkincsei a réz-, vas- és higanyérc, a kaolin, a só, a különböző építőkövek (andezit, bazalt, mésztufa, márvány). Az erdőségek (a megye területének egyhar- madát borítják) változatos faállományát lucfenyő, jegenyefenyö, bükk és tölgy alkotja. Az erdei vadállomány számottevő (barnamedve, vaddisznó). PILLANTÁS A MÚLTBA: Az őskori és ókori települések nagy száma nemcsak a kultúrák változatos sorsáról tanúskodik, hanem annak is bizonysága, hogy a megye területén évezredekkel ezelőtt is foglalkoztak növénytermesztéssel, állattenyésztéssel, és néhány mesterség már a legrégibb ídőkban is ismeretes volt. A bronzkori és kora vaskori várak és erődök sora arról vall, hogy e vidék természeti adottságát, védekezésre alkalmas domborzatát ősidők óta kihasználták. A történelmi dokumentumok azt bizonyítják, hogy a XII—XIII. századtól kezdve a megye területének jó részét székelyek lakják. A székelyek a középkor folyamán székekre tagolt katonai szervezetükkel határvédelmi szerepet töltöttek be. NEVES ELŐDÖK: A művelődési élet képviselői között a megye olyan egyéniségeket mondhat magáénak, mint Kájoni János tudós szerzetes, a XVII. század jeles enciklopedistá- ja, aki 1675-ben Csíksomlyón a vidék első nyomdáját létesítette. A megye szülötte Cserei Mihály, Erdély kiváló történetírója, aki 1661 -tői 1711-ig ad hírt kora eseményeiről. Orbán Balázs, a Székelyföld nagy ismerője és leírója, Jakab Elek, T. Nagy Imre történészek, közéleti személyiségek, Puskás Tivadar feltaláló, Tamási Áron, Tompa László, T. Octavian Codru, Tomcsa Sándor, Salamon Ernő, Józsa Béta írók, Nagy István, Nagy Imre, Márton Ferenc, Költő Miklós képzőművészek, dr. Bányai János jeles geológus. LAKOSSÁG: Hargita megye lakóinak száma mintegy 350 000. A négyzetkilométerenkénti átlagos sűrűség 50 körüli, ami az országos átlagnak alig több, mint a fele. A népesség egyharmada városlakó. A lakosság többsége magyar nemzetiségű.
