Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-14 / 69. szám
\ 6 SOMOGYI HÍRLAP —BALATONI NYÁR 1990. július 14., szombat Balaton — motorcsónakok nélkül ÖNFELEDT ÖRÖMÖK A tavaszi hónapokban szárnyra kelt a hír a Balaton partján, hogy az 1979-ben betiltott motorcsónakázást újból engedélyezik. A tilalom feloldását nyilván azok szorgalmazzák, akiknek érdekük, hogy motorok rohangáljanak a vízen. A helyi lakosság zöme viszont — annak idején éppen eleget hallgattuk a Mercury és egyéb márkák dübörgését — egyáltalán nem örült ennek a hírnek. Éppen a hetvenes évek végén kezdték a Balaton vízügyi szervei meghúzni a vészharangot: nagy baj van a vízzel. Elismerem, bizonyára nem a motorcsónak felelős egyedül a Balaton romlásáért, de annyi szent, hogy nem is javít rajta. Engem főleg a zaj zavart, s mint baleseti sebész, egypár nagyon szomorú esetet is tudok említeni. A legutolsó, éppen a napokban, Füreden történt, ahol egy tizenéves gyermeket vágott el a motoros úgy, hogy azonnal meghalt. A Balaton igazi vízi járműve a vitorlás. Szemet gyönyörködtető, zajtalan és környezetét nem szennyező jármű. A vitorlázás sport a javából. Illyés és Ke- resztury nem véletlenül írt ódákat a balatoni vitorlásokról. A motorcsónakot egyikük sem szívelte. A Balaton vízminősége az utóbbi években nem romlott tovább, sőt, némi javulást mutat. Legalábbis itt a keleti medencében. Ezt veszélyeztetni semmivel sem szabad. Semmi érv nem lehet fontosabb, mint nemzeti kincsünk megóvása. Eladó az egész világ—énekli Mefisztó. Nagyon szomorú, hogy így van, én mégis merem remélni, hogy talán mégsincs mindig igaza. Ami Kuvaitnak a kőolaj, az a mi vidékünknek a Balaton. Ha tönkremenne, beláthatatlan következményei lennének. A Sió Tv-ben kerekasztalvitát rendeztünk: az „ellenfelek” egyetlen érve a pénz volt: ők az idegenforgalom gazdag motorosai voltak. Egyáltalán nem tudtak megnyugtatni, amikor azt próbálták bizonyítani, hogy az ide érkező nyugati motorcsónakok mindegyikét le tudják ellenőrizni, szenr\yező-e vagy sem. A 180 kilométer hosszú vízpartra éjjel és nappal, bármikor, bárhova érkezhet motoros, ott és akkor teszi vízre járgányát, amikor és ahol akarja. Mivel a dolog nem hagyott nyugodni, írtam Keresztes S. Sándor környezetvédelmi miniszternek. A megnyugtató választ tőle kaptam meg végre. „Az elmúlt időszakban a minisztériumunk jogelődjéhez is számos jelzés, egyedi kérés érkezett a tilalom feloldására, elsősorban közlekedési- és idegenforgalmi szervektől. Mi a magunk részéről minden alkalommal határozottan rögzítettük véleményünket. Az érvényes korlátozást változatlanul helyesnek tartjuk. A tilalom feloldásához nem járulunk hozzá. Ezt az álláspontunkat az Ön által leírtakhoz hasonló indokok alapján ajövőben is megtartjuk. Megjegyezzük, hogy a tilalmat a 8/1979. KPM rendelet rendelte el,* egyetértésünk nélkül azonban nem módosítható. Kérjük, hogy jelzéseivel továbbra is támogassa munkánkat.” Eddig a miniszter levele, amely végül is a tó vizének megóvását minden egyéb érdekeié helyezi. Dr. Oláh Vilmos sebész főorvos BESZÁLLÁS! Hatmilliós befektetés Autósmozi Zamárdiban Fonyód és Boglárlelle után Zamárdi község is autósmozi- tulajdonos lett: este 9-kor kezdődik mindennap a vetítés a vadonatúj, modern létesítményben. A helybeli termelő- szövetkezet mintegy 6 millió forintos befektetéssel vállalkozott erre az idegenforgalmi tevékenységre, s a szükséges felszerelést, gépi berendezést az üzemeltetőtárs, a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat adta. Az építőmunkákat a kaposvári Generál Kft. végezte el másfél hónap alatt, dicséretes színvonalon. — A zamárdi tsz az úgynevezett alaptevékenységen kívül iparral is foglalkozik, a többi között ekevasgyártással, nyersbeton-készítéssel és fuvarozással is — mondta Ster- nóczky Károly, a szövetkezet elnöke. — A tsz mintegy 100- 110 milliós árbevételt ér el évente, ebből 60 százalékot az alap-, 40-et az ipari tevékenység révén. Tekintettel arra, hogy Balaton melletti község, gazdaság „vagyunk”, a körülmények is arra szorítanak bennünket, hogy vállalkozzunk, mégpedig az idegenforgalomban. Eddig is volt egy vendéglőnk, az úgynevezett Csipke csárda (az endrédi csipkéről kapta a nevét) és egy zöldségesboltunk. Mindkét üzletet bérbe adtuk. Az első jelentősebb lépés afelé, hogy esetleg jelentős idegenforgalmi ágazatunk legyen, ez a szép autósmozi, amelyet egyhektárnyi területen alakítottunk ki. Mindenekelőtt ide vezettük a vizet, a villanyt és a szennyvíz elvezetéséről is gondoskodtunk. A közművesítés után kezdődhetett az építkezés, a vetítőház megvalósítása a hozzátartozó higiéniai létesítményekkel, valamint a büfével. A vendégek 450 autóból nézhetik itt az előadást. Közben fogyaszthatják a büfé ételeit, italait, a felszolgáló ugyanis mindenkinek a helyébe viszi a kívánt árut. Később, ha lesz rá igény, éjszakai előadásokat is tartunk. A kezdet biztató. Az első előadásokra 200-250 autós néző érkezett, igaz, a mozi mégnyitását jól időzítették. Éppen akkor vetítették az első filmet, amikor a főszezon végre valóban „teljes erővel beindult”. STOPOLÓK Vonulnak az út mellett—fiúk, lányok. A laza legyintés önbizalomról tanúskodik. Szépvagyok és fiatal, vonzó. Különös kegy, ha beülök valakinek az autójába. Katonák csapatosan, párban és szólóban. Egy kilométerért is hálásak. Ha csak négyen ülünk a kocsiban, már szólnak: ismerem a srácot, őt még fel kellene venni. Barátságosak, nyíltak, egyre kevésbé szidják a honvédséget. — Hú, amiről itt hallottunk, azt mi már nem bírnánk ki — mondják, s beszélnek az otthonról, a nőkről, a haverokról, a jövőről. Alig van csöves a balatoni úton. Talán tudják, hogy a ruha egyre jobban számít ebben az elszegényedő társadalomban. — A mamám úgy tudja, hogy építőtáborban vagyok, pedig egy hete itt tobzódunk már a Balatonon. Eszméletlenül jól érezzük magunkat Vonyarcon. Először vagyok így egyedül, mert anyám állandóan mellettem akar lenni, pedig már 17 éves vagyok. Most végre körbejártuk a Balatont, voltunk az unokatesóméknál is Pesten. Képzeld el, hogy cseng a telefon,felkapom, hát az anyám! Az volt a szerencse, hogy az Ági — az unokatesóm — pont kijött a fürdőszobából, és elkezdett üvölteni, hogy ki az isten telefonál már megint, s közben átadtam neki a kagylót. Anyám persze gyanakodott, hogy: nem a Bea vette fel a telefont? — Az Ági persze rutinos csaj, mindjárt mondta, hogy most beszéltem vele telefonon, még Miskolc mellett van az építőtáborban, de pár napig vidéken dolgoznak és azt mondta, hogy ne is keressem, mert ott nincs telefon. Ömlik a szó, a kis pufi, szemüveges gimnazistából: — Képzeld el, hogy akkor is ketten stopoltunk a barátnőmmel, amikor majdnem ráfáztunk. A két fickó nagyon rámenős volt, mondták, hogy 70 ezer van náluk, mindent fizetnek. Hiába dumáltuk, hogy mi sem pénzért, sem ingyen, nagyon erőszakoskodtak. Aztán sikerült tőlük meglógnunk, amikor bementünk egy étterembe. — A stophoz öltözni kell — közli a csinos, barna óvónő. Kicsit kacéran, de nem túl izga- tóan, mert csak felesleges vágyakat ébresztünk a sofőrben. A csíkos, rövid szoknya valóban csak addig csúszik fel a formás combokon, amíg „nem zavarja a vezetőt a kilátásban”. Aránylag keveset stopolok, nekem is van egy kis Polskim, de most éppen a szerelőnél van. Egy Tolna megyei kis faluban vagyok vezető óvónő, de ilyenkor, nyáron alig van gyerek — nem érdemes nyitva tartani. A fizetésem nem sok és ezért másfél hónapot szeretnék a Balaton-parton dolgozni a vendéglátóiparban. A húgom itt pincér, talán sikerült már nekem is helyet szereznie. A lakás? A szüleim is pedagógusok, lassan nyugdíjba mennek. Gondolhatod, hogy ők sem kerestek annyit, hogy villát vegyenek abból a Balaton-parton. Szent- györgy mellett az egyik kis faluban van házunk, ott töltik az egész nyarat, s én is velük lehetek majd a szabadidőmben. Hatan vannak — négy lány, két fiú. Elfeleződik a társaság— gyertek utánunk a következő kocsival —, mondják. Főiskolások, nyári gyakorlaton. Peregnek a kérdések és a válaszok, egy-két jó poén a társalgás elején mindjárt feldobja a hangulatot. — Jó buli ez a gyakorlat. A foglalkoztató cég fizeti a szállást és az étkezést. Nappal a munkát élvezzük, éjszaka a szórakozási lehetőségeket. Igaz, hogy alig alszunk, de még bírjuk a gyűrődést. Finom, diszkrét parfümillat telepedik meg a kocsiban, amikor a középmagas tanárjelölt hölgy és barátnője mosolyogva beül: — Biztos voltam abban, hogy egy fehér Dácia vesz fel bennünket ma este. Itt üres a diszkó, s gondoltuk, megnézzük a fonyódit. Á, nem hapsizni akarunk, csak egy jó kis társaságra vágyunk, mert már egy hete kettesben vagyunk állandóan. Pécsen lakunk, én a postán dolgozom, Kata pedig Szegeden jár suliba angol—német szakra. Osztálytársak voltunk a gimi- ben, nyaranta pedig együtt jövünk a Balatonra. — Örök barátság a mienk, amíg férjhez nem megyünk. — Vigyázzatok magatokra, ma este razzia lesz a parton — mondom nekik, de ők kacagva szállnak ki a kocsiból: — Majd rád hivatkozunk! — Rám? Suli Ferenc PANCSOLÓK
