Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)

1990-06-29 / 56. szám

1990. június 29., péntek SOMOGYI HÍRLAP 5 Kritikus az igazgató FELVÉTELI HELYZETKÉP Küszöbön a vonalhúzó értekezlet Évadzáró társulati ülés a színházban Az értékzavar hínarasát kezdte tisztogatni Babarczy László, a kaposvári Csiky Ger­gely Színház igazgató-főrende­zője a tegnap délelőtt megtar­tott évadzáró társulati ülésen. Kritikusabban szólt a darabok­ról, mint olykor a kritikus, vagy a „nagyérdemű”. Emlékszem, évadnyitójában fölh ívta a figyel­met arra, hogy rendkívüli terhe­ket vállalt magára a társulat, éppen ezért, talán nem is saját hibájából, jelentősen megkü­lönböztethető művészeti érté­kek születtek az 1989/90-es évadban, amit rekord számú közönség kísért figyelemmel a kaposvári Csiky Gergely Szín­házban. A meglehetősen kritikus évadzáró értékelés építő szán­dékához azonban nem férhet kétség. A siker és a bukás iker­testvér a színházi alkotó folya­matban. Erről eddig mintha ke­vesebb szó esett volna, de most úgy látta az igazgató, erről is beszélni kell. Sok néző jutal­mazná vastapssal ezért Ba­barczy Lászlót. A színház belső életét is mint­ha érintette volna az értékzavar — erre utaló megállapítások is elhangzottak a tegnap délelőtti évadzáró társulati ülésen. Az évad elején bemutatott két Marivoux egyfelvonásos, amit sebtiben tűztek műsorra, igazá­ban nem győzte meg a szín- igazgatót arról, hogy föltétien szükség volt erre az előadásra, ám Mohácsi János Ármány és szerelem — rendezése igazán Manheimben hozta meg a si­kert. Az évad legkiemelkedőbb bemutatója volt — azt hiszem ebben a közönség véleménye is megegyezik Babarczyével — a Hegedűs a háztetőn — Beze- rédi Zoltán rendezésében. Ed­dig hatvan előadást élt meg. Orwell Állatfarm című regényé­nek kaposvári színházi adaptá­ciója, mint ahogy az előadásról írtuk is, megkésett az időben, ám valódi művészi értékként nyert elismerést. A kritikus szín- igazgató Puskin Borisz Godu- novjának bemutatójáról nem sok jót mondott, Lukáts Andor rendezését olyan bukásnak nevezte, ami azzal a tanulság­gal szolgált, hogy a legmeré­szebb kísérleteket is csak a színház hagyományaira, a tár­sulatban rejlő lehetőségekre szabad alapozni. A gyerekközönség művésze­ti nevelésében elhibázottnak tartotta a Hamupipőke előadá­sát. A stúdiói előadások annak a reményét igazolták csupán, hogy érdemes működtetni ezt a műhelyt. Ismertette Babarczy László a kaposvári Csiky Gergely Szín­ház újabb évadának műsorter­vét is. A társulat elsőként Csehov Sirály című színművét mutatja be, a próbák augusztus végén kezdődnek. A főbb szerepeket Molnár Piroska, Quintus Kon- rád, Dánffy Sándor, meghívott vendégként a társulattól megvált Nagy-Kálóczy Eszter, Csernák Árpád, Pogány Judit, Jordán Tamás, Heiyey László játsszák. Budai Dénes Csárdás című operettje követi az első bemutatót, ebben a darabban régtől újra együtt játsszik Pálfy Alice, Rózsa Tibor és Komlós István. Két gyerekdarabot tűz műso­rára a színház, annyi bizonyos, hogy a Micimackó szerepére már a nyáron készülhet Spind- ler Béláés Csákányi Eszter... Ünnepi pillanata is volt az évadzáró társulati ülésnek. A gyerekdarabokban nyújtott ki­emelkedő alakításáért a szín­ház művészeti tanácsa — Pi- noccio után szabadon — Nozi- díjjal jutalmazta Anger Zsoltot. A megyei tanács közművelő­dési irodájának vezetője, Nagy Gábor a fenntartó hivatal fele­lősségével pecsételte meg az elmúlt évad értékelését és a következő ígéretét, amit az ön- kormányzat támogatása segít­het beteljesülni. Horányi Barna A héten mindkét kaposvári felsőoktatási intézményben be­fejeződtek a felvételik. A Cso­konai Vitéz Mihály Tanítóképző nappali tanítói tagozatára 451- en jelentkeztek; közülük azon­ban csak 200-an kezdhetik meg tanulmányaikat ősszel. Nappali óvodapedagógusi tagozatra is majdnem kétszeres volt a túlje­lentkezés. 46 fiatal közül 25-öt fogadnak majd. Az idén utoljára induló levelező tagozaton 134- en szeretnék megszerezni taní­tói, 169-en pedig óvodapeda­gógusi diplomájukat. Ám közü­lük mindössze 25—25 pályázót vehet föl a főiskola. Juhász Miklósáétól, a tanul­mányi osztály vezetőjétől tu­dom: július 13-án tartják a „vo­nalhúzó értekezletet”. Azért csak akkor, mert soha nem volt ennyi átjelentkező. A tanító- a tanár- és óvónőképzőkről, s az egyetemekről körülbelül 500- an jelölték meg második hely­ként e főiskolát. A felvételi vizsgák tapasztala­tai szerint a 90—100 pont feletti jelentkezők száma több a tava­lyihoz képest; az úgynevezett középmezőnybe kevesebben tartoznak, viszont növekedett a nagyon gyengék száma. Az idén érettségizettek köré­ben nem volt kötelező figyelem­be venni a hozott pontszámot. Akik legalább 50 pontot elértek a felvételi alkalmával, azoknak az eredményét megkétszerez­ték, s akiknek közép- vagy fel­sőfokú nyelvvizsgájuk van, plusz 10 pontot könyvelhettek el maguknak. A Pannon Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állatte­nyésztési Karára 187-en — köztük öt romániai magyar fiatal — kérték felvételüket. Második helyen 226-an jelölték meg a kaposvári kart. Mivel az állator­vosi egyetemről, vagy a mező- gazdasági karokról érkezők magas pontszámot hoznak magukkal, így ők potenciális előnyt szerezhetnek. — Július 6-án húzzuk meg a ponthatárt, s várhatóan csak 80—90 hallgató kezdheti meg tanulmányait — mondta Dr. Holló István dékánhelyettes, akitől azt is megtudtam, hogy ebben az évben Somogyból, Tolnából, Baranyából, Fejérből és a fővárosból hússzal keve­sebben jelentkeztek ide, amely a tavalyi magas pontszámmal (94) és a bizonytalan képzési céllal is magyarázható. Még az oktatók sem tudják, hogy egye­temi vagy üzemmérnöki képzés folyik-e ősztől az intézmény­ben. (Lőrincz) A ceruzarajz reneszánsza Az anyák megmentőjéről, Semmelweisről emlékeztek meg tegnap Kaposváron, a megyei köjálban. Ebből az alka­lomból nyílt képzőművészeti kiállításon Honty Márta mutat­kozik be, a nyilvános tárlat agusztus 3-ig tekinthető meg. — 1988-ban jelentkeztem először a kiállítótermekben ce­ruzarajzokkal. Vácott, Nagyatá­don, Siófokon és Székesfehér­váron szerepeltem eddig ilyen munkákkal. A kaposvári közön­ség keveset ismer belőlük, elő­ször találkozhat több ceruzaraj­zommal. Honty Márta bemutatja ezen a kiállításon az Életfa című go­belinjét is, valamint néhány tűz­zománcképét. Uj könyv Kerék Imre legújabb verses­kötetét az ünnepi könyvhétre a Somogy Megyei Könyvtár je­lentette meg. A kötet élén álló Naptár című vers június haváról ezt mondja: Június, gabonánk sárgul már, kaszát kalapál Péter-Pál. A népi rigmus pedig így szól a nyár első haváról: Június hónapban, ha fú észak szele, Jó aratást várhatsz akkor or­szágszerte. Péter-Pál, a ma tartott jeles nap, az aratás kezdete. A halá­szok is e napot ünnepük, mert Szent Péter a védőszentjük. A nap előestéjén a halászok rúdra kötött ponttyal végigjárják a fa­lut — a hagyomány szerint. Másnap a vízparton halpapri­kással, túrós csuszával folyta­tódott az ünneplés. Ezen a napon — azaz, ma pénteken — van a legjobb íze az epernek, ezért ekkor tartják az eperszü­retet—idézzük a népi krónikát, amit Kerék Imre költő is megis­mert, erről árulkodik Ágas-bo- gas koronák című új verseskö­tete. Olvashatunk farsangi vígsa-. got idéző költeményt, télkerge-' tő rímeket, a tavaszi cinkeszót is megénekelte a költő, megidé­zi a kék szitakötőt, a Kis-Baia- ton élővilágának kedvelt mada­rát, a kócsagot. Kerék Imre új verseskötete a természet szépségeibe, titkai­ba vezeti be az olvasót, nem­csak a gyerekeket, akiknek el­sősorban ajánlom a vakációra ezt a mesés verseskötetet, ha­nem minden olvasónak élmény a kötetnyi vers. (H.B.) SEMMELWEIS-EMLÉKÜNNEPSÉG KAPOSVÁRON „Szerencsés ember vagyok” Tegnap délután az MTESZ- székház adott otthont a Sem- melweis-emlékünnepségnek. Dr. Honfi Éva fogszakorvos ünnepi beszédében emlékezett meg az anyák megmentőjének drámai küzdelméről, tragikus sorsáról, irodalmi és tudomá­nyos munkásságáról, majd dr. Varjú Irén osztályvezető főor­vos kitüntetéseket és törzsgár- dajutalmakat adott át. A megye egészségügye ér­dekében kifejtett eredményes munkája elismeréseként me­gyei főorvosi dicséretet kapott Szalai Istvánné, Bernáth Sán- dorné, Árvalóki Jánosné, Sziva Lászlóné, Tarr Jánosné, Biró Pálné, Köröndi Mjklósné, Ne­mes Tiborné és Árva László. Városi főorvosi dicséretben ré­szesült Szép Ferencné, Decsi Istvánné, Vető Józsefné és Bencze Lászlóné. Nyolcvanné­gyen kaptak többéves lelkiis­meretes munkájukért törzsgár- dajutalmat. Kővári Gyulánénak 35 éves, Köröndi Miklósnénak pedig 40 éves egészségügyi tevékenységét köszönték meg a jutalommal. Végül Papp János, a városi tanács elnöke a „Kaposvár vá­rosért" kitüntetés átadásával köszöntötte dr. Varjú Irént, aki 1960-tól dolgozik orvosi pályán és több mint két évtizede vezető beosztású egészségügyi szak­embere megyeszékhelyünk­nek. Az ünnepség után a kétsze­res kitüntetettel, Köröndi Mik- lósné védőnővel beszélgettem. — Huszonötévé dolgozom Kaposváron, előtte a másfél évtizedet Heves megyében töl­töttem, a tanyavilágban. Akkor ott nem volt orvos és ápolónő sem. A szülés levezetésétől a kocsmai verekedés sérültjeinek ellátásáig minden az én felada­tom volt. Orvos nem maradt két hétnél tovább, a sárral ugyanis meg kellett birkózni. Gumicsiz­mában, biciklivel jártam a sár­tengert, de így is szép volt, a munkám miatt. Most ugyanezt a körzetet három védőnő látja el. A hatvanéves asszony nyu­godt, kiegyensúlyozott egyéni­ségén, halkan, de gondosan megformált mondatain látszik, hogy életének szinte minden pillanatát apró gyerekek között éli. Gesztusai lágyan finomak, tekintete pedig mindig mosoly­gós. — A védőnői munka most sokkal színesebb, mint koráb­ban, amióta az iskolában szűrővizsgálatokat végzünk. A hallásvizsgálatoktól a gerinc­problémák felfedezéséig igen jelentős ez a munka a gyermek későbbi fejlődését tekintve. A munkánk gerince azonban a komplett családgondozás. A kismamákkal való találkozás­kor föl kell mérni, hogy mennyi­re megbízható a szülő, hiszen a baba egészségi állapotával együtt ez is meghatározza a lá­togatások gyakoriságát. Min­denképpen az a dolgunk, hogy az újszülöttnek a gondozástól az etetésig minden megfelelő legyen. — Hogy miért lettem védőnő? — kérdez vissza. — Már kisko­romban vonzódtam az aprócs­ka és az öreg, tehetetlen, kiszol­gáltatott emberekhez. Talán ezért... De nehogy azt higgye valaki, hogy védőnőnek lenni fényűző dolog. Túlzás nélkül állíthatom, hogy minden újszü­lött a negyedik emeleten lakik. És oda sok lépcső vezet. Ez olyan hivatás, amelyet csak nagy szeretettel lehet, érdemes csinálni. Jó érezni, hogy az új­szülött családjának mi fontosak vagyunk. Emberi, munkatársi kapcso­latairól így beszél: — Huszonöt éve dolgozom együtt főnökömmel, dr. Puskás Ildikóval. Senkinek nem kíván­nék jobbat! Szerencsés va­gyok, mert az emberekkel — úgy érzem—nagyon jó kapcso­latom van, és szerencsés va­gyok azért is, mert mindig azt csinálhattam, amit szeretek. Talán a lelki békémet is ennek köszönhetem... Tamási Rita

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents