Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)

1990-06-29 / 56. szám

Mellékletünk: 16 oldalas műsorújság I. évfolyam, 56. szám Ára: 4,30 Ft KÖZÉLETI NAPILAP 1990. június 29., péntek Döntés nincs — tiltakozás van! Győztes otthonok Kétszáz aláírás a képviselőnek NAGYATÁDNAK NEM KELL A MŰKÖDŐ TŐKE? „Év lakóháza 1989" — Somogybán A Nagyatádi Városi Tanács még nem döntött arról, hogy a városba telepedhet-e az angol érdekeltségű Paramount Che­micals Ltd gyára. Lakossági fó­rumon — a gyár egyik igazgató­jának adtak tájékotatást, a ki­szerelő üzem létesítéséről amelyet elsősorban azok elle­neztek, akik a tervezett gyárhoz közel laknak. A tiltakozók leve­let juttattak el — mintegy két­száz aláírással —, a térsíg or­szággyűlési képviselőjéhez. Az ügy egyik legjobb ismerője Kovács Antal, a városgazdálko­dási osztály vezetője: — A Paramount Chemicals Ltd központja az angliai Lydney városában van. Vezetői az el­(Folytatás a 3. oldalon.) Valamennyien ilyen környe­zetbe vágyunk: tágas kertben pompázó fehér falú, minden igényt kielégítő építészeti cso­dákba. A megyei tanács föld­szinti termének egyik falát a ké­peinken látható és hasonlóan szép lakóházak képeivel tapé­tázták ki. Valamennyit funkcio­nálisan is ragyogó beosztás és ízléses belsőépítészeti megol­dás jellemez. A teremben teg­nap délelőtt építtetők, tervezők és az Év lakóháza pályázat bí­rálóbizottságának tagjai gyűl­tek össze a megyei nívódíj áta­dásának ünnepségére. L. Szabó Tünde megyei fő­építész elmondta, hogy a pályá­zatra öt bírálható terv érkezett a megyéből, közülük kettő a me­gyeszékhelyről. A bírálóbizott­ság a helyszíni szemléket há­rom csoportban végezte, a cso­portokat az illetékes területi fő­építészek vezették. A pályázat díjazására a megyei tanács 100 ezer forintot biztosított. Az „Év lakóháza 1989" díjat és 25 ezerforintot nyert a házila­gosan kivitelezett, Szakonyi László által tervezett nagyatádi épületért Varga Gyula es neje otthona, valamint a balaton- őszödi lakóházért az építtető Molnár Éva, és a tervező Mat its BOTOS KATALIN PÉNZÜGYI ÁLLAMTITKÁR NYILATKOZOTT A SOMOGYI HÍRLAPNAK 74 600 nap terhével indult az új kormány Botos Katalin pénzügyminisztériumi államtitkárral a legsürgetőbb gazdasági intézkedésekről tárgyaló kor­mányülés kezdete előtt beszélgettünk. A nyilatkozat így nem szólhatott arról, hogy a 17 milliárdos költségvetési hiány lefaragása érdekében milyen intézkedések szület­nek és azok mennyiben érintik majd a lakosságot. Erről ma sem tudhatunk biztosabbat a szándéknál, hogy áremelé­sekhez a kormány csak végső eszközként és korlátozott mértékben kíván folyamodni. Az interjú így elsősorban gazdaságunk átfogóbb gondjairól, illetve az idegenforga­lom néhány konkrétabb pénzügyi összefüggéséről szól. —A tornyozódó költségve­tési gondok nem szorítják-e a pénzügyi kormányzatot ugyanarra a kényszerpályá­ra, melyen a Németh-kabinet is volt? Azaz nem kényszerül- nek-e hasonló, a gazdaság dinamizálását fékező, meg­szorító pénzügypolitikára? — Többször elmondtam már, hogy mi a békeharc romjain ülünk. Kormányunk nehéz örök­ség terheivel kezdett munká­hoz. Az elmúlt 14 600 naphoz képest a 100 nap nagyon kicsi idő. Ha egyetlen évnyi rossz gazdálkodás következményeit akarjuk a következő évben helyrehozni, az is megszorítást igényel, hát még ha 40 évi pa­zarló gazdálkodás fölhalmozó­dott gondjairól van szó. Ilyen helyzetben elkerülhetetlenül kemény pénzügyi politikát kell folytatni. Ez nem jelent azonban reménytelen helyzetet, vagy egy állandósult lefelemenést. Örök szabály, hogy gyors egyensúlyjavítást nem lehet más módon elérni, mint a kiadá­sok visszafogásával. A bevéte­lek ösztönzése önmagában kevés, hiszen az több időt vesz igénybe mire ennek eredménye jelentkezik. Tehát kényszerin­tézkedésekre szükség van, arra viszont nem, hogy ez elke­serítse a közvéleményt. Azért sem, mert a korábbi szigorító intézkedések nem párosultak a mostanihoz hasonló pénzügyi­gazdasági rendszerváltással. Mindemellett a költségvetési döntések a parlament és a köz­vélemény tényleges kontrollja alá kerültek, ami kizárja, hogy a kormány rossz-„kormánymoz­dulatokat” is megengedhessen magának. Lehet persze mon­dani, hogy a parlament csak a nagy ügyekben dönt, hason­lóan ahhoz, mint mikor a csa­ládban tréfálnak, hogy a nagy ügyeket a férjem intézi, a kicsi­ket én, de nálunk nincsenek nagy ügyek Tény, hogy a gaz­daság működése is kis ügyek­ből áll össze. A már érzékelhető változások igazi alapja a tulaj­donosváltás lesz. Nem lesz „suskus” Az eddig több mint 90 száza­lékban állami tulajdonban lévő nemzeti vagyon olyanok keze­lésében volt, akik nem tényle­ges tulajdonosként hoztak tulaj­donosi döntéseket. Eldöntötték tehát vállalati stratégiai kérdé­seket, miközben a döntés eg­zisztenciális következményeit nem maguk viselték. Ez most oda vezet, hogy több ilyen kvázitulajdonos „egyszer élünk" alapon inkább abban érdekelt, hogy a tulajdont folyó bevétellé változtassa, azaz föl­élje. A valódi tulajdon ezzel szemben hosszú távú érdekelt­séget jelent. Ha a tulajdonre­form megvalósul az országban, egyszeriben hatalmas megta­karítási források fognak kelet­kezni, ugyanazokkal a termelé­si tényezőkkel sokkal hatéko­nyabban fognak gazdálkodni. Biztató lehet az is, hogy a költ­ségvetésben szereplő vállalati támogatások a parlament és a szélesebb nyilvánosság ellen­őrzése alá kerülnek. Nem lesz tehát suskus, jóllehet mindezen így is nehéz átlátni, hiszen maga a közgazdasági valóság bonyolult, szövevényes dzsun­gel. Mégis egyre világosabb, hogy hol vannak a rejtett és a nyílt támogatási formák, s a képviselőknek beleszólása van abba, hogy az általuk képviselt polgárok pénzén mit és mennyi­ben támogassanak. — Mégis a kényszerintéz­kedések, amelyekre utalt könnyen túlléphetnek a la­kosság máris jócskán kitolt tűréshatárán. Kényes manő­ver tehát ez a kormánynak, melynek népszerűségét is meg kell őriznie. — Jó volna, ha a magyar ál­lampolgárok végiggondolnák, hogy amikor ezek a gondok föl­halmozódtak, akkor ők nem tudtak beleszólni. — Emellett a többség talán élvezte is az egyenlősdi, vagy az állami túlköltekezés elő­nyeit... Elosztották a holnapot — Ezzel a ténnyel nehéz szembenézni. Emellett azt is föltételezem, hogy nem első­sorban arról volt szó, hogy az emberek elégedettek voltak ezzel a helyzettel, inkább nem tudták, hogy ők minek az árán élnek viszonylag jól. Én fölmen­tem a széles tömegeket a fele­lősség alól, hogy még a plusz­munka,. amit végeztek sem adott tényleges alapot ehhez az életszínvonalhoz. Végül is azért, hogy minket tekintettek a legjobb barakknak a lágerben, nagy árat fizettünk egyebek közt azzal, hogy kirívóan ma­gassá vált a munkában meg­rokkant, leszázalékolt és korán nyugdíjba vonuló emberek ará­nya, akiknek eltartása az aktív rétegre vár. Akik viszont pa­naszkodnak a nagy társada­lombiztosítási terhek miatt. Vagy a dolgozó nem tudta, hogy mikor az állam által a tényleges lehetőségekhez képest gaval- lérosan nyújtott devizával uta­zott, azt a fiai és unokái számlá­jára teszi. Nem tudta, hogy az előző kormány a növekvő defi­cit terhére tesz közhangulat­javító lépéseket. (Folytatás a 3. oldalon) A nagyatádi lakóház Péter. Kiemelt dicséretben ré­szesült, 20 ezer forintot és okle­velet kapott kaposvári házáért az építtető Marján Sándor, a tervező Varga Ákos és a kivitelező Vári Ferenc. Dicsérő oklevelet két pályázat kapott. A barcsi otthonukért Gelencsér Attila és neje, valamint Tóth A balatonöszödi épület György és neje, a terveket Bog­nár Lajos készítette, valamint kaposvári lakóházáért az épít­tető Pataki Árpád és neje. Ez utóbbi ház Troli István térvei alapján készült. A bírálóbizottság az „Év la­kóháza 1989" díjjal jutalmazott két tervet és a kiemelt dicséret­ben részesített pályázatot az országos versenyre is benyúj­totta. (Tamási) IRÁNY AZ AUTÓPÁLYA Átalakul a KÉV A Strabag Hungária negyedik magyar tagja \ A Közúti Építőipari Vállalat negyven évvel ezelőtt alakult. Most viszont átalakulás előtt áll. Július 1-jétől az osztrák—ma­gyar Strabag Hungária Kft. leg­ifjabb tagjaként csatlakozik Eu­rópa legnagyobb építőipari vál­lalatához. Tegnap a vállalat kaposvári központjában a beruházó part­nerek részvételével jelentették be a jelentős változásokat hozó eseményt. Széles Péter — a nyugdíjba vonuló igazgató — búcsúbeszédében hangsúlyoz­ta, hogy nem oszlik föl a vállalat, hanem megerősödve, jobb kö­rülmények között dolgozik ezentúl. Pados Lajos, a kft. ve­zérigazgatója is ezt támasztotta alá szavaival, kiemelve, hogy az 50 százalékos tőkebevonás­sal létrehozott vegyes vállalati forma keretében adó, vám és áfa nélkül vásárolhatnak gépe­ket, berendezéseket a kft. tag­jai. Ez már önmagában is jelen­tős segítség az elavult géppark­kal rendelkező hazai vállalatok­nál, de az ugyancsak fontos, hogy a korábbi 15—20 millió forintos éves fejlesztésekkel szemben ezentúl mintegy 180 millió forintnak megfelelő valu­táért szerezhetik be a hatéko­nyabb munkához szükséges gépeket a kft. magyar vállalatai. Az új szervezet területi igazgatója, Pusztai Jánosné nagyon jelentős lépésnek ne­vezte az ismert és elismert vi­lágcéghez való csatlakozást, már csak azért is, mert a már említetteken kívül ez lehetősé­get ad a vállalatnak arra is, hogy induljanak ezentúl az autópá­lya-építésekre kiírt versenytár­gyalásokon. Ezt eddig — bár szerettek volna részt venni ben­ne — nem tehették, mivel nem rendelkeztek referenciával. Most ez az akadály is elhárult. A Budapest—Becs kiállításon a főváros mellett várhatóan a Ba- laton-part is kiemelt jelentősé­get kap. Az egyes területi igazgatósá­gok egyébként változatlanul önálló hatáskörrel rendelkez­nek. Céljuk, hogy az adott terü­leten minél szélesebb körű megrendelő hálózatot alakítsa­nak ki, s a hagyományos mély­építési munkákon kívül — la­kóépületek kivételével — a te­vékenységi körükbe illeszthető minden építésben részt vegye­nek.

Next

/
Thumbnails
Contents