Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-28 / 55. szám
1990. június 28., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 3 Sokan tartoznak az áramdíjjal A pénzhiány zavarja a vállalat működését Félmillió az adminisztráció korszerűsítésére Az országot katasztrófa fenyegeti a vállalatok rossz gazdasági helyzete miatt. A baj egyik szembeötlő jele az általános pénzhiány, amelynek következménye, hogy a gazdálkodó szervezetek tucatjai tartoznak egymásnak. Az adósok között egyre több a magánszemély. A Dédász kaposvári üzemigazgatóságának vezetője, Sebestyén Gyula mondta, hogy június 13-ig 212 magánfogyasztó nem fizette be az áramszolgáltatásért járó díjat. Emiatt 270 ezer forint hiányzik a kasszájukból. Az adósok közül húszán úgynevezett notórius nemfizetők. A többség — a jelekből ítélve — átmeneti pénzzavarai miatt válik hosz-. szabb-rövidebb ideig az üzem- igazgatóság adósává. Az említett összegben nem szerepelnek a vállalati tartozások; a több megyében telephellyel rendelkező vállalatok befizetéseit ugyanis nem a kaposvári igazgatóság, hanem a Dédász pécsi központja tartja nyilván. Sajnos, a vállalati szintű adatok még szomorúbb képet mutatnak. Sok vállalat is adósa a Dédásznak. Az üzemigazgató szerint 250 millió forintra rúg a nemfizetés következtében keletkezett hiány. Ez komoly gondot okoz. Ahhoz ugyanis, hogy a vállalatot működtetni lehessen (kifizethessék a dolgozók bérét stb.) bankkölcsönt kell fölvenniük. Ennek magas kamatai (35 százalék) jelentős gazdasági hátrányt okoznak a Dédásznak. A vállalat úgynevezett „kintlevőségeit” — meglehetősen hosszú procedúrával — igyekszik behajtani. Ez a díjbeszedés újbóli megkísérlésétől a felszólításokon át az áram kikapcsolásáig terjed. Az utóbbit igen nagy körültekintéssel hajtják végre; például a vállalatoknál elsősorban azoktól az üzemektől, telepektől stb. tagadják meg a szolgáltatást, amelyeknél — a tulajdonos szerint — a legkisebb a kár. A teljesen fizetésképtelen vállalatoktól csak a felszámolás hosszú folyamatának végén kaphatja meg pénzét a Dédász. A magánfogyasztóktól, ha a kikapcsolás után sem törleszte- nek, bíróság (végrehajtás) útján hajtják be a pénzt. A 80 ezer fogyasztó közül havonta mintegy 300-nak az esetében élnek a legvégső szankcóval, az áram kikapcsolásával. A kiút az volna, ha végre rendet teremtenének a magyar gazdaságban a fizetési kötelezettség terén. Erről azonban ma még csak az óhaj szintjén esik szó — ott is, ahol már intézkedni kellene. Sz. N. Gép írja a számlát Az országban elsőként vezeti be a Somogy Megyei Temetkezési Vállalat a számítógépes számlázást a testvérvállalatok közül július 1-jétől, a kaposvári Május 1. utcai főüzletében. Snóbli Ferencné gazdasági igazgatóhelyettes elmondta, hogy mintegy félmillió forintot költöttek az IBM AT kompatibilis számítógépre és a printerre (kiíróra), valamint a programra. Az utóbbit Kiss István, a Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalat számviteli osztályvezetője készítette el. A program egy évig készült, s nagy érdeme, hogy figyelembe vette a vállalati sajátosságokat, s nagyon közérthető. A vállalatnak és a hozzátartozóknak is könnyebbé teszi a számítógépes program a dolgukat. A gép ugyanis a temetőnyilvántartástól a számlakészítésig, a könyvelés részére készülő havi adatösszegzésig sok mindent elvégez. — A számítógépes program alapján a két kaposvári temetőn (Keleti, Nyugati) kívül a kapós- füredi, bárdudvarnoki, kapós- mérői, kaposújlaki, töröcskei temetőbeli számlázást is elvégzi — közölte az igazgatóhelyettes. Sok kellemetlenség elkerülhető a pontos temető-nyilvántartással. Éppen ezért folyamatosan beviszik a Keleti temető adatait a gépbe, ezzel az év végéig végeznek, majd jövőre a Nyugati temető adataival folytatják. Többek között szinte teljes pontossággal megállapíthatják, a lejárt sírhelyeket. így azt is tudják majd, hogy az idén mér betelő Keleti temetőben hol lehet újratemetni. Magyar Zoltánná számítógép-kezelő bemutatta: valóban két perc a leghosszabb idő, ami ahhoz kell, hogy négy példányban (ebből kettőt a hozzátartozó kap meg) elkészüljön a számla. Aki az új rendszer szerint náluk kapja meg a temetési segélyt, azét már le is vonják a végösszegből. A Május 1. utcai főüzletben még ketten tanulják a gép kezelését. Az ügyfelekre több idő jut, s kellemesebb lesz a várakozás is a most kialakítandó helyiségben. Snóbli Ferencné gazdasági igazgatóhelyettes szerint már most nagy könnyebbség lesz a könyvelésnek a számítógépes havi jelentés. Éppen ezert továbbfejlesztik a rendszert a vidéki számlák feldolgozásával 1991 elejére. Utána az anyagkönyvelés kerül gépre, mivel ez az árurendelést is megkönnyíti. Ezt követi a főkönyvi könyvelés 1992-ben. S már kész van a bérprogram is a személyi jövedelemadó-programmal egybedolgozva. A számítógép még arra is képes, hogy a nevezetes halottak nevét, temetési helyét kigyűjtse. Tudjuk, hogy ez is nagyon fontos sok esetben. Talán az ügyfelek annak veszik a legjobban hasznát, hogy hiteles számlák készülnek, pontos lesz a tájékoztatás, s a gép kiszűri a kegyeletsértőnek számító esetleges téves ráte- metést is. Lajos Géza MÉRFÖLDKŐ, DE NEM CSODASZER Megnyílt a tőzsde A Budapesti Áru- és Értéktőzsdét 1948-ban hatalmi szóval szüntettek meg. Most, 1990. június 21 -én újra megalakult a Budapesti Értéktőzsde. Az alakítást szervező, abban oroszlánrészt vállaló Értékpapír Kereskedelmi Titkárság vezetőjével, Hardy Ilonával beszélgetünk. — Kedves Hardy Ilona, tudjuk, hogy ez a június 21-i dátum, bármilyen fontos és ünnepélyes esemény is, csak része egy hosszú folyamatnak. Kérem, árulja el mégis: mit várhatunk ettől a naptól? — Június 21-én lényegében a jogi aktusra került sor. Ezen a napon fogadtuk el a Budapesti Értéktőzsde leendő rendszerének összességét, szabályzatát. Ezután kialakul a tőzsde szervezete, az üzletkötések rendje, működésbe lép az elszámolási rendszer, a tőzsdebíróság, az etikai bizpttság. Mindez a tisztességes kereskedelem garanciája. Az a tény, hogy kialakulnak a forgalom csatornái, hogy gyorsan, egyszerűen, biztonságosan lehet eladni és venni, már önmagában föllendítheti a forgalmat. Ennek hatására a kibocsátások száma is növekedhet, hiszen ha el lehet adni, van értelme kibocsátani. És ez visszahat a gazdaság alapjaira. — Magyarországon 1983 óta folyamatosan létezik már kötvénypiac. Mintegy négyszáz fajta kötvény van forgalomban, ám e piac az utóbbi két évben összeomlott. Hogyan értékeli ezt a tényt a tőzsde szempontjából? — Az összeomlás jórészt az értékpapírpiacon kívüli okokból következett be: elsősorban a fixkamatozású papírok körében, miközben az infláció nagyon rövid idő alatt a kétszeresére nőtt, az árfolyamok 15—25 százalékkal süllyedtek, és a kereslet gyakorlatilag a nullára csökkent. De annak a megrázkódtatásnak, ami a kötvénytulajdonosokat érte (és persze nemcsak őket), van előnye — még ha szomorú is. Az emberek saját bőrükön jöttek rá arra — amivel addig pontosan a befektetői tudat hiányából nem voltak tisztában —, hogy különbség van a betét és a kötvény között. Hogy a kötvénynek van árfolyama, és ez az árfolyam szerint mozoghat, ahogyan a kamatlábak alakulnak, amilyen ütemű az infláció, ahogyan a gazdaság mozdul. És ez nem ugyanaz, hogy bemegyek az OTP-be, és a pénzem névértékét egészen biztosan visszakapom. A részvény persze a kötvénynél is jóval kockázatosabb befektetés, mert az előbbinél sokkal erősebb árfolyammozgások lehetségesek, nagyobb lehet a bukás, de éppen ezért a nyereség is. Ennek tudomásulvételére, elfogadására, igazi befektetői tudat kialakulására van szükség. A tőzsde előtörténete ezt nagyban segítheti. — Éppen másfél esztendeje, 1989. január 1-je óta van jogi lehetőség arra Magyarországon, hogy magánszemélyek ne csak kötvényt, hanem részvényt is vásárolhassanak. — Igen, és ugyanazon a napon, amikor ez a társasági törvény életbe lépett, már olyan adószabály volt hatályban, amelyik teljesen ellenérdekeltté tette az embereket a részvény- vásárlásban. Az árfolyamnyereség ugyanis személyiadó-kö- teles, a veszteséget viszont nem lehet leírni az adóalapból. Minden kezdő tőkepiacon adó- kedvezményeket nyújtanak, nálunk is ezt kellene tenni. Azt tehát, hogy az árfolyamnyereséget ne adóztassák, az árfolyamveszteséget is le lehessen írni az adóalapból, az osztalékot ne adóztassák és a részvényvásárlásra fordított összeget — részben vagy egészben — szintén le lehessen írni az adóalapból. Tapasztalatom, hogy Magyarországon jelentős a belföldi tőke. Már akkor érezhető változásokat lehetett volna elérni, ha az elmúlt két évben Ausztriában különböző — pazarló vagy nem pazarló — fogyasztásra költött több milliárd dollárra becsült összegnek csak egy töredékét sikerült volna a magyar tőkepiacra és ezen keresztül a magyar gazdaságba bevinni. — Vagyis a külföldi tőke önmagában nem elég? — Gondolja, hogy a külföldi tőke bejön egy olyan helyre, ahol nincs likvidpiac, nincs belföldi befektetés? Nem, mert az egyszerű befektető úgy van vele: ő—például Amerikából— nem tudhatja, hogy ez vagy az a részvény jó-e vagy sem. Úgy gondolkodik: ha a magyar befektető megveszi, akkor bizonyára jó a részvény, és akkor be is száll. A másik magyarázat az, hogy a külföldi tőke csak likvidpiacra jön be; mert igaz ugyan, hogy kiveheti az elért nyereségét vagy a behozott tőkét, mert a törvény ezt megengedi, ám ha el akarja adni a részvényeit, akkor azt jobbára itt kell eladnia, itt kell likvidálnia. A részvény- piacnak az a lényege, hogy likvid. Az nem piac, ahova könnyű bejönni, de nem lehet kimenni. Ezért a külföldi tőkebevonással párhuzamosan kell fejleszteni a belföldi befektetői piacot, mert ezek egymás nélkül nem működnek. —Érzékelik mára föllendülés jeleit? — Vannak ilyen jelek. Igaz, hogy ez a mai még nagyon pici piac, igen csekély és persze alapvetően tőzsdén kívüli forgalommal, de azt gondolom, hogy a közeljövőben lényegesebb föllendülés várható. Az a tény, hogy a tőzsde alapító tagjai között 17 kisebb-nagyobb cég lesz, amelyek most alakulnak, s brókert keresnek, azt jelzi: az üzletemberek remélik, hogy ez felfutó üzletág, amelyből majd jól meg lehet élni. Az mindig pontos jelzés, ha a piacon érződik, látszik ez a fellendülés. A piac kicsit dübörög. A cégek most alakulnak; embereket, helyiségeket keresnek, rengeteg a külföldi, az osztrák, a nyugatnémet, a dél-koreai, a finn, az amerikai... Az a tény, hogy most az intézményi, a közvetítői rendszer robbanásszerűen fejlődik, önmagában is föllendülést hozhat. A másik pozitívum, hogy már jegyeznek magyar társaságokat külföldi tőzsdéken. Ez — túl a külföldi tőke bevonásán — azzal jár, hogy, mondjuk párhuzamosan jegyzik a részvényt a bécsi és a budapesti tőzsdén. Bécsben már régen van piac, nálunk még alig van. Piaci körülmények között elkezdenek az árfolyamok mozogni, a külföldi tőzsdei árak maguk után húzhatják a budapesti árakat, mert elkezdenek arbitrálni a két tőzsde között. A magyar befektetők látják, hogy érdemes valamit megvenni, mert lehet rajta nyerni, sokat nyerni. És még valami, amit kétszer aláhúzok: ez a tőzsde nem a privatizáció végrehajtásáért jön csak létre. Vannak itt Magyar- országon olyan, mondhatnám, klasszikus magáncégek, amelyek a nyolcvanas évek elején, amikor megalakultak, nagyon kicsik voltak — gmk-k, aztán kft.-k —, mára viszont nagyon nagy fejlődésen mentek át. Olyannyira, hogy most már meg tudnak jelenni a tőkepiacon. Jó néhány ilyen magyar cég létezik, és én azt gondolom, legalább akkora csoportot képviselnek majd, mint a privatizálás során bekerülő vállalatok. A kft.-k közül sokan most részvénytársasággá alakulnak át, és az alaptőke-emelést a tőkepiacon kívánják végrehajtani. Nem úgy, hogy beszáll egy külföldi, aki emeli az alaptőkét, hanem úgy, hogy ők maguk alkalmasnak tartják magukat arra, hogy megméretessenek a piacon, kimenjenek a tőkepiacra. A piac értékeli őket, s a vevők remélhetőleg megveszik a részvényeiket. — Tehát jók a kilátásaink? — Sok külföldi szakértő szerint a budapesti tőkepiaci, tőzsdei fejlemények alkalmassá tehetik ezt a várost arra, hogy Kelet-Európábán betöltse a pénzügyi központ szerepét. A háború előtt is: Csehszlovákiának erős volt az ipara, ám Budapest volt mindig a tőzsdei központ. Ez most is hasonlóan alakulhat. Különösen, ha erre tudatosan készülünk infrastruktúrával, olyan szabályozással, hogy ezt a fajta központi szerepet be tudjuk tölteni. A külföld ilyen szempontból is figyel ránk. Nekünk pedig az az álmunk, hogy ez a tőzsde hozzá tudjon kapcsolódni a nemzetközi tőkepiaci folyamatokhoz. b. m. Álmában berreg egy kicsit Vasárnaptól nem parkolhatnak közterületen A magánvállalkozások kiterjedésével gombamód szaporodtak el Kaposváron is a személy- és teherfuvarozók járművei, s ezek nemritkán a lakótelepek parkolóiban, belvárosi közterületeken éjszakáznak, illetve töltik a hétvégeket. A Minisztertanács már 1988-ban rendeletileg szabályozta a közúti közlekedési szolgáltatásokhoz használt járművek tárolását. A 89/1988-as rendelet minden járműre vonatkozik, és vasárnaptól lép életbe. A Somogy Megyei Tanács közlekedésfelügyeletétől megtudtuk, hogy üzembentartói engedélyt már 1989. január 1-eje óta csak olyan új gépjárművekre adtak ki, amelyeket nem közúton tároltak. Július 1- eje után a szolgáltató járművek vizsgáztatásakor a tárolás helyét is igazolni kell. A Kaposvári Városi Tanács műszaki osztályától többen kértek ugyan kivételes közterületfoglalási engedélyt, de a tanács e kérelmeket elutasította. Az amúgy is kevés, parkolásra alkalmas közterületet a személygépkocsiknak kívánják fenntartani. Németh István, a közterületfelügyelet vezetője elmondta, hogy rendszeresen ellenőrizni fogják a rendelet betartását. A korábban bevezetett, minden hónap első hetében két- műszakos szolgálat során a közterületen parkoló járművek üzembentartóit először csak figyelmeztetik a rendelet betartására. Nem a mindenáron való büntetés a cél, hanem a rendelet tiszteletben tartása. Sárdi Lajos, a közúti szolgáltató ipartestület titkára már előrehaladott tárgyalásokat folytat különböző vállalatokkal, intézményekkel, hogy a járművek elhelyezését az ipartestület megoldja. Tájékoztatása szerint ideiglenes, illetve végleges elhelyezést biztosítanak többek között a sportcsarnok, az Agroker, a Fészek Áruház, az áfész, a Faber Kft., a Szövaut telepein. A városi tanács műszaki osztályával együtt keresik a megoldás lehetőségét egy Kinizsi-lakótelep közelében levő közös parkoló megvalósítására. Július elsejétől életbe lép a minisztertanácsi rendelet, amely egységesen vonatkozik a személy- és a teherfuvarozó közúti szolgáltató gépjárművekre. Annak az üzembentartónak pedig, aki — elkerülendő a figyelmeztetést — még nem talált megoldást az elhelyezésre, álmában talán majd berreg egy kicsit a jármüve. Mindnyájunk nyugalma érdekében. (Mészáros)
