Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)

1990-06-26 / 53. szám

1990. június 26., kedd SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 7 Nyolcaddöntő: Hervadó tulipánok? NSZK—Hollandia 2-1 (0-0) Milánó, 74 559 néző. V.: Juan C. Loustau (argentin). NSZK: lllgner—Augenthaler — Kohler, Buchwald — Bed- hold, Reuter, Littbarski, Matt­häus, Brehme — Völler, Klins­mann. Hollandia: van Breukelen — fí. Koeman — van Aerle, van Tiggelen — Gullit, van t. Schip, Rijkaard, Wouters, Witschge — van Basten, Winter. Cserék: Klinsmann helyett Riedle (79.), illetve van Aerle helyett Kieft (68.), Witschge he­lyett Gillhaus (79.). Kiállítva: Völler (22.), illetve Rijkaard (22.). Az 50. percben Buchwald el­robogott a bal oldalon, lapos beadását Klinsmann egy védő­től szorongatva is mintaszerűen perdítette a bal alsó sarokba (1:0). A 85. percben Brehme a 16-os bal oldali sarkáról meste­rien csavart a bal alsó sarokba (2:0). A 88. percben Kohler le­rántotta a büntetőterületen be­lül van Bastent. A megítélt 11- est R. Koeman biztos lábbal ér­tékesítette (2:1). A milánói Giu­seppe Meazza-stadionban a végső győzelemre is esélyes­nek tartott két európai élcsapat, a korábbi kétszeres világbajnok NSZK és az 1988-as Európa- bajnok Hollandia válogatottja csapott össze a nyolcaddöntő vasárnap esti programjában. A 21. perctől egyformán 10 fősre csökkent csapatok kény­szerűen felforgatott hadrend­ben folytatták a mérkőzést, amelynek a „létszámcsökken­tés” után Jürgen Klinsmann adott új fordulatot. Az Interna- zionale-t erősítő szőke csatár valósággal a hátára vette a nyu­gatnémet együttest, és afféle egyszemélyes támadósorként Lothar Matthaus, az NSZK csapa­tának karmestere A hollandok csodacsatára, Mar. co van Basten gól nélkül búcsú­zott el az olaszországi világbaj­nokságtól többször is lehetetlen helyzetbe hozta a holland védelmet. Min­taszerű perdítése után itáliai klubtársa, Andreas Brehme egyébként ugyancsak szép­ségdíjas gólja már csak a ke­gyelemdöfést jelentette. Ugyanakkor a hollandoknál a pályán maradt világsztárok job- báacsak „pislákoltak”, s azon kívül; hogy Ronald Koeman az utolsó előtti percben értékesí­tett egy 11 -est, adósok marad­tak nem csupán az eredmé­nyes, de a mutatós játékkal is. Gullit keveset vállalt magára, aranylabdás társa, van Basten pedig még nála is jobban eltűnt a mezőnyben. Leo Beenhakker, a hollandok szövetségi kapitánya, akinek ez volt a búcsúmérzőkése a válogatott kispadján, reálisan értékelte a látottakat. — Kiesésünk logikus követ­kezménye teljesítményünknek — mondta. — Ezen a világbaj­nokságon sajnos nem tudtuk megmutatni igazi erőnket, azt, hogy valójában mire is vagyunk képesek. Egyúttal számomra azt is igazolta az NSZK elleni mérkőzés, hogy milyen kévé­sén múlik a győzelem vagy a vereség, mint ahogy példa volt erre a délutáni argentin—brazil összecsapás is. Nagyon meg­viselt bennünket Rijkaard kie­sése, addig mi voltunk a jobbak. Sajnálom, hogy így kellett befe­jeznem munkámat a holland vá­logatott élén. Franz Beckenbauer is józa­nul fogalmazott, amikor boldog­ságát nem titkolva, így fogalma­zott: — Nemcsak jobbak, szeren­csésebbek is voltunk! A vb után a válogatottól Beenhakkerhez hasonlóan búcsút vevő egykori labdarúgó kiválóság hossza­san méltatta Klinsmann heroi­kus teljesítményét, majd így folytatta: — A szünetben azt mondtam a játékosoknak, hogy a máso­dik félidőben immár a jogtalanul kiállított Rudi Völlerért is harcol­niuk kell. Ennek megfelelően űztük-hajtottuk a hollandokat, akik véleményem szerint, a végére kondicionálisan teljesen összeomlottak. Nem mehetek el szó nélkül ugyanakkor a bírók működése mellett. Hihetetlen, hogy mit művelnek, ha így foly­tatják, nevetségbe fullad a vi­lágbajnokság. Először döntöttek 11-es rúgásokkal Írország—Románia 0:0 — büntetőkkel: 5:4 Genova, 31 818 néző. V.: Wright (brazil). Írország: Bonner — Morris, Moran, McCarthy, Staunton — McGrath, Houghton, Town­send, Sheedy — Aldridge, Guinn. Románia: Lung — Gh. Po- pescu — Red nie, Ando ne, Klein — Rotariu, Sabau, Hagi, Lupes- cu — Bálint, Raducioiu. Csere: Aldridge helyett Cas- carino (23. p.), Staunton helyett O’Leary (94.), illetve Raducioui helyett Lupu (75.), Sabau he­lyett Timofte (98.). Sárga lap: Aldridge (21. p.), McGrath (108.), illetve Hagi (113.), Lupu (116.). Az első negyedóra alapján joggal csettintettek azok, akik színvonalas erőfelmérőt vártak az úgynevezett kontinentális stílusú románok és a brit harc­modort alkalmazó írek össze­csapásán. Előbbiek amolyan egyenes lerohanással kísérle­teztek, a Sabau—Bálint kettős pazar dolgokat mutatott a job­boldalon vezetett villanásszerű rohamokkal, távoli lövésekkel. A11. percben Sabau indítot­ta Bálintot, aki a tizenhatos job­boldali csücskéről a rövid sar­kot, a baloldalit célozta meg, de Bonner ott állt és magabiztosan hárított. Öt perc múlva Aldridge cselezgetett a román kaputól 8 méternyire, de mire lövéshez jutott, már kicsit hitét és lélegze­tét is vesztette, Lung pedig könnyedén mentett. A 20. perc­ben Bálint 20 méteres, elemi erejű bombáját az ír kapus visz- szabokszplta a mezőnybe. A folytatásban kevesebb volt az említésre méltó esemény, ehe­lyett a középpályán tusakodtak a csapatok. Az első félidőben összessé­gében közepesnek nevezhető színvonalú játék szünet után szép lassan kritikátlanná vált... Az 55. percben Quinn adott középre, Cascarino a 73. perc­ben Raducioiu 14 méterről cé­lozta meg az ír kaput, de Bonner némi bizonytalankodás után mentett. A hajrában egyik csa­paton sem látszott igazi el­szántság a gólszerzésre, talán a csodában — vagy inkább a hosszabbításban — bíztak...? A hosszabbítás első negyed­órájának eseményei röviden: 95. perc: Sheedy a bal olda­lon akaratosan előretört, három csel után beadott, Houghton fe­jese azonban föle szállt. 101. perc: Három román játé­kos kísérletezett 20 méteres „körzetből” különböző helyek­ről lövéssel; ebből kettő ír védő­ről pattant vissza, Bálinté pedig fölé szállt. 104. perc: Jobb oldali akció végén Timofte 11 méterről, tisz­ta helyzetből mellé fejelt. A hosszabbítás második 15 percében is mindkét csapat előtt adódtak lehetőségek, de gól nem született. így a 11-es rúgásokra maradt a döntés, amelynek során végül az ír vá­logatott örülhetett. A büntetőket értékesítették: Sheedy, Houghton, Townsend, Cascarino, O’Leary, illetve Hagi, Lupu, Rotariu, Lupescu. A büntetőt kihagyta: Timofte. Nincs telitalálat a totón A Sportfogadási és Lottó­igazgatóság tájékoztatása sze­rint a totó 25. játékhetén 13 plusz egy találatos szelvény nem volt, 13 találatos szelvény 15 darab, nyereményük egyen­ként 415 260 forint. A 12-esek (632 darab) 6571, a 11-esek (8635 darab) 481, a 10-esek (61 181 darab) 102 forintot érnek. Kávé ország gyászol Az első körben mutatott teljesítmé­nyek alapján nagyon sokan biztosra vették, hogy a brazilok különösebb gond nélkül megbirkóznak az újabb feladattal is, s legyőzik a világbajnoki címvédő argentinokat. A bizakodás Brazília legismertebb játékosa, Careca egyértelműen csalódást okozott a Mon- dialén. Nem véletlen, hogy Lazaroni szö­vetségi kapitány az argentinok ellen le is hívta őt a pályáról... Visszhang nem volt alaptalan, hiszen a Pelé-utó- dok mindhárom csoportmérkőzésüket megnyerték, ezzel szemben Marado­na és társai bukdácsoltak, Kamerun­nal szemben alul is maradtak, s megle­petésre csak csoportharmadikként ju­tottak tovább. S tulajdonképpen nem változott semmi a torinói nyolcaddöntőben sem: a brazilok játszottak jobban, egyre- másra vezették támadásaikat, ám ezúttal a jobbnál-jobb lehetőségeket is elpuskázták. Igaz, a szerencse is el­pártolt tőlünk, mert három próbálkozá­suk kapufával végződött. — Azt hiszem, jól játszottunk, győ­zelmet érdemeltünk volna, 10—12 gólszerzési lehetőségünk is volt, de egyiket sem tudtuk értékesíteni. Az argentinok viszont jóformán az ellenfél kapujáig sem jutottak el. A 80. percben azonban nem várt nagy fordu­lat következett: a térd- és bokasérülés­sel küszködő Maradona, aki a szünet­ben öt fájdalomcsillapító injekciót ka­pott, megrázta maggát. A felezővonal­tól meglódulva sorra csapta be a sza­bálytalanságtól sem visszariadó védő­ket, majd olyan „forintos” labdát tálalt Caniggia elé, amit csak be kellett lőni az elfekvő Taffarel mellett. A brazilok mindent egy lapra feltéve rohamoztak, próbálták menteni a menthetőt, ennek aztán az lett az ered­ménye, hogy fellazult a védelmük, s újabb és újabb lehetőségek adódtak az argentinok előtt. Egyébként a világbajnoki döntők keretében negyedszer csapott össze a két dél-amerikai válogatott, s az argen­tinok most először diadalmaskodtak. 1974-ben, az NSZK-ban a brazilok 2:1 - re nyertek, négy évvel később, Agentí- nában 0:0-ra végződött párharcuk, 1982-ben Spanyolországban pedig ismét a brazilok győztek 3:1 -re. A brazil szurkolók rendkívül szomo­rúan vették tudomásul a csapat korai búcsúját, jónéhányan még percekkel a lefújás után is magukba roskadva szót­lanul ültek a nézőtéren, mások meg sírtak. Ezzel szemben Diego Marado­na, a sportág jelenlegi koronázatlan királya boldog volt, s immár egy brazil mezben virított. Branco (szemben) a brazil válogatott balhátvédje — Remekül érzem magam! Nagyon nagy siker, hogy egy ilyen jó csapatot, mint a brazil, le tudtunk győzni. Nekik voltak lehetőségeik, mégis mi rúgtuk a gólt, méghozzá a legjobb pillanatban. Ilyen afutball... Ugyanaz volt a helyzet, mint amikor mi játszottunk a kameru­niak ellen — mondta, majd elújságolta, hogy Carecától, aki vele együtt a Na- polit erősíti, szerezte meg a hagyomá­nyos sárga mezt. — Nemcsak klubtársak, hanem na­gyon jó barátok is vagyunk. S kapcso­latunkat miért is befolyásolná ez a 90 perc. Argentína ünnepel Argentína a Brazília felett aratott győzelem után vasárnap örömmámor­ban úszott. Buenos Aires hangulata inkább a paradicsomi gyönyörökhöz volt fogható, mintsem puszta örömün­nephez. Az utcákra kivonult emberek százával, ezrével táncoltak kék-fehér nemzeti lobogókat öltve magukra. Az ablakokból szerpentin- és konfettifelhő ereszkedett alá. Petárdák puffogtak. Carlos Saul Menem argentin köztár­sasági elnök kijelentette: „Többször megesett már, hogy jobbak voltunk el­lenfelünknél, mégis vesztettünk, most nem így történt.” Brazília búcsúzik. Nagy kár érte, mert nagyon jól játszott, jobban, mint az argentinok. Különösen az első húsz percben remekelt, amikor is a maga javára dönthette volna el a találkozót. De ezúttal nem szegődött mellé a sze­rencse. A már-már leírt Argentína vi­szont fantasztikus egyéni akciójával megfosztotta a brazilokat álmaiktól, hogy esetleg negyedszer is elnyerjék a világ kupát. Az „isteni” Diego Armando Maradona. Átadása aranyat, helyesebben továbbju­tást ért a brazilok ellen Argentína számára óriási lelki erő­forrás a vasárnapi győzelem. Szüksé­gük is lesz rá, hiszen istenigazából nem játszanak jól, ugyanakkor egy pil­lanatra sem adják fel a küzdelmet. Egyesek már arról álmodoznak, hogy esetleg a döntőben Kamerunnal kerül­nek össze és törlesztenek vereségü­kért. Mások Kamerun hallatán még mindig összerezzennek... Van Breukelen fohásza sem segített... A volt EB-bajnok, kétszeres VB- ezüstérmes holland válogatott szó szerint páholyból nézheti a VB további eseményeit. Bár minden bizonnyal ezt a kényelmes helyet szívesen felcserélné a zöld gyeppel

Next

/
Thumbnails
Contents