Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-26 / 53. szám
1990. június 26., kedd SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 7 Nyolcaddöntő: Hervadó tulipánok? NSZK—Hollandia 2-1 (0-0) Milánó, 74 559 néző. V.: Juan C. Loustau (argentin). NSZK: lllgner—Augenthaler — Kohler, Buchwald — Bed- hold, Reuter, Littbarski, Matthäus, Brehme — Völler, Klinsmann. Hollandia: van Breukelen — fí. Koeman — van Aerle, van Tiggelen — Gullit, van t. Schip, Rijkaard, Wouters, Witschge — van Basten, Winter. Cserék: Klinsmann helyett Riedle (79.), illetve van Aerle helyett Kieft (68.), Witschge helyett Gillhaus (79.). Kiállítva: Völler (22.), illetve Rijkaard (22.). Az 50. percben Buchwald elrobogott a bal oldalon, lapos beadását Klinsmann egy védőtől szorongatva is mintaszerűen perdítette a bal alsó sarokba (1:0). A 85. percben Brehme a 16-os bal oldali sarkáról mesterien csavart a bal alsó sarokba (2:0). A 88. percben Kohler lerántotta a büntetőterületen belül van Bastent. A megítélt 11- est R. Koeman biztos lábbal értékesítette (2:1). A milánói Giuseppe Meazza-stadionban a végső győzelemre is esélyesnek tartott két európai élcsapat, a korábbi kétszeres világbajnok NSZK és az 1988-as Európa- bajnok Hollandia válogatottja csapott össze a nyolcaddöntő vasárnap esti programjában. A 21. perctől egyformán 10 fősre csökkent csapatok kényszerűen felforgatott hadrendben folytatták a mérkőzést, amelynek a „létszámcsökkentés” után Jürgen Klinsmann adott új fordulatot. Az Interna- zionale-t erősítő szőke csatár valósággal a hátára vette a nyugatnémet együttest, és afféle egyszemélyes támadósorként Lothar Matthaus, az NSZK csapatának karmestere A hollandok csodacsatára, Mar. co van Basten gól nélkül búcsúzott el az olaszországi világbajnokságtól többször is lehetetlen helyzetbe hozta a holland védelmet. Mintaszerű perdítése után itáliai klubtársa, Andreas Brehme egyébként ugyancsak szépségdíjas gólja már csak a kegyelemdöfést jelentette. Ugyanakkor a hollandoknál a pályán maradt világsztárok job- báacsak „pislákoltak”, s azon kívül; hogy Ronald Koeman az utolsó előtti percben értékesített egy 11 -est, adósok maradtak nem csupán az eredményes, de a mutatós játékkal is. Gullit keveset vállalt magára, aranylabdás társa, van Basten pedig még nála is jobban eltűnt a mezőnyben. Leo Beenhakker, a hollandok szövetségi kapitánya, akinek ez volt a búcsúmérzőkése a válogatott kispadján, reálisan értékelte a látottakat. — Kiesésünk logikus következménye teljesítményünknek — mondta. — Ezen a világbajnokságon sajnos nem tudtuk megmutatni igazi erőnket, azt, hogy valójában mire is vagyunk képesek. Egyúttal számomra azt is igazolta az NSZK elleni mérkőzés, hogy milyen kévésén múlik a győzelem vagy a vereség, mint ahogy példa volt erre a délutáni argentin—brazil összecsapás is. Nagyon megviselt bennünket Rijkaard kiesése, addig mi voltunk a jobbak. Sajnálom, hogy így kellett befejeznem munkámat a holland válogatott élén. Franz Beckenbauer is józanul fogalmazott, amikor boldogságát nem titkolva, így fogalmazott: — Nemcsak jobbak, szerencsésebbek is voltunk! A vb után a válogatottól Beenhakkerhez hasonlóan búcsút vevő egykori labdarúgó kiválóság hosszasan méltatta Klinsmann heroikus teljesítményét, majd így folytatta: — A szünetben azt mondtam a játékosoknak, hogy a második félidőben immár a jogtalanul kiállított Rudi Völlerért is harcolniuk kell. Ennek megfelelően űztük-hajtottuk a hollandokat, akik véleményem szerint, a végére kondicionálisan teljesen összeomlottak. Nem mehetek el szó nélkül ugyanakkor a bírók működése mellett. Hihetetlen, hogy mit művelnek, ha így folytatják, nevetségbe fullad a világbajnokság. Először döntöttek 11-es rúgásokkal Írország—Románia 0:0 — büntetőkkel: 5:4 Genova, 31 818 néző. V.: Wright (brazil). Írország: Bonner — Morris, Moran, McCarthy, Staunton — McGrath, Houghton, Townsend, Sheedy — Aldridge, Guinn. Románia: Lung — Gh. Po- pescu — Red nie, Ando ne, Klein — Rotariu, Sabau, Hagi, Lupes- cu — Bálint, Raducioiu. Csere: Aldridge helyett Cas- carino (23. p.), Staunton helyett O’Leary (94.), illetve Raducioui helyett Lupu (75.), Sabau helyett Timofte (98.). Sárga lap: Aldridge (21. p.), McGrath (108.), illetve Hagi (113.), Lupu (116.). Az első negyedóra alapján joggal csettintettek azok, akik színvonalas erőfelmérőt vártak az úgynevezett kontinentális stílusú románok és a brit harcmodort alkalmazó írek összecsapásán. Előbbiek amolyan egyenes lerohanással kísérleteztek, a Sabau—Bálint kettős pazar dolgokat mutatott a jobboldalon vezetett villanásszerű rohamokkal, távoli lövésekkel. A11. percben Sabau indította Bálintot, aki a tizenhatos jobboldali csücskéről a rövid sarkot, a baloldalit célozta meg, de Bonner ott állt és magabiztosan hárított. Öt perc múlva Aldridge cselezgetett a román kaputól 8 méternyire, de mire lövéshez jutott, már kicsit hitét és lélegzetét is vesztette, Lung pedig könnyedén mentett. A 20. percben Bálint 20 méteres, elemi erejű bombáját az ír kapus visz- szabokszplta a mezőnybe. A folytatásban kevesebb volt az említésre méltó esemény, ehelyett a középpályán tusakodtak a csapatok. Az első félidőben összességében közepesnek nevezhető színvonalú játék szünet után szép lassan kritikátlanná vált... Az 55. percben Quinn adott középre, Cascarino a 73. percben Raducioiu 14 méterről célozta meg az ír kaput, de Bonner némi bizonytalankodás után mentett. A hajrában egyik csapaton sem látszott igazi elszántság a gólszerzésre, talán a csodában — vagy inkább a hosszabbításban — bíztak...? A hosszabbítás első negyedórájának eseményei röviden: 95. perc: Sheedy a bal oldalon akaratosan előretört, három csel után beadott, Houghton fejese azonban föle szállt. 101. perc: Három román játékos kísérletezett 20 méteres „körzetből” különböző helyekről lövéssel; ebből kettő ír védőről pattant vissza, Bálinté pedig fölé szállt. 104. perc: Jobb oldali akció végén Timofte 11 méterről, tiszta helyzetből mellé fejelt. A hosszabbítás második 15 percében is mindkét csapat előtt adódtak lehetőségek, de gól nem született. így a 11-es rúgásokra maradt a döntés, amelynek során végül az ír válogatott örülhetett. A büntetőket értékesítették: Sheedy, Houghton, Townsend, Cascarino, O’Leary, illetve Hagi, Lupu, Rotariu, Lupescu. A büntetőt kihagyta: Timofte. Nincs telitalálat a totón A Sportfogadási és Lottóigazgatóság tájékoztatása szerint a totó 25. játékhetén 13 plusz egy találatos szelvény nem volt, 13 találatos szelvény 15 darab, nyereményük egyenként 415 260 forint. A 12-esek (632 darab) 6571, a 11-esek (8635 darab) 481, a 10-esek (61 181 darab) 102 forintot érnek. Kávé ország gyászol Az első körben mutatott teljesítmények alapján nagyon sokan biztosra vették, hogy a brazilok különösebb gond nélkül megbirkóznak az újabb feladattal is, s legyőzik a világbajnoki címvédő argentinokat. A bizakodás Brazília legismertebb játékosa, Careca egyértelműen csalódást okozott a Mon- dialén. Nem véletlen, hogy Lazaroni szövetségi kapitány az argentinok ellen le is hívta őt a pályáról... Visszhang nem volt alaptalan, hiszen a Pelé-utó- dok mindhárom csoportmérkőzésüket megnyerték, ezzel szemben Maradona és társai bukdácsoltak, Kamerunnal szemben alul is maradtak, s meglepetésre csak csoportharmadikként jutottak tovább. S tulajdonképpen nem változott semmi a torinói nyolcaddöntőben sem: a brazilok játszottak jobban, egyre- másra vezették támadásaikat, ám ezúttal a jobbnál-jobb lehetőségeket is elpuskázták. Igaz, a szerencse is elpártolt tőlünk, mert három próbálkozásuk kapufával végződött. — Azt hiszem, jól játszottunk, győzelmet érdemeltünk volna, 10—12 gólszerzési lehetőségünk is volt, de egyiket sem tudtuk értékesíteni. Az argentinok viszont jóformán az ellenfél kapujáig sem jutottak el. A 80. percben azonban nem várt nagy fordulat következett: a térd- és bokasérüléssel küszködő Maradona, aki a szünetben öt fájdalomcsillapító injekciót kapott, megrázta maggát. A felezővonaltól meglódulva sorra csapta be a szabálytalanságtól sem visszariadó védőket, majd olyan „forintos” labdát tálalt Caniggia elé, amit csak be kellett lőni az elfekvő Taffarel mellett. A brazilok mindent egy lapra feltéve rohamoztak, próbálták menteni a menthetőt, ennek aztán az lett az eredménye, hogy fellazult a védelmük, s újabb és újabb lehetőségek adódtak az argentinok előtt. Egyébként a világbajnoki döntők keretében negyedszer csapott össze a két dél-amerikai válogatott, s az argentinok most először diadalmaskodtak. 1974-ben, az NSZK-ban a brazilok 2:1 - re nyertek, négy évvel később, Agentí- nában 0:0-ra végződött párharcuk, 1982-ben Spanyolországban pedig ismét a brazilok győztek 3:1 -re. A brazil szurkolók rendkívül szomorúan vették tudomásul a csapat korai búcsúját, jónéhányan még percekkel a lefújás után is magukba roskadva szótlanul ültek a nézőtéren, mások meg sírtak. Ezzel szemben Diego Maradona, a sportág jelenlegi koronázatlan királya boldog volt, s immár egy brazil mezben virított. Branco (szemben) a brazil válogatott balhátvédje — Remekül érzem magam! Nagyon nagy siker, hogy egy ilyen jó csapatot, mint a brazil, le tudtunk győzni. Nekik voltak lehetőségeik, mégis mi rúgtuk a gólt, méghozzá a legjobb pillanatban. Ilyen afutball... Ugyanaz volt a helyzet, mint amikor mi játszottunk a kameruniak ellen — mondta, majd elújságolta, hogy Carecától, aki vele együtt a Na- polit erősíti, szerezte meg a hagyományos sárga mezt. — Nemcsak klubtársak, hanem nagyon jó barátok is vagyunk. S kapcsolatunkat miért is befolyásolná ez a 90 perc. Argentína ünnepel Argentína a Brazília felett aratott győzelem után vasárnap örömmámorban úszott. Buenos Aires hangulata inkább a paradicsomi gyönyörökhöz volt fogható, mintsem puszta örömünnephez. Az utcákra kivonult emberek százával, ezrével táncoltak kék-fehér nemzeti lobogókat öltve magukra. Az ablakokból szerpentin- és konfettifelhő ereszkedett alá. Petárdák puffogtak. Carlos Saul Menem argentin köztársasági elnök kijelentette: „Többször megesett már, hogy jobbak voltunk ellenfelünknél, mégis vesztettünk, most nem így történt.” Brazília búcsúzik. Nagy kár érte, mert nagyon jól játszott, jobban, mint az argentinok. Különösen az első húsz percben remekelt, amikor is a maga javára dönthette volna el a találkozót. De ezúttal nem szegődött mellé a szerencse. A már-már leírt Argentína viszont fantasztikus egyéni akciójával megfosztotta a brazilokat álmaiktól, hogy esetleg negyedszer is elnyerjék a világ kupát. Az „isteni” Diego Armando Maradona. Átadása aranyat, helyesebben továbbjutást ért a brazilok ellen Argentína számára óriási lelki erőforrás a vasárnapi győzelem. Szükségük is lesz rá, hiszen istenigazából nem játszanak jól, ugyanakkor egy pillanatra sem adják fel a küzdelmet. Egyesek már arról álmodoznak, hogy esetleg a döntőben Kamerunnal kerülnek össze és törlesztenek vereségükért. Mások Kamerun hallatán még mindig összerezzennek... Van Breukelen fohásza sem segített... A volt EB-bajnok, kétszeres VB- ezüstérmes holland válogatott szó szerint páholyból nézheti a VB további eseményeit. Bár minden bizonnyal ezt a kényelmes helyet szívesen felcserélné a zöld gyeppel