Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-25 / 52. szám
1990. június 25., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 5 ALPOK-ADRIA GRAND PRIX A tartományok grafikai seregszemléje Ljubljanában Boglárlelle — kép és hang A politikai forró ősz és ugyanolyan tavasz köszöntött Szlovéniára. Az Alpok—Adria Munkaközösség kulturális bizottságának múlt évi egyeztető tanácskozása egybeesett Szlovénia önállóságának manifesztálásá- val. Ljubljana örömünnepének kifejezője volt az utcákon hömpölygő tömeg, a fölélénkült politizálás. Új arcok a parlament, a közélet porondján. A Szlovén parlament új elnöke neves író, s a kulturális tárca élén szintén bekövetkezett a váltás. Új színnel gazdagodott az Alpok-Adria Munkaközösség tevékenysége is 1990-ben. A kulturális bizottságot két éve működtető Szlovénia központja, Ljubljana adott otthont az osztrák, az olasz, a jugoszláv, a magyar és a német tartományok grafikusai bemutatkozásának. Az első Grand Prix Alpok—Adria képzőművészeti kiállítás helyszíne a Tivoli kastélyban berendezkedett ideálisnak mondható galéria. Ljubljana Városligetében egy tizenhatodik századi épületben rendezkedett be a nemzetközi grafikai központ, amit Zorán Kríziseik professzor, az intézet igazgatója mutatott be a grafikai kiállítás péntek esti megnyitója előtt. — A kastély, — amely a Roz- nik domb tetején áll —(története visszanyúl a tizenhatodik századba. A később porrá égett patinás kastélyt Radeczky marsall építtette újra fel. Falai között több híres személyiség élt, többek között a Napóleon-család néhány tagja. A második világháború után szükséglakásokat alakítottak ki az épületben, 1985-ben, kezdeményezésemHarangozó Ferenc, a Grand Prix grafikai kiállítás részvevője grafikája előtt re beköltözött a nemzetközi grafikai központ. Ljubljana 1955-től szervez grafikai kiállításokat, Modem Képtárában hagyományos rendezvénynek számítanak a grafikai biennálék. Magyarország — szólt elismerően grafikusaink tevékenységéről Zoran Krizisnik professzor — a kezdettől részt vesz ezeken. A magyar grafika kitűnő ismerője, a ljubljanai intézmény igazgatója a miskolci biennálé avatott meghívott szakértője is. Nemcsak a Tivoli-park népes a nap szinte minden órájában, az esti nyolc óra sem volt késő azöknak, akik a galéria kiállítására kíváncsiak voltak. A kastély termeiben otthonos vendégek jelenlétében nyitotta meg az Alpok—Adria Munkaközösség első grafikai biennáléját a professzor, illetve az új kulturális miniszter, Andrej Capuder. A vernissage-on nemcsak a művészeti élet kiemelkedő egyéniségei találkoztak, a művészetbarátok és művészetpártolók körében fölismerhettük a társadalmi, politikai élet fókuszában álló személyiségeket is. A megnyitó tehát nemcsak művészeti esemény, hanem közéleti fórum volt egyben. Vladimir Kavcic, az Alpok—Adria Munkaközösség harmadik, azaz kulturális bizottságának a vezetője emlékeztetése szerint, Növi Goricában 1989 márciusában határoztak afelől, hogy a tartományok közötti együttműködés keretében megrendezik a Grand Prix grafikai kiállítást. A „genius loci”, a hely szelleme teszi igazán érdekessé és tanulságossá az Alpok—Adria Munkaközösséghez tartozó országok tartományainak közös bemutatkozását a grafikai biennálén — hangsúlyozta megnyitó beszédében Zoran Krizisnik professzor. Történeti visszapillantásként idézte föl a triesztiek úttörő vállalkozását, ami most teljesedett ki a tizennégy tartomány grafikusainak részvételével megrendezett kiállításon. A Tivoli kastélyt mintha a képzőművészet otthonának teremtették volna. Eredeti állapotában helyreállítva ideális kiállítótermek állnak a művészek rendelkezésére. A magyar résztvevők egybehangzóan dicsérték a kiállítás rendezését is; a környezet és a grafikák Összhangján alapult. Magyarországot Baranya, Győr-Sopron, Somogy, Vas és Zala megye képviseli a ljubljanai Grand Prix-en. Igazán sokszínű grafikai biennálé ez a rendezvény, hűen tükrözi az országonkénti, régiónkénti művészeti törekvéseket, értékeket, amelyek egybeesnek — úgy érzem — a szélesebb nemzetközi tapasztalatokkal. Magyarország résztvevő megyéinek alkotói is részesei annak a szellemi áramkörnek, amely ma Európát összekapcsolja a világgal. Úgyis mondható — dicsekvés nélkül —, hogy nélkülünk szegényebb lenne a ljubljanai Grand Prix grafikai biennálé. A somogyi képviselő Harangozó Ferencés Kertész Sándor nemzetközi •megmérettetése is igazolja itKilátás a galéria ablakából a Tivoli-parkra thoni sikereiket. A grafika talán a legérzékenyebb képzőművészeti műfaj a világ változásaira; szeizmográfja a szellem új törekvéseinek. Meglehetősen kevés színes grafikával találkoztam. Közülük többször is „megszólított” né- zegelődés közben a Friuli-Ve- nezia Giulia tartománybeli Giannai Borto érzelmileg is megragadó, erotikus képe, a Velencei virág — a kép címe szabadon fordítva. Kiemelkedő mestere a linoleummetszésnek a lombardiai Luca Crippa, érzékeny konstruktivista fehér-fekete foltokban fogalmazta meg sajátos képi világát. Az olasz Martino Casetti kék grafikája meset idéző hangulatával ragadja meg afigyelmet. A humánum kifejezője a ljubljanai Grand Prix* grafikái biennálé első kiállítása. A szlovén Jana Vizjak, a nagydíjas fogalmazta meg a legkitűnőbben ezt a gondolatot. A kaposvári Harangozó Ferenc három szénrajzzal szerepel, a Jégvirágok sorozata a tárlat gerincéhez tartozik, Kertész Sándor három színes grafit kaja — Elszakadás, Menekülő, Égi bárány— az alkotó szavaival: „a rövid lélegzetű novellák műfajával rokoníthatók”. Somogy helye, szerepe az Alpok—Adria Munkaközösségben rövid egy esztendő alatt (eddig megfigyelőként vettünk részt a különböző rendezvényeken) nemcsak a megyének, hanem a tartományoknak is fontossá vált. Kulturális kapcsolataink bővítésének új lehetőségei tárultak máris föl és a kulturális bizottság eljövendő két évének várományos házigazdájaként fontos névjegyet tett le Ljubljanában az Alpok—Adria Munkaközösség asztalán. Kép és szöveg: Horányi Barna Szemünkben a világ A természet költözött a bogiári pincetárlatba: barlangok, csigaházak, tengeri lények, fák és ezek gyöngyei — pompázatos színekben és formákban. Jadwiga Wosik lengyel textilművész a lakásba varázsolja az emberi környezetet, — mindazt, amely nélkül szegényebb, sivá- rabb lenne életünk. Megtanít bennünket arra, hogy életünket a szép és a jó, a külső és belső harmónia teheti csak teljessé. A bogiári kiállításon bemutatott alkotásai a természet ismeretéről vallanak. Gondolatban beutazza a földet, a tengereket és a levegőt, s mindenhol talál olyan témát, amelynek képi megfogalmazását fontosnak tartja. Jadwiga Wosik igényes és érzékeny művész: — a tengerek, a föld mélyén is meglátja a csodát. Azt, ami csak addig az, amíg meg nem értik lényegét. A művész helyettünk is felismeri: megfogja, kifordítja és bemutatja nekünk. íme, ez volt á csoda, s most, hogy megértetted lényegét, a tiéd is lett. A képpel a természet költözik otthonodba, hogy boldoggá tegyen. Jadwiga Wosik textiljei az érzékeny emberhez szólnak. Szózat a kezekhez című faliképen a mosolygós, meleg szem biztatóan néz a látogatóra: és hívogatja! Menjünk együtt, merüljünk a tenger vizébe, simogassuk együtt a tűzpiros korallokat. Nem, félned nem kell — veled vagyok: keressük meg a föld mélyének titkait: várnak a barlangok, csodálatos formájú képződményeikkel. S ha már bejártuk az ismeretlennek hitt birodalmakat, a földön is fedezzük fel, milyen formás a csigaház, milyen színes gyöngyei vannak a fáknak. Lám, a vízen a zöld ezernyi variációjával úszik a hínár,... Amott pókháló feszül, s ha még magasabbra vágysz, építsünk papírsárkányt, mely a vágyaiddal együtt téged is felrepít. Jadwiga Wosik a gyökerektől indít el bennünket, s úgy érezzük: egyek vagyunk vele — belőlünk, velünk táplálkozik a fa, az Élet. Süli Ferenc Szivárvány a szentélyben Könnyen fogyasztható, csemegékkel kedveskedett hallgatóságának, a leilei római katolikus templom közönségének Sebestyén János orgonaművész. Vivaldi dalaitól Bartók zenéjéig ívelt a repertoár, a szerzők nem a hangszerek királynője, az orgona számára komponált műveikkel szereztek halhtatlanságot a legnagyobb zenésznek panteonjában. Gyermekdalok és egyszerű harmóniákkal megtámasztott, vidám hangsorok csempésztek meleg hangulatot a szombati jótékonysági koncert résztvevői köré. Legtöbbjük kisgyermek volt — ők a Balaton-parti település román testvérvárosából, Szentegyházáról érkeztek. Utazásuk, pihenésük költségeinek támogatására szervezték a figyelmes helybéliek a nagyszerű zenei eseményt. Nekik szólt a Bellini- szonáta, nekik csilingeltek, zúgtak, bim-bamoltak a westminsteri harangok... Sebestyén János ellenszolgáltatás nélkül vállalta a fellépést. 1990-ben a haknik, a pénzhajhászás világában nem csekély emberiességről tett tanúságot nemes gesztusával. Az orgonaművész nem tekintette rutinfeladatnak a „kedveskedést”; míg a vendéglátók a kisdiákoknak és kísérőiknek Budapest és a Balaton legigazibb arcát igyekeztek megmutatni, addig az orgona mestere a magyar instrumentális zene legnemesebb hagyományaiból villantott fel mindennapjaink túlélését segítő értékeket. Valahonnan legbelülről csodavárón, bizakodó kedvvel. A legnagyobb segítséget az előadó a messziről érkezettektől kapta. Testközelből sugárzó érzelmi túlfűtöttségből táplálkozott, az Este a székelyeknél ragyogó megszólaltatása. Szivárvány hátán csalogatta szülőföldjükre a szentegyháziakat — »szentély falán mosolygó angyalok szemében tán hófödte bérc, égigérő lucfenyő, apró ház—benne anyóka—csalt könnyet, ahogy meg- érintette-az apró sorsok valahány keserve. Lellén a zene egyórányi közelségbe vonta az embereket. A jóért tenni kell... Czene Attila Május 1-jén lépett hatályba a gyógyszerészek magántevékenységéről szóló miniszteri rendelet, melynek értelmében csak az a gyógyszerész létesíthet gyógyszer- tárat, akinek diplomáján kívül szakgyógyszerészi képesítése is van, valamint az Országos Gyógyszerészeti Intézet elfogadta gyógyszertár-építési tervét. Pécsett, Csepelen és Gödöllőn már működik magánpatika, Somogybán ezidáig még nem nyílott. Dr. Ujsághy Erzsébet megyei föorvosasszony mondta, hogy folyamatban van egy kaposvári engedélyezés, s Boglárlelléröl valamint Kaposmérőből is jeleztek ilyen szándékot. Jó-e magángyógyszertárat nyitni napjainkban? Minden bizonnyal, hiszen a vállalkozó kedvűek örömmel fognak hozzá. Szemük előtt lebeg, hogy Nyugaton a patika-tulajdonosok és a gyógyszerészek jómódú emberek. Igen, de ott jóval drágábbak a bajok elleni szerek, és ami a leglényegesebb: jóval magasabb az árrés egy- egy láz- vagy köhögéscsillapítón, injekción. A GYÓGYSZERTÁR NEM LEHET BUTIK! Lesz-e Somogybán magánpatika? Hagyományok A gyógyszerészek a Németh-kor- mány idején a minisztertanács elé tártak egy olyan tervezetet, melyben a gyógyszerészeti kar egységes óhaja fejeződött ki, miszerint: Magyarországon csak gyógyszerész létesíthessen gyógyszertárat! (Ennek történelmi ha- gyomáViyai vannak, amelyek összefüggnek a közegészségügyi gondolkodásmóddal.) A kormány azért nem üdvözölte e javaslatot, mert úgy érezte, az ütközik az érvényes, szabadságot biztosító vállalkozói törvénnyel. Akiegyezés utáni 1872-es ipartörvény szabadversenyt engedett az iparnak és kereskedelemnek, ugyanakkor az 1876 évi XIV. törvénycikk a gyógyszertárakat és gyógyszerészeket „megszorította”. A korábban működő úgynevezett reáljogú gyógyszertárak helyett (ilyen volt Kaposváron a Mittelmann-féle és az Arany Oroszlán patika), 1876 után csak személyjogú gyógyszertárakat lehetett létesíteni. A cél mindkét esetben azonos volt: környezetünkben magas szakmai szinten biztosítsák a gyógyszerellátást, rendelkezzenek minden olyan eszközzel, amelyet az akkori Magyar Gyógyszer- könyv előírt. Követelmények kellenek A gyógyszertárak évszázadok óta állami felügyelet alatt állnak. S ha a gyógyszeriparban és a nagykereskedelemben érvényesült is a szabadverseny, a gyógyszertárakat ez nem érintette. Az államnak követelményei voltak, de védelmet is nyújtott egyben; nem hagyta például azt, hogy a gyógyszertárak nehéz gazdasági helyzetbe kerüljenek. — Nem engedhetjük meg, hogy a gyógyszertárakból butikok legyenek — vallja dr. Győrbíró Árpád is, a Somogy Megyei Tanács Gyógyszertári Központjának igazgató főgyógyszerésze, aki négygenerációs „gyógyszerész múlttal” büszkélkedik. A magas színvonalú gyógyszerellátáshoz kritériumokat kell szabni! Örvendetes, hogy e követelmények teljesítésére Somogyba is vannak már érdeklődők. Ezzel párhuzamosan a gyógyszertári központban is szóba kerültek a privatizáció lehetőségei. Mondanom sem kell, hogy a magánpatikák létesítésére, illetve a jelenleg állami gyógyszer- tárak magántulajdonba vételére rendkívül sok elképzelés született a gyógyszerészek körében. Természetesen szélsőséges tervek is élnek sok emberben. Nem egy olyan gyógyszertárvezető akad, aki harminc éve irányítja a patikát, s ezért jogot formál a gyógyszertárra. Úgy véli, ő már régen megdolgozott ezért, s azt szeretné, ha mielőbb az épület tulajdonosává válna. Vannak olyanok is, akik lízingben akarják működtetni a patikát... Központból Rt. A gyógyszertári központ—az országos koncepció alapján — részvénytársasággá kíván alakulni. Érvek és ellenérvek ütköznek ez ügyben (is), pedig úgy tetszik; a jelenlegi helyzetben e forma lenne a legeredményesebb. Sok emberben megfogalmazódik a kérdés: nem okozhat-e problémát az állami patikák mellett a magánpatikák megjelenése? Most, amikor még csak néhányról számolhatunk be, egyértelmű nem a válasz. Am, ha tömegesen jelentkeznének a vállalkozó szellemű gyógyszerészek, akkor ez némi veszéllyel járhat. Ugyanis jelenleg semmi sem szabályozza a gyógyszertárak létesítését, áthelyezését, illetve megvásárlását. Lehet, hogy addigra, amikor somogyi magánpatikában állunk sorba-egy doboz Seduxenért, orvosolják ezt a joghézagot is... Lőrin^-Sándor
