Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)

1990-06-22 / 50. szám

1990. június 22., péntek SOMOGYI HÍRLAP 5 s Állandóan képezni kell magunkat Országos számítástechnikai konferencia Fonyódon Iskolai számítógépes nagy­hatalom — mondják a fonyódi gimnáziumról, a középiskolás­kollégiumról. Ma már méltó artnerük a Híradásipari Szak- Özépiskola is. Országos sike­rek, elismerések jelzik ^ jtteni pedagógusok 'KUtátó.' és fej. les7A^7uuhkáját, ezért szívesen jönnek Fonyódra a számí­tástechnikát oktato szakem­esti szervezeté­nek matematikai szakosztálya, aN'eürttáHH János Számítógép­tudományi Társaság helyi szer­vezete és a fenti középfokú in­tézmények szervezésében ezúttal hetedik alkalommal ren­dezték meg az országos számí­tástechnikai konferenciát a Ba- laton-parti városban. Az ötna­pos tapasztalatcserét a hét ele­jén a megyei Neumann társa­ság nevében Farkas János nyi­totta meg, s köszöntötte a 154 résztvevőt. Hangsúlyozta: a tanácskozás egyben vitafórum és programcsere is; fontos, hogy a már bevált számítás- technikai oktatási gyakorlatot máshol is meghonosítsák. A konferencián először vesz­nek részt erdélyi magyar szakemberek. Egri Ferenc nagyváradi villamosmérnök az Erdélyi Magyar Műszaki Tudo­mányos Társaság delegáltja­ként van jelen: — Nem ismerem a magyar számítástechnikai oktatás szín­vonalát, ám az itteni tapasztala­tok alapján mondhatom: techni­kai ellátottságban is jóval fejlet­tebb, mint a romániai. Társasá­gunk a műszaki értelmiségnek kíván rendszeres találkozási fórumot biztosítani s ehhez a külföldi—most például a fonyó­di — tapasztalatok is nagy se­gítséget adnak. A TIT budapesti szervezetét többen is képviselik: Sztrókay Kálmán Bevezetés a számítás- technikába címmel tartott a nyi­tó napon nagy sikerű előadást, Nyirab László pedig konzultá­ciókat vezet. Az utóbbi Székes- fehérváron két középfokú intéz­ményben tanít számítás- technikát, s évek óta egyik szer­vezője az országos konfe^h- ciáknak: — A. ‘únyódi tanárok — Hor­váth István, Németh László — kitűnő művelői á szakmának, ám a pedagógusok egy részé korántsem ennyire képzett. Akik először bekapcsolódtak e tudományág oktatásába, ma 35—40 ‘évesek, s mögöttük van (bég két-három generáció. Az előbbiek már csaknem mindent tudnak, a többieknek pedig meg kell tanulniuk. Úgy gondolom, az oktatás jövője érdekében a pedagógusoknak is tanulnia kell, s erre a konferencia remek lehetőségeket teremt. Nyirati László véleményét megerősítette Poczik Ilona, aki az egri tanárképzőben mind­össze két félévet foglalkozott számítástechnikával, s most egy iskolai szakkört vezet: — Ennyire elég az ott kapott ismeret, de állandóan képezni kell magunkat. A konferencia előadói jól felépített referátumo­kat tartanak; hasznos ez az öt­napos tapasztalatcsere. A találkozón megjelentek a számítástechnikával foglalkozó cégek képviselői is, hogy prog­ramjaikkal, lokális hálózataikkal megismertessék a tanárokat, azaz üzleti kapcsolatot alakít­sanak ki. A Híradástechnikai Szövet­kezetnek hagyományosan jó kapcsolata van az iskolákkal, de rajta kívül is van itt még né­hány számítógépes „cég”: a Videoton, az OKISZ Sz. Sz. V., a Reálteam Gmk, a Számker Bt., az Eurotech, aTudorg Szer­vezési és Informatikai Vállalat. Ez utóbbi képviseletében elő­adást tartott dr. Páris György, az iskolai számítástechnikai ok­tatás „atyja” is. A zárónapon a résztvevők a gyakorlatban is tanulmányoz­zák két fonyódi pedagógus: Pánczél Lajos és Poór László rádióhullámú adatátviteli rend­szerét. Süli Ferenc Csehszlovák üvegművészet 1945—1969 címmel kiállítás nyílt Buda­pesten az Iparművészeti Múzeumban (MTI-foto — Kieb Attila felvétele) Bronzkori kerámiák Bronzkori településre utaló kerámlalelet-együt- test találtak Bogács-Pa- zsagpuszta térségében * gazdasági és Im^kus rén- delteté^, jjnömáfi díszí­tett agyagedények váloga­tás^ fésfeiirSlasi munkála­tait az egri Dobó István vár­múzeumban végzik. Az ér­tékes lelet a restaurálás után a miskolci múzeum kiállításán tekinthető mesg. (tÁTi-föio — H. Szabó Sándor felv.J Tanulmányút az NSZK-ban Szociális gondoskodás, tanulságos módszerek Somogy megye erősödő kül­földi kapcsolatainak eredmé­nyeként — a német fél meghí­vására — tapasztalatcserén vett részt az NSZK Schleswig- Holstein tartományában Dudák Lajos, a Somogy Megyei Ta­nács szociálpolitikai és család- védelmi irodájának a vezetője. Szociális és gyermekvédelmi intézményekbe látogatott. Ta­pasztalatairól kérdeztük. — Az út legnagyobb tanulsá­ga az volt — mondta —, hogy több olyan módszerrel és szer­vezési elvvel ismerkedtünk meg, amelyek itthon is átvehe­tők. Például az állami gondozott gyerekek elhelyezését a csalá­doknál rendkívül változatos for­mában oldják meg. A kiskorú­akat szociális és szellemi érett­Irigylem Szász Endrét, ezt a világot járt, művészethez és hazájához foggal-körömmel ragaszkodó festőt. No, nem el­sősorban a millióiért, hanem azért a mérhetetlen tenniakará- sáért, amelyről hol idehaza, hol külföldön tett bizonyságot. Be­csülöm azért a testi-lelki erőért, amelynek birtokában mindig szembeszállt (bár néha ered­ménytelenül) gáncsoskodóival. Mert volt (van?) belőlük bőven! Ezt bizonyítja Pálfalvi Nán­dornak az Axel Springer—Bu­dapest Kiadó Kft. gondozásá­ban a közelmúltban megjelent Csak egy pillanat című kötete, amely a mester életét tárja az olvasó elé. Egy magyarnak megmaradni tudó művész val­lomása e könyv, s annak ellené­re, hogy a kötetben egyes sze­mélyek, cégek, intézmények, helynevek és közterületek nem a valódi nevükön szerepelnek, őszinte és emberközeli Barcsay Jenővel való „vitái” éppúgy fölelevenednek, mint a szerelmek emiékképei, s a Le- nin-portrérajzolás titkai. A bör­tönben töltött időszak gyötrel­meiről, a munkahelyi összetű­zésekről s a mindennapi megél­hetésért folytatott hajszáról is hű képet kapunk. Családi életé­nek alakulásával párhuzamo­ségük, megtartásuk és egész­ségi állapotuk szerint a legked­vezőbb intézményben, illetve családban helyezik el. Az NSZK-ban van egy úgyneve­zett „tanyasi” modell. Ez azt je­lenti, hogy a bűnöző előéletű fiatalok nem a városban élnek, mert az a környezet nem „feled­teti” múltjukat, ezért inkább a külvilágtól jobban elszigetelt tanyákon biztosítanak nekik megélhetést. Dudák Lajos elmondta; meg­ismerkedtek egy evangélikus gyermek faluval, ahol a szülőt magas térítési díj fizetésére kö­telezik. Ezekben az intézmé­nyekben családias körülmé­nyek között élnek a gyerekek, és befogadják a volt állami gon­dozottakat, akár a családjukkal együtt is. san a művésziét is bemutatásra kerül. „Az, hogy így oldotta meg a képeit, szóval ilyen szimbolikus elemekkel, az attól van, hogy gyerekkorában közel került a természethez, gyűjtötte a növé­nyeket, állatokat és a mesevi­lág, a népdal nagy hatással volt rá. Ilyen légkörben nőtt fel Ka­posváron, később pedig Erdély­ben, Kolozsvárott került igazán a népdalok hatása alá. Akkor volt ő a legfogékonyabb min­denre és elragadta őt a népmű­vészet szépsége, gyűjtötte a népdalokat, izgatta, hogyan tud a parasztember ilyen különös fogalmakat, hasonlatokat kita­lálni” =olvashatjuk a gyermek­korban ért hatások jelentőségé­ről. A hazai művészvilág nem akarta befogadni Szászot és a sajtó sem tanúsított sok jóindu­latot művei iránt. Virtuóz rajztu­dását itt-ott elismerték, ám ere­detiségét többnyire megkérdő­jelezték. Hogy ez a tehetséges alkotó miként tudott mégis ily szédítő karriert befutni? Egy­szerű a válasz: sokadik kére­lemre kijuthatott külföldre, és sikert sikerre halmozott. Szinte az első hónapokban gazdag­nak érezhette magát. Azt han­goztatta, ő is tud úgy festeni, A rendsburgi gyermekotthon legnagyobb értéke a nyitottság. Minden szülő — ha problémája van gyermekével ,— igénybe veheti az ambuláns gondozást, a korszerű pedagógiai, pszic­hológiai és szociológiai mód­szereket alkalmazó szolgálta­tásokat. Az idősek otthonában a ma­gas színvonalú ellátás sokba kerül: havonta mintegy 6000 márkába. A nélkülöző csalá­doknak a szociális támogatása egyébként nem nagy. (Persze az ottani viszonyokhoz képest.) A családi pótlék egy gyermek után 50 márka, kettő után 150, s minden további gyermek után plusz 220 márkát kapnak ha­vonta. A szülési támogatás 600 már­mint Chagall vagy Dali, de neki nincs olyan neve, ezért csak a felét kéri annak, amit ők kap­nak... És megkapta. Először a felét, majd a többszörösét. Szász Endre egykettőre milliomos lett. Alkotóvágya mindig egyre több­re és többre' ösztönözte. Pro­dukálni akart, és külföldön tu­dott is. „Szász nem volt öntelt, s fő­ként elégedett nem volt magá­val. Pontosan ismerte mindig a saját értékét, s ezen nem vál­toztatott sem ócsárlás, sem di­cséret. Ezt az értéket valószí­nűleg a közönség sem és a kriti­kusok sem ítélték meg vele egy­formán. De ezek is, azok is egyengették útját a siker felé. A kritikusok azzal, hogy annyit foglalkoztak vele, és a neve oly ismertté lett, mint egy agyon­reklámozottvilágcégé, a közön­ség pedig talált valamit a képei­ben abból a titokból, az örök emberiből, amit mindannyian a lelkűnkben hurcolunk és annyi­ra szeretnénk kimondani.” Mivel a fény, a pompa számá­ra múlandó volt, hazaköltözött. A lapok némelyike meg is je­gyezte: Nyugaton már nem megy Szász szekere, ezért jött ismét haza. Indítékai természe­tesen teljesen mások voltai' >'■ ka havonta a gyermek egyéves koráig. — Nem minden a pénz. Ez a német tapasztalatokból is kide­rült. Sok-sok szociális probléma egyszerű szervezéssel meg­oldható. Nagyon fontos különb­ség azonban, hogy az NSZK- ban van ifjúságvédeimi törvény. Azt is tudni kell, hogy ott az ál­lam szerepe másodlagos az ifjúságvédelemben, mert el­sőbbséget kapnak a társadalmi és egyházi szervek kezdemé­nyezései. Az állam legföljebb szorgalmazza és segíti az in­tézményalapítást, illetve ahol erre nincs vállalkozó, ott maga létesít intézeteket és otthono­kat. Tapasztalataink szerint ez utóbbi a ritkább eset. Varga Zsolt KÖNYVESPOLC hon is alkotni akart, s megpró­bált nemcsak emberben, ha­nem nemzetben is gondolkod­ni; ezért szegődött a hollóházi porcelángyárba. S hogy Holló­háza mégsem lett „a porcelán Weimarja", nos, az nem rajta múlott! (Megesett, hogy két évbe telt egy étkészlet megter­vezése. Szász egyetlen éjszaka pa­pírra vetett egy 132 darabos étkészletet, a mokkáscsé- szétől, a levesestálig.) Magyar- országon bűn az, ha valaki sike­res,,, Időközben elvált negyedik fe­leségétől is (ráhagyott min­dent), s egyik tanítványával, Katival ól most Sopronban, Nemrég Várdán vett egy öthol­das parkban levő romos kúriát, amely minden bizonnyal hamar nemzetközi művészteleppó vá­lik. A Szász-sztori — ez a könyv alcíme — szerencsére még nincs befejezve. Az olvasó leg­alábbis úgy érzi, Szász Endré­nek van még mondandója szá­munkra. Művészetről, az elmúlt évtizedekről, s a lehetőségek­ről. Abban a kötetben talán nemcsak szavakkal. I'" képeivel is -sé| majd ne. kunk ‘ _. n\... LŐiinez Sándor Csak egy pillanat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents