Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-01 / 32. szám
1990. június 1., péntek SOMOGYI HÍRLAP 3 No, édes fiam, ma sem éltünk hiába — mondaná szeretett néhai nagyapám, ha elmesélném neki a történetet. Jól emlékszem még, hogy amikor munkában megfáradtán — annak idején — ölébe vett, ö is mesélt nekem várakról, vitézekről, a nagy végvári harcokról. Amikor nagyobbacska lettem, akkor értettem meg igazán, hogy történeteit valójában a képzelet szülte: a „vitéz" rendre Ferenc József, majd Horthy katonáját jelentette, a szépséges „várkisasszonyok” pedig inkább grófnék, grófi leánycsemeték voltak. Csak jóval később, már felnőttfejjel jöttem rá, hogy bizony, minden kornak megvannak a vitézi játékai. Még akkor is, ha legtöbb helyütt csak „vár állott, most kőhalom”. Bezzeg a jó öreg somogyvári Kupavár hosszú élete során valóságos történeteket élt át, valóságos történeteknek volt szem- és fültanúja. És nemcsak volt. A legújabb történet idején 1990-et mutat a naptár. Dr. Gyenis Sándor és Torkos Tamás a Magyar Néppárt somogyvári szervezetének nevében fölkereste szerkesztőségünket; elmondták, hogy májusban népi kezdeményezésre helyi népszavazás kiírását kérte a somogyvári közös tanács közigazgatási területén élő lakosság. Az összegyűjtött aláírói jegyzékeket a helyi választási bizottság elnöke nem vette át, arra hivatkozva, hogy ő a megbízást 1985-ben a népfronttól kapta, s nem kíván a továbbiakban e funkcióban tevékenykedni. Ezt követően a párt képviselői fölkeresték a választási bizottság titkárát; az átvette ugyan az iratokat, de ennek további sorsáról nem tájékoztatta a kezdeményező feleket. írásunkban ennek járunk utána. Levél a tanácselnöknek Frank Sándor somogyvári tanácselnök május 3-án levelet kapott. íme, a levél! ,,A Magyar Néppárt somogyvári elnöksége nevében felszólítjuk, hogy tanácstagságáról és tanácselnöki funkciójáról mondjon le. Amennyiben nem tesz eleget a felszólításunknak, abban az esetben visszahívását fogjuk kezdeményezni. Indokaink a következők: 1. Tanácstagi feladatát nem látta el. 2. A képviselőválasztási kampány alatt nem tudott pártatlan maradni, pedig ezt a törvény is előírta, az MSZP választási küzdelmében felhasználta befolyását, a községi tanács eszközállományát, valamint a tanács alkalmazottait. 3. 1990. április 28-án újra pártállását fejezte ki egy pártsemleges ünnep alkalmából, mivel a május elsejei ünnepnap alkalmából kitetette a községházára a vörös színű zászlót is. Határidő: azonnal Somogy vár, 1990. május 2. Torkos Tamás titkár sk. Dr. Gyenis Sándor elnök sk. ” A Somogyvári Községi Közös Tanács Végrehajtó Bizottsága május 10-én rendkívüli ülést tartott, ezen Frank Sándor tanácselnök ismertette az előzőekben leírtakat. A vb egyhangúlag azt javasolta a tanács elnökének, hogyne mondjon le. Frank Sándor az alábbi levélben válaszolt: ,, Tisztelt elnök és titkár urak! 1990. május 2-án kelt iktatószám nélküli levelüket megkaptam, az abban leírt felszólításokat visszautasítom. Az indokaikat alaptalannak tartom. A szekesfehérvari Lamicard Kft. svájci licenc alapján műanyag azonosító és adatgyűjtő mágneskártyákat gyárt. Az újonnan alakult kisüzemben évente mintegy százezer azonosító mágneskártyát tudnak előállítani Somogyvár, 1990. május 11. Frank Sándor tanácselnök sk.” Ekkor (vagy már ezt megelőzően is!) megkezdődött az aláírások gyűjtése. Az egyik aláírói íven népi kezdeményezéssel népszavazás kiírását kérik, az 1989. (XVII.) törvény értelmében. A népszavazás témái: 1. Az 1990. évi településfejlesztési hozzájárulás eltörlése. 2. Frank Sándor tanácselnöki megbízatásának visszavonása. Egy másik íven — szintén népi kezdeményezéssel — szintén népszavazás kiírását kezdeményezték, amely szerint a népszavazás tárgya: a somogyvári egészségügyi szolgálat létszámfejlesztése esetén gyermekorvost állítsanak be. Van egy újabb aláírás-gyűjtemény is. Ebben Frank Sándor tanácselnök tanácstagságból való visszahívását kezdeményezi az elnök tanácstagi körzetének lakossága. A kezdeményezés háttere Megkérdeztük az érintett feleket. Mit mond Frank Sándor? — A kezdeményezéssel kapcsolatban el kell mondanom, hogy a körzeti orvos, dr. Gyenis Sándor saját orvosi tekintélyének felhasználásával érte el, hogy az íveket aláírják. Többen is nyilatkoztak az aláírásgyűjtéssel kapcsolatban. Szóban és írásban sokan elmondták, hogyan és milyen körülmények között került sor az aláírásokra. Az erre vonatkozó írásos dokumentumok rendelkezésemre állnak. Furcsa dolognak tartom, hogy minden kezdeményezéssel a körzeti orvos és a felesége járta a területet. Flogy ebből mennyit írtak alá a rendelőben és mennyit a különböző munkahelyeken, azt pontosan nem tudom. — A véleményem az eljárásról az, hogy etikátlan. Az egészségügyfejlesztését, újabb orvosi körzet beállítását jelenti. Furcsa dr. Gyenis Sándor álláspontja, mert országgyűlési képviselőjelöltként a szabad orvos- választásról beszélt, s arról, hogy minden faluban orvos, gyógyszertár legyen. Somogy- váron jelenleg mindennap van rendelés, Somogyvámoson hetente kétszer, Pamukon és Vityán pedig kéthetente. Ez tovább nem tartható állapot: változtatni kívánunk rajta. Ezzel szemben most gyermekszakorvos beállítását javasolja. A mi véleményünk az, hogy az új körzeti orvos beállítását a lakosság egynegyedét kitevő idősebb korúak megfelelő ellátása is indokolja. Ez a nézetkülönbség köztem és a körzeti orvos között nem mai keletű, s csak a legújabb időszakban öltött pártköntöst. Korábban is rendre föl- jelentgetett engem: akkor az MSZMP városi titkárához címezte a levelet. — A legutóbbi tanácsülésen (május 24-én — a szerk.) nem vettek föl bizalmatlansági indítványt velem szemben. Dr. Gyenis Sándor megkérdezte: mi lesz a sorsa a beadványoknak? Dr. Liszkai Katalin, a megyei tanács jogásza azt felelte: nem egyértelmű, hogy népi kezdeményezésről vagy népszavazásról van-e szó. A véleményem az, hogy a néppárt helyi vezetésének egyéni kezdeményezése mindez. Itt élek So- mogyváron, beszélgettem a párt tagjaival is, és tudom a véleményüket. — A tanács — úgy tapasztalom — elismeri munkámat. Most — ilyenkor van a tanácsokon a jutalmazás időszaka — egyhavi bérnek megfelelő jutalmat szavazott meg. Nem ragaszkodom foggal-körömmel a tanácselnöki székhez, de meg kell nézni, hogy az elmúlt időszakban milyen volt a fejlődés Somogyváron és társközségeiben: erre joggal büszkék lehetünk. A lakossági összefogás eredménye az, ami itt látható. A tehóra többször visszatértünk: azért döntöttünk végül is, mert senkit nem akarunk hátrányos helyzetbe hozni. Azt az utcát sem, amelyben az idei befizetésekből kerül sor a tervezett beruházásokra. A teho a néppárt szempontjából nem pénz — hanem politikai kérdés, hiszen annak idején ezt a lakosság többsége megszavazta. Kisöprés? —Az állampárt soha nem csinálta ezt velünk. Soha nem kellett elszámolnunk arról, hogy ki kapott és miért szociális segélyt stb. Furcsállom az orvosnak azt a kijelentését is, amit itt, a tanácson tett pár hete. Azt mondta: úgy kisöpör bennünket, hogy a lábunk sem éri a földet. — Annak ellenére, hogy az MSZP tagja vagyok, a lakosság valóságos érdekeinek képviseletét tartom fő feladatomnak, nem pedig a szűk pártérdekeket. Nálunk csak két párt van: a Magyar Néppárt, s egy hete megalakult az MSZP. Ha a falu orvosa egy párt élére áll... A tanács két vezetője „természetesen” nem .tartozik a körzeti orvoshoz. (Folytatjuk) Lengyel József KUDARC MÁSODSZOR IS Határozatképtelen volt a tanács (Tudósítónktól) Tegnap délután második alkalommal sem volt határozat- képes a városi tanács ülése Nagyatádon. Első alkalommal a május 24-re összehívott ülés volt az; helyette akkor lakossági fórumot tartottak a nagy számú, nem tanácstag — elsősorban óvónő —- érdeklődők részvételével. Tegnap délelőtt még abban reménykedtek a tanács vezetői, hogy meglesz a határozatképesség, délután negyed kettőkor azonban Czipóth Dezső elnökhelyettesnek ismételten el kellett napolnia az ülést, mivel a 43 tanácstag közül csak 17 jelent meg; kétszer ennyien voltak az érdeklődők. — Nagyon fontos, a város lakosságának nagy részét érintő kérdésekben kellett volna dönteni — mondta az elnökhelyettes —: többek között a gyermekintézmény-hálózat átszervezéséről, bölcsődék óvodák megszüntetéséről, illetve ösz- szevonásáról. Ugyancsak jelentős lett volna az az indítvány is, amit az alkotmánybíróság elé kívánnak terjeszteni — hogy nyilvánítsa alkotmányellenesnek a Pénzügyminisztérium 1985-ben hozott rendeletét a mező- és erdőgazdasági ingatlanok adóztatásáról. Hoffmanné dr. Németh Ildikó, a végrehajtó bizottság titkára arról szólt a jelenlevőkhöz, hogy ha harmadik alkalommal sem lesz határozatképes az ülés, akkor működésképtelenség miatt a tanácsot a köztársasági elnök feloszlatja. Ez pedig nem lenne kívánatos. Fürst Ist- vánné tanácstag elnézést kért az ingerültségért a jelenlévőktől, de ahogy mondta, ő szé- gyelli magát azok miatt, akik ma ismét nem jöttek el. Hiszen minden tanácstagnak állampolgári kötelessége, hogy szeptember 23-ig eleget tegyen választói megtisztelő megbízatásának. A tanács vezetői bejelentették: harmadszorra június 12-re hívják össze a tanács ülését, reménykedve abban, hogy akkor majd határozatképes lesz. Iránytű a gazdasághoz A legkritikusabb pont az infláció Úgy vélem, hazánkban ma nemigen él olyan felnőtt állampolgár, akit ne érdekelne, ne foglalkoztatna az a kérdés: mi lesz a magyar gazdasággal, milyen folyamatok várhatók, hogyan alakul a vállalatok, a gazdálkodók és a lakosság, az egyének sorsa. Éppen ezért figyelemre méltó a Központi Statisztikai Hivatal és a Gazdaságkutató Intézet idei, első negyedévi kiadványa, amely a napokban jelent meg Iránytű a gazdasághoz címmel. A 60 oldalas tanulmánykötet sokoldalú és értékes információt szolgáltat a gazdálkodó szervezetek irányítóinak éppúgy, mint a lakosságnak. A kiadvány tartalma három témakörbe csoportosítható. Foglalkoznak a szerzők a KGST-or- szágok, az energiagazdálkodás és az ipari vállalatok eredményeinek múlt évi alakulásával, elemzik az egész gazdaság, az ipari szervezetek és a külkereskedelmi termékforgalom idei első negyedévi tapasztalatait; harmadsorban pedig megismerkedhetünk azzal, hogy erre az évre mit prognosztizál a magyar gazdaság fejlődéséről a Gazdaságkutató Intézet. Ez utóbbi tanulmányban olvasható többek között, hogy az utóbbi másfél évtizedben tapasztalható szerkezeti és egyensúlyválság után a magyar gazdaságban az idén szokatlan konjukturális fejlemények várhatók. Visszaszorul a hiánygazdasági jelleg, a termelés jobban igazodik a kereslethez, és a fölerősödő kényszerek hatására jelentős piacváltás megy végbe. Tovább szaporodnak a vállalkozások, és a privatizáció hatására módosul a tulajdonszerkezet. Bár a nemzetközi fizetési egyensúly várhatóan némileg javul, a belső pénzügyi egyensúly terén előfordulhatnak súlyos feszültségek. A lakosság életszínvonala szempontjából az év során a legkritikusabb pont az infláció. A szerzők véleménye szerint ez évben 24—25 százalékos áremelkedés várható, de nem lehet kizárni a 30 százalékos inflációt sem. Egyébként ezt az arányt jósolják a bankok is. Az első negyedév tapasztalatainak elemzése — úgy tetszik —alátámasztja a kutatók egész évre szóló „jóslásait”. Az első negyedévben ugyanis fölgyorsult a piacváltás: a rubelelszámolású export jelentősen, 40 százalékkal visszaesett, a nem rubelelszámolású kivitel pedig 18 százalékkal nőtt, ám ez a növekedés a rubelelszámolású exportot nem tudta kompenzálni. A belföldi piac felvevőképessége mérséklődött; valamennyi fő árucsoportnál visszaesés tapasztalható. Az ipari termelés és építésszerelés 6 százalékkal, a mezőgazdasági értékesítés mintegy öt százalékkal volt kevesebb, mint tavaly az első negyedévben. A termeléscsökkenés azonban általában a nagyvállalati kört jellemezte, a közepes és kisebb gazdálkodóknak nemcsak a száma, hanem a teljesítménye is számottevően bővült. A lakosság jövedelme az utóbbi évek tendenciájának megfelelően az 1990- es év első negyedében is stagnált. Bár év közben erre vonatkozóan nem lehet pontos információt szerezni, az tény, hogy a lakosság központi forrásból származó pénzbevétele az első negyedévben 24,3 százalékkal meghaladta az előző évit, ugyanezen idő alatt a fogyasztói árszínvonal 24,4 százalékkal emelkedett. Ez a néhány kiragadott adat, úgy vélem, jelzi: értékes, hasznos, sokakat érdeklő elemzések olvashatók ebben az idei első kiadványban. Valóban kitűnik belőle, merre mozdul a gazdasági iránytű. v. M. SÁNCHARCOK
